Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
IV. évfolyam. Nagybánya, 1911. május hó 7. 19. szám. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden vasárnap 8-12 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady János-u. 14. sz , hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fó')-tér 14. ——— hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik.--------— A modernség. (S. H.) Igéző hatalommá lett a modernség. Vívmányai szivünkbe rajzolódtak, megejtette lelkünket teljesen. És csöppet se’ csodálkozhatunk! óriási haladást tettünk a múlt században. A természettudomány átkutatta a kozmoszt, bevilágitott a természet műhelyének leg- elrejtettebb zugaiba. A teknika rabigájába hajtotta a természeti erőket. A gazdasági haladás szembeötlő méreteket öltött. Győzedelmi ünnepet ült a materiális kultúra, olyat, a minőt a világ még nem látott. Mámorosak, részegek lettünk e diadaltól, elbódultunk e kultúra virágainak illatától s mély megilletődéssel emeltünk kalapot a tudomány előtt, mely ily mesés eredményt volt képes felmutatni. De ennek a kultúrának minden áldása mellett is nagy hibája volt: felszabadította a hitetlenség démonát. A modern tudomány detronizálta az Istent, a vallásos világnézetre rápörkölte a gyermek- mesék bélyegét, letagadta a metafizikát, sutba dobta az erkölcsi törvényeket s uj erkölcsi törvénytáblát készített: minden csak relativ, minden megvan engedve, minden fejlődésben van. Kinevette a vallásos meggyőződést, hivalkodó gőggel lekicsinyelte az Istenbe vetett bizodalmát, sárba tiporta a legszentebb eszményeket, melyekért hajdan oly sok vér folyt. Istenítette a természetet; a lét problémáját a természettudomány, kémia és teknika tételeivel bogozta, a lélek létezését tagadta, az ember eredetére vonatkozó hipotéziseket megdönthetetlen igazságnak hirdette, az embert a legtökéletesebb állatnak nyilvánította, a gondolatot az agyatomok mekánikus mozgásának hirdette. Ennek a merő materiálizmusnak következménye volt a test kultúrája. A sport, a bőr ápolása, az arc szépítése: ezek voltak a bálványok. A mezítelenség kultusza orgiákat ült. S mi lett az eredménye ennek a testkultúrának? Csodálatos! Az emberi test meggyöngült, az emberi szervezet megroppant, mert a test mesterkélt dédelgetése mellett elhanyagolták a lelket. A naturalizmus fanatikusai, a materializmus szóvivői egyértelmüleg konstatálják, hogy az emberi szervezet minden testkultúra, tudomány és sport dacára csenevész és beteg; betegebb mint valaha volt. És e jelenésg egészen természetes. A modern kultúra csak külső máz volt. A lelket, a lélek szükségleteit ignorálta. Az önmegtagadást, önfékezést félszeg, örömtelen aszkézisnek minősítették. Ez a felfogás csakhamar megérlelte fanyar gyümölcseit. Szinte megijedtünk a meztelen naturalizmustól, lelkünk nem lelt oázist. Búsan, | csüggetegen néztük a lélek elsatnyulását. S ime: most már a modern kultur- emberek agyában is derengeni kezd, mind égetőbb a vágy, mind hangosabb az óhaj: az anyagi kultúrán kívül lelki kultúrára is szükségünk van! Es méltán ! Szabadságot, békét, életet akarunk ! Élni akarunk nemcsak test, de lélek szerint is! Lelkünk türelmetlenül követeli a maga jogát: az ideálizmus régióiban való szárnyalást : az Istenhez való közeledést. Mert jegyezzük meg jól: lelkünk elhanyagolása mellett koldusok vagyunk, az állatok színvonalára sülyedünk s posványbán fetrengünk még akkor is, ha testünket a röpülőgép a felhők közé emeli is! A szocializmus fogalma.- Irta: Földes Béla dr. — A szocializmus, mint elmélet, a társadalmi gazdaságtan egy pártütő gyermeke. Saját felfogásával vizsgálva a társadalmi jelenségeket, azoknak természeti rendjét más törvényeken látja alapulni és az igazságosság érdekében e törvényeknek óhajt érvényt szerezni. Azonban ma a szocializmus egyes elméletei és törekvései között már oly nagy eltérés van, hogy azokat egyöntetű fogalom alatt összefoglalni teljes lehetetlenség. Weisengrün szerint minden szecia- lisztikus rendszerben a következő három közös vonást találhatni: a) egy collectivistikus követelményt; b) társadalmi optimizmust a jövő fejlődésképesség iránt; c)' a társadalom primátusát szemben az egyénnel (pl. Marx szerint a realitás csak társadalmi realitás). Azonkívül az örök igazságosság nevében való tiltakozás képezhetné a különböző rendszerek közös vonását, de még e tekintetben is találunk eltérést, sőt az úgynevezett tudományos szocializmus nem is annyira az igazságosság, mint a továbbfejlődés értékére támaszkodik. Még egy-egy iskola hivei sem egyeznek a szocializmus fogalmi meghatározásában. így Engles szerint a szocializmus az újkori proletármozgalom tudományos kifejezése; ellenben az ugyanazon iskolához tartozó Bebel szerint a szocializmus a világos öntudattal és teljes tudással az emberi tevékenység összes köreire alkalmazott tudomány. Proudhon meg ép a nyomor vallásának nevezi a szocializmust. Diezel újból különbséget tesz a szocializmus és communizmus között; szocializmusnak nevezi az összes elméleteket, melyek a társadalmi elvet túlzásig viszik: communizmusnak nevezi az öszszes elméleteket, melyek viszont az individualsz- tikus elvet viszik túlzásig. A kettőnek közös nevéül az antikapitalizmust ajánlja. Mill szocialistának tartotta magát (autobiographiájában), mert kimondta, hogy a jövőben a társadalom igazságosabb alapon fog nyugodni, mire Cairnes, kinek Rae is igazat ád, - megjegyzi, hogy nem a remény jellemzi a szocializmust, hanem az, hogy e reményt már jelenleg állami hatalommal akarják megvalósítani. Mindezen majd sokat, majd keveset kifejező meghatározásokkal szemben mi szocializmusnak azon tant nevezzük, mely a társadalom gazdasági szervezetének egy I tökéletesebb, a közösséget a mainál teljesebben kifejező, az individuális versenygazdaságot kizáró alakját fejtegeti. Ha magából a kifejezésből indulunk ki, akkor a szocializmus ellentétét jelenti az individualizmusnak, oly társadalomnak, melyben a gazdasági élet berendezése túlnyomóan az egyének ösztöneire, törekvéseire, versenyére van alapítva. A szocializmus lényegét csak a társadalmi szervezet tekintetében követelt átalakitá- ! sok jellemzik. Azért nem lehet igazat adni Diet- zelnek, ki, mint fent láttuk, kommunizmusnak nevezi azokat a rendszereket, melyek az indi- | vidualisztikus elvet túlhajtják; nem lehet igazat , adni azoknak, kik az anarkizmust individualisz- ! tikus rendszernek nevezik. Végre is minden j szocializmus az egyénnek is akar használni. Irányadó csak a szervezet ténye lehet. A szo- ! cializmus eszerint ellentétét képezi minden oly rendszernek, mely a társadalmi szervezetet az egyénen építi fel, elhanyagolván a társadalmi összefüggés követelményeit, avagy remélvén, hogy azokat kerülő utón az individualisztikus rendszer is ki tudja elégíteni. Valamint tehát nem tekinthetjük individualizmusnak azokat a rendszereket, melyek társadalmi szocialisztikus rendszer mellett első sorban az egyén jólétére vannak tekintettel, úgy másfelől nem tekinthet- i jük szocializmusnak az olyan rendszert, mely teljesen egyéni szervezet, teljes gazdasági szabadság, szabad verseny mellett a társadalmi érdekeket akarja kielégíteni. Szóval a szervezet képezi a jellemző különbséget szocializmus és individualizmus között, nem pedig az egyéni és társadalmi érdek ellentéte. A szocializmus e törekvésében vagy szem előtt tartja a fejlődés j törvényeinek természetét, avagy egy ugrással túl akar jutni azon árkon, mely a mai társadalmat az általa képzelt eszményi társadalomtól elválasztja. A szocializmus különböző rendszerei főleg e tekintetbe különböznek egymástól. A társadalmi elv teljes érvényre jutása vezet a kommunizmushoz, hol teljes közösség van munkában és élvezetben, mig a szükebb értelemben vett szocializmus csak nagyobb fokát jelenti a társas összetartásnak, pl. kifejezve a termelési eszközök közösségében. Tekintettel arra, hogy mekkora változást tételez fel az uj társadalom | megalakítása a társadalmi intézményekben, de meg az emberek cselekvésében, gondolkozásában, érzésében, előáll az utópizmus, mely a képzelem segítségével átugorja azon nehézségeket, melyeket az exakt gondolkozás a társadalomnak alakulása processzusában lát, szemben az észszerű szocializmussal. Az észszerű szocializmus legnevezetesebb alakja a tudományos igényekkel fellépő úgynevezett tudományos szocializmus, mely tekintettel arra, hogy jelenleg leginkább a termelési eszközöknek a magántulajdonból kivételére és közössé tételére fektet súlyt, kollektivizmusnak, antikapitalismusnak, vagy főképLapunmai száma 8 Oldal.
