Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-04-23 / 17. szám
királyi főfelügyelő hivatal, hogy a dicsőséges osztrák birodalom ezen kevéssé népes és műveletlen keleti részében előforduló csodálatos dolgok megismertetése alkalmából Császári Fenségednek segítségére legyen és szolgálatait térden csúszva fölajánlja. Fogadja ezért Fenséged ezen legalázatosabb emléksorainkat, melyeket a legmélyebb hódolattal s a dicsőséges császári házhoz való hozzátartozandóságunk érzetével nyújtunk át s ígérjük, hogy kötelességszerüen készek vagyunk nyomorult életünket bármikor a császári házért föláldozni. Legalázatosabb hűséges szolgái : A Főfelügyelő hivatal.“ Mint kuriozun érdemes a inegörkitésre. — Maga a munka apró fejezetekre oszlik és pedig: 1. ) Magasztaló szózat a főherceghez. 2. ) Rövid foglalatja Nagybánya történetének 1347 - 1810-ig. 3. ) Jelenlegi (1810) állapotja a bányaműveknek. 4. ) Az ilobai üzem. 5. ) A miszbányai üzem. 6. ) A láposbányai bányaművek. 7. ) Sárgabánya. 8. ) Feketebánya. (Az eredetiben: Fekette- bánya.) 9. ) Nagybányai terület: Borpatak. (Savanyúkút völgy.) 10. ) A veresvizi völgy. Sajnos itt megszakad a jelentés. Ugylátszik, mintha valaki a többit kitépte volna a füzetből. Az irodák ódon szekrényei sok fontos és nevezetes adatokat rejtegetnek magukban, melyeknek fölkutatása és nyilvánnosságra hozatala által szolgálatot tehetünk a történetbuvárnak és a szakembernek. Hogy ki volt a Rainer főherceg számára megirt memorandum fogalmazója, az a kéziratokból ki nem tűnik; de az bizonyos, hogy a történelmi részt a város levéltárából nyert adatok alapján állította egybe; a bányák szakszerű leírását pedig a Főfelügyelő hivatalos jelentéseiből szerkesztette meg. A nagyhangú szózat után kezdődig az érdekes történeti rész, melyből még nyelvészeti tanulmányokat is meríthetünk s megtudjuk, hogy Nagybánya eredeti neve 1347-ben „Frauenbach“ (Rivuli Dominarum) volt. Hogy minő nemzet lakta e földet s kinek lehet köszönni a gazdag fémbányák föltalálását, — azt adatok hiányában megállapítani nem lehet. Egyes nyomok azonban arra engednek következtetni, hogy a bányák keletkezése vissza- nyulik az ókorba s hogy később római kolónia is volt. Annyi azonban föltétlenül bizonyos, hogy a XI. és XII-ik században már mint virágzó bányatelep szerepel, a németek - illetőleg szászok, — által müveltetett, kiknek ajkáról egyes bányász műszavak átszármaztak a későbbi magyar és oláh bányászok ajakára is. Fönt a Szepességben, valamint az erdélyi aranybányákban dolgozó munkások ugyanazon bányászműszavakat használják mai napig is, mint a nagybányaiak. A legtöbb szó német eredetű. A Il-ik Géza királyunk által betelepített szászok műszavai dominálnak a bányászok között, természetesen most már kissé magyaros ruhában. I-ső Lajos királyunk, a Nagy, 1347-ben kiváltságokat ad a városnak, többek közt 3 mérföldnyi kiterjedésű telket s megengedi, hogy bányászati célokra a kővári korona-uradalom erdejéből vastag tölgyfát vágathasson, a meszet pedig a magán uradalmakból díjtalanul használja. 1409-ben Zsigmond király tesz először említést egy kamara grófról. (Comes Urburariorum.) 1411-ben Zsigmond király Nagybányát (Frauenbach) bányáival és a közel fekvő községekkel egyetemben Vuchovitz György szerb fejedelemnek ajándékozza. 1422, A frauenbachi városi lelkész az esztergomi érsek parancsára egy hitszónok és egy segédlelkész tartására köteleztetik, mivel a bánya virágzó állapota s a lakosság nagy száma azt megkívánja. 1459. Szilágyi Erzsébetnek, Mátyás király édes anyjának tulajdonába át megy az egész bányaság; a nagy asszony élvezi is a jövedelmet s Nagybányán több palotát építtet, melyek máig is (1810.) állanak. 1468. Mátyás király bérbe adja 13 ezer arany forintért a bányaműveket s a pénzverést. A bérlők a város lakói. Nagytoányai Hírlap 5 1476. Mátyás kinevezi Gobel Tamást kamara gróffá. 1490. Albert lengyel herceg, Ulászló király testvére, — boszuból, mivel nem ő választatott meg magyar királylyá, — Nagybányát megtámadja, beveszi s első Ízben összerombolja. 1508. Thurzó János átveszi a felügyeletet a pénzverő (Münz) fölött. 1530. Zápolya János, aszerencétlen mohácsi ütközet után birtokába veszi az összes bányatelepeket. 1551-től 1553-ig gyülekező helye Nagybánya az erdélyi fölkelő seregeknek, mig végre sikerül Geize Zsigmond bányászhivatalnoknak a lakosság segedelmével a fölkelők vezéreit elfogni és kivégezni s a várost megszabadítani. Ez időben az itteni bányák altárója 674 öl hosszú, van azonkívül több felső tárója és aknája. Ezekhez tartozik a fernezelyi patakra épített 14 zuzómű 206 zuzónyillal és bent Ferenezelyen (Ferne See) 5 olvasztó kemence. 1560. Nagybánya és Pelsőbánya királyi adománylevéllel Balassa Menyhért tnlajdonába megy át. 1564. Báthori István ostrommal beveszi Nagybányát. 1565. Schwendi császári tábornok vissza foglalja a várost. Ugyanezen évben császári parancsra Kielmann András megvizsgálja a pusztuló bányákat s úgy találja, hogy arany-ezüstben igen gazdagok. Minthogy azonban a munkásnép nagy része kipusztult, Kielman javaslatára német bányászok betelepítése vétetik tervbe. 1566. Torday János bányászhivatalnok jelenti, hogy a kapnikbányai bányák aranyos ezüstben szerfölöit gazdagok, de a kóborló nagyszámú rablócsordák miatt nem művelhetők; azért ajánlja, hogy katonaság hozassék e vidékre, vagy pedig sáncok emelése által védelmeztessék meg. 1567. János Zsigmond csapatai a várost és a várfallal körülvett s megerősített pénzverőhivatalt rohammal beveszik; a pénzverőt lerombolják, a várost pedig Bornemissza Benedek őrizetére bízzák; Bornemissza török zsoldosai azonban a bányákat részben tönkre teszik, részben külvizekkel elöntik. A középületek is sokat szenvednek. A török csapatok a bányászat minden nyomát megsemmisíteni igyekeznek. 1571. Az altáró 447 ölre boltozatba haj- tatatik előre ; 224 öl a viz alá borított területen összeomlik. A fernezelyi kohó érctermelés hiánya miatt csak salakolvasztást teljesít. Findeisen András bányászhivatalnok panaszos előterjesztést tesz, hogy az oláhok rablásai miatt nem képes az üzemet fentartani és folytatni. 1572. Findeisen András javasolja, hogy az elpusztított Thurzóbányát újból vegyék művelés alá. 1573. Feigl Péter bányamérnök átvizsgálja a vízzel borított területeket és vizemelőgépek beállítását hozza javaslatba azon megjegyzéssel, hogy Felső Magyarország az erre szükséges nagy befektetési tőkét két évi határidőre fedezze. 1575. Székely Mihály császári tanácsos megállapítja a frauenbachi és felsőbányái művek nagy gazdagságát; panaszkodik azonban, hogy a Körmöcről ide áttelepített munkások nagyon tudatlanok. 1588. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem bérbe adja Nagy-Felső-Lápos és Kapnikbányát 33160 tallérért 3 egymás után következő évre báró Herberstein Feliciánnak. 1601. Idegen bányászok, számszerűit 81 család telepíttetik Nagybányára. 1612. Báthori Gábor erdélyi fejedelem a nagyhírű Lisabonnára bízza a bányák felügyeletét s a bánya-statutumokat jóváhagyja. 1614. Kiss Lukács császári tanácsos és Reisz János lajstromozó jelentik, hogy a Göncvári bányák jó állapottban vannak, a nagy járgány-akna azonban beomlással fenyeget; a kis járgány-aknánál ellenben 74 munkás érctermeléssel foglalkozik. A jelentés szerint egy kétkerekű őrlőmalom, egy kovácsmühely 13 kovácsmesterrel és egy zúzó 48 nyíllal állandó működésben van. 1615. Feketebánya, mely előbb gazdag ércei dacára felhagyatott s a zúzó és kovácsmühely beszüntettetett, - báró Herberstein által 3000 forintért bérbevétetik és újból üzembe helyeztetik. 1624. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Nagybányát s az újból épített pénzverőt a város lakóinak bérbe adja. 1645 A linci békekötés határozatai értelmében az összes bányák átmennek Rákóczi György fejedelem tulajdonába. A fejedelem megbízottja 1648-ban a bányák bérlőjét: Doktor Gattyt rablóbányászkodásban bűnösnek találván — Rákóczi parancsára a további munkálkodástól halálbüntetés terhe alatt eltiltja. A rablóbányász- kodást azzal látja beigazoltnak, hogy a bérlő nem hajtott rendszeres vágatokat, hanem csakis a hátra hagyott régi munkahelyeken dolgozgatott s ez által a beomlásokat előmozdította. 1648. Nagybányán az egyik bánya beomlik s 300 bányászt maga alá temet. 1661. Nagy és Felsőbánya lakosai Nagyvárad eleste után — nehogy a város és a bányák a török csapatok által elpusztittassék, — Szeidi Achmet budai basától 10000 teliérért megváltják magukat s neki hűséget esküsznek. 1664. A vasvári békeszerződés alapján a bányamüvek Lipót császár birtokába kerülnek, a bányatelepek magánbányászok által művelteinek azzal a feltétellel, hogy minden márka termelt ezüstért a kincstárnak egy fél tallért - egy márka aranyért pedig 3 vert aranyat kötelesek fizetni. 1669 és 1672. Az erdélyi fölkelők ismét veszélyeztetik a bányákat. 1673. Spank, Spork ésStrassaldó császári tábornokok rohammal beveszik a várost s megszabadítják a fölkelöktől. 1674. Mittermayer Lipót pénzverőmester, Hartung Miklós és Jánossy István bányászhivatalnokok jelentik, hogy a Feketebánya viz alá került, de a viz egy vágattal elvezethető lenne. Jelentik továbbá, hogy a Göncvári és Libamezői bányák és a zuzók a Felséges császár nevében átvétettek, a többi azonban, — mint művelésre nem alkalmas, — felhagyatott. 1677. Wesselényi István, az erdélyi fölkelők parancsnoka francia, lengyel és tatár segítséggel ismét ellepi a környéket; a városokat elfoglalja, elpusztítja s a hivatalnokokat fogságra veti. 1678. A császári csapatok előnyomulnak és a lázadókat elűzik. 1679. A helyreállított rend rövid ideig tart; a szerencsétlen bányavidék a felkelők által újból feldulatik. 1703. Il-ik Rákóczi Ferenc fejedelem rablócsapatai elfoglalják a várost.*) 1710. Szörnyű pestis dühöng, a város majdnem teljesen néptenné válik. 1171. A császári csapatok véglegesen átveszik az elpusztított néptelen várost. 17Í7. Tatár rablócsapatok ismét megtámadják. Ezen rablók azon seregek maradványai, melyek Borsabányáról történt elvonulásuk alkalmával a Visó völgyében az oláhság által megtámadtattak, körülzárattak és a körülfekvő hegyekről lezuhintott kő és fa tömeggel mintegy 15000 embert megsemmisítettek. A bányák vezetésével a régi időkben kamaragrófok voltak megbízva. 1748-ban állittatik föl az úgynevezett Főfelügyelőség, melynek vezetői már csak főnökök voltak. 1748-ban első főnök : Staberhoffer Adorján, 1750-ben Gerstrorf Ferenc, 1754-ben Gróf Stampfer Gottlieb, 1766-ban Báró Schmidlin Ferenc, 1774-ben Báró Mechtl József, 1778-ban Mitisch Vencel, 1785-ben Báró Gerliczy Ferenc, 1798-ban Szeleczky János és 1810-ben Lili János. Ugylátszik a Rákóczi-féle szabadságharc után a század végéig semmiféle történeti eseményt nem tartott érdemesnek a füzet Írója megörökíteni. Érdekes még a történeti rész után összeállított táblácska is, melyben az arany és ezüst árak vannak föltüntetve és pedig : 1566-ban egy márka ezüstnek ára ... 5 frt. 1575-ben „ „ „ ..............6 „ 1601-ben „ „ „ „ . . . 8 „ 1608-ban „ „ „ „ • • 8.50 „ 1611-ben „ „ „ „ • 8 ‘/2 tallér 1614-ben „ „ „ „ . . . 9 frt. *) Érdekes, hogy a német eredeti kéziratban a „rablócsapatai“ szó alá van huzva, s valaki oda irta magyarul: „disznó“! Áldott legyen a kéz, a mely ezt cselekedte !
