Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-03-19 / 12. szám
1911. március 19. KTa.gytoányai Hírlap 3 De mint minden hatalommal, úgy ezzel is történhet visszaélés. Kelet történelme, a braminok, a tibeti lámák, az egyiptomi papság nem egy példával igazolják a theokratikos hatalomnak ezen elfajulását, mely minden fejlődésnek ellensége, a társadalmaknak megmere- vitője, az emberi jogoknak megtagadása. Az emberi cselekvésnek erkölcsi értékét egyedül csak az adja meg, hogy az ember minden erőszaktól menten, szabadon cselekszik. A hol ez a szabadság hiányzik, a társadalom megmerevedik, a theokratikus despozia pedig az uralkodó osztálynak zsarnokságát vonja maga után. Eközben maga a hit és a vallásos élet is lesülyed, elveszti isteni erejét és eltorzul. Legtöbbet mégis azáltal veszt az emberiség, hogy az elnyomottak az elnyomók iránt érzett gyűlöletüket átviszik magára a vallásra s a vallás ellen indítják meg az irtó háborút az emberiségnek pótolhatatlan nagy kárára. Nem igy az igazi egyház, mely isteni rendeltetésének tudatában magasztos hivatásának él s az embereken nem uralkodni, hanem őket boldogítani akarja. Ha valaha volt szükség egyházra, ma szükség van arra, hogy megtanítsa az embereket a pillanatnyi önérdek felé a jövő nemzedéknek nagy érdekeit emelni. Szives figyelmébe ajánljuk a tisztelt vásárié közönségnek VAJDA MÁRTON dúsan felszerelt divatűzletét, hol a tavaszi újdonságok ölesé árakon szerezhetők be. HÍREK. Vasárnapi levél. Március 19. Fehéruti pseudonim alatt dolgozó munkatársunk közli lapunkkal az aradi „Tribuna“ egyik cikkének következő idézetét: „A magyar bankok valóban nem vádolhatok a művelődés és a jótékonyság támogatásával. Mig a nagyszebeni Allgemeine Spar hassa az utolsó tiz év alatt 793,653 koronát adott szász jótékonysági és művelődési célokra s ugyanez idő alatt az oláh „Alhina“ 176.280 koronát szintén hasonló nemzetiségi kulturális célokra, addig az erdélyi két legnagyobb magyar bank egyenként két milliót meghaladó alaptőkével együttvéve csak 2.450 koronát, egy másik székelyföldi pénzintézet pedig, mely 7 év alatt 100 ezer korona alaptőke mellett 125 ezer korona tartalékalapot létesített és 22°j0-os osztalékot fizetett részvényeseinek, fenállása óta mindössze 34 értsd harmincnégy koronát adott jótékony célra.“ Valóban összerázkódik az ember a keserűségtől, mikor ezt az összehasonlítást olvassa! A nagy március Idusán demokratikus alapokra fektetett magyar haza öntelt és hiúságtól dagadó magyar polgársága annyira rávetette már magát a vagyongyűjtésre, hogy fenhéjázó lekicsinyléssel becsül le minden csapongó lelkesedést, mely a hazafenntartó magyar nemzetség kulturális megerősítését a társadalom intézményei utján célozza. Odabök az államra, hogy csak annak kizárólagos feladata a nemzet létalapját alkotó közművelődés fejlesztése s szászezreiből csak 34, értsd harmincnégy koronát dob a közjótékonyság oltárára! Szinte megundorodik bele az ember, mikor olvassa, hogy a hazai magyar sajtó — majdnem kivétel nélkül — maró gúnynyal elcsépült frázisoknak nevezi az ideális hazafiui lelkesedés fakasztotta magasröptű történeti visszaemlékezéseket s lépten nyomon arra int, hogy végre valahára el kell a tettek országának is jönnie ! Mintha bizonv nem a nagy március Idusa nyomán támadt lelkesedés szülte volna azon héroszi cselekedeteket, minőket a magyar soha többé elkövetni nem fog! S mintha bizony a nemzet mai szürke, hétköznapi zsirosodásában és vagyonért dúló tusáiban csak a legkisebb biztosíték is meg volna az altroistikus, nagy nemzeti célok szolgálatára! íme, nyakig benne élünk a tettek országában ! Ne tessék érte epedni, mert a hazafias lelkesedés és a nemzeti élet inagpsztosabb céljai iránt való érzék absolute nincs meg bennünk - még a sajtóban sem. Erre mutat a 34 K értsd harmincnégy korona ott a jótékonyság oltárán, melyet nem ártana Kain-módra pozdor- jává törni s tömjén helyett füstöltetni a tettekkel tényező magyarok temetésén ! * * * A magyar pénzintézeteket igy teljes elismeréssel leszólva eszünkbe jut a helybeli „Aurora“ takarék- es hitelintézet, mely nem régiben tartotta meg évzáró közgyűlését s szerény erejéhez mérten áldozott ismét a közművelődési alapnak. Persze, ezreket és nem 34 koronát! A társaság közgyűlésén azonban a részvényesak előtt feltűnt, hogy a pénztár alapitó- és igazgatósági tagjai közül Km Pap Sándor, Pap József kir. táblabirák és dr. Pap Viktor ügyvéd a gyűlésen nemcsak hogy nem jelentek meg, de sőt több részvényestől szerzett értesülésünk szerint a pénztárnak külső fényt, népszerűséget és súlyt kölcsönző nevezett egyének már több, mint esztendeje, hogy az igazgatósági tagságról is lemondtak. Vajjon-e lemondás a pénztár túlzó nemzetiségi jellegével hozható-e szorosabb összefüggésbe ? Vagy talán a kezelőség iránt táplált nagy szeretetnél fogva mondottak le törvényen alapuló ellenőrzési jogukról? Vagy végül az intézet működése kelt bennük bizalmatlanságot vagy esetleg mind a két dolog tartja őket távol ? Pedig távolról ép úgy elmosódnak a körvonalak, mintahogy nagyon közelről se látja az épszemü ember még a legnagyobb számokat sem! Meggyőződésünk, hogy akadni fognak, kik velünk egy nézeten vannak s ez érdekes kérdések megfejtésén törni fogják kissé a fejüket! Személyi hírek. Dr. Wagner József kincstári orvos egy heti tartózkodásra Halasra utazott. — Weisz György bányatanácsos és Wiessner Richárd számvizsgáló hivatalos ügyekben Rézbányára rándultak. - Öntő Gyula és Barna Miklós, a „Független Magyarország“ cimü napilap tisztviselői Nagybányára érkeztek, a bányászat és a város érdekeit szolgáló munkálataikhoz leendő adatok gyűjtése céljából. Áthelyezés. A király Rusz János nagybányai kir. járásbirónak a pécsi kir. járásbírósághoz saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte. Eljegyzés. Kellner Béla kapnikbányai kir. bányamérnök jegyet váltott Hetey Etelkával Nagykárolyból. Hit és vallás. E címen közöljük dr. Kosutány Ignác kolozsvári egyetemi profes- sornak, a kolozsvári társadalomtudományi szabadiskolában a napokban tartott előadását, mely úgy tartalmával, mint tömör, világos és a nagy tudós szerénységéhez illő, egyszerű és keresetlen nyelvezetével maradandó benyomást tett reánk. Március 15. A magyar szabadság hajnalhasadásának emlékünnepélye alkalmával az ev. ref. templomot zsúfolásig megtöltötte a hazafias közönség. A kincstári hivatalok képviselői testületileg jelentek meg, az iskolák növendékei tanitóik vezetése alatt, az öreg honvédek — a nagy napoknak még élő nehány ősz alakja — nemzeti zászló alatt vonultak föl, hogy fohászt küldjenek a Mindenhatóhoz a nemzet és haza boldogulásáért. László János segédlelkész megható imája után ugyancsak ő tartotta meg magas szárnyalásu ünnepi beszédjét, mely mély hatást gyakorolt az áhitatos közönségre. A Himnusz magasztos énekével ért véget a lélekemelő ünnepély. — A régi szokástól eltérőleg ugyancsak 9 órakor volt a róm. katli. plébánia templomban is az ünnepi mise, melyre szintén a régi, jó szokásból eltérőleg a nagy harangot meg se konditották! Tudja Isten, miért vetkezünk le minden régi, jó szokást, pedig milyen lélekemelő látvány volt ezelőtt, mikor a 48-as honvédek a ref. templomból zászló alatt és dobpergés mellett, a nagy közönség kíséretében mentek át a róm. kath. templomba! — A főgimnázium Pető fi- Önképzőkörének ünnepélye d. e. 10 órakor zajlott le. Horovitz Sándor, Syntenis Béla és Vetter Vince szavaltak; Neuberger József ünnepi beszédet mondott; Ocsárd Sándor a Zojkás László értekezését olvasta fel. Az ifjúság ünnepélye magas színvonalon állott és gondos munka sikeres eredménye. Neuberger István, az önképzőkör vezető tanára magvas megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy a magyar nemzet sohasem zárkózott el az idegen eszme- áramlatoktól; ellenkezőleg a kereszténység befogadásától kezdve mindmáig mindenkor megértette a változó korok szellemét s helyes érzékkel magáévá tette a szellemi és politikai forrongások eszméit. Ez hozta létre a mi márciusunkat is, melynek évenkinli megünneplése nem válhatik megszokottá, ha embermegváltó eszméit mélyen a szivünkbe véssük s irányítóinkul fogadjuk el minden tettünkben. Magas szárnyalásu szavait azzal fejezte be, hogy a márciusi hármas jelző mellé ennek lényeges kiegészítőjéül a hazafiság, törvénytisztelet és vallásosság szükségét hangoztatta. A pompás kis ünnepélyt, melynek minden egyes szereplője méltóképen szolgált rá a felhangzó tapsra és éljenzésre, nagyban emelte az énekkarnak kifogástalan előadása, melyért a babér Borbás Géza vezető tanárt illeti. Az ünnepélyt elég szép számú közönség hallgatta meg, de meggyőződésünk szerint a szereplők nagyobb közönséget is megérdemeltek volna. Iskolai ünnepély úgyis elég ritkán van; óhajtandó volna, hogy a szülők az ilyen alkalmat ragadják meg arra, hogy az iskolával való érintkezést föntartsák. A közönség érdeklődése az ifjakra csak buzdító hatással lehet. Hadd lássák, hogy mi is, a nagyközönség is tud lelkesedni ugyanazokért az eszmékért, amelyeknek az ápolása a magyar iskolának elsőrangú feladata. Ne tekintsük az iskolát rideg közömbösséggel, hanem nézzük olyan intézménynek, amely a műveltség megalapozása mellett a mi nemzetfen- tartó eszméinket, érzéseinket plántálja a jövő Magyarország szivébe, leikébe. — Az Iparos Ifjúság Önképző Egyesületében a tagok élénk részvételével este 8 órakor közvacsorával, a vacsora alatt ünnepi beszéddel és hazafias szavalatokkal ünnepelték meg március 15-ének emlékét. A _ magas színvonalú ünnepi beszédet Székely Árpád állami iskolai igazgató tartotta, élénken vázolva az akkori események több részleteit s azoknak tanulságait leszűrve, követendő példának állította a nemesen és hazafiasán gondolkodó ifjúság elé. Az ünnepi beszédért, mely a jelenvoltakra lelkesítő hatással volt, Jan- csovits József elnök mondott köszönetét. Ba- gossy Sándor titkár és Stracsanyek Béla alelnök hazafias és tréfás szavalatokat adtak elő hatással, a melyekkel a kedélyesen szórakoztatott egész közönséget a késő éjjeli órákig együtt tartották. — A Polgári Olvasókör a nagy idők emlékét szintén közvacsora keretében ünnepelte meg, melyen közel százan vettek részt, köztük a 48-as agg honvédek, kik a Kör vendégei voltak. Itt emlitjük meg, hogy ebédre a Ró/cóczi asztaltársaság látta szives vendégekül a nagy események még élő tanúit. A vacsora alatt Torday Imre elnök emelkedett hangon, meleg lelkesedéssel emlékezett meg a magyar történelem e nagy jelentőségű napjáról s végezetül az öreg honvédekre ürítette a szabadság Kossuth-serlegét. Nagy tetszés fogadta Tréger Lajos polgártársunknak hazafias szavalatát is, melyet bámulatos erővel és nagy intelligenciával adott elő úgy, hogy mindenkit magával ragadt. A közvacsora a késő órákig tartott. „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár KOLOZSVÁR IA05, vajai és tisztit női éj férfi ruhanemüeket a legszebb kivitelben, előnyöj árak mellett. HBF' Nagybányai gyűjtődé: Özv. FRIED LIPÓTNÉNÁL Kismalom=utca 4. Csomagolás cs szállítás díjtalan! 3—20
