Nagybányai Hírlap, 1911 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1911-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. / Nagybánya, 1911. január hó 1. 1. szám. TÁRSADALMI es szépirodalmi hetilap. A N-AGYBÁKTYAI ipartestület hivatalos közlönye. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fomunkatárs : RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség: Hunyady Jáno»-u. 14. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal' Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fö)-tér 14. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----------Sz ámadás. December 31. (S—r.) Bennem mindig azt a benyomást kelti az év utolsó napja, mintha sir előtt állanék, mely sir magába rejti az év minden örömét, összes bánatát, erőfeszítéseit, csalódásait. Magában rejti visz- szavonhatatlanul, az újraéledés minden reménye nélkül. Mindig úgy érzem, hogy az emberiség a múlt nagy temetőjében egy uj sírral gazdagabb, mely sir emlékkövébe csak egy közömbös szám van ugyan verve, hantja alatt azonban mérhetetlenül sok emlék aluszsza örökös álmát. Az idő fut feltartóztathatlanul; minden évben egy uj sir, minden évben egy légió halott. A nagy törvényt senki sem másíthatja meg, lábunk elhunytak csontjaiba ütközik. Az elmúlás érzése, gondolata a legemberibb érzések közül való. A halálban mindannyian egyek vagyunk. — elhunyt emlékekkel szemben mindannyian emberek vagyunk. Álljunk meg egy pillanatra most, az uj év küszöbén ennél a sirnál s mig a fövényóra utolsó porszemének lepergését figyeljük, vessünk egy futó pillantást az eredményekre, melyek túlélik az időt, melyeket magunkkal viszünk, hisz a mieink, mi szereztük őket. Adjunk számot a sáfárkodásról, hogy méltók voltunk-e a nagy adományokra s vizsgáljuk kissé, hogy a múlt rejt-e magában elég garanciát a jövőre nézve? Jobbak nem lettünk. Az a nagy erő, mely mindannyiunkat annyira serkent a tökéletesedés utján járni, megtörött a mi negligeneiánkon. Kicsinyes anyagi gondoktól s egyéb körülményektől lenyügzött lelkünk elfelejtette a röpülést, szárnyait kúszásra használja s a nagy célra való gondolás nem reszketted meg a szivet. Vegetáltunk növényi módra, nem értjük a szeretet nagy princípiumát. Életünkből kiküszöböltük a méltányosságot, a megértést és a finomabb érzésekre való hajlamot megölte lelkűnkben az önzés. Mohó tudási szomjúságunkkal bűnöket vásároltunk magunknak s új bűnökkel igyekeztünk a régiek emlékét feledtetni. Egy évvel lettünk öregebbek, — s ugyanily mértékben közönbösebbek, ke- vésbbé fogékonyak a tisztultabb, nemesebb életre, — ennyi az egész változás. S ha jön az uj év, igy talál minket, mert az uj réteg, mely a múltra rakódott, csak kicsinyes törekvések benyomatait foglalja magában azon pár megkövült köny- cseppen kívül, mely a nagy kesergők szeméből hull alá a nagy meddőség láttára. S az egész mai kor szürke, értéktelen homokrétegként fog szerepelni az idők geológiai metszetében; — semmi érc, semmi értékes emlék, csupán üres, szürke honiok. A természetben semmi sem történik meglepetésszerűen, véletlenül. A ma nem cáfolt reá a tegnapra, jogosan nem tételezhetjük föl tehát, hogy a holnap szebb lesz, tartalmasabb lesz, emberibb lesz. Az idő közömbösen fut tovább, új generációk támadnak, melyek minden kegyelet nélkül fognak turkálni az általunk ma oly sokra értékelt s akkorrJ annyira értéktelenekké váló húsz és több éves igazságok között s nem lesz enyhité körülmény, mely tetteinek beszámithatósá/át csökkentené. A szükséges átmeri-t vagyunk csupán egy nálunk eredményekben gazdagabb generáció s egy jövő jólmabK intelligensebb és nemesebb gén ’áciY között, — ragasztó szer a nagy éj; let xövei között; a szükséges margó az :/e, 'tünetének lapján, mely lapszélen csak az oldalakat jelző számok foglalnak helyet. És ez nem az a pessimizmus, melynek háta mögött ott kesereg az idealizmus, — ez pessimizmus önmagáért; romlottak vagyunk a bűnért, melynek forrósága, ingere, tiltott volta megejti lelkünket. A nagy kesergők pedig csak hadd hullassák könnyeiket. Ezekre is szükség van, hisz ők a tükör, mely megmutatja korunk képét; a kép ugyan torz, de élethű. Cahban elvégre nem dühönghet, ha tükörbe nézve nem az Adonis arcát látja. anyagi áldozatokat s gondosan ügyelünk arra, hogy a városnak gyors tempóban haladó fejlődésével bekövetkezett átmeneti állapot megülepedjék s egy biztosabb alap rakodjék le a fokozottabb terhek könyebb elviselhetésére: úgy a pótadó elkerülésére irányuló törekvést sem lehet elitélni. Bizonyos azonban, hogy a másik törekvés se önzőbb, de jogosultabb, mert az adósság- csinálás mindig könnyelműbb gazdálkodást eredményez; s ha adósságainkból itélnök meg eddigi gazdálkodásunkat, ennek mintaszerüségét csak akkor vitathatnék, ha büszkék volnánk kiapadhatatlan hitelünkre! * Adózó közönségünknek vélek szolgálni akkor, midőn a bizottsági tárgyaláson felvetett nehány fontosabb kérdést az ott elhangzott, sokszor igen alapos, emelkedettebb nívójú indokok kapcsán csak úgy futólag felemlítek ; új eszme azonban alig akadt egy-kettő, a mi a contrario bizonyíték arra nézve, hogy a közéleti tevékenység nálunk még mindig szoros összefüggésben áll az egyéni érdekekkel, mely minden hasznos lelki erőt magának foglal le. Ki is én e rá hosszabb ideig azért törni a fejét, a miért mások fizetést ■'tápnak és mégis riífcáü teszik! Erdőgazdáságunk fényes Ígéretekkel áll ezidén is elő; nagy nagyon a készlete, kevesebbet kell hát termelési költségekre fordítania, s igy 111 ezer korona jövedelmet Ígér a köz- gazdasági pénztárnak. Az előadó ugyan csak 108 ezret Ígért, de a bizottság még hármat hozzáütött. 1906-ban 62 ezer, 1908-ban 68 ezer korona volt a zárszámadási eredmény, pedig belátható időn keresztül ily jó fa-évek nem lesznek, mint a minő az 1906. és 1907. év volt. Illusió tehát a 108 ezer korona praeliminálása, s nem oszlatja ezt a nagy készlet se el és csak költségvetés-tárgyalás idején derül ily nagyon ki az ég ! Nincs deficit. — Irta: Ajtai Nagy Gábor. — December 31. Városunknak egyébként rendes nyugalmát kissé megrezzentette a riasztó hir, mely a szám- j vevőség által 1911. évre összeállított költség- | vetés-előirányzat közzététele nyomán — az előző alapos sejtések folytán — gyorsan elterjedt: 40°/o községi pótadónk lesz! Am rögtön összeült a képviselőtestület gazdasági és pénzügyi bizottsága s könnyen magyarázható, de eddig szokatlanul nagy érdeklődéssel revisió alá vette a hivatalos előirányzatot és két napi beható tárgyalás után a 34260 korona deficitet — mondhatom - ügyesen, sőt virtuozitással eltüntette. A bizottság nagy többsége ab ovo azon az állásponton volt, hogy a pótadó bevezetése lehetőleg mellőzendő; nehányan azonban a mellett foglaltak állást, hogy precízen reális költségvetés érdekében még a pótadótól sem szabad visszariadni. Mind a két szempontnak igaza lehet, csak az indokok mérlegelése ne az egyén, hanem a köz szemüvegén át történjék! Ezért, ha figyelembe vesszük a létesítés alatt álló egészségügyi-, valamint a már megalkotott kényelmi, in- dustrialis és művelődési érdekeket szolgáló intézmények által az egyénre rótt, fokozottan súlyos terheket, a túlságosan nagy drágaságot, az intenzivebb társadalmi élettel járó gyakori Ez a nagy készlet is kis részben elrothad és elkallódik, összeaszik, mig végre valahára megépül az erdei iparvasut; ez az egyetlen eszme, mely nagyobb kaliberűnek látszott, de mire megtestesül, százados fáinkat szú fogja megemészteni! Sohase hallom képviselőtestületünkben a végrehajtó hatalom felelősségét említeni; elmerült e fogalom a feledés sötét ködében ! Ha minden gondolat és életrevaló eszme, okos vállalkozásra való buzdítás nélkül akarjuk erdőgazdaságunkat kezelni, nem volna-e kívánatosabb azt az államra bízni ? Ha a költség nem volna is kevesebb, legalább sok erő felszabadulna az erdészeti bizottságból s másutt értékesülne! * tíanzéktól 4500 kor. nem remélhető bevételt állított be a bizottság a bevételi rovatba. Ez a társaság a saját világhírű renoméja érdekében legtöbb városi vállalatára ráfizet s szinte mi lennénk az egyedüli szerencsés kivétel, ha nekünk már hasznot is szolgáltathatna. Ha lehet egykor remélni annak az időnek lassú elkövet- keztét, mikor a cég a beruházásokat a város érdekében beszünteti; ha végleg eldereng már a reménynek utolsó sugarai is, hogy az áramfogyasztási dijak valamikor redukálódni fognak: akkor ennek a tételnek beállítása reális lesz. Addig inkább hiú reményeinket kamatoztassuk! * A bizottság örömmel értesült, hogy a városi takarékpénztárnak 80 ezer koronában kontingentált évi jövedelem-szolgálmánya jövőre Lapvmlt mai száma 8 oldal.
