Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
1910. november 13. Nagybányai Hírlap 3 bennélhetni: mint például a rendőrség, posta- távirda és pénzügyőrség személyzete, bár semmivel sem tesznek nehezebb és f-ontosabb szolgálatokat a magas államnak mint mi, 5 róluk úgy van gondoskodva, hogy 1000 kor. kezdőfizetés mellett már 15 évi szolgálat után mind elérik a fizetésük maximumát, mi erdészeti altisztek pedig nyolc fokozatba úgy lettünk csoportosítva, hogy 700 korona kezdőfizetés mellett még a lehetősége is ki van zárva annak, hogy a legymagasabb fizetési fokozatot valaha elérhessük. Az erdészeti altisztek között ritka madár a nőtlen ember, s ez érthető is, mert félreeső lakhelyén egészen magára hagyatva meg sem élhetne. Méltóztassék elképzelni most az uj törvény- javaslat szerint 15 — 20 szolgálati év mellett 800-900 koronával dotált családapát, illetve erdészeti altisztet, akinek 6-8, sőt gyakori esetben 10 — 14 tagból álló családja van. Mennyire lesújtó és elkedvetlenítő hatást gyakorolt reá az a tudat, hogy amig hasonló szolgálati idővel biró más ágazatbeli kartársát a fizetésrendezési törvény- javaslat a legmagasabb fizetési fokozatba emeli, addig ő nehezebb megélhetési viszonyok között, annak alig kétharmadrészével lesz dotálva. S épen azok az altisztek, kik a Il-od osztályba lesznek sorozva, mind életük delén állók és köztudomásúlag legnagyobb részt nagy családdal vannak megáldva. Az erdészeti altisztek nyugdijviszonya sem jobb, mint a fizetése, sőt rosszabb már nem is lehet. Ugyanis: 10 éven aluli szolgálatért nyugdíj nem jár; 10 éven felül fizetésének egyharmadát, 20 éven felül a felét, 30 éven felül 40-ig háromnegyedét, és 40 éven felüli szolgálat után az egész fizetését kapja. Tehát ha valakinek 19 év 11 hónap és 29 napi szolgálati ideje van, csak annyi nyugdíjban részesül, mintha 10 évet és 1 napot szolgált volna; és igy tovább: pl. 39 év 11 hó és 29 napi szolgálati idő után fizetésének háromnegyed részét kapja, vagyis annyit mint 30 évi és 1 napi szolgálat után kapna.“ Kérik azért a kincstári altisztek : 1. Fizetésüket a többi áll. altisztek dotálásával egyenlővé tenni. 2. A meghagyott mellékjárandóságaik értékét nyugellátásukba betudni. 3. Nyugdíjellátásukat és özvegyük nyugdiját az erdőtisztekével egyenlően megállapítani: 4. A 35 évet betöltött erdőaltisztek nyugdíjazásával a fiatalabbak előmenetelét lehetővé tenni. A balesetek okai. A gép az emberi intelligencia megzabolázott rabszolgája; vagyis az emberi erőnek nagyobb természeti erőkkel dolgozó partikuláris intelligenciája, minek következtében a gép kezelése sem lehet más, mint a gépbe szerkesztett értelmiség működtetése. Már most, ha valaki munkagépet akar kezelni, annak legalább is akkora intelligenciájúnak kell lenni, mint a mekkora partikuláris intelligencia van a gépbe szerkesztve. Ha ez hiányzik, úgy a vakerők igen könnyen végzetes munkát végezhetnek, azaz baleseteket idézhetnek elő. Minden gép veszélyes, mert mig a technika megvív az emberi képességek korlátjaival, — sok áldozatot kíván. Csakhogy minden balesetnél két tényező szerepel: a fékevesztett pusztító erő és a gyarló emberi lény, mely utóbbi figyelmetlenségével az előbbit idézi elő. Ez magyarázza meg azt a valószínűtlennek látszó, de statisztikával megdönthetetlenül kimutatható törvényt, hogy minél előrehaladottabb a technika, annál több a baleset. De hiszen ez természetes is, mert a munkástömeg csak messziről tudja követni a folyton fejlődő gépintelligenciát. Különösen igazolja ezt a bányászat, az ő munkagépeinek sokaságával, sokféleségével és nagyszámú munkásai közt tömegesen található értelmetlen elemeivel A bányásznak a bányában nem elég a testi ügyesség; meg kell küzdenie a lelkére mindig nagy nyomással nehezedő félelemmel, a csak részleges látással, hallással, a korlátolt mozgással, a vezetett magas feszültségi áramokkal, üregekkel, robbanó léggel, szén- vagy kőporral, tűzzel, gázzal, vízzel és omlásokkal. Ez pedig a közönségesnél fejlettebb éberséget tételez föl. De hogyan keressük ezt az alig értelmes munkásnál, mikor az éberség az animus dominánsnak függvénye, melyhez meglehetős lelki energia szükséges ? Ez csak intelligensebb elemnél található, műveletlennél nem, miért is az utóbbinál az emberi mozgás irányitója a megszokás, a gondolkodás nélkül való dresszura. Ily esetben minden pillanatban várható a baleset. Statisztikával igazolható, hogy az intelligencia foka szerint gyérülnek a balesetek. Ahol a munkás éberségét a helyzet fokozott mértékben követeli — és mentül veszedelmesebb a helyzet, annál jobban ébreszti az önfen tartás ösztönét, - ott kevésbbé történik baleset, miután a balesetokozó tényezők egyike, — a figyelmetlenség kiválik és helyébe az éberség lép. Annyit azonban mégis megállapíthatunk, hogy a biztonsági berendezések, melyek eddig a balesetek elhárítására a hatóságok egyedüli eszköze volt: illuzóriusok. így nem is tekinthetjük azokat egyebeknek, mint segédeszközöknek. Sok esetben pedig e biztonsági berendezések még inkább előmozdítják a baleseteket. Ugyanis a mun- kás.teljesen reábizza magát; az animus domináns kiszokik a munkásból, minek következtében figyelmetlenségének áldozata lesz. A balesetek okai psichikai ismérveket mutatnak, melyek mellett természetesen a véletlenségnek is jut 30 százalék szerepe. A balesetek lélektani magyarázatát adja a testrészek sérülésének statisztikája is. Leggyakrabban sérülnek a végtagok, tehát a leginkább mozgatott testrészek. Oka ennek az, hogy a mozgás lelki kezdeményezésre történik. Valamely testrész gyakori mozgása pedig szokássá, dresszurává válik. Ez előidézi a figyelmetlenséget, és mindjárt kész a kéz-, láb- és fejtörés. Lélektani ismérveket mutat a baleset megvizsgálása nyomán megállapított előidéző okok statisztikája is; mert a balesetek 36 százalékát idézi elő csak a véletlen, 64 százalékot a munkások figyelmetlensége, vagy vétkes könnyelműsége okozza. Hogy a baleseteket lehetőleg kerüljük, szükséges a munkás intelligenciáját minden eszközzel, hathatós neveléssel elsősorban kiművelni, fokozni, s aztán egészséges irányban foglalkoztatni, gyakorolni, az életre belenevelni. E munka hosszas és nehéz, — de gyümölcse mindenesetre gazdag. Lendvay-szinház. November 12. A november 5-iki megnyitó díszelőadás lezajlása után vasárnap a „Muzsikus leány“ cimü nagyhírű magyar operettel vette kezdetét a színházi idény. A darab szövegét Buchbinder Bernét irta, Mérei Adolf forditottta, zenéjét Jaruó György szerzetté. A magyar szerző gyönyörű zenéjü operettjének élvezésére nagy közönség jött össze, s a műértő, figyelmes érdeklődés megnyilvánult azokban az elismerő tapsokban, melyek önkénytelenül is megnyilatkoztak nemcsak a keringő lágyan zengő, bájos zenéjének hallattára, hanem a könnyed, kacagtató kupiék muzsikájának hatására is. A „Bűvös keringő“ kettőse, melyet Rézi és a kis herceg énekeltek, úgyszintén a „Bábu“ dal már egymagában is lelkesedést váltott ki, s a közönség megujrázta azokat nemcsak a szereplők szép énekes táncáért, de magáért a gyönyörű zene élvezhetéseért is. A szöveg diszkrét és mulattató s párbeszédei néhol a legfinomabbak, csak a tehenes Kézit illető paraszti viccek szállítják le némileg operetti értékére. A mi az előadást illeti, precíz és összevágó volt. Kitűnő volt Szabadosné Rézije, Ungvári Haydinja; Hikisch Kató szépen csengő hangja mellett fejedelmi alakjával tűnt ki. Nyarai Rezső a „Bábu“ dalban pompás alakítást mutatott be. Demeter Esterházy hercege, Tárnái Lidi hercegnője, Szabados László zsidója, Korda Sándor tanító alakítása, Perényi Sári kishercege kifogástalan volt. De nem volnánk igazságosak, ha a zenekart külön is meg nem dicsérnők; Wiesmüller karmester nehéz és szép munkát végzett. Kérjük azonban Szabadost, hogy a pont 8 órára hirdetett előadást ne kezdje meg fél 9 órakor, mert a közönséget éjfélig színházban tartani képtelenség. Zsúfolt ház. Hétfőn, november 7-én színre került Lengyel Menyhért nagyhírű drámája: a „Taifun.“ Annak idején, mikor először került színre a fővárosban, a napi lapok részletesen leírták a színmű meséjét, s az alakok jeles beállításáról himnuszokat zengedeztek. Mi is meghajtjuk zászlónkat a remek színmű szerzője előtt. Valami csodálatos, ekzotikus világban, a krizantenumok hazájában éreztük magunkat s a hazaszeretet lázitó forrósága, a japán összetartás melege furakodott be szivünkbe. A dr. Tokerarno szeméből kicsorduló köny mintha minket is égetett volna! Különösen két jelenete van a remekül konstruált darabnak, mely lelkünket mélyen megragadja; az első, mikor a Toke- ramó ifjú barátai japán ruhát öltenek, s egy kis „japán hazát“ rögtönöznek, hol mesemondással, a gitár hangjai mellett, — a hazáról ábrándoznak; a második, kiválóan hatásos jelenete az, mikor egytől-egyig készek magukat föláldozni nemes barátjukért. A hazaszeretet és az összetartás fenséges érzésének ezek valóságos glori- fikációi. Az összjáték kitűnő volt. Benes Ilonka Jeszenszkiué, Ungvári Mór és Korda Sándor tudásuk legjavát adták. De a többiek is feltétlenül megállották helyüket. Sajnos, de igaz, hogy ez alkalommal is a színpad kicsinynek s célszerűtlennek mutatkozott; s mintha az akusztika is rakoncátlankodott volna. A csöndesebb párbeszédeket már az első sorban sem lehetett tisztán megérteni. S különösen Ungvárit, a jeles művészt kell figyelmeztetnünk, hogy hangosabban beszéljen. Vannak ugyan nézetek, melyek a terem akusztikáját teszik ezért felelőssé. Nem akarunk egyelőre határozott állást foglalni, de kénytelenek vagyunk bevallani, hogy valahol baj van! Benes Ilonkáról és Jeszenszkinéről külön is meg kell emlékeznünk, kiknek játéka mély hatással volt a közönségre, s általánosan azon vélemény alakult ki, hogy e szerepükben kiváló alakítást mutattak be. Az élvezetes estét a karzat közönsége zavarta meg kissé, mely a legszomorubb jelenetnél is hangos kacajra fakadt. Közönség szép számmal volt jelen. Kedden megismételték a „Muzsikus leány-t“, melynek pompás fülbemászó zenéje ismét felvillanyozta a közönséget és nehány bájos kerin- gőjét megujrázta. Szerdán Földes Imre nagy hatású színműve a „Kuruzsló“ került színre. Ez a szociális izü darab vastag igazságokat hirdet, s úgy mutatja be a mai társadalmat, a milyen valóban. A női szerepekben Jeszenszkiné és Benes Ilonka ekszcelláltak ; pompás volt Tárnái Lídia, s Mészáros Aranka. A férfiak egytől-egyig kifogástalanul játszottak. Ungvári mintha hangosabban beszélt volna, mert szavait mindenfelé tisztán megértették. Alakítása elsőrendű volt, valamint Szabados Schillingje is valóságos karaktert mutatott be. Nyárai Rezső a fővárosi riporter szerepében kitűnő alakitó tehetségének adta jelét. Korda Sándor, a társulat rokonszenves, - s egyúttal mindenre használható tagja jól megállotta helyét az udvari tanácsos szerepében, habár messze mögötte maradt a Taifun ,,Lind- ner Ottó-“jának, melyben kiváló tudásának adta tanujelét. Közönség közepes számmal volt jelen. Csütörtökön zsúfolt ház előtt adták a „Luxemburg grófja“ cimü operettet. Mi a magunk részéről nem vagyunk barátjai az operetteknek; de sajnos, a mai kornak, úgy látszik csak léhaság kell. Mig az olyan remek darabokat, mint a Taifun és a Kuruzsló üres ház élőt t
