Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-20 / 12. szám
/ TÁRSADALMI ZÉ3S SZÉPIRODALMI HETILAP. Lapunk, mai szama S Oldal. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatársak: Révai Károly, Fliesz Henrik. —— ................... Sz erkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fo)-tér Í4. ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ----------Új abb vasutterv. — Irta: Ajtai Nagy Gábor. Március 17. A csütörtöki képviselőtestületi közgyűlésen az erdei iparvasut megépítésére kötött szerződés tárgyalása kapcsán Mol- dován László városi képviselő nagyfon- tosságu indítványt tett. Ugyanis azon alkalomból, hogy a szatmár — nagybányai és nagybánya — felsőbányái vasút a március 30-án tartandó közgyűléseken valószínűleg fuzionálni fog, de sőt a vármegyei vicinális vasutak egy másik csoportjának egyesülése is küszöbön van, — kérte a polgármestert, hogy a város érdekeit e közgyűléseken teljes odaadással képviselje különösen azon szempontból is, hogy a városi takarékpénztárnak, mint számos törzsrészvény tulajdonosának érdekei tekintetében nem közömbös, hogy a két vasút egyesülésének feltételei a szatmár — nagybányai avagy a nagybánya— felsőbányái vasúttársaságra s azok törzs- részvényeseire nézve lesz-e előnyösebb. Nagyon természetes, hogy a takarékpénztár érdekei azonosak a város érdekeivel s ezért ezen kívánság teljesen jogosult, de ép oly nagy horderejű indítványtevőnek azon további javaslata is, mely szerint az egyesülés létrejöveteléhez a város, illetve érdekképviselete, a menynyiben módjában áll, lehetőleg érvényesítse azon követelményét, hogy a Nagysomkut — Kővárhosszufalu, illetve Pusztahidegkut közötti circa 8 kilométeres vonalon vasút építtessék, mely a szamosvölgyi vasút vonalához csatlakozva a nagysomkuti piacot és vidékét városunkhoz csatolja s ez által számunkra fontos kereskedelmi és gazdasági jelentőséget nyerjen. Most, mikor a láposvölgyi vasút létesítése érdekében az engedményesek s különösen polgármesterünk oly nagy és kitartó tevékenységet fejt ki, mikor egy gazdaságilag fejlett, a természet ős javaiban és kiaknázatlan kincseiben dús, kiterjedésre is hatalmas vidéket igyekszünk piacunk számára megszerezni, mikor minden oldalon jóleső igyekezetei tanúsít városunk összes értékesebb eleme, hogy ezen régi, hagyományokban gazdag, de fejlődésben felette visszamaradt bányaváros kulturális és gazdasági intézményekben meggyarapodjék, a közvagyo- nosodás és jólét előmozdítói, tényezői fokozhassanak: akkor a felvetett eszmét egy szivvel-lélekkel fel kell karolnunk, s az idea gyakorlati megvalósítását minden erőnkből elősegítenünk. A ki tudja azt s ki ne tudná, hogy városunk fejlődésének leghatalmasabb kerékkötője a természeti fekvése által adott s még csak a messze jövő halk zenéjeként elháríthatni remélt elhelyezkedése, a mi a vasúti fővonalba való bekapcsolódását lehetetlenné tette s igy a rohamos, de egészséges fejlődés legszükségesebb, szinte egyedüli tényezőjét nélkülözi; a ki belátja azt s ki ne látná be, hogy városunk ezen, reánk nézve azért épen nem mostoha fekvése szinte kecsegtetően biztat arra, hogy egy látóhatárában mesz- sze fekvő vidék központjává küzdje fel magát; a ki érzi azt s ki ne érezné, hogy e régi bányaváros immár elcsépelten emlegetett, de azért kellően még ma se átérzett hazafias missiója, a magyar faj praepotentiájának e végvidéken való biztosítása ép oly fontos, sőt legfontosabb érdek, melyet e város polgársága munkálni tartozik, többet mondok, a szokásos jelzőtől eltekintett kötelessége: a ki ezt tudja, belátja és átérzi, minden erejét latba fogja vetni, hogy e tőlünk elzárt, piacunktól a saját hibája miatt elpártolt nagysomkuti vidék érdekkörünkbe kapcsoltassák be. Az a törekvés, mely a város fejlődésének leglényegesebb tényezője gyanánt a vidék behóditását, elválaszthatatlan egy- beforrasztását jelölte meg, ma már élénken és egészségesen él köztudatunkban s midőn a törekvés megvalósítására alkalmas módról és célszerű alkalomról nyerünk értesülést, gyorsan és kitartással, lankadatlan erélylyel kell saját érdekünket előmozdítanunk, mert ez a rövid, de ránk nézve nagyfontosságu vasútvonal R nagybányai Hírlap tárcája. Emlékbeszéd Szellemy Geyza m. kir. bányatanácsos, a nagybányai bányászati és kohászati osztály-egylet elhunyt titkára fölött. Tartotta Révai Károly, az osztály-egylet, 1910. év március hó 12-iki közgyűlésén. Mélyen tisztelt Osztályyyülés ! Midőn azon megtisztelő feladatra vállalkoztam, hogy kidőlt jelesünk Szellemy Geyza fölött emlékbeszédet tartsak: túlbecsültem erőmet ! S nem számoltam azzal a megdönthetetlen igazsággal, hogy egy jeles szakember megítéléséhez nem elég a meleg szív, mert akkor könnyen egyoldalúvá válhatunk, hanem ahhoz bizonyos mérvű szaktudás is szükségeltetik. De megragadta lelkemet az a nagy szeretet, mely csekély személyemet a boldogulthoz fűzte. Pedig tudtam jól, hogy osztály-egyletünk bármely szakképzett tagja alkalmasabb és hi- vatottabb lett volna ez emlékbeszéd megtartására ; különösen pedig azok, kik kora ifjúságuk óta vele együtt működtek a közpályán, s kiknek egymás lelki világába mélyebben betekinteni több alkalmuk volt, mint nekem. Ha tehát én e pár szerény szóban nem lennék képes elhunyt jelesünket úgy megvilágítani, mint azt talán egy szaktársa tehette volna: kegyes elnézést kérek. De mint embert, mint jó barátok társadalmunk szeretett alakját, — szivem egész melegével varázsolom vissza körünkbe, s körül veszem őt a hálás megemlékezés koszorújával. A halál nagy demokrata ! Állandó kontaktust tart fönn mindnyájunkkal, s biztosan tudjuk, hogy előbb-utóbb karjai közé kerülünk ; az egyes emberek közt a különbség csak az, hogy mig némelyikünk valóban elenyészik úgy, hogy még emléke sem marad fenn, addig másoknak halála nem megsemmisülés, hanem feltámadás ! Elköltözött titkárunk emléke sokáig fenn fog maradni! Mert, hogy a bányászat mit veszített el benne, azt tudják mindenütt, hol „Jó szerencsével“ köszöntik egymást az emberek ; de, hogy mit veszített a „Nagybánya és vidéki bányászati és kohászati osztály-egylet“, azt csak azok tudják és érzik, kik az egyletnek megalakulása pillanatától mind máig tagjai voltak, s látták azt a tevékenységet, mit annak érdekében kifejtett. Kettős cél lebegett szeme előtt: az egyik, hogy a bányászati és kohászati szaktudományok tovább fejlesztésére a nagybányai egylet impulzust adjon ; bátorítsa, támogassa az ifjabb nemzedéket az önnálló kutatásokban s a hol sikert remél, ott tekintélyével segítse az illetőt az érvényesülés útjára. Másik célja volt a régi bányász-szellem ébrentartása, az összetartozan- dóság érzetének kifejlesztése, az egymás irányába tartozó becsülés, ragaszkodás és szeretet alapjainak megszilárdítása. S ezt a kettős célt a nagybányai egylet el is érte ! Értékesnél-értékesebb szakfelolvasások, a könyvpiacon megjelent jeles munkák a nagybányai egylet tagjainak hivatottságáról tanúskodnak. Társadalmi tekintetben pedig az osztály-egylet tagjai egy szerető család részeseinek érzik magokat, hol a szeretet melegít, a szivek forró napfénye. S erre a szeretetre szükségünk is van, mert az a lélek, mely szeretni nem tud, — sötétnek látja a világot s a vak sötétségben nem veszi észre az igazság sugarait ! Az igazság sugarait pedig a természettudományok örök fénye szolgáltatja; ezeken kivül a többi csak ábránd ezen a világon. Mint keserű áksziómát igaznak kell elismernünk azt, hogy mai napság, a XX-ik század villanyos korszakában, — senki sincs e föld hátán, kit pótolni ne lehetne. Ma, az ifjú erők hatalmas izmokkal törtetnek előre a haladás utján, s kiragadják a zászlót az öregek barázdás kezéből, s vezetnek mindenütt a tudomány, irodalom és művészetek harcmezején. És ez jól is van igy! Ami meggyöngült szemünk, remegő kezünk, lassú vérkeringésünk, s talán aggódó megfontoltságunk kevesebb kilátást nyújt a győzelemre, mint az ifjúság merész, -- hogy ne mondjam vakmerő, - fellépése. Nem hiába mondják, hogy az ifjúság, az egyetlen dolog e világon, amit bírni érdemes ! Az ifjuitűz, a rugalmas izmok, a tiszta agyveiő minden téren hatalmas hódításokat művelhet. Különösen ez utóbbi! Mert jól tudjuk, hogy a világ nagy eseményei az agyvelőben játszódnak le! Visszatérve a „pótolhatatlanság“ tételére, tehát minden habozás nélkül mondhatjuk ki, hogy boldogult barátunk sem pótolhatatlan! De azt igenis nyíltan bevallhatjuk, hogy Szellemy Geyza általánosan tisztelt és becsült buzgó tiszt-
