Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-03-13 / 11. szám
1910. március 13. Nagybányai XZli'lap 3 bői támogatja és bizalmáról biztosítja. A gyűlést Farkas Sándor pártelnök rekesztette be. Este 8 órakor a Polgári Olvasókör-ben társasvacsora volt, melyen közel 300 választó vett részt s kezdettől emelkedett, ünnepi hangulatban hallgatta végig a szónoklatok hosszú sorát, mely felette érdekes és változatos volt. Az első fogás után Torday Imre, mint a Kör elnöke, Justh Gyulát, Földes Bélát és általán a vendégképviselőket éltette, mire Justh Gyula emelkedett szólásra s a teremben már közvetlenebb modorban ecsetelte az eddigi magyar politika kárhozatos átkát, az államférfim őszinteség hiányát, mely ezideig lehetetlenné tette a független magyar állam törvényes jogainak teljes érvényesülését. Keresetlen szavakkal fejtette ki, hogy a korona suverénitása és a nemzet suverénitása között a kellő egyensúly hiányzik, a korona akaratának teljes előretolása absolu- tistikus törekvéseket szül s a választójog megalkotása előtt ez a kellő egyensúly a nemzet életszükséglete gyanánt létesítendő. A kiváló pártvezért beszéde végén lelkesen ünnepelték. Ezután a part nevében dr. Vass Gyula beszélt, majd Földes Béla egészítette ki programmbe- szédét, melyben a helyi érdekeknek eddig tanúsította erős pártolását jövőre is Ígérte. Szűnni nem akaró ováció követte a meghatottságtól áthatott őszinte szavakat, melyek mély benyomást keltettek mindenkiben. Szerencsi/ József beszéde után Stoll Béla Justhot, mint díszpolgárt köszöntötte fel ; ezután sorra beszéltek Bakonyi Samu, Justh János, Máriássy Mihály, Mádi-Kovách János, dr. Troplooits Imre, Bre- bán Sándor, kinek kijelentéseit, melyek szerint az oláh választópolgárság feltétlenül kitart Földes Béla mellett, olyan óriási tapsvihar és tetszésnyilvánítás követte, milyenre a Kör falai között eddig példa még nem volt. Sokan beszéltek még köztük Szőke Béla róm. kath. plébános, ki szintén szűnni nem akaró lelkesedést okozott. A banketten Szinérváralja polgársága 25 tagú küldöttséggel vett részt, valamint voltak Felsőbányáról is. A társaságot csak a késő reggeli órák oszlatták szét. Justh Gyula és képviselőtársai a reggeli vonattal már elutaztak; sokan kikisérték őket, közöttük Bónis István, a párt alelncke, Brogyány Kálmán, Szőke Béla és mások, kiktől a fényes fogadtatás kellemes emlékeinek hangoztatásával búcsúzott el az illustris társaság, melynek tagjai közül Justh Gyula és justh János Szőke Bélánál, Máriássy Mihály Brogyány Kálmán házfőnöknél, Mádi- Kovách János Bónis Istvánnál és Bakonyi Samu Steinfeld Sámuelnél volt elszállásolva és őszinte, fényes vendégszeretetben részesítve. Földes Béla pénteken a déli vonattal utazott el. Csütörtökön egész nap otthon tartózkodott Bónis István vendégszerető házában, hol egyik látogató a másikat követte. Nagybánya város közönsége méltó volt azon ősi hagyományhoz, melyet a vendéglátás terén magának kivívott. Az ünneplés összhang- zatos, magas színvonalú volt, mintha nem is a széthúzó politika egyik hatalmas hitvallásának megnyilvánulása lett volna! Teljes, mint a leg- magasztosabb vallási ünnep! Végül kiemeljük Major Károlyné, körgaz- dáné ízletes ételeit, mert szinte boszorkányság volt, közel 300 embernek oly kitűnő ételeket szolgáltatni. Halmay József. 1847-1910. Harminchat évet s ebből húszat Nagybányán töltött el azon a pályán, melyre a régi mondás szerint azokat küldik az istenek, akikre haragusznak. Azon a pályán, mely törvényhozók felfogása szerint más pályánál ma is sokkal hamarabb megőrli az embert. De ő megcáfolta a régi mondást s a mai tapasztalást. Mert aki olyan odaadással, megelégedéssel, lelkesedéssel töltötte be hivatását, mint ő: azt az Isten csak jókedvében küldhette a tanári pályára. Az embert őrlő munkában több, mint 3 évtizedet töltött el; elvonulhatott volna a törvényes és megérdemlett nyugalomba; de nem vonult. Nem nyugalomra, hanem munkára volt szüksége szervezetének, melynek acélizmai és idegei évtizedek fárasztó munkája után is megtartották ruganyosságukat. El sem tudjuk őt képzelni más nyugalomban, mint ott a kápolna tövében. A munkától való visszavonulás, melytől irtózott, hamarabb megölte volna mint az a munka, melyet szivvel-lélekkel végzett. Annyira megszerette és megszokta a tanitó munkát, hogy az életrendjébe tartozott, életfeltétele lett. Az iskola csengője, ha neki már nem szólott volna, talán halálharangja lett volna. Őt csak a halál választotta el az iskolától. Az irgalmas halál, mely nem küldött elébe lassan ölő méreggel hosszú, tétlenségre kárhoztatott, a szeretett munkakörből kiszakított éveket; hanem megengedte neki, hogy még vasárnap este megcsinálja másnapos tanítása tervezetét, s a hétfő reggeli csengetés előtt már bezárta fülét. Szép élet és szép halál. Élete olyan munkában telt el, melyet utolsó percéig szeretettel, híven, az önérzet megnyugvásával, a felsőbbség elösmerésével végzett. S ez a munka nem emésztette, hanem edzette testi és lelki erejét. Hatvanhárom éves korában aranyos kedéllyel, egészséges, derült világnézettel, testi és lelki teljes erőben fogadta a nem várt vendéget, a halált. Nem várta, mi sem vártuk. Szerettük volna, hogy még sokáig érezzük szive melegét, használhassuk lelke kincseit. Nagyon sokan és igen sokáig fogják érezni hiányát a gyászjelentés találó igéje szerint „az igaz férfiúnak, kiben nem volt álnokság;“ a kötelességteljesitésben példaként álló férfiúnak, kinek nagyobb betegsége volt az a gondolat, hogy egy óráját elmulasztotta, mint a betegség, mely mulasztani kényszeritette ; a családját, barátait, embertársait szerető és becsülő férfiúnak, aki mindenkit szeretett s akit mindenki szeretett. Elhunytáról a család a következő gyász- jelentést adta ki: „íme az igaz férfiú, kiben nem volt álnokság!“ Alólirottak szivük mély fájdalmával tudatják, hogy a legjobb férj, szerető após, sógor, rokon és önzetlen barát: Halmay József áll. főgimn. tanár, városi képviselő, a kath. egyháztanács tiszteletreméltó tagja, több tudományos társulat tagja, folyó év és hó 6-án este fél 10 órakor, élte 62-dik, boldog házassága 35-ik évében, rövid haláltusa után jobblétre szenderült. Felejthetetlen kedvesünk holttestét f. hó 8-án, délután 3 órakor fogjuk a r. kath. egyház szertartása szerint beszenteltetni s a helybeli r. kath. sirkertbe a boldog feltámadásig eltemettetni. Lelkének üdvéért f. hó 9-én d. e. 9 órakor mutattatjuk be az engesztelő szentmise-áldozatot. Nagybánya, 1910. márc. 7. Az örök világosság fényeskedjék neki! Özv. Halmay Józsefné sz. Hermann Mária özvegye. Imre és Aranka, gyermekei. Halmay Imréné sz. Hámory Amália, menye. Hermann Emma özv. Albrecht Pálné, Hermann Adolf, sógornője, illetve sógora.“ A nagybányai m. kir. állami főgimnázium tanári kara a következő gyászjelentést adta ki: „A nagybányai m. kir. állami főgimnázium tanári kara mély fájdalommal jelenti, hogy szeretett kartársa és nesztora: Halmay József áll. főgimn. r. tanár, Nagybánya szabad királyi város képviselőtestületének tagja, a nagybányai róm. kath. egyházközség tanácsosa stb. életének 63., tanári szolgálatának 33., ezen intézetnél való működésének 20. évében, folyó évi március hó 6-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése folyó hó 8-án d. u. 3 órakor lesz az elhunyt bercsényi-utcai házáéból a róm. kath. egyház szertartása szerint. Élete nemes és tiszta volt, kegyelettel őrzött emléke lelkesitő példa. Nagybánya, 1910. március 7.“ Temetésére a főgimnázium tanárkara és ifjúsága testületileg vonult ki s kivülök városunk intelligens társasága nagy számban jelent meg. A temetőben Neuberger István professor búcsúztatta el a megboldogultat. Az elhunyt életrajzi adatai a következők: Halmay (Hikl) József Jánoshegyen, Barsmegyé- ben született 1847. október 11-én. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán végezte. Érettségit 1871-ben tett. Egyetemre Budapesten iratkozott be a bölcsészeti karba s ott folytatta tudományos kiképzését 1871-től 1874-ig. Tanári oklevelet nyert a természetrajzból és vegytanból 1876-ban. Tanári működését 1874-ben Modorban kezdte meg a városi polgári iskolánál és ott tanított 1877-ig, mikor a miniszter Tresztenára nevezte ki az algimnáziumhoz. Itt 1877-től egész 1890-ig tanár- kodott, mikor saját kérelmére Nagybányára helyezték át. Nagybányán 1890-től működött, tehát majdnem 20 éven át. A közéletben, egyházi és társadalmi téren is hasznos tevékenységet fejtett ki. Tagja volt a város képviselőtestületének, a róm. kath. egyháztanácsnak s a főgimnázium segélyegyletének pénztárosa. S most vége mindennek! Legyen áldott emlékezete! JCeti strófák.- Ibolyák. Ibolyaillattól remeg meg A fű, a lég és a mező: Ibolyásan hajlong az utcán Sok-sok mosolygó rózsatő. És ah most is lángol a vérem, És zakatolnak idebent : Az első azsúros harisnya A korzón tegnap megjelent. És im az ibolyavarázsba, Nehogy elvesszen egyedül, Nagybányán nyolcba pontba reggel A por az illatba vegyül. Seprik-seprik büszkén az utcát S a halandó oly 'meghatott, Mert néha-nap így kéj elégjük A terjedelmes illatot. A trikoloré volt különben E hires, áldott, büszke hét: És elharsant lángzó reménynyel Sok hazafias, jó beszéd. Es di/cciózolt minden ember Mert az még hírnevet is ád : És ah hiúságból imádni Oly kellemes ezt a hazát! Valakinek ott fenn az Égben Árnyék reszket dicső fején . . . Valaki ott fenn bús, lemondó, S egy könny fakad fel a szemén . . . Valaki, akii úgy imádtunk, S ki annyi áldást hinte reánk : Valaki, akit úgy szerettünk : S ki most is az édes apánk. Ibolyaillat leng a légben, Tavaszt lehel a völgy, halom: Csak oda fenn egy árva szívben Didereg annyi fájdalom. A trikolor megujra gyászos, S megtört szemével néz reánk: És megsiratja halódásunk, Tavaszkor hervadó sok álmunk : Kossuth apánk! Floridor. HÍREK. Március 12. Személyi hírek. Bnkcsy Gergely szatmárné- métii ref. főgimnáziumi igazgató és Mathényi András tanár múlt vasárnap városunkban tartózkodtak. Papválasztás. Szatmárnémeti város Németi részében megürült ref. lelkészi állásra, miután dr. Erdős József debreceni theologiai tanár a meghívást nem fogadta el, az egyháztanács Soltész Elemér nagybányai ref. lelki- pásztort óhajtotta volna megnyerni, Soltész Elemér azonban a megtisztelő állásra szintén nem reflektál. Egyházmegyei hir. Közöltük, hogy Vilmos Endre segédlelkészt Kálmándról Felsőbányára helyezték át. Ezt az intézkedést megváltoztatták Vilmos Endre egészségi állapotára való tekintetből, miért is továbbra Kálmándon marad. Felsőbányára Almásy Péter vinnai káplánt tették.
