Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-02-27 / 9. szám
2 W agytoányai Írlap 1910. február 27. azért, mert arra a helyre éppen nem való egy monstruozus épület, részint esztétikai szempontból (t. i. a temető miatt; vannak ugyan, kik nem törődnek ilyesmivel) annál kevésbbé művészi szempontból. Ha valamit adunk a város szépségére is, a minek szüksége az utóbbi idők mérnök tatárjárása nyomán talán jobban fölelevenedik, minden Ízlés és érzés ellen szól akár, hogy a lármás ifjúsággal fölverjük a vidék nyugalmas csendjét, akár hogy az épülettel megrontsuk a környék harmonikus szépségeit. Újabban igen sokat adnak erre nagyvárosok, direkt ily szempontok döntik el építkezésük sorsát. Németország legtöbb városában nem engednek meg oly helyen és oly módon való építkezést, a mi a természeti szépségek rovására megy. Sőt erre precedens volt Budapesten is a Gellérthegy rendezése körül. Minden esetre ez már magasabb kultur-szempont, épen ezért követendő példa. Ha tehát a város ad arra valamit, hogy a már meglévő természeti szépségeket megőrizze (kamatoztathatja !) úgy itt helyén volna a terv teljes megváltoztatása. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni és élénk emlékezetbe idézni, hogy mily rutul el lett puskázva a régi Schweitzer-féle telkeken az építés engedélyezésének módja. Nem különben az u. n. veresvizi iskolának keresztelt hombár, micsoda szép tájrészletet tett időtlen időkig förtelmessé. Mikor tehát arról van szó, hogy a város idegen forgalma s kultur-élete érdekében a festőművészeket és a nyaralókat megtartsuk, sőt számukat növeljük ; az ily kérdések, ha sehol másutt, de itt igen fontos tényezők a város fejlődése érdekében. Mert ami vonzó az idegenekre nézve, az egyedül a vidék természetadta szép alakulása, melyhez emberi kézzel óvatosan szabad csak nyúlni, ha nem akarjuk, hogy vandalizmus legyen minden építkezésünk. Ne bolygassák tehát a Klastrom-rétet és vidékét. Hagyjuk azt a maga eredeti mivoltában. Ez egyik legvonzóbb nevezetessége Bányának, amiért már egymagában több idegen jött a városba, mint mondjuk a „Grand canal de Grundböck“ tanulmányozása végett. Nem hinnök, hogy ezt a kérdést jobban ne lehetne megoldani: illetőleg, alkalmasabb, kevésbbé diszharmonikus helyet ne lehetne találni az építendő új gimnáziumnak. * Ha már helyt vagyunk t. i. a gör. kath. temetőben, önkéntelenül is ekkép sóhajtunk föl: mikor jösz el új köztemető korszaka? Ebben a temetőben direkt visszataszító látvány, miként temetnek úgyszólván hullám sírba, jobban mondva sártengerbe. Mert a kiásott sírok pár perc alatt megtelnek talajvízzel büzhödt illatot terjesztve, tekintettel, hogy máj- számos más síron át folydogáltak az uj gödörbe (ha nem láttam volna, el sem hinném, hogy ilyen temetőbe egyáltalán szabad még temetkezni. Itt megjegyeztük, hogy a többi temetőben is hasonló állapotok vannak.) Lehet, hogy nem járul hozzá az epidémiákhoz az ekként megfertőzött talajvíz (újabban vitatják különösen a krematóriumellenes párt szakértői, hogy még a temetőben lévő kút is baktériummentes) de már esztétikai szempontból sem engedhető meg ilyesmi. Egyébként is úgy tudjuk, hogy a temetőnek föltétlenül száraz porondos, talajvizmentes helynek kell lennie. Nos, igy ez esetben úgy látszik az ellenkezőjével folyik a kísérlet. Mikor jön tehát el az uj köztemető ideje? Mert krematóriumról még nálunk halálos bűn csevegni. * Ha már benne vagyunk, próbáljunk átkelni a Zazar íő-hidján, a mi nem utolsó resz- kirozása az életnek, különösen áradások idején. Erről is eshetik szó, vagy inkább arról, hogy mit is szándékoznak helyette épiteni ? Mint halljuk vashid lessz. Még ez pusztán nem sokat jelent. Láttam szép, sőt művészi vas- hidakat is. Itt azonban valami más készül. Egy hid : öntik X. gyárba X. mintára, X-edik példányban (annyit szentelnek a szép kilátás okáért, hogy a tartó vasak és ivek alól lesznek.) S ezzel re bene gesta! A mostani fahidnak tehát, mely még a maga romjaiban is szép, az új nyomába sem fog léphetni. Kérdezem: nem lehetne-e Nagybánya városának egy olyan hídja, ami esetleg (mellékesen) műdarab ? ! Vagy ez oly lehetetlenség ? Mert lehet 5 krajcárért egy Ízléses cserépfazekat venni s ugyancsak 5 krajcárért Ízléstelen képeslevelezőlapot küldeni. Szóval jelezni akarom, hogy nem annyira a pénz dönt ebben a dologban, mint csak a jó Ízlés. Nem-e lehetne egy olyan hidat (ami pár emberéletre fog szólani) épiteni kőből, vagy vasbetonból, a mi megfelel a régi Nagybánya stílusának. Okvetlenül kell sablonhoz kötni a dolgot ? Mindenesetre ezt megérteni s magáévá fenni kötelessége volna minden értelmes és intelligens nagybányai polgárnak. Ha mondjuk valamivel drágább is a vasbeton, vagy kőhíd s ha tartósságban esetleg nem is múlja fölül a vashidat; okvetlenül szebb. Vagy talán mint rendszeresen minden rossz dologban, itt is már befejezett tényekkel állunk szemben ? * Méla akordként ereszkedjünk le a hídról, a kies „árokpartnak“ nevezett velencei utcarészletére a városnak. A sokat emlegetett jó Ízlés, de meg a testi egészség szempontjából meg kell jegyeznünk : ha nem is kívánhatjuk, hogy balkonos házak lépcsőit mossák e kies, de piszkos viz hullámai viszont elengedjük, hogy egyéb balkonszerü apró kis házak épüljenek, illetve ugorjának ki eme vizek partjára. Ekként oldva meg a leleményes ész a vízvezeték meg nem lévő előnyeit. Hogy ez a polgártársak szaglószervei és egészsége rovására megy, vaj’ ki kérdi! ? Csatorna-tisztítás idején megtelnek az árok partok oly ásatag dolgokkal, a mi régészeti szempontból (többnyire római könyedények) érdekes objektum lehet, de egészségre káros. Nem lehetne itt is némi tisztaságot teremteni ? miért nem talicskázzák el a kikotrott szenyet ? és miért szemétlerakodó a Zazar partja a városban ? Feltöltés ürügye alatt még sem kellene megengedni, hogy minden piszkot ide hordjanak. Jó volna, ha alapos tisztogatás alá kerülne a városnak többek között ez a része is. Ezzel be is fejezhetjük a körsétát, aki akarja le vonhatja belőle a konzekvenciát. Újra felteszük a kérdést, van-e a városnak szépészeti bizottsága, s ha van hol van ? Miért nem oly emberekből áll, a kiknek van ehhez érzékük s munkakedvök ? ! Egy város külső képéből joggal lehet annak kultur életére is némileg következtetni. Reméljük, hogy nem teljesen pusztába elhangzó a szó. B. T. Permetezzük gyümölcsfáinkat! Nem akarok hosszas fejtegetésbe bocsátkozni a permetezés előnyeiről, de annyit mégis felemlítek, hogy aki szép értékes, fusicladiom mentes almát és körtét óhajt szedni, az ne mulassza el most tavasszal, mig a gyümölcsfák rügyei ki nem fakadnak, a permetezést. A permetezést évente háromszor szoktuk végrehajtani. Először tavasszal rügyfakadás előtt, másodszor midőn a gyümölcs már megkötött, úgy borsó nagyságú és harmadszor késő ősszel, a fák lombjainak lehullása után. A ki gyümölcsösét háromszor, az elébb felsorolt időszakban megpermetezi, bizonnyal annak gyümölcsei fejlettebbek, szépek, pecsétnélküliek és izletesebbek lesznek, az értékben pedig legalább 50%-al többet érnek a nem permetezettel szemben. Hogy mivel permetezzünk, ám én csak az én saját tapasztalataimra hivatkozom, a ki a permetezést már évek hosszú^ során át folytatom a legjobb eredménnyel. Én az úgynevezett „Kénmájoldatot“ használom, melyet Mayerfi Zoltán permetező anyaggyárából Kecskemétről szereztem be, ahonnan bár ki is jutányos árban beszerezheti. A nálam jelentkezőknek én magam cigaretta hamar elfogy, újat kell gyúrni vagy elővenni, a pipa is csak kiég, bár később mint a cigaretta s ezért a pipázó munkás ritkábban szakítja félbe munkáját, mint a cigarettázó, azért maholnap — amint hírlik — a pipázókat jobban is fogják díjazni. Nó, de hol is hagytam el ? Igen ott: hogy foly a munka, s buzgósá- gukban úgy tele füstölik pld. az irodát, hogy a belépő idegen alig találja fel, akit keres . . . Hát kérem, bizony nem helyes ez ! Az a hivatalnok, ha csak 2 órán keresztül is ül nap-nap mellett abban a dohányfüsttel telitett levegőben, bizony megárt az neki, még ha annál vasgyúróbb is. Szerencsére, hogy kiki lehet menni a friss levegőre is. Meg aztán a reggeli, délutáni, esti hosszabb séták mégis csak javítanak a szegény füstös tüdő helyzetén. Azaz hogy javítanának, ha . . . (Ez a kutya „ha“ mindenüvé befurakodik, nem fél a dohányfüsttől sem!) . . . ha nem kellene legalább 72l2-re egypár pohár sörre menni, hogy jobban essék az ebéd. Természetesen a sörözőben is csak dohányfüst mellett csúszik a sör és sokszor kábultabb a söröző a vegyes dohányfüsttől, mint az elfogyasztott sörtől. Mindig sajnálom azon nőket, kiket a szükség ilyen füstös helyiségekbe vezérel. De uraim, még nincs vége a füstölésnek. Megérkezik a férjuram, az ebéd azonban még nincs készen, mert nem volt, aki idejében utána nézzen, mivel hát a gyermekek, egyébb sürgős házimunka, nó meg egy kis jó regény, esetleg ismerősök, barátnők jöttek holmi újdonsült hírrel, hát az ebéd az ilyenek mellett háttérbe szorul. Mit csináljon hát az „úr“ addig is valami okosat? Okosabb dolog nincs a világon a füstölésnél. (Már akinek!) Azt mondják, abba bele lehet ölni a bosszúságot, még az éhséget is. Igaz bizony! A bagózók is — ha választani kell - inkább elfogadnak egy pofa bagót, mint egy darab kenyeret. Tehát az úr füstöl addig, mig csak el nem hangzik a: Tálalva van! Alig nyelte le azonban utolsó falatját, (hogy meg ne csömöröljön) már ismét füstöl, mig csak az ebéd utáni álom ki nem veri a szájából a füstölőt. Felébred, irodába készül, de előbb reágyújt. Irodába érkezik: kezdődik a a délelőtt félbenhagyott munka és füstölés ; 5 óra tájban megyünk — nem a friss levegőre, óh a világért sem, — hanem a Kaszinó, Kör, Egylet, stb. helyekre, hogy élvezhessük rövidebb vagy hosszabb ideig egymás dohányfüstjét. Ehhez hasonló az ipari munkások levegőzése, füstölése is. Nem uraim, ez igy nincs jól! Nem tanítani akarom én önöket, csak kegyes engedelmükkel figyelmeztetem arra, hogy nem a füstölésért élünk, kevesebbet füstöljünk, gondoljunk tüdőnkre is, mely minden lélegzetre levegőt s nem dohányfüstöt kíván : máskép idő előtt felmondja a szolgálatot, köhögősök, göthösök leszünk s ezt majd csak annak a csúnya füstölő szokásnak köszönhetjük. Kíméljük a magunké mellett egymás tüdejét is ! Édes kedves füstölő uraim, ne haragudjanak! Még egy kis türelmet kérek! még egy csúnya, — hogy ne mondjam udvariatlan szokást akarok itt felemlíteni s ez az : Legyen az táncestély, hangverseny, egyszóval bármiféle összejövetel, onnan a füst nem hiányzik. Az egyik füstöt t. i. azt, amikor az egyik előkelőb- nek, csinosabbnak stb. stb. hiszi, képzeli magát a másiknál, még csak hagyján, az okos ember fel sem veszi, de azt a másik füstöt, melyet nem nézve, hogy nők is vannak a társaságban, akik esetleg táncolnak, avagy talán épen énekhez készülnek — csak úgy eregetik az ember, sokszor épen a táncoló szeme közé s töltik meg vele még szünóra előtt az egész helyiséget s azzal együtt a szegény jobb levegő után kapkodó tüdőket: azt már nem lehet tűrni! Ha egy Sárikati bálon Jancsipistagyurka s társai tele is pipáz ... — bocsánat! — cigarettázzák a báltermet; nem lehet tőlük rossz néven venni, mert hát nem sokat tanultak az egészségről s a jó levegő szükségességéről, de egy intelligens társaságbelitől annyi tudást csak ellehet várni, amennyi minden magyarázat nélkül elég annak a megértésére, hogy tánc, ének közben az ember — férfiak, nők, tüdeje sokkal gyorsabban működik, sokkal több levegőt kíván, fogyaszt, mint máskor, s ha azt a levegőt füstösen, porosán lélegzik be, bizony megárt az neki ! Szegény parfümös batiszt zsebkendők bizonyíthatnák csak igazán, hogy hány orrból lesz ilyenkor kormos kályhacső! Azt kellene minden nyilvános és társashelyiségbe nagy betűkkel felírni : Kevesebb füstöt s több friss levegőt kérünk!“
