Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-11-13 / 46. szám
2 KT agy bányai Hírlap 1910. november 13. gának, anélkül, hogy ezért felelősséggel tartoznék valakinek. Az az ország, ahol minden a humanizmusra van építve, az beteg ország. Nálunk, szép Magyarországon igy van, mi betegek, súlyosan, végvonaglásban vonaglóan betegek vagyunk. Es önök, nyájas hölgyeim, frakkos uraim, tovább fognak a humanizmus jegyében bálozni, mert édes Istenem, mit törődnek önök ennek az országnak a kultúrájával, gazdagságával k. k. Monogrammok és színes hímzések jutányos áron elvállaltatnak. - Cim a kiadóhivatalban. Az erdészeti altisztek emlékirata. Arra való tekintettel, hogy városunk- és vidékén nagyobb létszámú kincstári erdészeti altiszt várja helyzetének sürgős javítását, időszerűnek tartjuk a nevezett státus országos congressusából a m. kir. földmivelésügyi miniszterhez lelterjesztett memorandumot nagy részében leközölni. — Az állami tisztviselők fizetésének rendezésére vonatkozó törvényjavaslat reánk, erdészeti altisztekre vonatkozó része nagyon sérelmes. A fizetésrendezésről szóló törvényjavaslat IV. fejezete szerint ugyanis más ágazatbeli állami altisztek 4 fokozatba vannak sorozva. Kezdő fizetésük 1000 korona, s fizetésük maximuma 1400-1800 koronában van megállapítva oly igazságosan, hogy a fizetés maximumát már a 16-ik kifogástalan szolgálati évükben elérhetik, tehát azt 25 éven át élvezhetik. Ezzel szemben az erdészeti altisztek nyolc fizetési fokozatba vannak sorozva, úgymint : négy fokozatú első osztályú altiszti csoportosítással. Kezdőfizetése az első osztályú altisztnek szintén 1000 kor., fizetési maximuma azonban már csak 1300 korona. A Il-od osztályú altiszt kezdő fizetése 700 korona, fizetésének maximuma 1000 kor., vagyis ugyanannyi, mint a szolgáké; holott az 1901. évi I. t.-c. életbelépte előtt eddig 600 koronától 1000 koronáig emelkedő fizetés mellett nem nyolc, hanem csak öt fokozatba voltak beosztva és a természetben élvezett mellékilletményeik értékének betudásával a kezdőfizetésük 800-900 kor. között, fizetésük maxima pedig 1300-1400 kor. között változott. Hol van itt a fizetésemelés ? Ez a sérelem legfájóbb része, mert a Il-ik osztályú, vagyis a szolgák fizetési csoportjába osztott altisztek ugyanolyan képesítéssel bírnak, mint az I-ső osztályúak, s bár megmarad altiszti rangjuk, a köteles 40 évi szolgálati időnek háromnegyed részét az eddigi altiszti fizetésnél még kisebb szolgai javadalmazással kell végig küzdeniük. Ehhez járul még az a hátráltató körülmény is, hogy amig legutolsó fokozatú altiszti kinevezéshez jutnak, 5-10 évet mint erdőlegények úgyis eltöltöttek, mert a törvény értelmében 24 éves koruk előtt és a 3 évi gyakorlatot igényelő erdőőri szakvizsga nélkül legutolsó fokozatú altisztekké ki nem nevezhetők. Ebből az következik, hogy altiszti pályájukon már csak mintegy 30 évük lévén, nyolc fokozatba való besorozás és ötödéves előléptetés mellett teljesen ki van zárva annak a lehetősége, hogy a legnagyobb fizetési fokozatot ezen idő alatt elérhessék. Miért ne lehetne az erdészeti altiszteket is más ágazatbeli altisztekkel egyenlően 4 fokozatba sorozni s azokéval hasonló fizetéssel ellátni ? Miért vagyunk mi a magas államnak mostoha gyermekei ; miért nem mérnek nekünk is egyenlő mértékkel amazokéval ? Annak kijelentése mellett, hogy más tárca keretébe tartozó altiszttársaink érdemeit távolról sem szándékozunk kicsinyelni vagy a mienket fölébe helyezni, csupán hogy velők való egyenlőségünket bebizonyítsuk s az illetékes körök figyelmét ennek elbírálására felhívjuk, bátrak vagyunk teendőink egy részét itt felsorolni. Az erdészeti altisztek szolgálati ügyköre még nem lévén positive meghatározva, az erdészeti altiszt, tekintet nélkül főerdőőri vagy erdőőri voltára és illetve rangfokozatára, ügyessége szerint irodában vagy külső szolgálatban van alkalmazva és nagyrésze oly szakértelmet föltételező ügyekkel van megbízva, melyeknek elvégzése vagy magasabb iskolai képzettséget, vagy kitűnő felfogással és műveltséggel párosult gyakorlottságot igényel; nevezetesen : az erdőhatóság irodáiban alkalmazottak irodatiszti (iktató-kiadói), anyagszámadások ösz- szeállitása, faanyagok köbözése, azok szállítási bérének kifizetésre alkalmas alapon nyugvó pontos kiszámítása és a dijnoki személyzet mellőzésével minden másolási munka végzésével; az erdőrendezőségeknél a póttanfolyamot végzettek munkaköre: felmérés, felmérések eredményének térképre való felhordásra, térképszerkesztés és egyéb irodai munkák végzése ; az erdőszámvevőségeknél alkalmazott altisztek egy több millió korona értékű vagyont kezelő erdőhatóság könyvelő teendőit, bevételi, kiadási, utalványozási és megszüntetési jegyzékek, haszonbérek, leltárak nyilvántartója, személyi járandóságok és nyugdíj számfejtőkönyvek vezetése, pénztári naplók szigorlása, elkönyvelése és a felsorolt ügyekkel kapcsolatos intézkedések fogalmazásával ; az erdőmérnökségeknél alkalmazott famesterek (többnyire kőmives- és ácsmesteri oklevéllel) az erdőhatóság kerületében előforduló építkezéseknél, nevezetesen: vizi- és folyószabályozási védművek tervezése, építésének vezetése, költségvetések szerkesztése, fölmérések eszközlése, tervrajzok készítése és térképmásó- lási munkákkal foglalkoznak. A külső szolgálatnál alkalmazott altisztek feladatai is fontosak és felette nehezek, meg életveszélyesek. Csendőr, pénzügyőr másodmagával tesz szolgálatot, csak éppen az erdőőrnek kell egyedül a sötét rengetegben éjjel is megvédeni az állam vagyonát, kitéve otthon családját a községbeli ellenséges indulatú vadorzók és fatolvajok bosszúállásának, mig reá azok cinkosai az erdőn leselkednek. A külső szolgálatot teljesítő altisztek tekintélyes része a közlekedéstől távol eső, elzárt falucskában vagy épen az erdőben lakik, s nem ritkán egyes-egyedül. — Ö reá a társadalmi élet el nem érhető vágy, tőle orvos, pap, tanító, szülésznő vagy más békés felebarát mérföldekre van, hozzá közel csak az elhagyatottság és a veszedelem. Hogy az igy van, legjobban bizonyítja az a tény, hogy akik szerencsések a társadalomban És jő: a dal, a zengzetes magyar dal, A melyhez méltón egy sem párosul, De nincs is nemzet, mely azt meg ne értse, Ha ajkainkon izzó lángra gyűl! Keletnek: fénye; észak: zúzmarája Az ember szivét megremegteti, De a magyar dal áttör erdőn, bércen, S a gyávákat is bátorrá teszi. Más nemzeteknek nyelve is magasztos: A francia vagy angol, német vagy olasz! De egyiken sem zeng olyan csodásán, Mint magyar ajkon, ha jön a tavasz! A tél: riasztó; nyár heve megperzsel S ősz elmúlásán megsajog szivünk . . . Nagyok lehettek az idegen nyelvvel, De legdicsőbb kis magyar nemzetünk. Legyünk bár árvák, koldusok, szegények S a sorsunk űzhet véges végtelen, De ennek a szent, ezeréves népnek Legzengőbb nyelve földön, tengeren. E nyelv eget kér, onnan vette mázát, Hevét, a színét s dörgő erejét . . . S azt nem adjátok vissza semmi nyelven, Bejárhatjátok a föld kerekét. És ezt a nyelvet, ezt a drága nyelvet Akarták egykor sárba tiprani, És ezt a vért, mely forró és piros volt Akarták vélünk mind kiirtani. E vért, ez ősi tiszta, szent, magyar vért, Mely lángra gyulva el sem oltható . . . És nem is lesz, a mig csak Kárpát bércein Magyar színészé lesz a riadó ! Magyar színész! Te hű vándor apostol, Te rólad zengjen majd csak a jövő, Mert mig e földet más népek is lakják Csak múlt leszel: a régi rögtörő! Királypalást és ócska rongy darócba Neveltél eddig nemzedékeket . . . S ha most selyembe vagy bíborba jársz is Kolduskirály lesz örökké neved! Kolduskirály! E szót tán meg sem értik, Pedig e szóban annyi üdv fakad. Üdv, mely csak hosszú küzdelemben érik S melynek világa a múlthoz tapad! Király és koldus, egy nap, egy személyben, Koldus: a testben; s lélekben: király! Mig boldogság lehet a mindenségben, Legboldogabb te vagy: Kolduskirály! * * * Eszmék világán felcsengő dalomnak, Uj múzsa berke, múzsák temploma! Megilletődve lelkem szent füzétől Hő lángra gyűlt im ajkamnak dala! S bár nem Cézárként állottunk falad közt S nem hullattuk mint Brutus könnyeit, Fogadj azért uj templomodba minket, Világunk: Eszme, Isten és a Hit! S te ősidőktől lelkes bányaváros, Művészetek és kincsek otthona! Hol törhetetlen hívek a hazához S ha kell a gaznak: sújtó ostora . . . Köszöntelek im lelkem melegével S velem köszönt itt e vándor csapat, Hogy a mi voltál századokon által, Sok ezer éven mindig az maradj! Magyar: fajodban, lelked ihletében, Magyar: szivedben, erődben magyar, Buzdítsd a gyöngét, emeld erejében, De sújtsd a gyávát, sújtsd a ki cudar! Légy tüzsugára, ha kell Golgothája ... Jogodban állj meg mindig emberül S vész vagy vihar kel drága szent hazádra Ezt zengje ajkad: Hazádnak rendületlenül! Olcsó és megbízható bevásárlási forrás! Alapittatott: 1894=ben. Rezső Gyula ÉÜSZERÉSZ = NAGYBÁNYA, = Rákóczid Fő)=tér 22. Alapittatott: 1894=ben. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú arany*, — .. . = továbbá valódi és China*ezüst ez üst* és nickel órákban. Nagy választék arany* és ezüst ékszerekben; dísztárgyakban és evőeszközökben. ---- —
