Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
2 Nagybáuyal Hírlap 1910. január 23. zőit megszaporitsa, hogy utakat és módokat teremtsen a falu anyagi erőforrásainak hasznosabb gyümölcsözfetesere. Ez a szervezet elsősorban gazdasági szervezet lesz. A kulturális tényező velejárójaként fog jelentkezni. Amely pillanatban a községek országos szervezete megalakult, ez lesz Magyar- ország leghatalmasabb szervezete. Az ország lakosságának 65 százalékát öleli fel. Kétségtelen, hogy a működését is országos eredmények kisérik. Tanulmány a tervezett rendes nyomtávú Lapos- völgyi h. é. vasút forgalmáról. A Nagybányától Magyarláposon át Tőkésig és Magyarlápostól Oláhláposig tervezett szabványos nyomtávú gőzmozdonyu helyiérdekű vasút kiváló jelentősége abban nyilvánul, hogy a tervezett vasút használatára utalt s annak táplálására bőséges erőforrásokkal rendelkező, nagy kiterjedésű forgalmi kerülettel bír, továbbá hogy az általa átszelt vidék községeit közigazgatási és kereskedelem forgalmi érdekből velük szerves összeköttetésben álló gócpontokkal hozza közvetlen kapcsolatba s ekként úgy a szorosan vett helyi érdekek, mint jelentős közforgalmi tekintetek érvényesülésének eszköze lesz. Közgazdasági érdekből a vasút célját első sorban az képezi, hogy a forgalmi kerületébe J eső, eddig úgyszólván kiaknázatlanul heverő vasércek s legnagyobbrészt ősállabokat képező faanyag Üzemszerű kitermelését és kiszállítását lehetővé fogja tenni. A tervezett vonal vezetése akként vétetett . kilátásba, hogy a Szatmár — Nagybányai vasút Nagybánya állomásából kiágazólag a Nagybánya- | Felsőbánya vasút Giródtótfalu állomásáig terjedő 5'6 kilométer hosszú vonalrészt peage vonalként fogja használni. E szerint az uj h. é. vasút 0 pontjául a ; Giródtótfalu állomását számítva, a létesítendő uj állomások a következő távolságra lesznek: Giródtótfalu............................... 0 km. Felsőbánya állomás ....... 3'2 „ Laczfalu vizállomás .........................10 „ Sá ndorfalu-Bajfalu megálló .... 12 „ Gyertyános megálló..........................16 km. Kővár-Berencze rakodó megálló . 21 „ Szurduk-Kápolnok megálló .... 23 „ Kápolnok-Monostor vizállomás . . 25 „ Rózsapataka rakodó.........................30 „ Na gyhegy megálló.............................34 „ Cse rnefalu megálló.........................36 „ Ko hpataka rakodó megálló .... 40 „ Istvántelep rakodó megálló .... 44 „ Magyarlápos vizállomás.................46 „ Als ó-Szőcs rakodó megálló .... 54 „ Felső-Szőcs „ „ .... 62 „ Tőkés végállomás .............................66 „ El ágazás Magyarlápos állomásról: Domokos rakodó megálló Rogoz Oláhlápos állomás 4 8 13 Eszerint a tervezett vasút hossza kb. 80 kilométer. A vasút elég nehéz dombos és részben hegyi pálya jellegű s Szatmárvármegye, nagybányai, valamint Szolnok-Doboka vármegye kápolnokmonostori és magyarláposi járásainak területét szeli át. Az uj vonatra gravitáló területi és lakossági viszonyokról, nemkülömben a mezőgazda- sági művelési ágakról egy táblázatos kimutatás nyújt képet, mely szerint a helyiérdekű vasut- tervezet tápláló földterülete 248389 kát. holdat foglal el s az azon lakó népesség 66437 lelket számlál; a pálya egy-egy kilométerére tehát 841 lélek esik. A vasút forgalmi kerületének rendkívüli kiterjedtségét és a népsűrűség kedvező arányát igazoló eme számadatok úgy a személy, mint az áruforgalom intenzív alakulására nyújtanak biztos kilátásokat. A helyiérdekű vasútra hajló földterület művelési ágak szerint a következőleg oszlik meg: Szántóföld ................... . 55306 kát. hold Kert........................... . 5422 Rét ............................... . 34630 » » Szőlő........................... 32 2 V V Legelő....................... . 28689 » »> Erdő........................... . 118600 V Nádas........................... 8 V Eg yelőre nem termő . 5412 V » A vasutak jövedelmezősége szempontjából fontos tényező a közutak állapota és a szekér- fuvardijak mértéke. A tervezett vonal mellékén, a nagybányai járásban fekvő utak állapota épen- séggel nem kielégítő, sőt az őszi és tavaszi esőzések beálltával csak ügygyel-bajjal használhatók, a szolnokdobokai 'terület mentén levő utak pedig a kedvezőtlen lejt-viszonyoknál fogva válnak nehézkesekké. Mindezekkel összhangzásban a szekérfuvar- dijak a középarányos átlagnál jóval magasabbak. Mind a két körülmény arra enged következtetni, hogy a vasút forgalmi kerületén teljes mértékben uralkodni fog s intenzív szekérver- senynyel nem lesz kénytelen megküzdeni. Mindazáltal jelen számításoknál óvatosságból középarányos egységdijak, nevezetesen a személyforgalomban a m. kir. államvasutak által kezelt h. é. vasutakon általában elfogadott Máv. zónarendszerű személydijszabás, az áruforgalomban pedig a rendes baréme vétetett alapul. Személyforgalom. A személyforgalom jövőbeni kialakulásának megítélésénél mélyebb bepillantást kell vetni a vasút geográfiái helyzetére, a lakosság mozgékonyságának szociális, kulturális és gazdasági rugóira, egy-egy közigazgatási vagy kereskedelemforgalmi gócpont attraktiv erejére, szóval minden mozzanatra, mely a helycsere folytonosságának és fokozódásának állandó tényezője. A forgalmi alakulás főfontosságu tényezője a népesség sűrűsége, mely a vasút kilométer hosszának a lakosság számához való arányában nyer kifejezést. A vasút által átszelt vidék lakossága -- mint elől jeleztük — 66437 lélekből áll s e szerint a pálya egy-egy kilométerére 841 lakos esik. Ez az arányszám kedvezőbb a középarányos átlagnál. Hogy a vasúti forgalom folytán a lakosság szaporodni fog, az természetes, de itt figyelmen kívül hagyatik. Ami a vonal által átszelt vidéken a közjóléti viszonyokat illeti, bár az oláhok lakta vonalrészeken a gazdasági és kulturális fejlettség magasabb fokozatával nem találkozunk, mindamellett megállapítható, hogy e vidékeken is legnagyobbrészt elég jómódú, saját gazdálkodást űző köznép lakik s csak igen csekély hányad van anyagi eszköz híján. A lakosság zöme kisgazdákból áll, kik a mezőgazdasági termelés mellett kiváló előszeretettel űzik az állattenyésztést. A nagykiterjedésü községi és közbirtokos- sági erdők rendkívül hozzájárulnak a közjóiét fokozásához. A magyarlápos-tőkési, jórészt magyarok által lakott vidék gazdasági és kulturális faj- súlya kiemelkedőnek minősíthető. Magyarláposon 120 kisiparos és kiskereskedő lakik, akik számottevő mértékben fognak a helycsere folytonosságához hozzájárulni. E tekintetben igen jelentékeny tényezők lesznek a magyarláposi és kápolnokmonostori országos vásárok és élénk heti piacok is. tette a Bolond Istókot oly irányban, amely iránynak akkor még keserű volt a kenyere . . . A nemzetért, az irodalomért tette ... De kapott-e ő ezért valamit ? Díszsírhelyet, - hisz ez a sablon, de amig körülötte nagy és kisemberek, minden sirhalom megkapta a maga jelét, az ő sírja némán hirdeti a Petőfi Társaság háláját, a magyar poéta sorsát . . . Miért kell itt, a Rákos homokjában feküdnie, miért nem vitték ki inkább a testét a Kárpátok bércei közé, oda a Tarpatak völgyébe, ahol életében oly nagy vágyakkal barangolt, ahol ismerőse volt minden fenyő, minden patak, ott megelégedett volna, ha fejfaként egy fenyő terjeszti ki fölé ölelő, illatos karjait . . . Itt vádol Bartók Lajosnak sírja. Élén állt a Petőfi Társaságnak, büszkesége lett, hogy aztán ez megizmosodva, meg is feledkezzen róla . . . Hiszen megtette a kötelességét. Elfeledhetik. A magyar Írónak ez az osztályrésze. Az életében küzd, dolgozik és a jutalma — egy jeltelen sir ott künn a temetőben, amelyre busán hullatja le az ősz a fák elhaló leveleit, hogy végtére elborítsa, földdel egyenlővé tegye . . . Ez a magyar kegyelet! Kérdezzük a Petőfi Társaságtól, meddig fog ez még igy lenni ? Vagy talán igaz lenne az, hogy a Társaságból kihal lassankint Petőfi szelleme ? Rebesgetnek. Azt mondják, hogy amióta egy pár nem a mi vérünkből való vér került oda, azóta kezdi magát otthonosan érezni minden homo novus s monopóliummá teszi az ideális javakat. Vádolhatnak antiszemitizmussal. Az utolsó tagválasztás is érdekes volt. Már az irodalom terén is létezik a protekció ? Hiszen ott valaki nem lett volna soha, de soha irodalmi társaság tagja, ha nem lenne az Uj Idők belmunkatársa. Tehetsége, mint csupán zsurnalista-tehetség előtt meghaljunk, de hát elég-e ez a Petőfi Társaság tagságára ? Hogy a tagok maguk sem valami nagyon érezték ezt a rátermettséget, mutatja a szavazás aránya is: 21 ellen 18! Vagy talán a reá szavazók a Társaság uj tagjában műveik részére kiadót akartak biztosítani ? Beszélik azt, hogy valaki tagválasztás előtt sorba járta a Társaság összes tagjait azzal a kéréssel: Uram, tedd meg nekem azt a szívességet, legalább te szavazz reám, több .szavazatot úgy sem kapok, legalább blamázs ne érjen. Természetesen ezt mindenki megígérte s az illető meg lett választva. Politikában ezt kortesfogásnak nevezzük, irodalomban azonban nem tudom minek . . . Hát nincsenek már a Petőfi Társaság tagságára érdemes poétái és irói a magyar világnak ? Ha nincsenek a fővárosban, miért nem fordítja figyelmét a társaság a vidék felé ? Pedig a vidékre szükség van, hadd hozzanak onnan délibábos lelket, friss kárpáti ózont a magyar poézisbe. Vannak, de nem vesznek róluk tudomást; vannak tehetségek, akik nem viszik ki a fórumra a lelkűk kincsét. Dalolnak és elmúlnak. Ez az osztályrészük. Itt van Révai Károly. Vidéki ember. Már régóta, deres fővel, de fáradhatatlan lélekkel szolgálja a magyar költészetet. De nem ir fővárosi lapokba, nem munkatársa az Uj Időknek. Jelölték a tagok közé. Kapott is megelőző tagválasztás alkalmával hét szavazatot. Most ismét jelölték. És kapott két szavazatot. Szóval halad előre. És vannak sokan igy. Hisz a társaság a saját embereivel is különösen bán el. A Petőfi- Ház volt őréről, Bartók Lajos utódjáról beszélünk, a Bolond Istók szerkesztőségében. Miért mondjuk mindezeket Bartók Lajossal kapcsolatban ? Mert ezeket is a Társaság szemére veti az a jeltelen sir. Nem ilyenek voltak az ő intenciói, nem ilyennek gondolta, akarta ő a társaság szellemét. És itt még valamit. Károlyi-Erdőd, Bartók Lajos szülőhelyének intelligenciája emléktáblával szándékozik megjelölni születése házát. A leleplezést már megtartották volna, de a társaság képviseletében legalább annak egyik tagját szeretnék az ünnepi beszéd megtartására körükben látni. De mindeddig senkinek sem volt ideje, hogy oda lemenjen . . . Hej, mert a magyar ugaron de kevés becsülete van a tolinak! Nem becsüljük meg különösen a vidéket, ahol a magyar kultúrának kitett őrszemei dolgoznak, küzdenek minden bátorítás nélkül a keserű kenyérért, vidéki Íróktól, poétáktól még ezt a bátorítást is féltjük. Ezek jutnak eszünke, midőn már lezajlott a Társaság nagygyűlése. Es eszünkbe jut az a keserű kifakadás, mely Bartók Lajos Szinyér- váralján élő nővérének, Bartók Emmának ajkára tolult: Mindenét az irodalomnak, a Petőfi Társaságnak áldozta fel, hogy holta után a neve is meghaljon . . . Ott künn a kerepesi temetőben, a sírok márványkeresztjei között fagyos szél fuj,^ nyöszörög panaszos hangokat elfeledett poétáról, a Petőfi Társaság hálájáról . . . Mikor kap Bartók Lajos emléket ? Kórodi Katona János.
