Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

6 N agy bányai Hírlap 1910. augusztus 7. kastélyommal szembe megszálltam egy testőr főtiszt jóbarátomnál. Alig érkeztem megvacso­rázni, már megjelent egy őrjárat egy tiszt élén és a házigazdámtól követelte, hogy adja ki, a kit itt rejteget. Erre a házigazda katona­becsületére kijelentette, hogy nála nincs senki, mire a tiszt sarkon fordult és elment a legény­séggel együtt. Akkor hozzám jött a barátom és azt mondta: még az éjjel el kell menj Péter- várról és én eljöttem s többet sohasem voltam otthon. Bebarangoltam a világot, mig végre Ma­gyarországon állapodtam meg. Őfelsége kihall­gatáson fogadott s megigértette velem, hogy itt politikával sohasem fogok foglalkozni, mit én be is tartottam; az Ugrón családból nősül­tem; a házasságomból egy leány születeti, akit államsegélylyel tanítónőnek képeztettem ki; mig ifjú voltam, mint nyelvtanár megkerestem a szükségeseket, öregségemre bíztam, hogy a leányom mellett meghúzhatom magam, de ő elhalt a feleségemmel együtt, most egyedül állok a világon. Az utóbbi időben Pesten lak­tam; egy évvel ezelőtt elgázolt egy bérkocsi, kórházba kerültem; most jövök a pesti kórház­ból. Pesten mint mágnást ösmertek, a Mágnás- Kaszinóba eljártam; hányszor ettem az utcán sült krumplit és azután elmentem a Mágnás- Kaszinóba egy 30 krajcáros feketekávéra, mert ott nem kérik a kávé árát; igy ittam a sült krumplira feketekávét, persze azt nem tudta senki, hogy mi volt a vacsorám. Gróí Károlyi Pistától kaptam havi száz forint zsebpénzt, de az is meghalt, ma már senkim sincs. Mikor a kórházból kijöttem, eladtam az utolsó értéke­sebb ruhadarabjaimat, ebből kaptam 21 forintot, ez volt az összes vagyonom. Most már meg­értheti kedves házi ur, miért kerestem az olcsó szállást. A nevem gróf Lubinszki János. Hát mondok, elmegyek én a gróf úrral Révész úrhoz; erre a megszólításra azzal felelt, hogy ne mondjam neki gróf ur, hisz már mondta, hogy ő legszegényebb ember a világon. Végre is abban állapodtunk meg, hogy én bátyámnak, és ő öcsémnek címezzük egymást. Reggel elmentünk Révész úrhoz; én ott­hagytam, de a szállást és élelmezést felaján­lottam továbbra is. Ebéd után elmondta, hogy bemutatta Révész ur a „Nagybánya“ szerkesz­tőjének, a gimnáziumi igazgatónak és több tanárnak és örömmel mondta, hogy mégis csak jól számított, mert mind megígérték a támo­gatást. Még nálam volt két napig, azután bérelt egy bebutorozott szobát egy félhónapra, kifi­zette az 5 forint bért és átköltözött. Öt napig nem találkoztam az öreg úrral, de akkor már fölkerestem; Rumpoldnál tatáltam meg a kávé­házban, lapot olvasott. Nagyon örvendett a találkozásnak. A lapok persze nagy hangon hirdették, hogy gróf Lubinszki János lengyel­mágnás száműzött az uj iskolaév beálltával francia nyelvet fog tanítani és ajánlották az érdeklődők figyelmébe. Én azt a megjegyzést tettem egyszer az^ öreg urnák: mondja kedves bátyám, mi baja von, mert nagyon gyengének néz ki; talán ismét éhezik ugy-e? elfogyott a pénze? Erre az öreg ur könnyezett és hosszabb ideig hallgatott; yégre letörülte könnyeit és ezt mondta: abbaj hogy én kedves öcsémet megösmertem, az Isten rendelését látom, tehát magának elmondok mindent. Én már három nap óta csak száraz kenyeret eszem; van még három forintom s én igy azzal kiélek szeptem­ber hetedikéig; akkor kapok valami előleget és minden jobban lesz. De - mondtam - ked­ves bátyám, igy nem élhet, hisz leesik a lábá­ról. Mondok, jövök rögtön, várjon meg. Elsza­ladtam Izsákhoz és kölcsön kértem 20 forintot, mert nékem legtöbbször nincs pénzem. Vissza­jöttem és azt mondtam: itt van 20 forint, ét­kezzék rendesen; ha elfogy, még szolgálok. Csak nagy rábeszélésre fogadta el a pénzt; most újra könnyezett és azt mondta: én a há­rom forintot élelemre nem költöttem volna, hanem ezen egy forgó pisztolyt akartam venni és holnap agyon lőttem volna magam; tehát én magába kedves öcsém az életem megmen- tőjét üdvözlöm és mivel látom, hogy magát az Isten azért küldte, hogy az életemet meg­hosszabbítsa, hát még élek tovább . . . Ekkor nagyot sóhajt az öreg úr és mondja: Hej, édes öcsém, ha én vissza kaphatnám a birtokaimat, de megszolgálnám magának a szívességét, nem is hagynám itt, • elvinném magammal. Ezután ismét elszomorodik és folytatja: Na de mit beszélek olyat, ami lehetetlen, én már csak igy pusztulok el . . . Kérdem aztán, hogy a jó ismerőse nem érdeklődött a helyzete iránt. Ja barátom — mondta — akinek jó dolga van, nem törődik az a szegény emberrel, régen ismerem én már az ilyen dolgot, de a végszükség mégis ide kergetett; ezek az urak hajbókolnak és min­dent Ígérnek a mágnásnak és a grófnak, de a szegény emberért semmit sem tesznek; én be­várom a végét, pedig úgyis tudom, hogy semmi sem lesz az egészből és úgy is volt. Végül azt kérdeztem, hogy most már mit fog tenni? — Megyek Tordára a sógoromhoz, a főispánhoz. Tehát - mondok - mégis van valakije és milyen elbánásba részesül. Hát ha ott vagyok megtűrnek, ha eljövök, nem marasztanak . . . Tehát ha a „Nagybánya és Vidéke“ nekem azt írja, hogy az én indítványom tárgytalan, az engem nem lep meg, sőt ellenkezőleg: az lepne meg, ha emberiesen tudnának gondol­kozni; én már régen tisztába vagyok azzal, hogy a gazdagok lelke elfásidt és hogy a szivükből minden nemes érzés kihalt vagy talán nem is volt; megjegyzendő, hogy azért itt sem lehet mindenkit egy kalap alá venni, tisztelet tehát a kivételnek; sajnos azonban, hogy a kivételek csak fehér holló számba mennek. Én ezzel az igaz történettel sohasem hoza­kodtam volna elő, ha a gazdagok elfásult lelke rá nem kényszerit. Most sem dicsekvésből hoz­tam fel - Isten ments! - csak azért, mert remélem, hogy megszívlelik és megtérnek. Hiszen megtérni sohasem késő és a megtérők még jutalomban is fognak részesülni, mert minden jótéteményüknél megfogják érezhetői azt a lélekemelő jólesést, ami a lelket és szivet boldogitóan emeli és az embereket kellemes visszaemlékezésre kényszeríti; még a meghalás is könnyebb azoknak, akik nem kizárólag csak az önérdeknek élnek, hiszen az embernek az a rendeltetése, hogy másokon segítsen, nem pedig hogy a másik gyengéjét kihasználja és kár­örömmel nevessen utána. Szász Lajos. ŐRIZKEDJÜNK mindenféle házi kútvizek, folyóvizek, valamint más tisztátalan italok élvezetétől, mert azok a legártalmasabb hatással lehetnek — egészségűnkre __ IM T Kizárólag misztótfalusi “H® Először, mert perfekt steril, másodszor, mert kristály tiszta = és legjobban megfelel a hygienikus követelményeknek. = üellemes izü! üitünő toorviz! Kapható Nagybányán több üzletben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom