Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
L III. évfolyam. Nagybánya, 1910. julius hó 3. 27. szám. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. t Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelembenFelelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Dr. AJTAI NAGY GABOR. Főmunkatárs: RÉVAI KÁROLY. Kiadóhivatal: Morvay (jyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér ----------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -----14 . Ezer kiránduló. Julius 2. A Rozsály enyhe szellője vigan markolt bele a M. A. V. két büszke mozdonya füstjébe, mikor azok ma 11 óra 25 perckor 30 kocsit röpítettek be állomásunkra, hol a város tanácsa, a bányászzenekar és nagyszámú érdeklődő közönség várta az államvasutak debreceni javító műhelyének mérnökeit, tisztviselőit, munkásságát és azok családtagjait, kik együtt ezeren felül rándultak át hozzánk, hogy maguknak egy szelíd és gondtalan szórakozásokban kedves, városunk közönségének pedig a kirándulás nagy és impozáns méreteinél és a résztvevők iránt táplált őszinte rokonérzésnél fogva emlékezetes és feledhetetlen napot szerezzenek. Azt hisszük, hogy városunk egész társadalmának szívből eredő, meleg üdvözletét tolmácsoljuk akkor, midőn a magunk részéről is hangos örömujjongással fogadjuk a hatalmas allamvasutak egyik fontos intézményének szokatlan nagy számú kirándulóit, kiket városunkba annak páratlanul szép fekvése és változatos természeti gazdagsága vonzotta el. Midőn ismételten kívánjuk, hogy vidám szórakozásuk közepette a legkellemesebben érezzék magukat városunkban, mégis sajnáljuk, hogy csak egy rövidke félnapra élvezik e mi, talán elfogultan túlon túl is szeretett városkánk természeti szépségeit, páratlan ligetünk éltető levegőjét! Am a minket jellemző erős önzésnél fogva, melylyel minden egyes alkalommal városunk javára közreműködni óhajtunk, legyen szabad e nevezetes kirándulással kapcsolatosan a résztvevők lelkes vezetőségét és egész közönségét felhívni arra a körülményre, hogy ha csakugyan reményt táplálhatunk arra nézve, miszerint a vasutasok árvaházát városunkban gondolnák elhelyezni, — ez esetben városunk lelkes támogatására, a legmesszebbmenő segítségére feltétlenül számíthatnak, hisz Nagybánya város oly méretekben áldoz kulturális célokra, minő terjedelemben hasonló anyagi eszközökkel rendelkező más város még csak álmodni se mer! Itt, az Istenáldott magyar föld egyik leggyönyörűbb zugában, itt a csákánydübörgéstől rengő aranybányák csodálatos világában, itt a duzzadó gyümölcsfák illatos árnyában még a legelhagyatottabb árva se érezné magát árvának; a Minden- ség pompázó, szelíd, egyszerű, de fenségében változatos természete szeretettel ölelné keblére s halk zsongásával, altató zizegésével, csendes zajlásával, még üvöltő orkánjával is csak a kedvére játszana, mert ez csak úgy a fejünk fölött, hegyeinken süvölt át; csak olyan ijjesztgető mumus! Városunk azonban már a meglátogatásért is hálás; ezt a páratlan reklámot is felette köszönheti; hiszen úgy vagyunk mi a mi természeti gazdagságunkkal, mint az uzsorás az ő megszámlálhatatlan aranyával: soha se teregeti ki az idegenek szeme elé, pedig nem attól fél, hogy meglopnák, csak még a kincs szeretetét se akarja senkivel megosztani! Am mennyivel inkább örülhetnénk, ha minden egyes kirándulónk, ki egy fenyőfát, ki egy aranybányát, ki egy szőlőhegyet, ki egy Pét« ifi-tanyát, ki egy Jókai-dombot, ki egy tfzémernyit az ezernyi kincsből vinne el magával s ott mutogatná a nagy Alföldön, mint mesebeli óriás a maga remek, de illő játékszereit, melyek után a világ minden tájáról ide vágyik a sok királykisasszony, a sok kiránduló! Vidám szórakozást, kellemes emlékeket ! A nevezetes nap programmja a következő : A kirándulók bevonulása impozáns volt. Nem részletezzük; részvett benne az egész város hagos örömmel! A város tanácsa, intelligenciája és nagy tömeg várta az érkezőket, kik közül a vezetőség névsorát lapunk más helyén közöljük. A társaság legnagyobb része a Rákóci Ferenc téren hevenyészett lombsátorban fogja batyuját elkölteni, mig a kirándulók közül mintegy százan, valamint a meghívott itteni vasutasok és mérnökségek tagjai, meg a város tanácsa 1órakor a Szécshenyi-ligetben közebéden vesz részt. Ezt követőleg a kirándulók csapatokra oszolva felügyelőik vezetése alatt a város nevezetességeit tekintik meg, délután öt órakor pedig a Széchenyi-ligetben saját fúvós zenekarukkal és dalárdájukkal hangversenyt tartanak, melyet népmulatság követ. A kirándulók esti 10 órakor indulnak haza külön vonatukon. BRÜNDL JÁNOS cs. és kir. udvari szállító, Nagybánya város vízmű-épít kezesi vállalata készít mindennemű vízvezeték, closet, fürdő és egyéb egészség- ügyi berendezéseket szakszerű és ízléses kivitelben. - Iroda jelenleg Felsőbánya, Hunyaditéren. Vármegyénk és festócoloniánk. Szatmárvármegye a közművelődési alapból hatszáz korona maximális összeggel minden esztendőben segélyezni szokott egy megyebeli festőt, szobrászt, avagy más művészpályán levő tehetséges embert. És ez nem is nagyon különös és kiváló érdeme a megyének! Úgy van ez mindenütt; tudvalévőleg bevett szokás hivatalosan is támogatni a kultúrát! Ám, ha ez a szokás hatalmánál fogva a megyére oktrojált „hivatalos támogatás“ rendén menne, akkor legalább elmondhatnánk, hogy a semminél valamivel többünk van! Azonban eltekintve, hogy teljesen laikusokra van bízva ennek érdemszerinti kiutalása, még hozzá ki van szolgáltatva a legnagyobb protectióhajhá- szásnak. A vármegye végre tudomást szerezhetne, hogy itt Nagybányán létezik egy festőcolonia, egy különítménye a nyugati kultúrának. Eszébe juthatna, hogy talán végre valahára valamit tenni is kellene ezen kultúrintézmény érdekében. Itt ahol már a második évtizedét küzdi végig (a szó legtragikusabb értelmében) szemben a legnagyobb nemtörődömséggel. Hogy mit jelentett ez az idő kulturális és egyébb szempontokból a városra, a megyére, meg az országra is, azt kifejtették előttem sokan, sokszor és több lap hasábjain. De hát úgy látszik, ezen positiv kulturális események a tekintetes vármegyéig nem jutottak el! Természetesen, nem is juthattak el, mikor a meg-meg ujuló politikai szalmalángok átnya- lábolnak eget, földet, emberi elmék minden gondolatkörét! Pedig de meddő dolog, de illusorius ily körülmények között a politika, a mikor hiányzik a gazdasági erős alap és nagy kulturháttér! Miért nem ezekért lelkesedünk ? Nálunk a gazdasági kérdés kimerül a napi kenyér megszerzésében, a kultúra pedig a divatban! Dühöng még az u. n. intelligens osztályban is a szellemi egyoldalúság! Holott minden gondolkozni tudó fő beláthatja, hogy csakis sokoldalú szellemi érettséggel reflektálhatunk arra az ideális nemzeti önnál- lóságra, mely képessé tesz bennünket helyt állni a nyugati kulturnemzetek közt! S ez a jobbkor eljövetele teljesen tőlünk függ. Mert tőlünk függ az általános szellemi nivó emelése azáltal, hogy minden erőnkből felkaroljuk kultúrintézményeinket ! Egy állam, melynek társadalma szabad, fenkölt góndolkozásu és sokoldalúan képzett emberekből áll — szóval kulturharcosokkal rendelkezik, — már kivívta önállóságát. Szabadon irányíthatja, emberibb formába a jövő kialakulását. Igaz, a mai áldatlan viszonyok között a kulturális kiadások terhe úgy szólván teljesen a társadalom vállaira nehezedik. De tegyük ezt azon erős meggyőződéssel, hogy egy szebb, nemesebb jövő alapkövét rakjuk le. Joggal föltételezzük, hogy a jobbérzésü és tudásu megyebizottsági tagok belátják, hogy itt mulasztás történt a saját érdekeink ellen! Ezt jóvá lehet s kell tenni! Vegyék például Szolnok vármegyét (hogy mást ne idézzek), ahol a legnagyobb szeretettel karolják fel a festőművészek ügyét s a lelkesedésen kívül nem húzódozunk, ha kissé a zsebünkbe is kellett nyúlni. Mikor tehát a vármegyének jelenleg csupán a jelzett sovány anyagi támogatás áll renXjapunk. mai száma ÍO oldal.
