Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1910-05-29 / 22. szám

1910. május 29. N agy bányai Slrlap 5 és szűk, mint regélik, Róma, egyelőre Padova felé száguldott. Érdekes Veneziában a 3 km. vasúti hid a tengerbe építve 220 kőivre. Padova felé egész Rómáig mesterien épített vasúti vonal van: vagy 70 alagút viadukt, merész kanyarodá­sok s kőfalak. Festői elrendezés, majdnem rekiám- szerüleg szép házaikat (nagyobb része emeletes) magas sziklákra építik. Telve az útvonal régi várakkal, modernebb kastélyokkal. Közel fekvő városok láncolata az egész. Sziklákra építkez­nek, mert azt a kis földet, mit a völgy nyújt, meg kell becsülniük. Nagybirtokos, kinek akkora a földje, mint a mi volt kertünk. Szorgalmas nép és intelligens. A szőlőt eper vagy fűzfa törzsre lugasszerüen kezeli, de alatta a földet nem hagyja üresen ; zöldség, rizs, burgonya bé­késen megfér egymás mellett. A földből kisze­dett kőből bekeríti kertecskéjét. Ez már ter­mékeny föld a Karszt kopár szikláihoz képest. A hogy délnek megyünk, szélesbedik a látó­határ, termékenyebb a föld; de nincs az a trop- pikus, buja növényzet, mit képzeltünk; a cse­resznyefa ép csak virágzott. Egyedül a narancs fűlhetett a dél mellett és a hatalmas phőnia és legyezőpálmák, melyekről majdnem megfeled­keztem. Pádovában vagyunk. Gyorsan elérve a villanyossal, áhítattal léptünk be a nagyméretű művészies Szent Antal templomba. Ép mise volt annál az oltárnál, hol a legnépszerűbb szent eltemetve van. Hő imát rebegtünk családunk boldogságáért. Érintettük a szent sirt, vásárol­tunk apró olvasókat s aztán vissza nyargaltunk gyalog a pályaudvarra. Padova nagy, szép város. Elegáns üzletek­kel, közönséggel. Sok virágkereskedéssel. Innen Bolognán át Firenzébe mentünk. Programm szerint legalább félnapot töltetünk volna itt, de a mindenható rendezőség 1 órában állapodott meg. (1 óra Firenzében !) Nem éltünk a kegyes engedelemmel, csak a legközelebbi templomba kukucskáltunk be. A szerencsésebb halandók bemerészkedtek a városba is, körül kocsikázták ; a még szerencsésebbek le is ma­radtak a vonatról s ezek élvezhették éjjeli 12 óráig Firenze gyönyörűségeit. Vagy 35-en vol­tak e kiválasztottak, köztük Ettinger tisztelendő ur is. Reggel 7-kor ők is ott voltak, ahol mi : Rómában. Róma ! ez örökváros gócpontja vallásunk­nak, telve templommal, szent ereklyével, áhí­tattal, - s a régi pogánvok, kegyetlenkedő, élvezethajhászó császárok idejéből fönmaradt merész, hatalmas épületromokkal. Hogyan tud­tak akkor építeni ! A Caraccalla termeiben a medence mozaikja még mindig erős; hatalmas ívű, merész bolthajtások. Óriás méretű fürdő le­hetett ez. Pár darab márvány darabot sikerült emlékül elhoznom innen. A Forum Romanum, Forum Trajanum, Capitolium, hol kegyeletként két eleven farkast tartanak Romulus és Rémus emlékére ; ez ikerpár hatalmas két szobra őrzi a teret. Colesseum, Titus termái, Vesta szüzek temploma, Marcellus színháza (ez még lakható) a Pantheon, régen pogány templom, most kirá­lyok temetkező helye, itt nevünket is beírtuk Umbertó király sírjánál az emlékkönyvbe. Itt van I. Viktor sírja is : „V. E. padre della Pat­ria“ felirattal. Ez a régi Róma. Qüirinál, vatikáni múzeumok és park Minte Pinco, felséges park gyönyörű kilátással Rómára és Göthe csodaszép fehérmárvány szobrával és a temető, ez a csoda szép műcsarnok, a bánatnak, elválásnak szívig hatón kifejező emlékszobraival. Aztán a temp­lomok : a lateráni, hol a Syilveszter pápa em­lékére állított emléktábla leleplezési ünnepélye volt. Megható szertartás 16-kán, szépen rendezve. 17-kén mise Szt Péter templomban ; óriás mé­retű ez a dóm, annyi művészi szoborral, fres­kóval, relieffel, hogy nem annyira áhítatot kelt, mint bámulatot. Mise után Ő Szentsége fogadta a zarándokokat. Szerencsés voltam a trónszék- töl mintegy hatodik lenni a sorban s igy közel­ről szemlélni Ő Szentségét. Csupa szivjóság. Nem igyekszik imponálni, mégis meghódítja híveit. Sőt humor is van benne; amint körül sétált áldást osztogatva, kedélyesen megborzolta fejét egy magyar kis papnak. Szép csengő hangon üdvözölte a zarán­dokokat, megáldotta őket s udvarával kivonult. És mi egy szép emlékkel gazdagabban, sok megáldott olvasóval, éhes gyomorral kissé ká- bultan tértünk vissza a Hotel Nuova Romába, hol a zarándokok egy csapata volt elhelyezve. Ez olyan turista szálló (inkább albergó). Elég kényelmes; mi csak a 4-ik emeleten voltunk, de sokan az ötödiken még közelebb az Istenhez. A liftet, (egy boros kosarat) sohase használtam. Az ellátás egész jó volt nekünk másodosztá­lyú utasoknak. Tojásos ételt annyit kaptunk, hogy gyanúba fogtuk a tyúkokat: hogy legalább is kettőt tojnak naponta. (Vasárnap este nagy kitüntetés érte a magyarokat: gróf Széchen, pápai nagykövet fogadott. Meleg fogadtatás, hideg buffet s három édes gyermek; ez az impressio az ott töltött fél óráról). 18-kán ko­rán kelve mintegy 150-en Nápolyba mentünk. Délután 3 kor érkeztünk meg. A legszebb vi­dék, szőlő és olajfák, dús vetemények. Itt már bőkezűbb az Istenke. Termő narancsfák, zöldelő füge, platán és a tenger. Nápolyi fekvése teszi elragadóvá : hegyoldalon félkör alakban a tenger partján. Ez szép: a tengerpart. Gyönyörű virá­gos palotákkal. Széles szerpentin ut visz föl a San Martinóra, honnan festői a kilátás a Vezuvra. Bekocsiztuk a szép városrészt, mert van ám csúf piszkos, szagos része is, nagyobb része. Megnéztük a National parkban a világhírű agu- ariuinot, aztán még kóboroltunk s 7-kor siettünk haza a Pinto Storyba a dinerhez. Itt kedves szobánk volt, egyik ablak a tengerre, másik egy narancsos kertre nyílott. Bájos szobalányok szolgáltak ki. Diner után kis társaságunk (e penzióban csak 12-en voltunk) _sétára kelt. Megnéztük a Galleria Umbertet. Óriási áruház keresztalakban. Ez a corsó rósz időben. A földalatt ugyanolyan méretű az épület. Itt van Nápoly éjjeli élete. Mozzi, orfeum stb. 11-kor haza s másnap reggel körvasuton Pompeibe. Megrendítő egy városnak pasztulása száza­dok múlva is. De a borzalmat főként akkor érez­zük, mikor a múzeumban látjuk a szörnyű haláltusában eltorzult alakokat. Fölfrissitőleg hatott, mikor Pompeiben ebéd után hajóra szálltunk s a gyönyörű Sorentó és Capri partvidékét végig hajóztuk. Hajón utazni egy külön élvezet. Nem rab az ember, mint a vasúti kocsiban. Felséges levegő, a viz szin- játélca, föltünedező hajók, delfinek és sirályok harca. Előbbi győzött, levitte a sirályt magával. S mi nem voltunk tengerbetegek. Én boldog, jókedvű voltam a hajón, pedig hullámzott ám Caprinál. Itt egy mulasztást/követtem el: nem mentem ki a" szigetre, * fnfely állítólag a föld paradicsoma. De a társaságunkból senki nem volt tudtommal. A hajó nem kötött ki, csak horgonyt vetett s csolnakon ment kis része a társaságnak vagy a kék barlangba, vagy a szigetre. Elég élvezet volt a hajóról is. Kis olasz gyerekek apró csónakokon a hajóhoz jöt­tek s pár soldoért énekeltek, bukfenceztek lélek- vesztőikben. Korall, narancsárus lányok kínálták áruikat. 2 órai veszteglés után Nápolyba men­tünk s este 8-kor megérkeztünk. Estebéd, aztán séta a tengerparton. Gyönyörű holdas, meleg este. Mulattunk a halászokon, kik gazdag zsák­mányukat nem bírták kihúzni. Biztatuk őket : húzd, később ők is nevetve a huzd-ot kiáltották. Adtak egy kis csikócát s valami kis szörny halat. Eldobtuk. 1-kor feküdtünk le. Másnap a városban kóboroltunk gyalog, kocsin, villa­nyoson és siklón, amint a sors hozta magával. Muzeum és templommal már telve voltunk. Délután 2-kor betelve ez élvezettekkel vissza utaztunk Rómába. Vacsora a pályaudvaron, vissza a vasútra. Ankónáig, reggel 6-iginegsem álltunk. Hajóra szálltunk. Itt azt a kellemetlen fölfedezés tette vagy 100 utas, mi is, hogy nincs a nagy koffer, mert a rendezőség a nápolyi utasok csomagjait Rómába felejtette. Nincs, még ma sincs meg. Megnyugtattak, de mégis nyug­talankodunk. Ma távirat jött, hogy már jön, ő jön : a nagy pakk. Kellemetlen incidens volt. Nélkülöztük a rendesen öltözöttséget emiatt vagy 4 napig. Mi apával még Fiúméban marad­tunk, megnéztük a Frangepánok festői fekvésű várát: Terzattot. Susákot, a susáki híres temp­lomot. Abbáziát; ez is gyönyörű. Aztán Buda­pesten félnapot töltve, Szatmáron megpihenve 2 heti vándorlás után itthon vagyunk. Egész­ségesen, jó kedvvel. Semmit nem sajnálva, nem fáradtan, sőt fölrissülve. Bár sokba került, de fölérte azzal a sok szép képpel, mely agyunk­ba rajzolódott. Jenkő ! ezt az utat meg kell ten­ned még jobban elkészülve. Szerető anyukád. Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete. Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély- és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. — Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik niassirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szak­szerűséggel és vigyázattal. A város közelében, egy kisebb területű szőlő gyümölcsössel, rendezett, termő birtok eladó. Cim a kiadóhivatalban: Morvay-nyomda. Eladó egy rendkívül szép, teljes nyitásban levő halvány lilás rózsaszínű, télen kint a szabadban telelhető ROHDODENDRON W 30 koronáért. "Ve Megtekinthető piaci üzletem kirakatában. Nagybánya, 1910. május hó. Vásárhelyi Gyula. Nagybánya - felsőbányái helyiérdekű vasul r. t. 1297. sz. Meghívó a nagybánya — felsőbányái helyiérdekű vasút részvénytársaság részvényeseinek VI. rendes közgyűlésére, mely 1910. évi junius hó 10-én délután 3/45 órakor a m. kir. államvasutak igazgató- sági épületében (Budapest VI., Andrássy-ut 75. szám) fog megtartatni. Tárgysorozat: 1. Az igazgatóság és felügyelőbizottság 1909. évi jelentése, a zárszámadás és mérleg beterjesztése s a tiszta nyereség hováforditása, valamint az igazgatóság és felügyelőbizottság­nak adandó felmentvény tárgyában való hatá­rozathozatal. 2. Határozathozatal az igazgatóságnak és a felügyelőbizottságnak adandó átmeneti megbízás tárgyában. 3. Az igazgatóság jelenléti jegyeinél és a felügyelőbizottság évi dijának megállapítása. A felügyelöbizottság által megvizsgált és jóváhagyott mérleg 1909. dec. 31. a következő adatokat tünteti fel. Vagyon: Vasutépifés: 1,514.600 K. Tar­talékalapból létesített beruházások: 944 K 20 f. Letétek: 42.500 K. Adósok: 115.515 K 85 f. Összesen 1,673.560 K 05 f. Teher: Részvénytőke: 1,514.600 K. Tar­talékalapok: 37.742 K 59 f. Nagybánya állomás bővitési alapja: 14.000 K. Tartalékalap terhei: 944 K 20 f. Letétek: 5.000 K. Épitési óvadék : 37.500 K. Hitelezők: 3.700 K. Üzleti felesleg: 60.073 K 26 f. Összesen 1,673.560 K 05 í. Alapszabályaink 16. §-a értelmében azon részvényesek, akik a közgyűlésen résztvenni óhajtanak, tartoznak részvényeiket a még le nem járt szelvényekkel együtt 1910. évi junius hó 2-ig a Wiener Bankverein magyarországi fiók­telepénél (Budapest V., Nádor-u. 4.) az Angol Osztrák bank fióktelepénél (Budapest V., Fürdő-u. 4.) Nagybánya város tak.-pénztáránál Nagybá­nyán, Felsőbánya város polgármesteri hivata­lánál vagy az igazgatósági irodában (Budapest VI., Dávid-u. 8.) d. e. 9—12 óra közt letenni, ahol a letett részvényekről elismervények fog­nak adatni. Az évi mérleg, valamint az igazgatóság és felügyelőbizottság jelentése f. é. junius hó 2-ától kezdve az igazgatósági irodában (Buda­pest VI., Dávid-u. 8.) d. e. 9-12 óra között köz­szemlére lesznek kitéve s nyomtatott példány­ban minden részvényesnek rendelkezésére fog­nak állani. Budapest, 1910. május havaban. Az igazgatóság. (Utánnyomás nein dijaztatik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom