Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-16 / 3. szám
TÁRSADALMI jÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Nagybánya, 1910. január hó 16. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, -negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fómunkatársak : Révai Károly, Fliesz Henrik. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. szM hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda=bér!ete, Rákóczi«(Fő)=tér 14. ' hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. — ■■ A hirlapirás. Január 14. (R.) A magyar szabadságharc első fecskéje a híres 12 pont volt, melynek egyike a sajtó szabaddátételét tartalmazza, vagyis a cenzúra eltörlését. A nagyidők harcosai elszánt küzdelemmel léptek föl a sajtószabadság érdekében s céljukat el is érték. Sajnos, hogy az idők folyamán a sajtószabadság mellé beállították az ügyészt és a vizsgálóbírót azzal a célzattal, hogy az ügyész indítványára a vizsgálóbíró lefoglalhassa a sajtót és elrendelje az el- kobozást. Tehát abszolút sajtószabadság nincs ! A sajtónak ha a maga hivatását valóban beakarja tölteni, a nyilvánosság előtt pártatlanul kell mindent megvilágítania. De ép itt a bökkenő ! Bizonyos érdekkörök szubvenczió, pausálék stb. befogják a sajtó száját és sokszor országos érdekű dolgokban is hallgatnia kell vagy pedig olyan melódiákat kell zengenie, a melyekhez a kottát előírják. Ilyen hírlapoknál a sajtó szabadságáról nem lehet beszélni. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg azonban, hogy Magyarországon a független sajtóorgánum többségben van, csak elenyésző csekély azon hírlapok száma, melyek bizonyos érdekköröket szolgálnak. A kik az ügyészt és a bírót a sajtó ellenőrzésével megbízták, első sorban figyelembe vették az élére állított nemzetiségi kérdéseket s a nemzetközi szocialista eszmék terjesztését. Magyar nemzeti szempontból ez nem is kifogásolható! De tapasztalhattuk, hogy sokszor az ügyészek és bírák túl lőnek a célon. Gyakran ellesznek kobozva azok a lapok is, melyek a mai rend sok igazságtalanságaira rá mernek mutatni. Néha még oly lapokra is ráteszik kezöket, melyeken uj igazságok, — mint a jövő zenéjére —hangzanak el. Pedig a társadalmi fejlődés eléggé bizonyítja, hogy olyan rendszer vagy intézmény, mely a múltban, az akkori kórhoz alkalmas volt — ma már a modern berendezésű társadalomban nem állhat meg. Mert rendszert vagy intézményt hagyományokhoz kötni nem lehet! A sajtónak teljesen szabadnak kell lennie! De az ethikai alapot nélkülöznie nem szabad. A sajtónak nemes föladata van s nemcsak a hírszolgálat terén kell kifejtenie működését; ez még magában nem hírlap- irás. A hirlapirás a tanítás, az oktatás szolgálatában áll. Olyan, mint az- iskola, mely elhinti nemes magvait a lelkekben, hogy idővel kicsirázzanak, lombosodjanak és gyümölcsöt teremjenek. Természetes, hogy a magvetőkre, a hírlapírókra óriási felelősség hárul. Tiszta búzát vagy konkolyt vetnek-e el, — az az ő lelkiismeretüket terheli. A tisztességes sajtónak olyan hangszernek kell lennie, mely minden érzéket magához vonz. Néha azonban borotvaélesnek is kell lennie, hogy a fattyúhajtásokat tőből lemetszsze, a fekélyeket kivágja, minden romlást el- távolitson. És van még egy dolog, a mire különös gond fordítandó: a sajtót ne a közönség irányítsa, hanem megfordítva: a tisztességes sajtó vezesse s a közönséget! A közönség támogassa, hogy szilárdan, szabadon megállhassa helyét. Az ipartestület működése. Január 15. A nagybányai ipartestület most vasárnap d. e. 11 órakor tartja rendes évi közgyűlését a városháza tanácstermében. Az elöljáróságnak a testület 1909. évi működéséről szóló jelentése csinos fűzet alakjában már megjelent s abból megtudjuk, hogy az ipartestületnek ezúttal sincs a jövőre vonatkozólag valami nagyszabású kezdeményessége; szép rendben, de nagyon is egyhangú csendben döcög tovább a szekere a jól kipróbált utón, melyen sehol semmi céljelzés; az eszmék, gondolatok, törekvések gyors és lehető megvatósitásáért tülekedő sietségnek igy mi értelme is volna ? A jelentés megemlékszik arról a sajnálatos körülményről, hogy az uj ipartörvény máig sem alkottatott meg; hogy az önálló iparosok érdekeiknek védelmére az elöljáróság dicséretes felhívása dacára sem tömörültek szervezetekbe; hogy kisiparosokra a munkásbetegsegélyezési és balesetbiztosítási kötelező járulékok elviselhetetlen s különösen igazságtalan terheket rónak; hogy a város az építőiparosoknak azon kérelmét, mely szerint a városi mérnök az ipari vállalkozástól eltiltassék, nem fogadta ,,olyan“ indulattal; majd a következőkben folytatja: R Nagybányai Hírlap tárcája. Nóta. Ha valaki rám mosolyog, Istenem de boldog vagyok! Abb’ a percbe elfelejtem, Hogy szegénynek is születtem. Legyen koldus, legyen árva, Á ki lelkem napsugár a: Egy mosolylyal, szelíd szóval Betölti sok égi jóval. S míg a könny hidl az orcámon, Áhítattal százszor áldom. Követ reám ki se vessen, Ne tiszteljen, csak szeressen. S ha szövik a másvilágon-. Szeretet lengjen az álmon ! Fliesz Henrik. Magyarország számokban. Majdnem ezeroldalas vaskos kötet, minden lapja tele tabellákkal, apró jegyű, sürü számsorokkal. A lelépő kormány ebben a numerus tengerben mutatja be Magyarországot úgy, a hogy az 1908. év utolsó napjával bezáródólag mutatkozott. Nehéz, de a fáradságra érdemes munka ug.y sorakoztatni fel ezeket a számokat, hogy elárulják a mögöttük bujkáló titkokat, mert hideg, szenvtelen számsorok mögött maga az élet lappang, húsz millió ember örömmel, szenvedéssel, gondokkal és sikerekkel teljes küzdelmes élete. A számsorok rideg tárgyilagosságai árulják el, hogy ennek a sok életnek a mérlege együtt és összegezve hogy záródott ? Maga az ország boldog volt-e, előrehaladt-e, vagy visszahanyatlott ? Az első konkrét tény, melyet a kötetből kihámozunk, az, hogy 1908. végén 20.897,320 ember élt Magyarországon, 239,760-nál több mint az előző esztendőben. Ez azt jelenti, hogy az ország minden négyzetkilométerére 62 lakos esett. A népsűrűség szempontjából tehát még mindig Balkán és a müveit nyugat közé esünk. Megelőzzük Szerbiát, az ő 53 és Bulgáriát, az 5 négyzetkilométerenként 45 lakosával, de messze elmaradunk az igazi kulturországok mögött. Ausztriában 88, Németországban 120, Angliában 133, Belgiumban 230 lakos esik ugyanekkora kerületre. 1908-ban minden ezer lélekre 1T5 szaporodás esett, Ez jobb, mint az 1907. év 10'8 vagy az 1901—1905. évi átlag 11 0 arányszáma, sajnos azonban ebből a pluszból nem szabad stabilis javulásra következtetni. Az 1908. évi arányszámot főleg az javította meg, hogy az amerikai krízis miatt ebben az évben a kivándorlás csökkenése mellett erős visszavándorlás mutatkozott. Azonnal rátérünk a népszaporodást befolyásoló tényezőkre, itt még csak azt jegyezzük meg, hogy az 1908. évi átlag, hogy ha nem a kivándorlás klasszikus évcsoportjait vesszük az összehasonlítás alapjáúl, hanem az 1896 — 1900. évi átlagot, mely ezer lélekre számítva szintén 11’5 — dacára a már érintett kivételes kedvező körülménynek, semmiféle javulást nem mutat. A Magyarország szempontjából örvendetes jelenség, hogy azok az országrészek mutatják a legintenzivebb szaporodást, a melyekben a magyarság a legerősebb. A Tisza balpartja áll első helyen 14'8 arányszámmal (a magyarság arányszáma itt 60'9%.) Második helyen a 70 százalékban magyar Tisza jobbpartja, a hol ezer lélekre 13‘5 szaporodás esik. Legrosszabb a Tisza-Maros szögének szaporodási arányszáma (5'1), a hol a magyarság is leggyengébb, mindössze 19'8 százalék. A magyarság ismert pro- pagativ képessége tehát folytonosan érezteti a nemzetállam jövője szempontjából kiszámíthatatlanul fontos hatását, a mit az is bizonyít, hogy 1908-ban a szoros értelemben vett Magyarországon az élve született gyermek 54’2°/0-a magyar apától származott, a mai 2'8 százalékkal múlja felül a magyarság 51'4 százalékos országos átlagát. Nem sokkal rosszabb az arány Horvát Szlavonországok beszámításával sem, a mikor a magyar újszülöttek a magyarság 45‘4 százalékos arányával szemben, az élveszülöttek 47'3 százalékát teszik ki. Megdöbbentően rossz arányszámot mutat néhány vármegye és a legtöbb város. Krassó-Szörényben ezer lélekre csak Lapvualt mai száma 8 Oldal.
