Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-24 / 17. szám
2 Nagytoányai Hli'lap 1910. április 24 Golgota állandó intelemként állhasson a nyilvánosság előtt, s nagy nemzeti fájdalomra emlékeztetve nemesítse., buzdítsa a késő nemzedéket is. Szívesen vennők ezt meg önmagunk, de végvidéki kisvárosunk kulturális hivatásának teljesítésére is alig képes, igy e mű megszerzésére módja ezidő szerint nincs. A hazafias és kulturális kötelességérzet adta nekünk a bátorságot, hogy Nagyméltóságod kegyeletteljes magányát kérésünkkel megzavarjuk s figyelmét e képre irányítsuk. A legmélyebb tisztelettel tesszük ezt, kérve, hogy kegyeskedjék a képet, esetleg arra hivatott műbirálók által megvizsgálva, hazafias áldozatként a nemzet vagy saját képtára részére megszerezni. A festmény nagyméretű. 8. m. széles és 4 m. magas. Legméltóbb helye a Szépművészeti Muzeum képtárán kívül Arad lenne, de készek lennénk Séchenyi-ligetünkben, mint alkotási he- lyén-elhelyezésére a városi múzeumhoz tartozó méltó pantheont építeni, hogy ez a magyar közönség zarándoklási kegyhelye legyen. Hálával szeretettel és büszkeséggel őrizné városunk, ha azonban Nagyméltóságod ezt saját képtarába kívánná elhelyezni, teljes meggyőződésünk, hogy az Krasznahorka egyik fő nemzeti műtárgyát képezné.“ Elhagyatott leányok. Külföldön egy idő óta nagy gondot kezdenek fordítani az elhagyatott leányokra. Csak nem régiben is olyan emberbaráti egylet alakult egyik szomszédos államban, mely elhagyott szegény leányok gyámolitását tűzte zászlójára. . Nálunk is többizben képezte beszéd tárgyát, hogy miképen lehetne megvédeni az oly magukra hagyott szegény leányokat, kik száz oldalról is ki vannak téve az elzüllésnek, s a bűn karjába való hanyatlásnak. Különösen a nemesen gondolkodó jó társaságba tartozó úrhölgyek tehetnék magukévá ez eszmét, s mű- ködhatnének azon, hogy az testet is öltsön. A fehér rabszolgaságot megszüntetni s a leányok elzüllését megakadályozni ma már minden művelt állam elsőrangú feladatnak tekinti, j s ha nem is közvetlenül, — mert mindent az államtól nem várhatunk ! — de közvetve társadalmi úton igyekszik ezen nemes eszménynek érvényt szerezni erkölcsileg és anyagilag támogatván az e célra megalakult egyleteket. Nem közömbös kérdés a nemzetre, hogy fiai milyen anyától származnak ! A jó erkölcsben, becsületben, ártatlanságban felnőtt leányok testi fejlődése is erőteljesebb, egészségesebb ; mig a bűnökben fetren- gők vére romlásba, kárhozatba dönti a leendő anyát, s átoltja utódjaiba is azt a borzalmas csirát, mely egész nemzedékeket sodor a kora megsemmisülésbe. A mely államban a nők romlottsága előre halad, — ott megkezdődik a degeneratió ! S nem sok emberöltő kell ahhoz, hogy az egész nemzet a végelpusztulás útjára lépjen! Sajnos, hogy e tekintetben egy rokonszenves nagy nemzet mutatja a rossz példát! De, statisztikusok állapították meg, hogy ama nagy nemzet után mindjárt mi következünk ! Ezt a borzalmas statisztikát nekünk minden erővel, ki kell igazítanunk! Álljon össze a társadalom s tegyen meg minden lehetőt, hogy az elhagyatott leányokat a zülléstől megmentse, hogy ne olvashassuk a külföldi lapok rendőri rovataiban többé a kétes szerepekben tündöklő „szép magyar leányok“ elszomorító történeteit! Qrünwald Mór előnyösen ismert gőz mű-kelmefestő és vegytisztító gyüjtödéje a Minorita-malom épületében, Hid-utcán, dr. Kádár átellenében. * Kitűnő, tiszta és gyors kiszolgálásáról jól ismert Tréger Lajos elsőrendű borbély» és fodrász-terme, illatszer-raktára: Rákóczi-(Fó)-tér, Minorita-rendház alatt. - Ugyanott megrendelhető mindennemű hajmunka és köpülyözés; eszközöltetik massirozás és tyukszemvágás a legnagyobb szakszerűséggel és vigyázattal. HÍREK. Április 23.' Személyi hírek. Plachy Gyula kir. tanácsos, nagykárolyi kir. pénzügyigazgató pár napot városunkban j töltött. — Nyirő Gábor fiumei tengerészeti főfelügyelő a héten rokoni látogatásra városunkban járt. - Simkó | Géza nagykárolyi p. ü. s.-titkár hivatalos elfoglaltságban | ide érkezett. Szikra felolvasása a Teleki Társaságban. A bájos grófnénak, a Teleki Társaság elnökéhez inézett levele örvendetes hirt ad tud- tul a közönségnek. A május hó 7-iki közgyűlésre egy elbeszélést fog küldeni felolvasás végett. Azt hisszük, hogy a nagy közönségnek szolgálatot vélünk tenni, ha ezen irodalmi eseményt már előre is tudomására hozzuk. Címadományozás. A király Weise Lajos nagybányai m. kir. bányakapitánysági főbiztosnak a bányakapitányi címet és jelleget adományozta s a pénzügyminiszter pedig őt a Selmecbányái főiskolához hosszabb helyettesítésre tanárnak rendelte be. A vízvezeték ügye. A vízvezeték létesítése ismét egy fontos lépéssel haladt előre. Ugyanis a város tanácsa a minisztériumból leérkezett tervek alapján az építésre kiirta a pályázatot. Az ajánlatok f. évi május 19-én adandók be. Tervek és költségvetések a város- | házán 150 koronáért kaphatók. Eljegyzések. Kertész Béla felsővisói al- biró eljegyezte néhai Kameráik Gyula debreceni posta- és távirda-íelügyelő leányát: Margitot. — Szabó Károly felsőbányái kereskedő jegyet váltott özv. Színik Sándorné szül. Boross Mariskával Ózdról. — Vargha Pál a napokban váltott jegyet Gudász Margitkával. IWünich Sándor a Teleki Társasághoz. A nemrégen tiszteletbeli taggá megválasztott Münich Sándor felsőbányái városi tanácsos a következő levelet intézte a Teleki Társaság ell nökségéhez: „Igen tisztelt elnök ur! Örömme- vettem becses értesítését, hogy f. hó 7-én a Teleki Társaság tiszteletbeli tagjául megválasztattam. Fogadják a társaság általam nagyra becsült tagjai .és igen tisztelt elnök ur ezen kitüntető figyelemért, melyben szerény működésemet részesíteni szívesek voltak, őszinte hálás köszö- netemet. A társaság további működéséhez a legjobb sikert, kitartást kívánva és magam további nagybecsű jó indulatukba ajánlva vagyok kiváló tisztelője, Felsőbánya, 1910. április 15-én Münich Sándor.“ hangszert és kitűnő basszushangjával vezetője, fundamentuma volt az énekkarnak. Egy ilyen próba alkalmával esett meg a cifra eset, hogy valami kóttafej^, kijavításához plajbászra lett volna szüksége. 0 történetesen otthon felejtette a magáét, azért hát tudakolta, kinél van kölcsönözni való. Egyik brácsás — boldogan, hogy Neki szolgálhat — nagy sietséggel meg akarta előzni a többieket, belekotort a zsebébe és valahonnan a mélységből kivágott a tanár úr felé nyújtva egy - jó illatosra kipreparált — cigarettaszipkát. A tévedést nyilván a tapintóérzék követte el, ám a mi drága professzorunk nem tette szóvá a dolgot. Jól ismerte a diáknépet, hogy a tilalmat áthágni mi édes, mi jó, és végre is, pár hónap hijja volt csak, hogy az illető mint hetedikes, hatósági engedélylyel pörkölhesse a drámákat. Hanem az igazi gyönyörök ideje a nagyhét volt minden tavaszébredéskor. Kiválogatta a legszebb hangú énekeseket és kiosztotta köztük a Passió hangjegyeit. Kinek a Péter jutott, a Judás vagy Pilátus. Jézust ő maga személyesítette, s azt a véghetetlen mély érzésű panaszt, tépelődést hallva mi énekesek, nem bírtuk el könnyezés nélkül. Mikor aztán vége volt a liturgiának, s levonulunk a Kórusról, becsalt bennünket a zene terembe. Már ott várt az asztalon egy nagy halom gyümölcscukor. Meg volt számlálva, kire hány jut belőle s ő maga olvasta bele az összerakott tenyerünkbe. Nem engedte, hogy az öregebb diákok szépen kitérjenek a kínálás alól: mosolygós arccal beletöltötte a kabátzsebükbe a porciójukat. Ha ők már nem élnek vele : vigyék haza a kis húguknak, vagy bánja ő, kijüknek. Ez volt a fizetésünk és mi még a lelkünket is odaadtuk volna tetejébe. Évek jártával a latin nyelvet egy . másik tanerő vette át helyette. Ekkor már az „ante- apud-ad-adversus“-on rég túl voltunk, tehát kellőkép előkészülve állunk az élet erős küzdelmeire. Amelyek egyelőre csak a rejtélyes disztikhonokban vártak ránk. Daedalus és Icarus monopoláját és szomorú lecuppanását, meg Philemon és Baucis érzékeny históriáját oly festői közvetlenséggel tudta magyarázni, hogy mindig kedves színben áll előttem az a régirégi világ az ő régi jó embereivel. Minden tanárunk alapos tudós volt a saját tárgyában; szerették őszintén a munkakörüket és művésziesen tudták kiösmerni a tanítványok lelkületét. Az érzékeny szivüvel és a hevesebb vérűvel más és más módon bántak ; ha szükség volt rá, sohasem a törvénykönyvre, hanem mindig a gyermek puha fürtös fejére tették a meleg kezüket. Alig pár esetre emlékezem, amikor e nevelési módszerük nem bizonyúlt eredményesnek. Ámde ahogy nekünk a természettudományi tárgyakat előadta a mi szaktanárunk, merem állítani, nincsen mása az egész nagy világon. Nem is tanárunk volt ez a külföldön is elismert nevű tudós, hanem bizodalmas jóbarátunk, aki mellénk ül otthon a kályhához és cseveg érdekes, csodás dolgokról. Hallottam egyszer, midőn két egész egyszerű munkásember egymás közt beszélgetett. Az egyik az ő nevét említette s a másik csak annyit mondott: „Barátom, attól se féltsd a fiadat! Olyan annak a lelke, mint a karácsonyi angyalé.“ Ez az angyallelkü férfiú ismertette meg velünk a nagy Teremtő tengernyi változatú csodáit. A parányi sejtek életét, a legközönségesebb utszéli kórót oly lelkesülten és lelkesítve adta elő; benne élt a tárgyában, a saját kutatásainak eredményét lángoló szavakban öntötte felénk, elragadva, egy pontra kötve le figyelmünket. Az ő órája alatt pihent a fáradt lelkünk. Tavasszal kezünkbe adta a vastag Linné-ket és az ő vezetése alatt kirándultunk a Városrétre növényhatározni. Odaadta a nagyitóüve- gét és magunknak kellett kikeresnünk a virágok nevét, fajtáját. Soha sem fogom elfelejteni, milyen jóizüket kacagott, ha valamelyikünk bakot lőtt és olyan nevet hozott ki a vizsgálódásból, hogy olyan növény nincs is az egész vidéken. De az ő világa mégis a régiségtár. Ott érzi jól magát, szinte fiatalos kedvvel ha visz- szaélheti magát a Cézárok századaiba. Künn a földeken saját maga vezeti az ásatásokat s ha egy-egy becses urnát, jókora amforát lel, annak a cserépdarabjait heteken keresztül tisztogatja, kefélgeti, aztán összeragasztgatja egészben, s gyakran végigsétál a szekrények előtt és szeretőleg, mint valami élőlényeket, meg-meg- cirógatja kedvenc kincseit. Ha egy régi érempénz akad a kezébe, azonnal megmondja, hogy mikori, hová való, melyik esztendőben adta ki melyik uralkodó. Még mindez csak néhány vázlatos vonás az egységes képből. Közelről sem elég ahhoz, hogy a diákvilágról, s a sok kedves tanáromról hűen megemlékezzem. •• p*r Bér indán Ödön szoba= és templomfestő, mázoló és cégiró."»® Elvállal minden © szalcmaLia vágó mvmliát modern és ízléses kivitelben. .. . —- ijals.ása: Fazek.as-utca 13. szám. — ■
