Nagybányai Hírlap, 1910 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-17 / 16. szám
2 N agy bányai Hirlap 1910. április 17. A,.Bruderschaft“és „Schwesterschaft.“*) Ez egy ősrégi, szász és valláserkölcsi alapon álló intézmény és hozzátehetjük, - nagyon szép intézmény. A Bruderschaftról dr. Herfurt igy ir: „A bölcsőtől a koporsóig kell az erdélyi szásznak éreznie és tapasztalnia, hogy ő nem csupán magáért, nem csupán az ő hazájáért, nem csupán az ő gyermekeiért él, dolgozik es küzködik, hanem hogy neki a közösségért is, a mely őt ■tartja és megóvja, gondolkodni, adózni és munkálkodni keli, azért a közösségnek engedelmeskedni és szolgálni tartozik.“ Az összetartozás és a közcélok iránti meleg vonzódás a szászoknál nemcsak erkölcsi, hanem anyagi hátteret is hord. Példák mutatnak reá, hogy ahol a közösség érzete meglazult, ott a község létalapja rendült meg és az igy támadt réseken rögtön betódult az ellenség serege. A telekkönyv az ily községnek a tükre. Fronius szép leírása szerint a kis szász gyermeket már kiskorában a mezőre viszi az anyja a mezei munkákhoz. Ha nincs árnyékot adó fa a közelben, akkor egy botra tűzött kendő vagy ruhadarab árnyékában gyakorolja a kis szász honpolgár a hang- és tüdőgyakorlatokat, mig a mezőn munkálkodó anyja oda nem siet és meg nem szoptatja. Télen a kis gyermek az udvarra van szorítva és ott ismerkedik a malac, borjú, csikó társaságában. Később már néven ismeri az egész falu teheneit, bivalyát és kisebb gazdasági szolgálatokat végez szülei körül. A hatodik évétől a tizenötödikiig az iskola foglalja le magának, hogy a tudományt tölcséren .beleoltsa. Ha most a fiú az iskolából kiszabadult, akkor a „templom“ (értsd: egyház) teszi reá a kezét és veszi ölébe a confirmátio által, de ugyanekkor ünnepélyes egyházi szertartással, beszédek, és ceremóniák között a fiút a „legények“ (Knechte) a leányt pedig a „leányok“ (Mägde) szövetkezetébe lépteti be, azaz a Bruderschaftba, a leányt pedig a Schwesterschaftba. A kilépés csak házasság vagy halál által lehetséges. Az esetleges agglegényeket vagy aggszüzeket előbb is kiengedik. jjt Ezen szövetkezet célja az, hogy a felnőtt fiatalokba a függés, egy szervezetbe tartozás és a közösség iránti érzetet oltsa, mely érzést a szászok „Gemeinbewusstsein“ szóval jeleznek. A szövetkezet alapszabályait a nagyszebeni ág. evang. egyházkerület állította össze és a főfelügyeletet a falusi hitközségi képviselő*) Mutatvány: enesei Dorner Béla: „Az erdélyi szászok mezőgazdasága“ cimü közelebb megjelenő művéből. testületből kiküldött legényatya (Knechtvater), a leányoknál a Schwesterschaftmutter által gyakorolja. Az elnökséget (tisztikart) a tagok választják. Az elnökség feje az „Altknecht“ (öreg legény), a leányoknál az „Altmagd.“ Mellette állnak még az elnökségben: a „Wortknecht“ (szóvivő legény) a Bruderschaft szóvivője és két „Unteraltknecht“ (másodöreg legények), kik a tagok egy-egy része fölött a házonkivüli felügyeletet gyakorolják és a kik valamely panaszos esetben mintegy ügyészi, vádlói szerepet visznek a vádlottakkal szemben. Ezenkívül az elnökség tagjai a két „Kellner“ (asztalnok) = (Irtenknechte), kik mulatságok alkalmával ételés italról gondoskodnak, azután a „háznagy“ (Schaffner), ki a közebédek, közvacsorák vagy mulatságok alkalmával helyiségekről gondoskodik és ki a jelenlevők tisztességes magaviseletére fölügyel. A szövetség tisztikarának föladata, hogy a rend fentartására ügyeljen, templomi, iskolai, gazdasági továbbképző tanfolyambeli mulasztásokról jegyzéket vezessen, a gyűléseken a közvádlók által bepanaszolt tagokat elitélje, megbüntesse, az öreglegény által beszedett pénzek (büntetéspénzek) és jövedelmekről rendelkezzék. A kihágásokért 10 fillértől 4 koronáig fizetnek a tagok büntetéspénzt, de nagyobb esetben vagy ismétlődés esetén kizárással is büntetnek. A szövetség önálló bíráskodási jogát a szokásjog alapján ősrégi időtől gyakorolja. A mai községi szervezet és a politikai hatóságok is - néhol — erősen megrongálták ezen intézményt, az sok helyen meglazult, de azért a legtöbb jó erkölcsű, vallásos községben j mégis fönnáll. A jó pap erre különösen vigyáz, azért mert Honterus is szorosabbra fűzte az egyházzal ezen szövetséget, hanem azért is, mert tudják, tapasztalják, hogy a falusi fiatalságnak épen a kamaszévekben kell legnagyobb ügyelet, hogy a fiatalság ne romolják erkölcseiben és legyen ellátva szellemi táplálékkal. A Bárca- ságon ezen szövetségek szépen virágoznak és ott a hatóság is erősen támogatja őket és Jeckel Frigyes volt alispán rendeletekben uta- ! sitotta a hatóságot az intézmény erősítésére. Hogy mily jó eredménye van ennek a fiatalság magaviseletére, szorgalmára, tisztesség- I tudására, tanúsítja az, hogy a barcasági szász ifjúság messze kiválik — a katonaság és polgári hatóságok tanúsága szerint — a más nyelvű, sőt még más olyan vidéki szászok fiatalsága mellett, hol ezen szövetségek lanyhábban kezeltetnek. Ilyen ifjúsági egyesületeket különben angolok, németek, sőt már mi magyarok is alakítunk. Az alapszabályokban á szövetség céljául ez van jelölve: „Keresztényi erények és vallásos gondolkodás elősegítése, meleg hazaszaretet, erkölcsös közösségi érzés, igazsziviiség és nemes testvéri érzés kifejlesztése.“ Ha a szövetség 40 tagot elér egy faluban, egy második alakítandó. A szövetséggel mint szellemi vezető: a pap és tanító foglalkozik. Hetenkint összegyűjti őket a téli estéken és gazdasági fölolvasásokkal, előadásokkal, énekkel, zenével, szinielőadásokkal szórakozik ő is velők és igy kapcsolatot nyer a köznéppel. A rosszlelküeket nem szigorúsággal, hanem meleg, türelmes szívvel igyekszik újra megnyerni a jó útra. Minden confirmált fiúnak be kell a Bruderschaftba lépnie. A fölvételi dij: egy fél henyélés egy darab gyertya A kenyeret akkor kell megadni, ha valami közvacsoránál szükség van kenyérre, a gyertyát pedig a legközelebbi téli táncmulatság alkalmával, (mert nyáron dologidőben csak nappal táncolnak). A fölvétel után az összes egybegyült tagok előtt az Altknekt elkiáltja: „Legyetek vígak fivérek!“ Erre a régi tagok kiszaladnak és hoznak be dorongokra és kötelekre erősített köveket, rossz, piszkos ruhadarabokat, lópokrócot, lószerszámot stb. és az uj fivérek nyakába aggatják, hogy ezek sokszor a tehertől lerogynak és sírásra fakadnak a többiek nevetése közben. Mindez nem használ: ezt el nem engedik, . mert ez jelképezi azon fegyelmet, engedelmességet és teherhordási készséget, melyet az uj fivérnek ezentúl viselnie kell. Egyenetlenségek és kihágások esetén tárgyalást (Zugang) tartanak. A teremben a tagok kor és rang szerint elhelyezkedve, várják az elnökséget, mig az asztalnál helyet foglal. Az Altknecht — kezében méltóságának jeléül — egy fatálcát tartva, (mellyel ítélet hirdetésénél vagy csendet parancsolva az asztalra csapkod csengettyű helyett) és mellette a többi elnökségi tagok. A gyűlés megnyitásakor az Altknecht föláll, a fatányérral az asztalon kopog és igy szól : — Mindenekelőtt, jó testvérek, fölhívom azt, ki hibásnak érzi magát, álljon föl, vádolja magamagát! Ekkor csak félbüntetést kap. Ha pedig egy másik testvér valamelyik másikról akar előadni valamit, az most álljon elő. Erre aztán megindul a tárgyalás, a vád és védelem meghallgatása után az elnökség Ítél. Jellemző, hogy a vádlónak — ki rendszerint az egyik „Unteraltknecht“ — nem kell tanú állításának bizonyítására. így is hisznek sUgalat irányította volna lépteit, újra keresésemre' indult. Az épülettől félre, egy kazal szalmatörmelék volt, egyenesen oda ment s a kazal mellett egy fehér lepedővel letakart fekvő alakot látott. Izgatottan felemelte a lepelt s velőt- rázó sikoltással leroskadt az alvó gyermek mellé. Én aludtam ott. Első tekintetem, —, a midőn felébredtem — anyám jóságos arcára esett, ki rámborulva, örömkönyekkel áztatá kipirult arcomat s csókjaival halmozott el. Apám is nyomban ott termett, a cselédek is mind odafutottak. Csodálkozva álltak körül. Anyám mellettem ülve, keblére vonta a fejemet s karjaival megához ölelt, mint a ki féltett kincset rejteget. — Nincsen semmi bajod, drága gyermekem ? kérdé anyám gyöngéden simogatva homlokomat. — Nincs semmi bajom, mondám, csak éhes vagyok. — Az nem baj, ehetek De mond édes fiam, mikor és hogyan jöttél ide ? — Egy öreg bácsi hozott ide. Ott feküdtem a tornác alat az ágyon, aztán elnyomott az álom, pedig nem akartam elaludni, nehogy ott hagyjanak. Arra ébredtem fel, hogy valaki gyöngéden rázza a vállamat. Kinyitottam a szemeimet s egy fehérhaju öreg ember állt mellettem, bőgaléros sötét szinü köpeny volt rajta s jóságos világos-kék szemével olyan barátságosan nézett rám s azt mondotta: — Jer innen fiam, mert itt nagy veszedelem ér. Vedd az egyik vánkost és az ágylepedőt, aztán feküdj máshova. — Én engedelmeskedtem, ő kézen fogott s ide vezetett; aztán leteritettem itt ezt a lepedőt, fejem alá tettem ez a vánkost és ő a lepedő egyik felével letakart, hogy ne bántsanak a legyek. Áldásra emelten tartotta fölöttem a kezeit, de én nagyon álmos voltam s elaludtam és csak most ébredtem fel. Álmélkodva csüggtek szavaimon. A nőcselédek keresztett vetettek magukra, a férfiak lába csaknem gyökeret vert a sárguló gyep homoktalajába s mindannyian vakbuzgósággal sopánkodtak. — Milyen volt az az öreg bácsi ? kérdi apám szintén csodálkozó ihletettséggel. Mintha előttem állott volna, úgy emlékeztem rá. Közép termetű, széles vállu, izmos, öreg, de erőteljes ember volt; vállán visszakonkoródó hófehér hajjal; elől kopasz volt a feje s kék szemeiből, egészséges, mosolygó arcáról jóság, szelídség s becsületesség sugárzott, homlokán hosszúkás, kissé látható forradás tűnt a szemembe . . . Midőn az alakot igy leírtam, apám fel- sohajtott. — Ilyen volt, Istenben boldogult édes apám, a kit te nem ismerhettél, akiről soha sem hallhattál semmit, mert 30 év előtt meghalt. — Szakasztott olyan volt az Isten nyugtassa, én jól ismertem, mondá az öreg béres. Abba a fekete, galéros bő köpenybe láttam utoljára, mikor husvétra gyónni haza mentém a városba. O volt bizonyosan s haza jött, hogy az unokáját kimentse a veszedelemből. —- Már hogyan jönne haza, a ki meghalt. Csak álom volt az egész; jegyzé meg apám, szelíd jósággal. — Nem álom volt az, mondám egész határozottságai, — mert én felébredtem, mikor felköltött s ezt a balkezemet fogta, mikor ide vezetett. — Az is álom volt, hogy felébredtél; mondá apám oly hangon, mintha maga is kételkednék állításában. — Hát ha álom volt is, valóra vált, adjunk hálát Istenek, hogy igy történt, mondá az öreg béres. És mindannyian szent zsolozsmát énekelve vonultunk a feszület elé. Apám és anyám kézen fogva vezettek. Drága jó anyám térdre borulva s örömkönyeket hullatva adott hálát Istennek csodás megmenekülésemért. * Látod fiam, - mondá nagyapám - az Isten m ndenható s emberi észnek érthetetlen módon oltalmazza azokat, akik bíznak benne s hiszik mindenhatóságának csodás erejét. • • Mr Berindán Ödön szoba= és templomfestő, mázoló és cégiró.^i Elvállal mílláon © szalimátoa vágó nmnliát modern és Ízléses kivitelben.-• ......••=- -------- • ■ ■ ■ ■ = Laltása: Fazels.as>utoa 13. szám. .. ■ '