Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
1909. január 3. Nagybányai Hírlap 5 Aztán mi sem beszélünk úgy, mint némely atyánkfiái, hogy Moldowányt, Ist- \knyt, nyőt mondjunk Moldován, István, nő helyett. Tehát ha az egész világ karácsonyt ir, nekem karácson marad. Punktum!“ Noha — akár karácsonyt, akár karácsont ir a „Nagybánya és Vidéké“-nek szellemes krónikása — nem fog tőle összedőlni a nagybányai uj görög katholikus templomnak az uj tornya, arra kérem mégis mélyentisztelt olvasóinkat: bocsássanak meg, amiért én, aki szintén a „mindenkidhez tartozom és igy a „pars pro toto“ elv alapján saját becses személyem elleni megtámadtatásnak is vehetem a Krónikás ur fönnebb betüszerint idézett krónikázását, habár a karácsony elmúltával, bátorkodom visszatérni a „karácsonyira. Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Krónikás ur idézett soraiban csupán egyetlenegy érdemleges argumentumot bírtam feltalálni, ami álláspontja helyes voltát némileg igazolni látszik és ez a „Punktum!“ — vagyis, mint hajdanában mondták: a „Sic volo, sic iubeo, stat pro ratione voluntas“. — A többi argumentum inkább bizonyít a karácsony helyes volta mellett, mintsem ellene s igy azokkal — legalább éngem — nem győzött meg a karácson jogosultsága felől. Ezért tehát én is azt mondom, hogy nekem bizony továbbra is csak karácsom?/ marad a karácsony. Én - kérem tisztelettel - a magyar helyesírás dolgában nem a „régi igazság“ ösvényét taposom, hanem a néhai való jó sárospataki tudós professorral, Beregszászi Nagy Pállal tartva, Kazinczy Ferenccel folytatott híres „Penna-Háboru“-ja szerint: „Az etymologia mikroskopiumán megspectált és uzus által sanctificált verbumoknak significatiói“-t veszem öntudatos mérlegelés alá s ezért jobbadán csak különcködő felekezetieskedés'nek tartom pl, ha valaki az üdv, üdvös, üdvözítő, ünnep, üzenet, ügyekezet, földműves, kézműves és keresztény szóalakok helyett székire - akarom mondani: széliében az idv, idves, idve- zítő, innep, izenet, igyekezet, földmives, kéz- mives és keresztyén szóalakokat használja, vagy az egyedül helyes átalános helyett a határozottan helytelen általános-t írja. A költőkirályt és a nem kevésbbé nagy nyelvtudóst, Vörösmarfy-t - és nem: Vörös- mari/iy-t - én csak ott követem a, helyesírás terén, ahol követését nyelvérzékem helyesnek találja; abban, hogy keresztnevét én is Mihálnak Írjam, mint ahogy ő maga irta s mint ahogy sirfeliratában is olvasható, sohasem követem, valamint nem követem őt — és azt hiszem: a Krónikás ur sem követi, mikor az akadémia megbízásából Fogarasival és Schedellel - a későbbi Toldy Ferenccel — együttesen szerkesztett nyelvtannak: „A magyar nyelv rend- szeré“-nek 66-dik lapján kicsin-nek, piczin-nek és alacson-nak írja a kicsiny-1, piciny-1 és alacsony-1, ahol azonban azt is határozottan kimondja, hogy mikor az an, on, en, in képzők főnevet alkotnak, azokban az n betű y-nal meglágyittatik, tehát any, ony, eny, iny-nyé változik. Az utóbbi elméletet már elfogadom s épen ezért irom - szerény meggyőződésem szerint egészen correctül — az alispány, ispány, kapitány, káplány szavakat lágyított n-nel, vagyis ny-nyel s ezért mondják a brassóvidéki hétfalusi csángó atyafiak a tehenet tehéw?y-nek, sőt még a vásárra is tehenyet (meg disznyót) szoktak hajtani. Ami az öregek elfeledett közmondását illeti, ahban épen olyan jó a szójáték és a rim, ha karácsonyt Írunk is; hogy pedig a Moldován nevet nem Írjuk ny-nyel, hanem egyszerű n-nel, annak ugyanaz az oka, mint annak, hogy a Molcsány nevet ny-nyel és nem egyszerű n-nel írjuk, t. i. mivel ezek családnevek, tehát úgy kell írnunk, ahogy maga a család írja, mint ahogy ny-nyel Írjuk pl a dobrai tiszteletes nevét is, akit Koránynak hívnak. István-t sohasem hallottam Istvány-nak, de igen Estány-nak mondani. A „nő“ egyá- talában sem mint pro-, sem mint contra-bizo- nyiték nem tartozik ebbe a kategóriába, arról tehát nem is szólok semmit. De igenis, szólok arról, hogy, noha nem „mindenki“, de igen sokan Moson-t, Pozson-t, Sopron-t írnak, pedig ezek (szerintem és Vörösmarty Mihály szerint is) főnevek, tehát végső n betűjüknek lágyan kell hangzania s igy Mosony-, Pozsony-, Soprony-nak Írandók, amit az is bizonyít, hogy az ezekből származott családneveket Mosonyinak, Pozsonyinak és Sopronyi- nak írjuk. Ha már most ez igy van, — már pedig hogy igy van, azt a Krónikás ur hatalmas argumentuma: a „Punctum!“ sem képes megcáfolni, — akkor a Krónikás urnák is okvetet- lenül csatlakoznia kell a „karácsony“ helyesírása tekintetében a „mindenkidhez; mert a karácsony szótól származott gróf és nem gróf „Karácsonyi“ családnevet nemcsak maga az illető család, hanem a szó szoros értelmében „mindenki“ s igy bizonynyal a Krónikás ur is Karácso»?yi-nak írja. Quod erat demonstrandum! Pataki Béla, Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete. Nyilttér.*) Vagyok bátor ezúttal mélyen tisztelt vevőimnek, úgyszintén jóismerőseimnek és barátaimnak boldog uj évei kívánni s úgy magamat, mint üzletemet továbbra is becses pártfogásukba ajánlva, vagyok Nagybánya, 1909. január hó 1-én kitűnő tisztelettel Horváth Ferencz női- és férfi-divatáru kereskedő 1-2 Felsőbányai-utcza. *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem vállal a Szerkesztő. WIB3NTBRBIÍ1R.GEII BÉLA fűszer=, csemege=, liszt=, és vegyeskereskedése --------Hid-utcza 17ik szám alatt. NAGYBÁNYÁN. A ref. templommal szemben. Tisztelettel tudatom a n. é. közönséggel, hogy a Wienerberger és Glavitzky czégből kiléptem s Nagybányán, ci Ificl- utcza 17. szám alatt, a ref templommal szemben, saját nevem alatt törvényszékileg bejegyzett fűszer-, esem ege=, liszt- és v egyes k e rés kedést nyitottam, melyet a legfinomabb és legfrissebb áruczikkekkel rendeztem be. Főtörekvésem lesz, hogy gyors és lehető legpontosabb kiszolgálás által vevőim teljes megelégedését kiérdemeljem. Üzletemet a közönség szives pártfogásába ajánlom, , szolgálatkész tisztelettel 1 Wienerberger Béla.
