Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
II. évfolyam. Nagybánya, 1909. december hó 19. 51. szám. TÁHSÍLDAX.MI É3S SZÍ3PIHOD ALMI HETIIjAP. Előfizetési árak: Egész évre G korona, félévre 3 kori' negyedévre L50 korona, egy szám ára 12 fillér Megjelenik minden héten vasárnap 8 C.’da! terjedelemb Felelős szerkesztő-tulajdonos: Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Fómunkatársak: Révai Károly, Fliesz Henrik. iamii a. ^aaasBcgtnE^^a: SEB* = ^c.iaam<MaaämmmBm Kiadóhivatal: Morvay Gyula kőnyvnyomda=bérlete, RákóczU(Fő)*tér 14 ---------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ---------La punk fejlesztése. Ez egyszer nem a szerkesztőség, de a kiadóhivatal merészkedik e helyre, a hol a mi szerény és egyszerű nyom- dánk a vezércikket nem ugyan világhódító, de őszinte és becsületes igéit keresztelte meg a nyom d a festékkel. Lapunk a közeledő új évben alapításának harmadik évfolyamába lép. Korára nagyon is kiskorú, ezt a mi igen tisztelt olvasóközönségünk is kész örömmel hangoztatja; minthogy a kiskorúságnak nagyon sok bájos és üde oldala van. Többek között az önzetlenség és az őszinteség. Maholnap harmadik éve, hogy ez a becsületes laporganum a 7iagybányai polgárság sokat hangoztatott óhajára megteremtődött. Nem a hirdetések kedvéért, de inert a sajtószabadságot úgy is fogta fel, mint a nagyközönség érdekeinek, gondolkodásának tiszta és puritán kifejezőjét. Végtelen hálásak vagyunk ennek' a közönségnek, a mely ebben a lapban megtalálta azt, a mire tudomásunk szerint is vágyott: a város polgárságának igazi képviselőjét. Nem a rosszakaratot, az álmorált, a nagyképűsködést: de a jóakarata, mindenki érdekét szolgáló igazságot. Az egyenlőség elve 7'ingatta lapunk bölcsőjét. Az egyenlőség elve vezeti továbbra is azon az utón, a hói sok ellenségünk mosolyog reánk, mert a gyávaságot mosolyokkal leplezni a legkönnyebb. Hál Istennek sok ellenségünk volt. Egy kissé megcsappant ugyan a szenna, mióta olyan tekintélyes hírlapírói gárda áll a lap mögött, a mely érdeket, alkuvást nem ismerve, szellemével és pennájával beigazolta, hogy nem a családi trciditiók, nem csupán az „Enu imádása az élet vezérlője: de van szentebb kötelesség, szeretni a Hazánkban levő hazánkat, ezt a híres, ezt az erős, büszke polgárvárost. Mi nem a kőnyomatos hasábjaiból 77ieritjük az ihletet. Nekünk elég a Zazar morajlóárja, a polgárság egy- egy elhaló jajszava, hogy nyomdánk betűi szép soi'ban egymás mellé, nagy lelkese- déssel rakodjanak. És ez az elv vezeti lapunkat továbbra is. A magyarság olthatatlan szeretete, az őszinteség imádata, az érdeknélküliség iránt érzett hódolat lesz a mi vezérünk. És erre szüksége is van. Különösen a jövő évben. Lapunk az uj évtől kezdve hetenkint kétszer jelenik meg. Csütörtökön és vasárnap. Eddigi terjedelemben, ugyaniig alakban kapja kézhez a mi hű olvasógárdánk ezt a lapot, melyért minden áldozatot meghozunk, csakhogy a szókimondás lapja továbbra is közönségünk szivéhez férkőzzék. Az előfizetési dijat m indössze két koronáival emeljük fel; a hirdetési dijak nem változnak. Nyolc koronáért hetenként kétszer keressük fel a közönséget. Olyan ár, a mit a vidéki sajtóban eddig felmu- tatni nem lehet. Még csak azt említjük fel, hogy a szerkesztőség a vidéki nagy városok legkiválóbb tollforgató embereit már munkatársakul nyerte 7neg és igy a szellemi rész is a közönség Ízlését a legmesszemenőbben kielégíti. Kérjük a támogatást. Nehéz vállalatunkhoz a közönség megtisztelő bizalma kölcsönzi az erőt, a kitartást. Hisszük, hogy a közönség szeretettel üdvözli vállalatunkat. A kiadóhivatal. A Nemzet napszámosai. Hogy a tanítói pálya mily végtelenül nagy fontosságú, ezt - azt hisszük - teljesen felesleges'volna magyarázni és bizonyítgatni. A városi és falusi tanítóságnak kezére van bízva egy egész kor lelkületének kialakítása. A legerősebb szervezetet s legműveltebb észt igénylő munka. Az ábécé kora lejárt. A kultúra a legegyszerűbb falusi néprétegeket is a R hagybányai Hirlap tárcája. Viszhang Szávay Gynla,, Misztót fa!un “című költeményére. — Irta: Révai Károly. — Misztótfalu se’ hitte volna, Hogy valaha még hírre kap\ Hegyein van pár boros Jcolna, Hol annyit isznak mint a csap. Van - a miként a költő Írja, — Egy iskatulya gyára is, S egy világhírű rozzant hiclja, Hol sok nászutas szekér rudja S kereke törik le ma is. Én Misztótfalut nagyon tisztelem, A katulya gyár viszonyt szőtt velem-, Legyen a gyár s nyomdája áldott! (Egy verses könyvem ott lát napvilágot.) De mégis mikor könnyű szekerén Robogva szállók le az Őrhegyen-. Misztót falura vissza se’ tekintek, Nagybánya felé pedig csókot hintek! Ne bántson senkit ez a vallomás, Nagybánya mégis - Istenemre ! — más. Itt minden híres, a mi varr, (Az ivásban) mindannyian ! De leghíresebb az a ház, A hol a városi tanács A mi épségünkre vigyáz. Van egy szobája*) — édes Istenem ! Mikor belépek, lehunyom szemem; Mert olyan fényességet látok, Mintha beléje költöztették volna Az egész boldog menyországot. Látom ,,Juliskát” arca lángol Petőfi szerelmes szavától ; Kebele duzzad, ajaka liheg, S hódol a költő szent eszméinek. Ölébe vonja, S susogva mondja-. „Reszket a bokor," Mint a mikor Madárka száll reá . . . lm, e szobáról szól ez ének, Hol a legelső oltárt állította, Petőfi lángoló szer elmének : *) A nagybányai jelenlegi városház egyik szobájában szállt meg Petőfi 1847. szept. 8-án, mikor nász- utja Költő felé vitte. De csönd legyen !............... Petőfi úszik a mézteng er en\ . . . Misztótfalunak lehet hídja, S azon egy tábla, mely az utast Az iskatulya gyárba irányítja. És hirdethetik azt is róla, Hogy ott Petőfi szekerének Kereke ki gurult alóla. De Nagybányának van egy háza, Hol nem a tört szekérkerék. Hanem egyéb, A mi Petőfit hozta lázba ! . . . Szálljon áldás e híres házra ! . . . Szerelem. — Irta: Anonimus. „Mindenki tudja, mindenki látja, hogy neje önt megcsalja. A találkák napirendén vannak. Ma itt, holnap ott látják az ön nejét egy ifjú karján, a legbizalmasabb együttlétben. Úgy látszik már nem is titkolják nagyon ezt a szégyenteljes viszonyt! De sőt még a kűlszint sem igyekeznek megóvni. Csak épen ön nem látja. Vagy talán nem akarja látni ? Az még erkölcstelenebb. Behunyt szemekkel tűrni a családi tisztaságon elkövetett sértést. Látni a szennyet Zjapunls. mai szama ÍO Oldal.
