Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
1909. április 25. Nagybányai IZirlap 3 Fölhívás a Teleki-=társaság rendes tagjaihoz. A folyó év május havi közgyűlésén esetleg 5 üresedésben levő rendes tagsági hely betöltése ezéljából tisztelettel felkérem a Társaság tagjait, hogy ajánlataikat május hó 3-áig zárt levélben alantirt elnöknél megtenni szíveskedjenek. Nagybánya, 1909. április hó 22-én. Révai Károly, elnök. Az orvos és a társadalom. (J.) Az emberiség két részre oszlik: orvosokra és pacziensekre. A mai világban, a kategóriák világában talán ez az egyetlen felosztás, mely ellen sem demokráczia, sem arisz- tokráczia nem tehet ellenvetést; nem azért, mert konvenczionális aforizmának látszik, mely mindenkinek az öntudatában él, nem is azért, mivel nem alapszik szocziologiai alapon, hanem mivel ezt a megkülönböztetést senki sem irigyli az orvosoktól. Mennél előrehaladottabb fokon áll az orvosi tudomány, mely természetszerűleg legrohamosabban halad a fejlődésben, a társadalom annál nagyobb felelősséget ró az orvosokra. Az orvos hivatásának gyakorlása közben nem egyenrangú tagja a társadalomnak, hanem annak alárendeltje. A társadalom törvényszékének az orvos számadással tartozik, ez a kisebb megszorítás, a nagyobb pedig az defektus, melyet az orvos csak akkor érez, mikor kezébe veszi a kést, amelynek milliméter pontossággal kell haladnia, mert életet és halált oszthat. Az orvos nem csak gépezet, a ki a száraz tudományt alkalmazza a gyakorlatban, hanem egyszersmint lelki életet is él, a ki saját lelkiismeretének is felelősséggel tartozik. Az orvos ember, tehát érző, résztvevő, sajnálkozó, megszánó és gyarló, az orvos gép, tehát a tudomány olaját felhasználva, energiát fejt ki megszabott határok között. Az orvosban azonban az ember és a gép összeütközhetik és ez az a pont, a hol nagy és megvitatásra váró társadalmi problémák előtt állunk: Szabad-e az orvosnak a gyógyíthatatlan beteg kinos és gyötrelmes szenvedéseit órákkal megrövidítenie biztosan és gyorsan ható szerrel, akár a beteg kívánságára, akár saját lelkiismeretének sugallatára ? Továbbá a társadalomnak minden egyes esetben garancziára volna szüksége teljes megnyugvás kedvéért arra nézve, hogy az a szonyt s egyenesen a templom elé vezette, hol a falu népe — vasárnap lévén — már összegyülekezett. — Atyámfiái! — kezte beszédét, — addig be nem megyünk a templomba, mig ki nem hirdetem nektek, hogy Prodán Nyikuláj egy alávaló, hazug csaló ember, egy esküszegő gaz, ki megesküdött előttem s a szent kereszt előtt a hétfájdalmu szűzre, a négy nagyböjtre, Mihály, Demeter Miklós és Paraszkiva szentekre, hogy egy álló esztendeig víznél egyebet nem fog inni s tegnap éjszaka mégis holtra itta magát s engem is gyalázatosán megkárosított. íme nézzétek: itt az irás, mit aláirt a biró és az esküdt jelenlétében szeptember 1-én. E pillanatban érkezett oda Prodán is még amúgy mámoros állapotban s odakiáltott a papnak: — Hamis az az irás! A nép csodálkozva fogta körül őket. — Igen, hamis! mert hogyan írhattam alá azt az írást szeptember 1-én, mikor ma csak augusztus 24-ike van! Az öregek összenéztek s egyszerre elemi erővel tört ki ajkukon a kaczagás. — Szent igaz, — kiáltották a pap felé, — ma valóban csak augusztus 24-ike van! Urszika tisztelendő ur rákvörös lett s belenézett az Írásba s csodálattal ingatta fejét. Egyszerre aztán haragosan kettéhasitotta az Írást s Prodánnak szeme közé vágta s ordítva igy szólt: — Bolond volt még azis, aki külön magyar és külön oláh kalendáriumot csinált. Ezzel keresztet vetett magára s belépett a templomba . . . reczept, amit az orvos irt, tényleg jó s a legjobb, mert minden bizalom mellett is valamilyen családi, anyagi vagy subictiv esemény az orvost is, mint más embert, megfosztja lelki egyensúlyától. Hogy lehetne a lehető leggyorsabban anélkül, hogy az orvosság elkészítése halasztást szenvedjen, az orvost és a gyógyszerészt ellenőrizni ? Az orvost minduntalan ostromolják a házbeliek, hogy mondja meg milyen a beteg állapota, csak mondja meg egész bátran, ők erősek lesznek, nem félnek az igazságtól és ha mindjárt a legveszedelmesebb katasztrófa hírét is fogják hallani, még az is jobb, mint a mostani bizonytalanság. Ritka, nagyon ritka esetekről nem szólva, az orvos nem tudja tudományos bizonyossággal megmondani, közel van-e valaki a halálhoz vagy sem. Ez a ritka eset — hogy torzítsunk — körülbelül az lehet, hogy a nyaktiló alá tolt emberről bizonyosan állítható, hogy meghal, ha levágják a fejét. De a több millió esetben nincs olyan tudományos absolut bizonyossággal működő szerszámunk, aminek segélyével az úgynevezett halál közellétét jelezhetnék. Ezer és ezer példa bizonyítja, hogy az életinjekczió után, az orvosi tudománynak ez utolsó kenete után a haldokló felül és enni kér s azután még jó ideig elél. Mindenféle munkánál, a munkaszaporulattal, annak nehéz voltával arányosan emelkedik a munkabér, sőt ha a teljesítendő munka életveszéllyel is jár, akkor külön díjazás, sőt kitüntetés jár minden munkaágon, egyedül az orvos az, aki ha munkája nagyobb, ha az őreá és családjára is veszélylyel jár, nem kap több fizetést, se elismerést. Ha az orvosokat kiki tehetségéhez képest megillető tiszteletdijban részesíti, nem fog állam az, amit az orvosokra epés óráinkban ráfogunk, hogy mindent elkövetnek, hogy mentül több betegeik legyenek. És ebben epe nélkül és sértő tendenczia nélkül is van némi igazság mert a szükség —szükség és az üzlet —üzlet. Mindenki mástól és másoktól él és nem magától. Az orvos a betegeitől él. Az orvos áruja, üzlete, kereseti forrása: a beteg. A miből ők élnek, abba mi betegszünk. És ez igy van jól. Elvégre őkis csak emberek s ha már élnek, megélniük is kell. Ha jövédelmezőbb lesz az orvosi pálya, a beteg lesz-e több vagy az orvos több? Éddig szükség volt a sok betegre, hogy az orvos megélhessen, de most már mindenkinek vasegészséget kívánok. HÍREK. Április 25. A tárgyalóteremből. A minap a budapesti büntetőtörvényszék egyik tanácselnöke felhívta a védőt, hogy a bíróság iránti tiszteletből vegye ki gomblyukából az egy szál piros szegfűt s mikor ez erre nem volt hajlandó, megbírságolta. Elnök: Ezennel felhívom a védő urat, hogy távolítsa el magáról azt a csikós és vasalt nadrágot. Az igazságszolgáltatás rendes egyszerűségével és a hely méltóságával ellenkezik, hogy ide valaki divatos ruhában, élesre vasalt nadrágban tegye be a lábát. Védő: Ha szívességet teszek vele az elnök urnák ... (A hölgyek egy része sikoltva menekül, más része félénk kíváncsisággal várja a fejleményeket . . .) Elnök: Mielőtt az érdemi tárgyalásba fognánk, felhívom a védő urat, hogy oldalra simított haját felfelé fésülje. A perrendtartás adta discretionális jogomnál fogva nem tűröm, hogy amidőn a védő ur a bíróság előtt áll, a haja tiszteletlenül fekve maradjon s ezzel durván megsértse a bíróság tekintélyét. Védő: Ha szívességet teszek vele az elnök urnák . . . (Nem is kell erőlködnie. Az elnöki felhívás hallatára minden hajaszála magától az égnek áll). ____ —r. Sz emélyi hírek. Hollós Oszkár vasutigazgató a héten pár napig hivatalos elfoglaltságban városunkban időzött. — Jámbor Lajos műépítész szombaton ideérkezett. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Bautnerth Károly bányatanácsost, felsőbányái bánya- és Jkohóhivatali főnököt a petrozsényi köszénbányaművek főfelügyelőjévé nevezte ki. Hivatalos átvétel. Nagybánya és Felsőbánya városok villamos műveinek hivatalos átvétele és a megalkotó Ganz-féle villamossági r. t. bérletébe való egyidejű átadása múlt szombaton az esti órákban történt ünnepélyes formalitások mellett. Városunk közönsége már hozzászokott a szinte két hónap óta preczizen működő villamvilágitáshoz, mégis nagy érdeklődéssel viseltetett a hivatalos aktus iránt, mert teljes tudatában van azon kötelezettségének, hogy a város vezetősége és a Ganz-gyár, valamint a társaság itt működő kitűnő és előzékeny tisztviselői és alkalmazottai iránt őszinte elismeréssel és hálával tartozik. Nagy volt tehát azok száma, akik szombaton este hat órakor a villamos-telepre kiszálltak, hogy az átadásnak tanúi legyenek. A társaság nevében dr Riplca Ferencz főtitkár fogadta az illustris társaságot, kiknek sorában idegenből ott voltak: Várhidy Lajos a „Városok Lapja“ szerkesztője (Budapest), Achim Gusztáv községi főmérnök (Békéscsaba), dr Pap Gusztáv városi tanácsos és Nitsch János városi képviselő (Szamosujvár). A hivatalos átvételt dr Makray Mihály és Farkas Jenő polgármesterek eszközölték. Semsey Béla szakértő szerint, kit a mű felülvizsgálásánál napokon át tartó lelkiismeretes működéséért elismerés illet, a művek teljesen kifogástalanok. A hivatalos aktusok végeztével a társaság bankettet adott a városi képviselő- testület, az összes hatóságok, hivatalok és intézetek vezetői s a vendégek tiszteletére, mely a késő éjjeli órákig tartott. Mintegy 150-en vettek részt a lucullusi lakomán, melyen felköszöntőt mondottak: dr Ripka Éerencz, Stoll Béla, Égly Mihály, Stella Sándor, Bálint Imre, Révész János, Farkas Jenő és Várhidy Lajos. S amint a Felsőbányaiak szép számmal tisztelték meg a mi ünnepségünket, ép oly nagy számmal rándultak át városunk előkelőségei a vasárnap d. e. Felsőbányán tartott hivatalos aktusra, melyet délben a Korona vendéglőben közebéd követett. Körülbelül hatvanan vettek részt a közebéden, hol szintén lelkes toasztok hangzottak el. Beszéltek: Farkas Jenő polgár- mester, dr Ripkji Ferencz, Krasznay Zsigmond, dr Szokol Pál, Csausz István dr, Torday Imre, Brebán Sándor és Fliesz Henrik. Olyan közvetlen szeretettel és élénk figyelemmel fogadták a felsőbányaiak a vendégeket, a közebéd hangulata oly vidám és derült volt, hogy sokáig a legkellemesebben gondol reá minden résztvevő. A mi bankettünkön Felsőbányáról részt vettek: Farkas Jenő, dr Moldován Éerencz, Krasznay Zsigmond, dr Szokol Pál, Münnich Sándor, dr Tóth Gábor és Mikola Gyula. Itt említjük meg, hogy Szterényi József^ kereskedelemügyi államtitkár, dr Falussy Árpád főispán és Kőgler Gusztáv a társaság vezérigazgatója kimentették távolmaradásukat. S jött a hétköznap, de serényen folyik mindenütt a munka, kis és nagy alkotások egész sora következik, melyek városunk jövő fejlődésének biztos alapjait hivatvák alkotni. Kinevezés. A m. kir. igazságügyminiszter Witt Béla nagybányai kir. járásbirósági Írnokot jelenlegi állomáshelyén irodatissztté nevezte ki. Sorozás. A folyó évi ujonczállitás a nagybányai járásban pénteken kezdődött meg. A sorozás reggel 8 órától kezdve a Polgári Olvasókörben tartatik. A sorozóbizottság a következőkből áll: Kesztneheimer János m. kir. honvédalezredes, Albrecht Henrik cs. és kir. őrnagy, Gáspárek Ödön m. kir. honvédszázados, Dsida Aladár cs. és kir. főhadnagy, Cserey László cs. és kir. ezredorvos, Gallassy József m. kir. honvédfőorvos. Polgári elnök: Torday Imre v. tanácsos; orvos dr Gondos Mór járásorvos. A járást Damokos Ferencz főszolgabíró képviseli. A járásban állitásköteles 755, mely 3 nap alatt sorozandó. Péntek és szombaton 7 községgel és illetve 539 állitáskötelessel végeztek. Hétfőre 3 község marad 216 fejjel. A nagybányaiak sorozása kedden és szerdán lesz. Állitásköteles 216. Bizottság a fent közölt. Polgári orvos dr Herczinger Ferencz. Felsőbányán a sorozás ápril 30-án lesz. Állitásköteles 126 egyén. Polgári orvos dr Csausz Károly t. főorvos. Áthelyezés. A nagyváradi m. kir. posta- igazgatóság Molnár Károly nagybányai posta és távirda tiszthelyettest Nagyváradra helyezte át.
