Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

1909. október 24. ICagyloányai II írlap 3 s ekkor a selmeczi akadémiára iratkozott be, hol 1871. évben már mint tanársegéd működött. ; 1875 évben a nagybányai bányakerületbe gya- ! kornokúl osztatott be s 1876 január 1-én bánya- tisztté, illetőleg gép- és építészeti felügyelőse­géddé nevezték ki Nagybányára, hol 1881 - 1884. években mint a veresvizi bányamű vezetője mű­ködött. 1884 julius 16-án az ó-radnai bánya és kohóhivatal főnöke lett. 1889. óta a nagybányai bányakerület mérnöke, később főmérnöke volt, i 1907. évben pedig czimzetes bányatanácsos; j nemrégiben bányatanácsossá neveztetett ki. Különösen elavulhatlan érdemeket szerzett ! bányakerületi mérnöki tevékenységéből kifolyó­lag a, kerület müveiről készített elaborátumaival s e mellet nagymértékű szakirodalmi munkásságot is fejtett ki, melynek kiváló eredményei, mint: Nagybányának és vidékének fémbányászata; Vihorlat — Gutini trachit hegység érctelepei; Nagy­bánya és környékének magassági viszonya és Nagybánya bányatársulatainak monographiája - külföldön is ismertek. Budapesten és Párisban tartott tudományos felolvasásai is hírnevet szer­zett a magyar szakirodalomnak. Sőt szépirodalmi „munkásságot is fejtett ki gonddal megirt s fő­ként történelmi vonatkozású tárczáiban, melyek nagyrésze a bányászattal állott összeköttetésben, íme dióhajban egy tartalmas élet, melyet nem ara­nyozhatott be az alkonyat derűje, a nyugalmas öregkor csendes melancholiája! Lefutott, amint a csillag a pályájáról! Szellemy Geyza a mienk volt s könnyes szemmel kutatunk azon az utón, hol élete oly hirtelen leszaladt! És olyan nagy ott már a sötéség! Végtelenség. — Irta: Iiérai, Károly. — Sohasem láttáin tengert. Nincs ráta képzetem: Csal,' másoktól hallottam, Hogy milyen régtel ejt. Nem kúsztam égbe nyaló Heyyormok tetején : Eyy Iánk fis dombra érre Már megpihentem, én. Szikrázó csillagok közt Nem jártam az eget: Csak azt néztem: der ás-e Kis házikóm felett ? És mégis tadom. érzem. Hogy mi a végtelen ? Mert megtanított erre Az én forró szivein. Ha csal,- belé pillantok. Már ott a felelet: Maga a végtelenség Az igaz szereteti Indítvány. Révai Károly, a Teleki-társaság elnöke a következő indítványt terjesztette a város képvi- selő-testülete elé: „Tekintetes Városi Képviselőtestület! Ismeretes a tekintetes képviselőtestület előtt azon országos mozgalom, mely hazánk ez időszerinti legnagyobb élő Írójának, Mikszáth Kálmánnak 40 éves irói jubileuma alkalmából megindult. Az ország vezérférfiai állanak a moz­galom élén s a városok vetélkednek, hogy hálájokat leróják azon férfi iránt, ki írásaival a nemzetnek annyi gyönyörűséget és a külföld előtt dicsőséget szerzett. Nagybánya városa sem maradhat el a résztvevők sorából! Éhezte ezt a Teleki-Társaság, midőn elha­tározta, hogy kéréssel fordul a tekintetes vá­rosi tanácshoz és annak képviselő-testületéhez, | s előterjeszti azon alázatos javaslatát, hogy a Zsellér-utczát cserélje föl a dicsőséges „Mik­száth Kálmán-utcza“ elnevezéssel s az utcza torkolatában levő kis sétateret „Mikszáth-tér“- nek nevezze. A Teleki-Társaság nevében mély tiszte­lettel kérem a városi képviselő-testületet, hogy ezen javaslatomat kegyeskedjék elfogadni és keresztül vinni. Ugyanezen alkalommal arra is bátorkodom kérni a mélyen tisztelt képviselő- testületet, hogy ha esetleg uj utczák elneve­zése kerül napirendre, a Teleki Sándor és Jókai Mór halhatatlan nevét is első sorban figyelembe venni szíveskedjék. A Teleki Társaság nevében: Nagybánya, 1909. október hó 20-án, alázatos szolgája: Révai Károly, a Teleki-Társaság elnöke.“ Nagybánya város intelligens közönsége nem zárkozhatik el ezen kérés teljesítése elől, hisz a nemzet nagyjai ünneplésében s az illő hála lerovásában mindenkor előljárt. HÍREK. Október 24. A vén zsidó. (•/.) Valaki meghalt. Nem fiatal élet lob­bant ki, sem át nem kínlódott fájdalmak sza­kadtak meg, sem el nem égett mámorok fúltak bele a megsemmisülésbe. Ellenkezőleg, egy fá­radt ember fordáit el az élettől, a melynek csupán az árnyoldalát ismerte a megvetett, az üldözött vén zsidó. Az élet czécfar csillogá­sával sohasem kínálta föl neki gyönyörét, má­morát. Eldobta magától az életet; nem játék­ból, nem bolond fővel, nem pezsgősrészegen, hanem meggondolásból, határozottan, hamleti kétkedések nélkül. A vén zsidó annyira elkeseredett egy kis bírságpénzen, hogy elment idegenbe meghalni. Oh ezen a kis eseten nem fog megütközni a világ. Tovább fog zakatolni az élet, tovább fognak rohanni az emberek és senki könnyet nem ejt halála felett. Miért? Mert az ő halála nem volt szenzá- cziós. Nem lumpolt, nem irt alá váltókat, nem volt szerelmes, nem hasonlott meg az öröksé­gen rokonaival, csak megunta az életét! És az emberek nem fognak csodálkozni rajta, hogy a j szegény vándorló, vén zsidó megunta az életét. I Bután, gondolkodás és megértés nélkül fognak | elsiklani esete fölött. Öreg ember, a ki megszenvedett más min­den fájdalmat, érezheti a taedium vitáét, az élet unottságát. Élemedeít kutatók, a kik sokat rótták már az élet útját, akik már sokat bolyongtak az emberrengetegben, hiába kergethetik az újságot, az ingert és hiába vágyakozhatnak szí­nes vágyak után. Emberek, a kik előtt már nincsen semmi új a világban, a kik fölemelked­tek az élet magasságaiba és kikutatták mély­ségeit, mégis csak inkább mondhatják, hogy az élet csömör és unalom. De a szegény vén zsidó, hogy juthatolt volna erre a töprenkedés- re. Röghöz kötöttebb lehetett az ő gondolatvi­lága, mikor ötven korona bírságpénz miatt el­tökélte magát a halálra. Ezért fogta őt el a nagy taedium vitae, a mely végül is a kezébe kötélhurkot nyomott. Szegény vén zsidó, te láttál talán embere­ket, a kiknek az élet csupa gyönyör volt és a kik mégis vonszolva kinlódták által a maguk sok gyönyörét. Láttál embereket, a kiket meg- sujtott az élet minden tragédiájával, a kik még sem tudtak a maguk számára a tragédiák vé­gén valami kiengesztelődést. Megláttad az em­bert, a mely a sok kin és a sok gyönyör után nem képes megtalálni a végső és örök kien­gesztelődést. Te beláttad, hogy nem érdemes végigélni ezeket a megismeréseket. Mielőtt átélvezted és átkinlódtad volna, rájöttél a vani- tatum vanitas mély bölcsességére, rájöttél arra, hogy az életért úgy nem érdemes élni. Valaki meghalt. Mig embertársai ember­öltőkön keresztül tanultak, fáradtak, kutattak velökszületett geniálitással a tudomány titkos berkeiben barangolva, hogy föllebbentsék az örök igazságot, a saisi fátyol titkát, valaki eljátszotta a maga „Finita la comaedia“-ját és elment a mélységes tudomány mystikumainak megismerése nélkül. És ezek megismerése nélkül is megunta életét. Reájött arra a bölcses­ségre, a mit a tudósok, a mit a gondolkodó elmék tudásuk mélységein és magaslatain szok­tak bevallani, hogy az élet hiábavalóság. Személyi hír. Péter József szatmári püs­pöki irodatiszt rövid tartózkodásra városunkba érkezett. Kinevezés. A m. k. pénzügyminister Dr. Köhler János gyakorló orvost Kapnikbányára bányaműorvossá nevezte ki. Áthelyezés. Nagy Tamás nagykárolyi helyettes pénzügyigazgatót i. m. kir. pénzügy- miniszter hasonló minőségben a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatósághoz helyezte át. A magyarlápos! vasút közigazga­tási bejárása Dr. Makray Mihály polgár- mesterhez érkezett hivatalos megkeresés szerint november 14-én kezdődik és 19- ikéig tart. Nyilvános elismerés illeti pol­gármesterünket, hogy ezt a felette fontos vasútvonalat teljes erejéből igyekszik a megvalósulás stádiumába terelni. A zsidók ünnepe. A nagybányai ortho­dox izraelita egyház kedden iktatta be újonnan megválasztott rabbiját, Fachs Benjámint. Az instelláció méltó ünnepség keretében folyt le. Mintegy 60 főnyi küldöttség külön vonaton utazott a rabbi elé egészen Szatmárig, honnan kedden délután 2 órakor érkezett meg váro­sunkba. A felvonulás nemzeti szinü lobogó alatt hosszú kocsisorban történt. Az ünnepélyes be­iktatás az egyház tanácstermében d. u. 4 óra­kor tartott díszközgyűlés keretében zajlott le, melyen a város közönségét Torclay Imre h. polgármester képviselte. Városunk keresztény intelligencziája is nagy számmal jelent meg a zsidóság nevezetes ünnepén, melynek lefolyása mindenben impozáns volt. Farkas Lipót hit­községi elnök nyitotta meg a közgyűlést, mely egy 3 tagú bizottságot küldött ki a rabbi meg- ! hívására. A terembe lépő lelkészt nagy ovációk­ban részesítették. Dr. Barna Samu ügyvéd tartalmas és gondosan kidolgozott üdvözlő be­széde után Fuchs Benjamin remek magyar szónoklatot tartott, mely az egész közönséget a szó szoros értelmében elbűvölte. Kitűnő szó­noki orgánuma, szerény, de erőteljes megjele­nése, nagy készültsége tökéletes sikert aratott. Torclay Imre a város közönsége nevében, Révész János ev. lelkész mint kartársa és Dr. Káplány Antal főgim. tanár, szintén mint col- legája köszöntötték az uj rabbit, kit az igazán közvetlen, meleg fogadtatás kellemesen lepett meg. Nyomothagyó jelenség, hogy a város lakossága a szeretet jegyében ily lélekemelő összhangzatos ünnepséget rendezett! A vízvezeték forrás-foglalásának mun­kálatai tegnap nagy apparátussal megkezdődtek. A vállalat és a vállalkozó Briindl János buda­pesti cég ellenőrzésére felkért Szinyay József mérnök hétfőn érkezik meg. Gyászhirek. Özv. Boitner Ödönné szül. Pachor Mária, életének 61-ik, özvegységének 33-ik évében hosszas szenvedés után e hó 17- én Halmiban elhunyt. Az elhunytban Boitner Károly halmii kir. járásbiró, Riszdorfer Lászlóné j és dr Komoróczy Ivánné édes anyjukat gyá­szolják. - Szabó Lajos, a koltó-katalini ref. egyház érdemes lelkipásztora, az 1848-49 évi szabadságharc vitéz bajnoka, 82 éves korában, papságának 52-ik évében f. hó 19-én Költőn elhunyt. Árván maradt hívei es kiterjedt csa­ládja gyászolják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom