Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-10-17 / 42. szám
1909. október 17. Nagybányai Hírlap 3 tokkal szolgál a kerületi Munkázbiztositó Pénztár (Deák Ferencz-utcza 6.) A szobának a hosszúsága 2 méter, mélysége 1'5 méter, magassága 3 méter. Ebben a szűk czellában van két ágy, egy hosszúkás láda és egy vaczok a földön. Az ágyban hál az apa és az anya, a ládán alszik éjjel egy tuberkulózisban szenvedő 14 éves leány, a másik ágyban egy ágyrajáró czipész-segéd egy 11 éves fiúval. A vaczokban a földön egy 3 éves gyermek. Az anya gyári munkásnő, reggel 6 órától este 6 óráig elfoglalva. Egy más példa : Egy 2 méter hosszú, 1 méter széles fáskamra, ebben lakik egy 40-50 év körüli malommunkás. A munkás beteg, gégerákja van. Esténkint csirkékkel és libákkal kénytelen lakását megosztani. Harmadik példa : Három szoba és két konyhából álló lakás. Lakik benne öt család. Egyik ágyban apa, anya és egy három éves gyermek, másik ágyban egy felnőtt leány törvénytelen férjével és egy csecsemővel. A vaczokban egy 17 éves leány és egy 15 éves fiú. A ládán egy 10 éves fiú és egy 12 éves leány. A konyhában a nagyapának és a nagyanyának a tűzhely- padkáján jut hely. Öregeknek jó a meleg hely. A vaczokban fekszik két idegen, egymással házasságban nem élő férfi és nő. Mutatóba a lakás-nyomoruságból nem szükséges több példát hozni fel. De azt már fel kell említenem, hogy ezek a nyomorult odvak aránylag drágábbak, mint a legkényelmesebb és legpompásabb úri lakás. Ennek bizonyítására 117 család munkabér bevételeinek és kifizetett lakbéreinek viszonya álljon itt: 600 korona munkabér bevételnek a lakbér kiadás 19.5%, 800 - 900 koronáig 17.3(l/0, 1000 — 1200- koronáig 15.2%, 1300-1500 koronáig 11.5%. Ez összehasonlítva az úri lakásokért fizetett bérkiadás százalékával s a külföldi munkások bérfizetésével, a kolozsvári munkások 2 - 3%, sőt 10%-al többet fizetnek nyomorult fészkeikért. Pedig ezek a lakók még azon fejenkinti 20 köbméter levegőt se kapják, mit a modern börtönök egy emberre számítanak. Tekintetes Városi Tanács ! Polgártársainknak ezen állapotát többé közönyös szemekkel nem nézhetjük. Ezen segítenünk kell, ha már egyébb oknál fogva nem, hát saját magunknak jól felfogott érdekében. Ma már mindenki tudja, hogy az emberi társadalomban uralkodó szolidaritás elvénél fogva egyeseknek is, még inkább egész osztályoknok jóléte és romlása minden más emberre kivétel nélkül kihat. Azon ezernyi láthatatlan szál közül, mi minden embert minden más ember sorsával összefűz, elég legyen csak a fertőző betegségeket említem. Ezek a betegségek az egészségtelen tanyákból kiindulva, senkit se kiméinek és a fejedelmi paloták legjobban őrzött termeibe is megtalálják az utat. De saját önző érdekeinknél még magasabb szempontok is követelik, hogy ezen állapotokon segítsünk. És itt hivatkozom az emberszeretetre még akkor is, ha lenne valaki,aki a modern kor gondolkozásába be nem illő ósdi felfogásomért kinevetne. Igen is emberszeretet. Mi egy hazának gyermekei saját testvéreinknek szenvedése előtt ridegen el nem zárkózhatunk. Aki-ek pedig ez talán érzelgésnek tűnnék fel, né szét a való életben. Tudja mindenki, hogy ^ 'den oldalról ellenségekkel körülvett Magyarország nem várhat már senkitől semmi segítséget s t gyedül csak saját polgárainak erőibe vetheti mind, n bizodalmát. Fennmaradása egyedül csak úgy ’emélhető, ha összes szellemi és gazdasági erő konczentrálva iparkodunk az általános jólét és a gazdasági fellendülés utján kivívni hazánknak függetlenségét. Ez, különösen pedig az ipar, kereskedelem és forgalom felvirágoztatása lehetetlen tanult és müveit munkások nélkül. Ilyen munkásokra pedig csak úgy tehetünk szert, ha hozzájuk méltó életviszonyokat teremtünk számukra. Evégből pedig legelső, hogy munkás lakásokról gondoskodjunk. Igenis mi gondoskodjunk. Mert a munkások maguk, a maguk erejéből erre merőben képtelenek. A magánvállalkozástól se várhatunk semmit, mert a telekspekuláczió a magánvállalkozást megbénítja, lefoglalja és az üdvös vállalkozást meghiúsítja. A kis tőke nem elégszik még 5-6% kamatnyereséggel, hanem uzsorakamatok után néz. Épen ez az egyik oka a mostani nyomorúságos viszonyoknak. így jutunk-el a városokhoz. Mert az iparral összefüggő kérdések első sorban városi kérdések. Városi élet és ipari élet egymástól el nem választhatók. A városok rendelkeznek a megfelelő telkekkel, melyek megmentenék ezen uj vállalatot a télekspekulácziónak veleszületett halálos betegségétől. És a munkáslakásokból a városok húznák a legközvetlenebb hasznot. Ezen lakások a városoknak könnyen 4 — 5% tiszta nyereséget hajtanának, mi mint haszonhajtó üzlet is nagyon kifizetni magát, mert a városi vagyon és jövedelem jelentékeny szaporodására vezetne. Pedig a haszon nem csak ennyiből állana. Mert az ipari munkásság szaporodásával a város olyan uj erőforrásokhoz jutna, mit a városi bevételek szaporodásában, a termelés, fogyasztás és a forgalom emelkedésében, valamint a közjóiét fellendülésében rövid idő alatt számadatokkal is ki lehetne mutatni. De vannak ezen felül olyan előnyök is, miket számokkal kimutatatni nem lehet. Ilyen az, ha a város a munkásokban ezer számra nyer olyan családokat, kik jólétben, megelégedésben élve, az ő nyugodt családi körükben a leghatalmasabb támogatói volnának mindennek, mit a közrend, a közbiztonság és a jó közigazgatás érdekei kívánnak. Egy ilyen sorsával megelégedett, müveit munkásosztály a maga politikai jogait is úgy gyakorolná, hogy bennük úgy a haza, mint a város a maga javának igazi munkásait ismerné fel. Ezeknél fogva tiszteletteljes kérelmem a következő: Mondja ki a tck. városi tanács, hogy szükségesnek tartja, miszerint Kolozsvár városa munkásai számára lakásokat építsen. Ezen czélból az érdeklődő érdekelt körök és szakemberekből, különösen az érdekelt munkás szakszervezetek és ipari-testület bele- vonásával egy bizottságot állítson össze. Ez a kérdést minden oldalról kimerítő kész tervezetet készítsen s ezzel járulna a szakbizottságok s azután a törvényhatósági bizottság elé. A tekintetes városi tanácsnak alázatos szolgája : Dr. Kosutány Ignácz. Matiné. — A Teleki-Társaság felolvasó ülése. — A nyári szünet után múlt vasárnap d. e. 11 órakor tartotta a Teleki-Társaság a városháza tanácstermében VIIl-ik felolvasó ülését, melyre intelligens közönségünk még nem nagy számban jelent meg ugyan, de érdeklődésének fokozatos gyarapodásával az idén is bizonyára meg fogja tisztelni a Társaságot. Ilévay Károly elnök az ő meg szokott, érzésektől színezett modorában a következő tartalmas megnyitóval üdvözölte a hallgatóságot, melyet a társaság terbevett rendkívüli munka- programmjáról is tájékoztatott. „Szivem egész melegével üdvözlöm a Társaságunk iránt érdeklődő közönséget! Elérkeztünk az első évfordulóhoz, s jóleső öntudattal állapíthatjuk meg, hogy első évi munkálkodásunk nem volt meddő, mert a szuny- nyadó erőket felébresztettük, s megnyertük a nemes ügy támogatására. Most, mikor nemzeti ügyünk annyi oldalról fenyegetve van s ádáz kezek, hazánkat a végromlásba akarják dönteni: föltétlenül szükséges az erők egyesítése, s a visszavonás megszüntetése! Mi kicsiny porszemek vagyunk a nagy társadalomban! De a kis porszemekből épülnek föl az óriás falak, melyek hathatósan ellent tudnak állani a zugó; támadó viharoknak. Társaságunk is — mely a nemzeti ügy szivárványos lobogóját, lengeti, — kiakarja venni a maga részét a szellemi küzdelemből; a tudomány és irodalom, valamint a művészet ápolásával oda kívánunk törekedni, hogy Társaságunk a többi hasonlók között méltó helyet foglaljon el. Ezért kell az erők tömöritését mindinkább hangsúlyoznunk, s ha netalán volnának ellenfeleink, — a szeretet szavával lefegyvereznünk. De ha a szeretett szava is pusztába elhangzó szó lenne, akkor sem térünk le eddigi utunkról. Haladunk lelkesen, rajongással azon lobogó után, melyet fölemeltünk. Az október hó a magyar nemzet gyászhónapja! Minden évben kiujul az a régi seb, mely azt hiszem begyógyulni nem fog soha. Az aradi 13 hős halálának évfordulóját az irodalmi társulatok, ennek a tragikusan magasztos eszmének szentelik. Társaságunk azonban, mely hódolattal adózik a hősök szellemének, nem kíván ismétlésekbe bocsátkozni; hiszen hazafias körök, iskolák, lélekemelő ünnepélyek közt emlékeztek meg a magyar nemzet Nagy-Péntekjéről. De én mégsem mulaszthatom el, hogy bár röviden, megemlékezzek a aradi 13-ról, s egy áldó sóhajt küldjék a vesztő hely felé. Hiszen az is, kinek nevét Társaságunk oly büszkén viseli, most itt van a dicső 13 társaságában, s együtt imádkozik velők a királyok-királyának zsámolyán a magyar nemzet boldogulásáárt! .De midőn hódolattal adózunk a nagy idők nagy embereinek, egyúttal erőt is merítünk azok tetteiből hazafias működésünkhöz, s oda vetjük pillantásunkat a jelenleg élő nagyokra, kik előttünk fáklyát lobogtatnak, s mutatják az utat, merre haladnunk kell! Nincs szégyenleni valónk a külföld előtt! A tudományok, a művészetek és irodalom virágos, mezején nagy, csodás hajtások sarjadoztak, erős gyökérrel. A nyugati kultúrával fölvettük a versenyt minden téren. A nemzetközi kongresszusokon tudósaink, Íróink élesen kitűnnek mélyreható tudásukkal. Ezek a tények mind azt bizonyítják, hogy fajunkban meg van az erő, az éles ítélő képesség. Csak egy nincs meg: a kitartás! E tekintetben szomorúan kell beismerő vallomást tennünk; a mi lelkesedésünk minden téren csak szalmaláng! Ezt a szalmalángot óhajtanám én Társaságunktól távol tat tani! S tagtársaimat ismételten is fölkérni, hogy megkezdett munkánkban egy pillanatig se lankadjanak! Hosszas szünidőnk után némi beszámolót is kellene tartanom, de sajnos, nem sok, amiről beszámolni tudok. Egy kezdő Társaságnak sok mindenféle körülménnyel kell számot vetnie, hogy föllépésével biztos siket érjen el. Nem elégséges a tagok lelkes akaratereje, a tettre készség; anyagi eszközök is kellenek hozzá. De Isten segítségével reméljük, hogy az anyagiakban is izmosodni fogunk idővel. Egy nemzeti gyászról is kell sajnos — megemlékeznem. A magyar nemzeti irodalmat s a tudományos világot gyász érte Thaly Kálmán halálával. A lelkes kuruc, ki egész életét a Rákóci eszmék glorifikálásának szentelte, s ki az elhamvadt porokat messze idegenből haza hozta, — maga is oda költözött a nagy Rákóczi égi táborába s Mikes Kelemennel együtt tovább szövik álmaikat a haza boldogitására. A Teleki-Társaság nevében mély fájdalmamnak adok kifejezést a nagy tudós elhunyta fölött. A nyári szünidő felhasználásáról tehát any- nyit jelenthetek, hogy egy Ízben kirándultunk Felsőbányára, és ottíelolvasást tartottunk. Felsőbánya közönsége meleg rokon szenvel fogadta Társaságunkat, s ismételten is kifejezést adott azon óhajának, vajha minél gyakrabban keresnénk föl őket! Anyagi körülményeink megerősödéséig azonban le kel) mondanunk a gyakori vidéki kirándulásokról. A folyó évben több lényeges és fontos tervet óhajtunk megvalósítani, mely eddigelő ugyan Társaságunk zárt ülésén nem tárgyaltatot, de az Elnökség már most kötelességének ismeri jelezni a tervezetet. Ilyen volna például egy nagybányai Almanach szerkesztése és kiadása, mely megszólamlásra bírná az összes nagybányai tollforgató elemeket; továbbá egy kérelem a. város tanácsához, hogy egyik utcáját Társaságunk javaslatára uj névre keresztelje. Tudjuk mindnyájan, kik a magyar nemzeti irodalom minden mozzanatát figyelemmel kisérjük, hogy ez évben országos ünnepélyek közt emlékeznek meg a hasonló társaságok, irodalmunk
