Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
2 KTagy'báixyal Hírlap 1909. szeptember 5. felsőbányái választói körében lehet. Á városháztól kíséretével a polgármester házához ment, hol villás reggeli volt s hol fogadta azokat, kik kéréseiket kívánták neki előadni. Azután látogatásokat tett a város vezető embereinél. 12V2 órakor közebéd volt a vendéglő éttermében, melyen Pap Márton és Csausz István a képviselőt, Farkas Jenő a képviselő nejét köszöntötték föl. Dr. Földes a választó kerület összetartására emelte poharát. Nagy Lajos ref. lel- lész pedig a képviselő kíséretét s a jelen volt két derék laczfalusi állami iskolai tanítót éltette. Pap Gyula igazgató tanító a laczfalusi állami iskolai gondnokság elnökét és alelnökét, Farkas Jenő polgármestert és Weisz Jenő körjegyzőt köszöntötte fel. Ebéd után 3 órakor tartotta meg a képviselő beszámolóját a vendéglő nagytermében, mi egyúttal programmbeszéd is volt a függetlenségi párt jövő munkájára nézve. A beszédet előkelő hölgyközönség s a választóknak a megjelenésben akadályozva nem volt nagy része hallgatta meg. A beszédet gyakorta lelkes éljenzés szakította félbe. A beszéd megtartására a polgármester kérte föl a képviselőt; annak megtartása után pedig dr. Szokol Pál fejezte ki a választók köszönetét dr. Földes működéséért s biztosította a választók további ragaszkodásáról is. Ezután a képviselő kíséretével Laczfaluba kocsizott, hol Weisz Jenő körjegyző üdvözlése után megtekintette az állami iskolát. Az óvónő Flontás Mariska bemutatta növendékeit, kik igazán bámulatos haladást mutattak a magyar nyelvben. Úgy a képviselő, mint kísérete a legmelegebben gratuláltak a kiváló óvónőnek az elért eredményért. Innen dr. Lukács László képviselőtársához ment látogatóba, hol a legszívesebb fogadtatásban részesült, úgy ő, mint kísérete. Mintegy órai ott időzés után a társaság visszakocsizott Felsőbányára, hol megvacsorázott s azután visszautazott városunkba. Alsófernezely — Kőbányatelepen. Kedden délelőtt 9 órakor képviselőnk dr. Makray Mihály, Torday Imre, Csiidör Lajos, Bálint Imre, Bónis István, Plachy Gyula kir. pénzügyigazgató, Leitner Emil kir. ügyész, Madarassy László szolgabiró, Révész János, Farkas Jenő felsőbányái polgármester és fia társaságában Alsófernezelyre kocsizott s itt a A fejedelmi palota alszik. Csukott kapuja, mintha kétszeresén csukva volna. Arisztokratikusan el van zárva. A széles főerkély üresen gőgösen terpeszkedik a czimeres, koronás kapu felett. A merészen egyenes ablaksor fehér- zsalus ablakai, mintha vízszintesen elhelyezett gombjai volnának annak a bizonyos kabátnak, amit a diplomaták s fejedelmek állandóan begombolva hordanak. A polgári ház is alszik, de alvása más. Nem tesz egyebet, csak alszik. A napi munka utáni pihenés ez. Pihen mint lakói. Itt munka után, ott nyugalom után édes a pihenés. Ha az épületeken, látva őket mindezeket érezzük, akkor általános építő művészeti szempontból megfeleltek a követelményeknek. Az épület külső formája összhangban van annak rendeltetésével. Cherbuliezt idézem itt is: „Ha a templom kaszárnyának látszik, ha a könyvtár vásárcsarnoknak, vagy a korcsma templomnak, alapjában el van hibázva az épület. Az első követelmény, hogy az épületen meglássuk, mi a rendeltetése. Az első pillanatban látnom kell, Isten háza-e, vagy emberé, vájjon az az Isten kegyetlen-e, vagy barátságos, hogy az az ember semmit sem tesz, avagy munkálkodik, dorbézol-e avagy védekezik, polgár-e vagy szerzetesbarát, király-e vagy földműves s abban a paraszt kunyhóban, amely jól megérteti velünk amit megértetnie kell, több művészet van mint bármelyik palotában. Az építőmester ennélfogva, ha egyszersmint művész is, az épület külső formájával fejezi ki azt, ami abban az épületben történik, a hogyan abban élnek, azaz azt amit arról gondolnunk kell, amilyen külső hatást reám tennie kell.“ Szóval legfőbb dolog, az építészetben a természetesség. A természetesség pedig az építészetben a fönnebb jelzett rendeltetés — megjelölésen kívül azt is jelenti, hogy az anyagnak az anyag egyes részeinek a maguk természetes helyén kell lenniök. - A nehéz tömegek alul kincstári kohó előtt ennek tisztikara és a községet alkotó munkássága élén Hullán János m. kir. főmérnök, hivatalfőnök fogadta. Képviselőnk megtekintette a kohóműveket és kénsav- gyárat, azután Hullán János vendégszerető hajlékában időzött s meghallgatta a község elöljáróságának kérelmeit, majd látogatást tett Pap László g. kath. plébánosnál, ki Pap Zsigmond körjegyzővel együtt a kísérethez csatlakozott. Felsőferneselyen képviselőnk Pap Lajos gör. kath. lelkésznél tett rövid látogatást. Kőbánya- telepre érve a díszes társaság a telepesek sorfala között az iskolába hajtatott, ahol Petneházy Paula tanítónő kerekded, talpraesett beszéddel fogadta. Ez az üdvözlet képviselőnket is felette meglepte, mert valóban oly tartalmas volt, hogy egy férfiszónoknak is elismerést szerzett volna. A kitűnő tanítónő a gyermekekkel hazafias dalokat énekeltetett, szavalatokat tartatott s ezzel demonstrálta-- a tanítása által elért azt a nagy haladást, melyről már többször volt alkalmunk elismerőleg megemlékezni. Ezután a társaság, melyhez a telepen Égly János városi számtiszt csatlakozott, - pompás ebédhez ült. Képviselőnk az iparvasut munkálatait is megszerette volna szemlélni, azonban ebben a sürjen hulló eső akadályozta. A társaság d. u. 6 órakor érkezett haza. Este 8 órakor Moldován László városi takarékpénztári igazgató a nyaralójában képviselőnk tiszteletére nagy vacsorát adott, melyre mintegy 25-en voltak hivatalosak. Sz in érvára íján. Igazán bámulatos az a kitartás, melylyel képviselőnk e rövid hét minden óráját annyi fáradsággal kihasználta, hogy választó kerületét teljesen megismerje. Szerdán d. e.. 8 '/2 órakor Bónis István, Placky Gyula, Torday Imre társaságában kocsin Szinérváraljára utazott, hová vasúton Farkas Sándor pártelnök is elutazott. Útközben Misztótfaluban betért Simon Aurél gyáros vendégszerető házába, hol már a község intelligentiája és elöljárósága egybegyülve várta. Képviselőnk a gyár és a nagyszabású forrásviztöltés megtekintése után Nagysikárlóra kocsizott, ahol Szimon Béla uradalmi íőerdész- nél állott meg s itt fogadta a község üdvözletét. Sebespatakon a jegyzői irodába tért be, mig déli 12 órakor Szinérváraljára érkezett. Itt Dr. Ember Elemér járásorvoshoz szállt vannak elhelyezve, fölfelé a könnyebbek. Ha fönt súlyt kell elhelyeznünk, a súlyt tartó közegek olyanok legyenek, hogy kifejezzék azt a hatást, hogy ők képesek a reájuk nehezedő súlyt megtartani s tényleg tartják is. Olyan karyatidák, amelyek külső alkotásuk szerint erőtlenek s mégis óriási súlyt képesek tartani, mindig dissonantiát fognak ke'lteni bennünk. Nem hisszük, hogy képesek azt eltartani. Szintúgy lehetetlenek az olyan épületrészek, a melyeknek semmiféle kifejező szerepük nincs. Nevetségesek azok az oszlop utánzatok, amelyeknek semmi talapzatuk nincs, hanem a levegőben lógnak alul, avagy pinczeajtókból nyúlnak ki. Ezt az utóbbi Ízléstelenséget tömérdek helyen látjuk városunkban. Semmit sem tartanak ezek az oszlopok s semmire sem nehezednek. Értelmük sincs. Az épületek legfőbb külső díszei a vonal- diszek. A vonaldiszeknek összhangban kell lenniök az épületnek föntvázolt rendeltetésével s azonfelül saját külön rendeltetésüknek kell lenniök. Az egyenes vonalak egészen más jellemet adnak az épületnek, mint a görbék. A paralell vonalak egészen mást mint az összefutok, a zegzugosak egészen mást, mint az Ívben hajladozók. Mindegyikük másként hat lelkünkre. Az egyenesek az épület komolyságát emelik, a görbék, inkább alkalmasabbak a báj, a könnyedség kifejezésére. A vonalak saját külön rendeltetése az, hogy azok, helyzetük szerint a sulytartást, a széthúzó erők összetartását, esetleg a tömegek súlyának megkönnyítését vagy a nehézkedés felszabadítását mutassák. Összefoglalva tehát, az eszközök tökéletessége, (vonalak helyénvalósága) a természetesség adja meg az építészet tökéletességét. A czél és az eszközök, a rendeltetés és a külső forma összhangja. Ezt kívánja az architektúrától az igazi reálista. meg s mindjárt megérkezése után látogatásokat tett. 1 órakor közebéden vett részt s annak befejeztével hosszasan számolt be a politikai helyzetről. A teljes egy órán át tartott beszédet a fehér asztalnál szép intelligens társaság hallgatta végig s gyakorta megszakította hangos tetszésnyilvánításával. A beszámoló után képviselőnk nagybányai kísérete hazautazott, mig ő ismét látogatásokat tett, este pedig Dr. Ember Elemérnek a tiszteletére adott fényes vacsoráján vett részt s csak csütörtökön a d. e. vonattal tért vissza várvsunkba, hogy itt a legkisebb pihenés igénybevétele nélkül egész délelőtt folytassa a legfigyelmesebben összeáli- tott látogatásait, melyeknek hosszú sorozatában mindenütt közvetlen tisztelettel fogadták. Lénárdfaluban, Láposhidegkúton. Csütörtökön d. u. képviselőnk Lénárdfa- luban és Láposhidegkuton járt. Előbbi községben Kerekes István g. kath. plébánost, utóbbiban Pap Endre g. kath. plébánost és Kiss Miklós körjegyzőt kereste fel. Mindkét községben a nép nagy tömegben verődött össze az iliustris vendég üdvözlésére s élénk kíváncsisággal várakozott a vendéglátó házigazdák portája előtt, hol képviselőnk a legmelegebb fogadtatásban részesült. Visszatérve este 8 óráig folytatta városunkban látogatásait, melyek az egész péntek napot is igénybe vették úgy, hogy az az nap-esti Kaszinói összejövetelen már nem soká időzött a kimerültség miatt. Elutazás. Péntek este a Kaszinói összejövetelen mintegy 60 ember vett részt s közel az éjféli óráig maradt együtt, mig képviselőnk Stoll Béla kaszinói elnök társaságában szállására ment. Szombaton d. e. 9V2 órakor a helybeli gör. kath. egyház kiküldöttségét fogadta. Az egyház gondnoksága Brebán Sándor lelkészszel és Drumár János gondnokkal élükön a képviselőnek az államsegély megnyerése körül kifejtett eredményes közbenjárását köszönte meg. Képviselőnk a déli vonattal utazott el városunkból, ahol itt tartózkodásának legkellemesebb emlékeit hagyta hátra. Eltekintve a politikától, melynek ezer vonatkozása miatt mindenkor van személyi érdekszála s elvi összeütközése, Földes Béla mint ember is kitűnő egyéniség a maga szerény tartózkodásában és tapintatos, találó modorában, melylyel az embert le tudja bilincselni s ragaszkodó hívei számát naponta gyarapítani. Most pedig következnek a hétköznapok! Nagy és eredményében előreláthatatlan munka a politikában, a mihez képviselőnknek kitartást és jó egészséget kívánunk. Gazdasági népiskolánkról. Hazánk kulturális fejlődésének alapkövét a múlt század közepén lezajlott küzdelmek után az 1868. évi XXXVIII. te. képezi, mely a békés munkálkodás megkezdésével az ország közoktatásának ügyét törvénybe foglalta s a tulaj- donképeni népművelés megteremtője lett. E törvényezik a mindennapi elemi oktatás mellett, ezenfelül még 3 évi további iskolázást is előirt azon ifjúság részére, mely tanulmányait középiskolában tovább nem folytatván, ipari vagy kereskedői pályára lépett, vagy pedig az ősfoglalkozáshoz, a földmiveléshez tért. Az elemi iskolának ezen továbbképző tanfolyamát vasárnapi, helyesebben ismétlő iskolának nevezték, miután növendékei főkép vasárnap járhattak fel, hogy ismételjék azon ismereteket, melyeket a népiskola hat osztályában tanúltak. Ez a vasárnapi iskola azonban nem felelt meg czéljainak. Nem pedig azért, mert tanulói vegyesen iparosok, kereskedők és földmivesek lévén, a tanterv és tananyag egyik csoporthoz sem igazodhatott, hanem mindegyik szakból nyújtott egy kevés ismeretet, de tulajdonképeni szakoktatásról szó sem volt. A törvény inten- cziója tehát csak részben valpsúlt meg ; az intézmény ideig-óráig tengődött ugyan, de meggyökeresedni, megerősödni nem tudott. Az iparosok látták be először, hogy érdekeiket a vasárnapi iskola nem elégíti ki s ahol tehették, kiváltak és szerveztek maguk részére iparos tanoncziskolákat. Majd a kereskedők hagyták oda a vasárnapi iskolákat és ők is
