Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

4 N agybáuyal Hírlap 1909. augusztus 22. Tennis=mulatság. A helybeli tennis-tár- saság ez évi szokásos -estélyét e hó 19-én csütörtökön este tartotta meg a Széchenyi-liget- ben; igen előkelő társaság jött össze a barát­ságos vacsorára; később az ifjúság tánczra perdült, roppta a tánczot a hajnali órákig. Ez életre való nemes hivatási! társaság dr. Fass Gyula elnök vezetése mellett a legszebb jövő­nek néz elébe. A szatmári ref. egyházmegye iskolái­nak javára kibocsátott sorsjegyek húzását a m. kir. Pénzügyminisztérium f. é. okt. Pő-ikére halasztotta el. Vizsgaletétel. Burján Ernő nagybányai adóhivatali gyakornok az adótiszti vizsgálatot a napokban sikeresen letette. Aranylopás. Az újvidéki rendőrség a múlt héten letartóztatta Csiszár István helybeli ille­tőségű bányafelvigyázó segédet, aki ottan hi­ganynyal kevert aranyat árusított. Kihallgatá­sakor. azt mondotta, hogy az időközben talált érczszemecskéket összegyüjtögette s abból az aranyat higanynyal kivonta. Az ottani rendőrség távirati megkeresésére Halmai Imre rendőr- alkapitány Csiszárnak eközben a vasúton érke­zett csomagját felbontotta, melyben még körül­belül 340 gramm aranyat találtak. A bíróság a nyomozást megindította. Kosztosok, (k. b. 4-en 5=en) jó családból való gyermekek, elfogad- tatnak Rák-utcza 57. szám és Posta- rét-utcza 11. szám alatt. Értekezhetni lapunk kiadóhivatalában is lehet. Országos vásár. Városunkban e hó 23. és 25-én országos vásár fog tartatni, tekintettel arra, hogy jelenleg semmiféle zárlat nincs, az országos vásár nagy forgalmú lesz. Ingyenes népoktatás. Az 1908. évi XLVI. t.-cz. rendelkezése szerint az állami elemi népiskolákban f. év szeptember 1-től ingyenes a népoktatás; a felekezeti iskolákban pedig a jövő 1910. szept. 1-én lép hatályba ugyanezen socziális szempontból is üdvös alkotás. A Néhma Lajos József kávé-űzletét átvette Ben/cő Sándor, kinek előzékenysége és szakképzettsége biztosítja a vevőközönséget, hogy 10 —12 százalékkal olcsóbban szerezhetik be kávészükségletüket, mint bárhol. (Szatmár.) Zárlat feloldás. Mivel a sertészvész meg­szűnt, a zárlatot is feloldották; aug. 13-án meg is tartották az első szabad sertésvásárt. Az építtetők figyelmébe. Lúgoson, sok éven át szerzett tapasztalatokkal ellátva indít­tatva érzem magam, hogy Nagybányán történt letelepedésem alkalmából mint képesített kő­műves-mester magam az épitő közönség párt­fogásába ajánljam. Vállalkozom mindennemű építész- és kőműves munkálatokra teljes erkölcsi és anyagi felelősséggel, méltányos díjfeltételek mellett. Hörcsög Mihály, képe­sített kőműves-mester. Egy teljesen jó karban lévő Sin- ger-féle varrógép eladó.i Megtekint­hető Lendvay-tér 5. sz. alatt. s Anyakönyvi közlemények. A helybeli ányakönyvi hivatalnál é hó 15-től a következő bejeléntések tétettek : Születtek : aug. 10. Páska Demeter bánya­munkásnak „János“; aug. 13. Pfeilmayer Lajos városi főerdőőrnek „Teréz Aranka“; aug. lí. Fási Juliánná szolgálónak „János“; aug. 16. Mihályi Mari napszámosnak „Sándor“; aug. 11. Varga Teréz téglavető napszámosnak „Róza“ nevű gyermeke. Meghaltak-, aug. 12. Verdes Mária gör. kath, 3 éves, napszámos gyermeke, tüdőgyulla­dásban; aug. 13, Botos Róza, gör. kath. 23 hónapos, bérkocsis gyermeke, bélhurutban; aug. 14. Bontó János, róm. kath. 3 hónapos, sza­kácsnő gyermeke, bélhurutban; aug. 14. Viski Juliánná, ref. 32 éves, varrónő tüdőgümőkor- ban; aug. 14. Serbán Demeterné szül. Tárcza Anasztázia, gör. kath. 50 éves, napszámos, elme­bajban; aug. 17. Pap János, gör. kath. 6 hóna­pos bányamunkás gyermeke, bélhurutban; aug. 18. Gózse Katalin gör. kath. 24 napos, bánya­munkás gyermeke, görcsökben. Házasságot kötöttek: Frenkel Mózes ter­ménykereskedő és Zilberberger Sarolta nagy­bányai lakosok. Kihirdetés alatt állanak: Kecsmár Ist­ván kovács-segéd és Pohl Margit nagybányai; Petrás János kovács-mester nagykörtvélyesi 'és Hindii Mária varrónő nagybánya-borpataktelepi; Tyira János bányamunkás és Petrilla Ilona szoba­leány nagybányai; Nemes Zachariás kazánfűtő és Becsi Róza nagybányai lakosok. Forradalom. Ez a század rosszul indul; alig baktatunk az elején és máris egymást érik a forradalmak. Kettőn már szerencsésen átesett a világ: a török és a perzsa forradalom lezaj­lott. Minket nem igen érintett. Mert a két re- csegő-ropogó birodalom távol esik tőlünk. De most készül egy forradalom, amelyből már nem fogunk oly könnyen szabadulni. A forradalom a női divat terén lesz. Óriási, korszakalkotó válság készül, amelyet semmiféle formulával nem lehet eligazítani, ha kitör. Még csak elha­lasztani sem lehet. A női forradalmak, a divat forradalmak azok ellenállhatatlanak és rombol­nak, zúznak. El lehetünk reá készülve, hogy ha a párisi női szabók kiadják a jelszót, hogy: le a hosszú szoknyával! - háj: akkor le fog hul­lani a hosszú szoknya. — És a jelszót nemso­kára kiadják. A hosszú szoknya uralmának vége, — jön helyébe a rövid szoknya, a mely bokán felül ér csak. És ez a divat szerencséje. Mert, ha az orvosok követelnék a divat e változását, hogy a nők hosszú ruháikkal ne verjenek fel port, ne vigyék haza lakásukba a sok baczillust, piszkot, szemetet: akkor nem lenne belőle semmi. De az uj divat azt hangoztatja, hogy rövid szoknya kell, mert eddig a czipők (a lábak) nem érvényesültek eléggé; — tehát biztos, hogy hódítani fog. És lesz módunkban látni mesés formájú czipőket (lábakat) és a mit a nők megtakarítanak a ruha szövetén, majd rá- költik a harisnyára. Mert az csak természetes, hogy aki a lábát megmutatja, az már a haris­nyából is enged látni egy kicsit, valamit, de éppen eleget arra, hogy ok legyen finom ha­risnya-költeményeket viselni, a melyek pedig drágábbak, mint akármelyik koszorusköltőnk ódája. Oh mi boldogok mosta suszterek! Övék a jövő! Mily öröm, büszkeség tölti el a szép lábak tulajdonosait! Mily gyönyörűség vár a nemes formák barátaira! Nem kell esős időt lesniük, hogy elleshessenek valamit az irigyen rejtegetett bájakból. Nem! Lesz mit látniok, mig az ellenforradalom ki nem tör, az ellenfor­radalom, amelyet a se nem szép, sem nem kis, se nem formás lábúak indítanak. //ázass ág i ni ozgalom. Kolozsvárott egy rendőr á következő jelen­tést adta be a parancsnokhoz: „Tisztelettel jelentem, hogy tegnap este a sétatérnek a „Lövölde“ nevű részébéri szolgá­latot teljesítettem s ott egy - pádon X-et ég. Y-ont heves házassági mozgalQmbafy;^aj;jltam. Megtörtént. Nevüket föijegyezteni.sKérém az eljárást ellenük níégiüdftáni.^"1 m m i^óny vetést. levelezést a dél­utáni vagy az esti órákban elvál­lalok. Megkereséseket „Mellék- foglalkozás“ czirnen á kiadó hivatal továbbit. CSARNOK. Legénybucsu. A felhők inögül előbukkanó hold ezüstös fényözönt szórt az ésőáztatta lombkoronákra. Havady Barnabás vállára vetett puskával, gon­dolatokba mélyedve lassan haladt a süni erdővel borított hegyoldalon. Koronként visszapillantott a völgyben pihenő falura. Aludt minden. Csak a nagy, fehérre meszelt kastély egynémely abla­kából világított imbolygó gyertyafény. Ott nem aludtak. Készülődtek a holnapi lagzira. A Havady Barnabás lakodalmára, aki a holdas, csendes éjszakán néki vágott a hegyoldalnak, hogy a rengetegben búcsút vegyen a legényélettől; Havady Barnabás keserűen mosolygott erre a gondolatra. Az ő legénybucsuja. Másnak beszélik azt, mikor a legény nászapja előtt búcsút vesz az ifjúkor bolondságaitól, hogy egy szere­tett nő oldalán megbirkózzék az élét küzdel­meivel. Pezsgővel, vidám muzsikaszó mellett esik, a legénybucsu. S ő — A Havady — nemzet­ség büszkesége, a Havadyak vagyonának egyet­len örököse elütött a többi fiútól. Nem ismerte a vele egy társadalmi osz­tályhoz tartozó ifjak hóbortos kedvteléseit soha. A könyvein kívül nem érdekelte csak a vadászat. Ha belefáradt a komoly munkába, vállára kapta a duplacsövű Winsches fegyverét s neki vágott a rengetegnek. Nem is kívánkozott egyéb szóra­kozás után, amig most harmadéve meg nem ismerte Maját, a ragyogó szemű, náddereku czigányleányt, aki először tanította meg rá, hogy mi a boldogság. Azontúl sutba dobta a könyveket s egész nap a rengeteget bújta — kettesben. S ime, most a csendes, holdas éjszakán is idejött, hogy elbúcsúzzék a boldogságtól. A kes­keny utón, mely a hegyoldalon át a szomszéd­faluba vezetett, hatalmas kőkereszthez ért. Megállt. Itt ismerte meg Maját, most harmadéve. A ragyogó szemű czigánylányt, akinek a kedvéért hajlékot adott az egész karavánnak a szomszéd faluban. De nem tudott róla senki, a boldogságuk­ról, csak a rengeteg. Arról a végtelen boldog­ságról, amely őt egész emberré tette. Hanem hát összeroppant minden. A Havady vagyon elú­szott a nagyúri életmódban, amit az apja foly­tatott s ha holnap el nem veszi azt a vértelen, csúnya leányt, akinek huzszorta több az aranya, mint amennyit vézna teste nyom, dobra kerül az ősi kúria s földönfutóvá lesz az édesanyja. Sohasem félt. Ezen a holdas éjszakán megis­merte a félelmet. Maga sem tudta mi történt vele. Minden zörejre ijedten megállt. Az erdő bugása, melyet oly nagyon szeretett, most meg­rémítette ; a fák árnyai, mintha csupa halálos ellenség szilhettjei lettek volna. Egy kis tisztásra ért. Szinte riadtan visza- hőkölt. Ott állt előtte Maja, az ezüstös fényö- zönben, csábosán, szebben mint, valaha. Azt hitte, álmodik, de már a nyakán csüngött a leány s szenvedélyes, suttogó, szemrehányó hangon beszélni kezdett. — Miért tetted ezt velem? Maja csókolta, ahol érte s szinte fuldokolva suttogta: — Nem adlak oda senkinek. Érted ? Sen­kinek. — Hisz ezután is a tied maradok. Csak téged szeretlek. — Mi közöd ahoz a leányhoz. Ő tahitptt-e meg a boldogságra? O adta-£YieÉédóa,'szép(sé,-‘ gét, az ifjúságát? Mit ád'fiat1 iiékdd a pártáén kívül ? -é5 la Havadé gtoijgéden lefejtette a leány kar­jait a nyakáról.' ,s;a íéí Még kell lennie. Maja érts meg. Az anyám kedvéért, aki különben koldussá lesz. A leány szemei szikrákat szórtak. — Mi közöm nekem az anyádhoz? Az enyém vagy s az enyém is maradsz. Elég nagy árt adtam érte. — Meg kell lennie, Maja, az anyám ked­véért. Maja kiegyenesedett s fenyegető hangon szólt. — Nem megmondtam-e akkor, ha tied lészek, soha másé nem lehetsz ? —' Az anyámról van szó Maja, az ő ked­véért teszem. — Ez az utolsó szavad ? Szinte csúnya volt az undortól. — Az utolsó Maja, nem tehetek másként. — Nos, ha az enyém nem maradhatsz, másé se leszel. Egyszerre me gelevenédétt a tisztás. Havady az athléta riadtan kapott a puskájához, de el­késett vele. Egyszerre tiz kar ragadta meg s elnyomták, meg csak nem is kiálthatott. A harmatos lomb koronák rejtelmesen susogták : — A másé se leszel ... S másnap s azontúl is, hiába várták Havady Barnabást lagzira ... Felelős szerkesztő: dr. Ajtai Nagy Gábor. Lapkiadó: Morvay Gyula könyvnyomda=bérlete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom