Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
2 Nagybányai Hírlap 1909. augusztus 22. De még más okból is kiszámithatatlan veszteséget jelent a szalmás növényzetben a szűk esztendő. Takarmány is kevés termett; a réteken s a szénaföldeken vékony és gyér volt a rend. A mesterséges takarmányokra sem járt jó idő s a magyar gazda még nem igen szokta meg, hogy a mesterséges takarmány termesztésével paralizálja a takarmány hiányát. Takarmányban tavaly is szűk esztendő volt. A szűk esztendőre tartós, állhatatos tél következett. Készlet tavalyról nem maradt semmi, hisz a takarmány a múlt télen sem volt mindenütt elegendő. A szűk búzatermés tehát kettős csapás a magyar gazdának. Nincs a piaczra búzája, barmát pedig a takarmány szűk volta miatt piaczra kell vinnie s potom áron kell elvesztegetnie. Szóval igen szomorú, gonddal teljes esztendő áll küszöbünkön. A más szalmás gabona nem adott olyan termést, amely kárpótolni tudná a szűk búzatermést. Gyümölcs kevés, némely fajtában semmi, vagy közel áll a semmihez. Ä szöllő közepesnél nagyobb áldást igér meg, különösen ott, ahol a fagy nem sokat ártott, de a most fellépett ismeretlen betegség azt is tönkretette, másrészről pedig még igen sok bor van készletben a tavalyi bőséges termésből, úgy, hogy keresletre számítani nem lehet. Szóval a legrosszabb kilátásokkal indul a télnek az ország szegény népe s vigasztalása, reménysége nincs másban, mint a gondviselésben, amely talán a jövő esztendőben kárpótolja az idei csapásokért és veszteségekért. Szülők gondja. Ahogy közeledünk szeptember felé, a szülőknek az a legnagyobb gondja : mit csináljanak a fiaikból. A pályaválasztásról esik sok szó mostanában, mely érthető aggodalmat okoz, hiszen úgy van megalkotva a szülők szive, hogy inkább a maguk szájától vonják meg a falatot, de boldogok, ha gyermekeik arczán mosolyt látnak. Nálunk beteges köztudatba ment át, hogy a hivatalnoki pálya tekintélyt nyújt és innen van, hogy szeptember elején őrült tülekedés van a középiskolák kapuin, nagy a mozgolódás az egyetemeken, mert a diplomaszerzés, az úri pálya jogának biztosításáért még a tehetségtelenek, a módtalanok is előre törtetnek. Most már oly nagy tultengés, túltermelés van a hivatalnoki karban hogy valóban lutrijának kell lenni, aki elfoglalhatja a legkisebb pozicziót is. Csak két nagy állami intézményünket : a postát és a vasutat említsük ; szaklapok és statisztikai források után jelenthetjük, hogy minden hely be van töltve, úgy hogy például a vasút elhunyt alkalmazottjainak árváit sem tudja elhelyezni, a postánál pedig, amint a magyarországi posta- és táviró-tisztviselők egyesületének hivatalos lapja a „Posta“ írja, a tisztviselők létszáma igen túl van terhelve. De igy van ez mindenütt. Amióta az állatorvosok fizetését rendezték, ezen a pályán is óriási tulprodukczió van, arról pedig régen beszél a közvélemény, hogy városokban 3-4 ügyvéd, több orvos lakik egy-egy házban, akinek java-része csak teng-leng. A minisztériumok nem győzik elutasítani a sok pályázót, jóllehet rendelet van, hogy ne vegyenek fel személysza- poritást; az ostrom, a kilincselések nem szűnnek meg, pedig protektor, terror és könyörgés mind működik. Értjük tehát a szülők aggodalmát, mikor nem tudják, mit csináljanak fiaikból. Most már akár jogászok, akár tanárok vagy hivatalnokok lesznek a nagyreményű ifjakból, mindenütt ott fenyeget a rém : nem tudok álláshoz jutni. Egyedüli biztos pálya és biztos kenyeret nyújtó kereset: az iparos pálya. Mihelyt fel tudunk emelkedni arra a nézőpontra, hogy az iparos pálya tisztesseges, mihelyt meg tudjuk érteni, hogy, az nem diffamáló, boldogok leszünk fiaink látásán, mert érvényesülni keresni fognak. A technikai pálya szinte kínálja a sikert, melynek kincses bányáját ki kell aknázni. Gyárüzemek keresik az ügyes, képzett iparosokat s amig a villamosság térfoglalásával napról-napra újabb találmányokkal lépnek fel az ipar terén, addig az iparosok keresete, munkabére napról- napra emelkedik. Amig a hivatalnokok egész tömege évekig fizetéstelen állásban van, avagy kevés tiszteletdijjal alkalmaztatva eladósodnak és egész életükön keresztül a szenvedések keresztjét viselik, az iparosokat tudásuk, szorgalmuk után fizetik és sok-sok fiatal gyereknek több fizetése van, mint akármelyik megőszült hivatali nagyságnak. A szülői gondon, ezen az aktuális kérdésen könnyű segíteni, mihelyt társadalmi előítéletektől szabadulunk s megtanuljuk becsülni a tisztes ipart! A csókos város. (Egy délvidéki városban a vendégszereplő fővárosi művésznőt úgy ünnepelték, hogy a fél város végigcsókolta a színház előtt.) A nagy művésznő, a tournée alatt Egy incsi városkán is áthaladt. Nyár derekán volt, mi se hitta Pestre Hát itt is vendégszerepeit egy este. Leadnak egy, két, három felvonást Az ünneplő-láz nő szemlátomást, Az izgalom végsőkig fokozódik S végül, - ezt nem felejti hótos-hóttig - Mind körbe fogják, haza se eresztik És libasorban, mind - csókolni kezdik A szinügyérek és a müitészek, Bakák, huszárok és a szanitészek, Az ügyvéd és a doktor és a hentes, A trafikos, ki szinügyben benfentes, Kis diákok és blazirt banklegények, A városatyák és a megyevének, A főkapitány és a tüz-parancsnok, És ölelik kenyérdagasztó mancsok. Csókol a boltos, puszil a mészáros, A sarki hordár . . . Szóval, mind a város. Már unja a rajongás sok jelét, Hiába szól, hiába esd: Elég! No no, kicsike ne legyen oly vad, „Mi nálunk ez ősidőktől divat!“ „Vagy úgy? . . . Divatnak roppant helyre bájos, Sohse is hagyja abba ez a város ! Ha ennek hire szétcsap, mint a bomba: Özönlik ide minden primadonna! Asszony furfang.- Irta: Árgus. — Ha van: „Huszár furfang“ s ha van „Czi- gány furfang“ - miért ne lehetne asszony furfang is. De bizony van! íme reá egy példa. Fellengi Adolár hírlapíró annak daczára, hogy a szerkesztőségben éjjeli munkálata nem volt, a hétnek majd minden estéjét a házon kívül töltötte — legalább 10 óráig. Kedves nejének: Leokádiának, aki pedig a megtestesült türelemnek sarkköve s a hitvesi szeretetnek pedig világitó tornya volt, — ez az állapot nem füllött az ingéhez. Ami különben természetesebb egy természetes gyermeknél, mert Leokádia annak az immár nem ismeretlen gerlemadárnak szerelménél fokozottabb szerelemmel vala Adolár iránt. Szerette volna, ha Adolár több időt tölt vele, annyival inkább, mert hiszen még fiatalok s nincsen gyermekük és igy zavartalanul, boldogan tölthetnék el a szép estéket. Adolár ezt belátta, de mint aféle igazi bohém, nem tudott megbarátkozni még csak a gondolatától sem annak, hogy az ő kedves bohém társaságát, mely a „Zöld Tehén“-ben székel minden este 6-tól 10-ig (néha reggelig) végkép elhagyja. Hiába kért, sirt, ritt az asszony. A feleségét azzal vigasztalta, [hogy neki hivatalból kell esténként 10 óráig kimaradni, mivel a felelős szerkesztő legújabb rendeleté szerint neki kell az este 10-ig érkező táviratokat feldolgozni. Ez persze csak anzágolás volt. Az asszony reá is jött a turpisságra, mert néhány este egy hordárral kerestette a férjét a szerkesztőségben, honnan azt a választ nyerte, hogy Adolár ur ténykedésének fonala minden délután 5 órakor megszakad. Azonban 6-tól 10-ig feltalálható a „Zöld Tehén“-ben, hol az időt tölti és - a bort. Leokádia nem közölte ezen felfedezését kedves élete párjával, hanem kifőzte: a furfan- got. Ettől fogva ugyanis minden este kivilágította mind a két szobát, úgy mint mikor vendégeik vannak. Midőn a férje haza ment, Leokádia ott ült minden este a szalonban, olvasva valamely szentimentális regényt s szakítva addigi szokásával, egy szóval sem interpellálta férjét a kimaradásért. Adolárnak később ez a viselet feltűnt. Bántotta, hogy Leokádia egykedvű és hideg lett — daczára, hogy ő, amint haza ment, azonnal csókolta, czirogatta, beczézte. Egy nehány este, midőn Adolár haza tért, — a kivilágított szalonban erős szivar füstöt érzett.- Mi ez ? Itt szivar füstöt érzek! — Csalódsz édesem! (Pedig valóban, a szoba tele volt szivar füsttel.) Adolár gyanakodni kezdett nejére. Igaz, hogy őt szereti ... de hát a sok egyedüllét . . . az unalom, mely az ördög párnája, hát ha . . . Aztán eszébe jutott a velük egy házban lakó jogász, aki híres nőcsábitó ... Kábult a feje .... Néhány napig alig szólt egy pár szót a feleségéhez, pedig nagyon szerette. Épen azért a féltés ... a gyanakvás fekete lepedője borult lelkére. Az asszonyka szenvedő Madonna arczczal járt kelt a házban a férje előtt - de midőn az eltávozott, nagyokat nevetett és lelkében örült, hogy a furfang sikerült. Adolár ezen naptól fogva minden este haza ment 6 órakor s idejét mindig nejével töltötte. — Leokádia a naplójába ezeket irta: „1905. május 10. E hó 5-ike óta Adolár műiden este itthon van — és nagyon boldogok vagyunk és mindezt a szivarfüst teve. Felkeltettem benne a féltékenységet, ugyanis egy pár este úgy 9 óra tájban egy serpenyőbe tettem egy összetört szivart s azt meggyujtottam. Tele lett a szoba füsttel. Tudtam, hogy Adolár azt fogja gondolni, hogy valamelyik Don Juan járt itt s annak a szivarfüstje maradt itt! Adolár évek múlva elolvasván a naplót, megtudta, hogy becsapódott, de azért azután is haza ment este 6 órakor, mert azt gondolta: az ördög nem alszik! Színház. A múlt hét szinielőadásairól a következőkben számolunk. Vasárnap este Dörmann és Jakobson operettéje a ,, Varázskeringő“ került színre. K. Hegyi Lili művészi énekével nem tudott betelni a színkört zsúfolásig megtöltő előkelő publikum. K. Hegyi Lili istenadta, kiváltságos művészegyéniség, a ki egyenesen frappirozta egyéni clarmejával, megjelenésének, játékának üdeségével, előadásának finomságával a közönséget. Ki kell még emelnünk Szabadkai zseniális játékát és Kozma rokonszenves, temperamentumos alakítását. Hétfőn Lehár Ferencznek világhírű operettéjét a ,, Vig özvegy“-et adták. Deák Kornél a montenegrói nagykövet szerepében állandó derültségben tartotta ezúttal is a közönséget. K. Hegyi Lili sikere ezúttal is nagy volt. Lebilincselő kedvességével teljesen megnyerte közönségünk lelkes vonzalmát. Báródi gracziósus megjelenése s precziz játéka őszinte elismerést érdemel. Az egész ensemble sikeres közreműködése mellett a zene minden szépsége Géllért Kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Vegytisztító Gyár: fonni QrfAláo Hiitalan mos, tisztit fehérnemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan, dií+olan UöUlUd^Uldö Uijldldil. előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások llSOüld^OiaS QlJlíüdlL bérmentve küldetnek vissza. Czim: „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. 24-52