Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1909-08-22 / 34. szám

2 Nagybányai Hírlap 1909. augusztus 22. De még más okból is kiszámithatatlan veszteséget jelent a szalmás növényzetben a szűk esztendő. Takarmány is kevés termett; a réteken s a szénaföldeken vékony és gyér volt a rend. A mesterséges takarmányokra sem járt jó idő s a magyar gazda még nem igen szokta meg, hogy a mesterséges takarmány termesztésével paralizálja a takarmány hiányát. Takarmányban tavaly is szűk esztendő volt. A szűk esztendőre tartós, állhatatos tél következett. Készlet tavalyról nem maradt semmi, hisz a takarmány a múlt télen sem volt mindenütt ele­gendő. A szűk búzatermés tehát kettős csapás a magyar gazdának. Nincs a piaczra búzája, bar­mát pedig a takarmány szűk volta miatt piaczra kell vinnie s potom áron kell elvesztegetnie. Szóval igen szomorú, gonddal teljes esz­tendő áll küszöbünkön. A más szalmás gabona nem adott olyan termést, amely kárpótolni tudná a szűk búzatermést. Gyümölcs kevés, némely fajtában semmi, vagy közel áll a semmihez. Ä szöllő közepesnél nagyobb áldást igér meg, külö­nösen ott, ahol a fagy nem sokat ártott, de a most fellépett ismeretlen betegség azt is tönkre­tette, másrészről pedig még igen sok bor van készletben a tavalyi bőséges termésből, úgy, hogy keresletre számítani nem lehet. Szóval a legrosszabb kilátásokkal indul a télnek az ország szegény népe s vigasztalása, reménysége nincs másban, mint a gondviselés­ben, amely talán a jövő esztendőben kárpótolja az idei csapásokért és veszteségekért. Szülők gondja. Ahogy közeledünk szeptember felé, a szü­lőknek az a legnagyobb gondja : mit csináljanak a fiaikból. A pályaválasztásról esik sok szó mos­tanában, mely érthető aggodalmat okoz, hiszen úgy van megalkotva a szülők szive, hogy in­kább a maguk szájától vonják meg a falatot, de boldogok, ha gyermekeik arczán mosolyt látnak. Nálunk beteges köztudatba ment át, hogy a hivatalnoki pálya tekintélyt nyújt és innen van, hogy szeptember elején őrült tülekedés van a középiskolák kapuin, nagy a mozgolódás az egyetemeken, mert a diplomaszerzés, az úri pálya jogának biztosításáért még a tehetségte­lenek, a módtalanok is előre törtetnek. Most már oly nagy tultengés, túltermelés van a hivatalnoki karban hogy valóban lutrijá­nak kell lenni, aki elfoglalhatja a legkisebb pozicziót is. Csak két nagy állami intézményün­ket : a postát és a vasutat említsük ; szaklapok és statisztikai források után jelenthetjük, hogy minden hely be van töltve, úgy hogy például a vasút elhunyt alkalmazottjainak árváit sem tudja elhelyezni, a postánál pedig, amint a magyarországi posta- és táviró-tisztviselők egye­sületének hivatalos lapja a „Posta“ írja, a tiszt­viselők létszáma igen túl van terhelve. De igy van ez mindenütt. Amióta az állat­orvosok fizetését rendezték, ezen a pályán is óriási tulprodukczió van, arról pedig régen beszél a közvélemény, hogy városokban 3-4 ügyvéd, több orvos lakik egy-egy házban, akinek java-része csak teng-leng. A minisztériumok nem győzik elutasítani a sok pályázót, jóllehet ren­delet van, hogy ne vegyenek fel személysza- poritást; az ostrom, a kilincselések nem szűn­nek meg, pedig protektor, terror és könyörgés mind működik. Értjük tehát a szülők aggodalmát, mikor nem tudják, mit csináljanak fiaikból. Most már akár jogászok, akár tanárok vagy hivatalnokok lesznek a nagyreményű ifjakból, mindenütt ott fenyeget a rém : nem tudok álláshoz jutni. Egyedüli biztos pálya és biztos kenyeret nyújtó kereset: az iparos pálya. Mihelyt fel tudunk emelkedni arra a nézőpontra, hogy az iparos pálya tisztesseges, mihelyt meg tudjuk érteni, hogy, az nem diffamáló, boldogok leszünk fiaink látásán, mert érvényesülni keresni fognak. A technikai pálya szinte kínálja a sikert, melynek kincses bányáját ki kell aknázni. Gyár­üzemek keresik az ügyes, képzett iparosokat s amig a villamosság térfoglalásával napról-napra újabb találmányokkal lépnek fel az ipar terén, addig az iparosok keresete, munkabére napról- napra emelkedik. Amig a hivatalnokok egész tömege évekig fizetéstelen állásban van, avagy kevés tiszteletdijjal alkalmaztatva eladósodnak és egész életükön keresztül a szenvedések keresztjét viselik, az iparosokat tudásuk, szor­galmuk után fizetik és sok-sok fiatal gyereknek több fizetése van, mint akármelyik megőszült hivatali nagyságnak. A szülői gondon, ezen az aktuális kérdé­sen könnyű segíteni, mihelyt társadalmi előíté­letektől szabadulunk s megtanuljuk becsülni a tisztes ipart! A csókos város. (Egy délvidéki városban a vendégszereplő fővárosi művésznőt úgy ünnepelték, hogy a fél város végig­csókolta a színház előtt.) A nagy művésznő, a tournée alatt Egy incsi városkán is áthaladt. Nyár derekán volt, mi se hitta Pestre Hát itt is vendégszerepeit egy este. Leadnak egy, két, három felvonást Az ünneplő-láz nő szemlátomást, Az izgalom végsőkig fokozódik S végül, - ezt nem felejti hótos-hóttig - Mind körbe fogják, haza se eresztik És libasorban, mind - csókolni kezdik A szinügyérek és a müitészek, Bakák, huszárok és a szanitészek, Az ügyvéd és a doktor és a hentes, A trafikos, ki szinügyben benfentes, Kis diákok és blazirt banklegények, A városatyák és a megyevének, A főkapitány és a tüz-parancsnok, És ölelik kenyérdagasztó mancsok. Csókol a boltos, puszil a mészáros, A sarki hordár . . . Szóval, mind a város. Már unja a rajongás sok jelét, Hiába szól, hiába esd: Elég! No no, kicsike ne legyen oly vad, „Mi nálunk ez ősidőktől divat!“ „Vagy úgy? . . . Divatnak roppant helyre bájos, Sohse is hagyja abba ez a város ! Ha ennek hire szétcsap, mint a bomba: Özönlik ide minden primadonna! Asszony furfang.- Irta: Árgus. — Ha van: „Huszár furfang“ s ha van „Czi- gány furfang“ - miért ne lehetne asszony furfang is. De bizony van! íme reá egy példa. Fellengi Adolár hírlapíró annak daczára, hogy a szerkesztőségben éjjeli munkálata nem volt, a hétnek majd minden estéjét a házon kívül töltötte — legalább 10 óráig. Kedves nejének: Leokádiának, aki pedig a megtestesült türelemnek sarkköve s a hitvesi szeretetnek pedig világitó tornya volt, — ez az állapot nem füllött az ingéhez. Ami különben természetesebb egy termé­szetes gyermeknél, mert Leokádia annak az immár nem ismeretlen gerlemadárnak szerel­ménél fokozottabb szerelemmel vala Adolár iránt. Szerette volna, ha Adolár több időt tölt vele, annyival inkább, mert hiszen még fiatalok s nincsen gyermekük és igy zavartalanul, bol­dogan tölthetnék el a szép estéket. Adolár ezt belátta, de mint aféle igazi bohém, nem tudott megbarátkozni még csak a gondolatától sem annak, hogy az ő kedves bohém társaságát, mely a „Zöld Tehén“-ben székel minden este 6-tól 10-ig (néha reggelig) végkép elhagyja. Hiába kért, sirt, ritt az asszony. A feleségét azzal vigasztalta, [hogy neki hivatalból kell esténként 10 óráig kimaradni, mivel a felelős szerkesztő legújabb rendeleté szerint neki kell az este 10-ig érkező táviratokat feldolgozni. Ez persze csak anzágolás volt. Az asszony reá is jött a turpisságra, mert néhány este egy hordárral kerestette a férjét a szerkesztőségben, honnan azt a választ nyerte, hogy Adolár ur ténykedésének fonala minden délután 5 órakor megszakad. Azonban 6-tól 10-ig feltalálható a „Zöld Tehén“-ben, hol az időt tölti és - a bort. Leokádia nem közölte ezen felfedezését kedves élete párjával, hanem kifőzte: a furfan- got. Ettől fogva ugyanis minden este kivilágí­totta mind a két szobát, úgy mint mikor ven­dégeik vannak. Midőn a férje haza ment, Leokádia ott ült minden este a szalonban, olvasva valamely szentimentális regényt s szakítva addigi szoká­sával, egy szóval sem interpellálta férjét a kimaradásért. Adolárnak később ez a viselet feltűnt. Bántotta, hogy Leokádia egykedvű és hideg lett — daczára, hogy ő, amint haza ment, azon­nal csókolta, czirogatta, beczézte. Egy nehány este, midőn Adolár haza tért, — a kivilágított szalonban erős szivar füstöt érzett.- Mi ez ? Itt szivar füstöt érzek! — Csalódsz édesem! (Pedig valóban, a szoba tele volt szivar füsttel.) Adolár gyanakodni kezdett nejére. Igaz, hogy őt szereti ... de hát a sok egyedüllét . . . az unalom, mely az ördög párnája, hát ha . . . Aztán eszébe jutott a velük egy házban lakó jogász, aki híres nőcsábitó ... Kábult a feje .... Néhány napig alig szólt egy pár szót a felesé­géhez, pedig nagyon szerette. Épen azért a féltés ... a gyanakvás fekete lepedője borult lelkére. Az asszonyka szenvedő Madonna arczczal járt kelt a házban a férje előtt - de midőn az eltávozott, nagyokat nevetett és lelkében örült, hogy a furfang sikerült. Adolár ezen naptól fogva minden este haza ment 6 órakor s idejét mindig nejével töltötte. — Leokádia a naplójába ezeket irta: „1905. május 10. E hó 5-ike óta Adolár műiden este itthon van — és nagyon boldogok vagyunk és mindezt a szivarfüst teve. Felkeltettem benne a féltékenységet, ugyanis egy pár este úgy 9 óra tájban egy serpenyőbe tettem egy össze­tört szivart s azt meggyujtottam. Tele lett a szoba füsttel. Tudtam, hogy Adolár azt fogja gondolni, hogy valamelyik Don Juan járt itt s annak a szivarfüstje maradt itt! Adolár évek múlva elolvasván a naplót, megtudta, hogy becsapódott, de azért azután is haza ment este 6 órakor, mert azt gondolta: az ördög nem alszik! Színház. A múlt hét szinielőadásairól a követke­zőkben számolunk. Vasárnap este Dörmann és Jakobson ope­rettéje a ,, Varázskeringő“ került színre. K. Hegyi Lili művészi énekével nem tudott be­telni a színkört zsúfolásig megtöltő előkelő publikum. K. Hegyi Lili istenadta, kiváltságos művészegyéniség, a ki egyenesen frappirozta egyéni clarmejával, megjelenésének, játékának üdeségével, előadásának finomságával a közön­séget. Ki kell még emelnünk Szabadkai zseni­ális játékát és Kozma rokonszenves, tempera­mentumos alakítását. Hétfőn Lehár Ferencznek világhírű ope­rettéjét a ,, Vig özvegy“-et adták. Deák Kornél a montenegrói nagykövet szerepében állandó derültségben tartotta ezúttal is a közönséget. K. Hegyi Lili sikere ezúttal is nagy volt. Le­bilincselő kedvességével teljesen megnyerte kö­zönségünk lelkes vonzalmát. Báródi gracziósus megjelenése s precziz játéka őszinte elismerést érdemel. Az egész ensemble sikeres közremű­ködése mellett a zene minden szépsége Géllért Kolozsvári „Kristály“ Gázmosó és Vegytisztító Gyár: fonni QrfAláo Hiitalan mos, tisztit fehérnemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan, dií+olan UöUlUd^Uldö Uijldldil. előnyös árak ellenében. Tiz koronát meghaladó megbízások llSOüld^OiaS QlJlíüdlL bérmentve küldetnek vissza. Czim: „KRISTÁLY“ Gőzmosó Gyár, Kolozsvár, Pályaudvar. 24-52

Next

/
Oldalképek
Tartalom