Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-22 / 34. szám
TÁRSADALMI É2S SZÉFIROD AT .MI HETUjAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Qyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fő)-tér 14. -------------- hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. -------------Na gybánya és az idegenek. Idegent csábítani, látogatókat hívni nem tudunk és nem akarunk. Az első pillanatban jogtalannak is tűnnék fel előttünk a reklám, mert ugyan a természeti szépségeken kívül, melyet falukon olcsóbban s több kényelemmel élvezhetni, mit nézhetne meg az idegen, ha magyar is, kisded városunkban. Mi lehet itten a nagyváradinak a szatmárinak, a debreczeninek, az aradinak, amit a saját fészkénél különbnek találhatna, hiszen minden valamire való látnivalóért Budapestre megy a hazafi. De ez vastagon igazságtalan okoskodás. A mint hogy nincsen két egyforma ember, azonképpen két egyforma város sincsen. Megfigyelő, a sajátosságok leikébe néző embernek nagyon érdekes a fejlődő városok szemlélése. Mindenik városnak van valami megragadó sajátossága, amelyért érdemes megtekinteni. Szegeden az árvízből kiemelkedett metropolist, Temesvárott az ódon sánczait lebontó harczias emlékeitől való forgalmi központot, Nagyváradon a legkaczérabb külsejét egyre piperéző francziás várost, Debre- czenben a magyar konzervativizmus megtestesülését, Aradon a történelem emlékeit. S a különböző karakterű városokban érdekes nézni a fejlődés mohó vágyának, a türelmetlen serdülésnek megannyi jelét, amely leolvasható az utczák keramitjáról, uj középületekről, a haladás minden jeléről. Egy csöpp sovinizmus sincs benne, hogy minden intelligens magyarnak, mielőtt külföldre menne, végig kellene tanulmányozni az összes magyar vidéki városokat. Természetesen ehhez maguknak a vidéki városoknak kellene módot nyújtani: fogadj Istent, kényelmet és vezetést azoknak, a kik ilyen látogatásra vágynak. S ebben nagy mulasztások égnek a bőrünkön. Az idegen forgalom emelése közvetlen üzlet és azért munkásságunk üzleti szempontból bírálandó meg. Erre való figyelemmel munkásságunkat, három irányban kell kifejtenünk. 1. Az idegenek ide- szállitása. 2. A megérkezetteknek jó és olcsó ellátása. 3. Gondoskodás arról, hogy az idegenek itt jó benyomásokat szerezzenek és kellemesen szórakozhassanak. Fődolog az is, hogy rólunk tudomást szerezzenek. E czél elérésére a modern plakát minden eszközét fel kell használnunk még pedig a nevezetes, elterjedt folyóiratokat is. Nagybánya Svájcczal vetekedő természeti szépségeinek megtekintése, a város sajátos történeti nevezetességei, bányászjellege vonzaná az idegent. Kötelességünk volna ezt a czélt előmozdítani, mert különféle előnyein kívül azon haszonnal is járhat, hogy az idegen forgalom növekedése talán bennünket is jobban serkentene, hogy igyekezzünk szebbek, Ízlésesebbek lenni. Ha ezekre gondolunk, előttünk állanak tenger mulasztásaink. Több összetartás és munka. Kevesebb klikk és bankett. Közigazgatási egyszerűsítés. (x. y.) Közigazgatási egyszerűsítésről beszélünk és mégis minduntalan azt tapasztaljuk, hogy közigazgatásunk nagyon is komplikált, nehézkes és e téren mögötte állunk a többi államoknak. Közigazgatásunk intézői nagy részének nincs meg a kellő gyakorlati előismerete, mely a jó közigazgatásnak egyik fő feltétele. Hányán vannak, kik elvégzik a jogot,— mennek közigazgatási gyakornoknak s 1—2 év után aztán aljegyzők vagy szolgabirák lesznek. És e tisztviselők intézik aztán közigazgatásunkat, kik nem tudják, hogyan készül egy adólajstrom, hogyan kell vezetni egy főkönyvet, kik nem tudják, mi mindenféle naplót vezetnek az egyes községek. Hogyan gyakorolhatnak tehát ezek ily körülmények között ellenőrzést ? Ha derék jegyzőink nem lennének lelkiismeretesek, igen könnyen félrevezethetnének. S daczára annak, hogy a jegyzők ily segítőtársai a közigazgatásnak, mégis bizonyos ellen- | szenvvel, lekicsinyléssal tekintenek reájuk. Nem j ismerik és nem akarjk elismerni, hogy a közigazgatás szálai az ő hivatalukból indulnak ki és oda futnak vissza is, hogy a közigazgatás tulajdonképen az ő vállaikon nyugszik. Legutóbb egy belügyminiszteri körrendelet jelent meg, mely arról szól, hogy az ideiglenes adók után is kivetendő a vármegyei pótadó. Jó közigazgatás mellett ilyen rendelet nem jelenhetett volna meg, mert aki ismeri az ideiglenes adómentesség czélját, hogy tudniillik csak arra való, hogy adótárgy keletkezését mozdítsa elő és tudja azt, hogy ezen ideiglenes adómentesség alapja a községi pótadónak, annak tudni kellene, hogy akkor alapja a törvényhatósági pótadónak is. Ha tisztában lettek volna ezzel az egyes közigazgatási tiszviselők, kiknek ez a reszortjuk, úgy e rendeletnek nem kellett volna napvilágot látnia. Vagy egyszerüsités-e az ha a törvényhatóság által letárgyalt községi számadások a főszolgabíró utján adatnak ki a községeknek ? Nem lenne-e egyszerűbb azt egyenesen a községnek kiadni ? Hiszen a főszolgabíró úgyis megkapja a határozatot és tájékozást nyer ennek utján a községi számadás mikénti állapotáról. Számtalan esetet tudnék felhozni, mellyel közigazgatásunkat egyszerűsíteni lehetne, de az a hiba, hogy nálunk a reformokat azok csinálják, kik a közigazgatás elemeivel sincsenek tisztában, mert közigazgatásunkat csak elméletileg, egyoldalúig ismerik. Hányán vannak, kik a számvitellel sincsenek tisztában és mégis vagyon felett rendelkeznek. Utalványokat kell bocsátni ki az adóhivatalnak, de azzal nem számolnak, vájjon a rendelet foga- natositható-e ?! Nem egyszer előfordul, hogy egy helytelen rendelet felesleges munkát idézett elő és az adózó polgárnak csak kellemetlenséget csinált. Szerveztessenek tanfolyamok a községi köz- igazgatási tanfolyamok mintájára. Osztassanak be a közigazgatási gyakornokok egy évre a jegyzőkhöz, egy évre a közigazgatási hatósághoz és csak ily gyakorlat után legyenek bocsájthatók az illetők közigazgatási fanfolyamra, hol a gyakorlati tudásukat az elméleti tudással egyesíthetik. Ha ilyen képzett férfiak fogják aztán intézni közigazgatásunkat, akkor majd beszélhetünk jó és helyes közigazgatásról. És amig ez be nem következik, közigazgatási egyszerüsitésről nem is Szólhatunk. Pedig talán semmi sem szorul oly égető reformra, mint a mi közigazgatásunk. Memento. Koránsárgult falevél hullt elébem Egy csodaszép, vig nyári reggelen ... S békés, derűs szivemen átsikoltott Valami bús, keserű sejtelem. Szomorú megérzése a halálnak: Tompa sirások, zokogó jajok. Igen. Éreztem: vége van a nyárnak, Jön, jön a lél. És én meghalok. ... Mindnyájan hulló levelek vagyunk. Sorsát el nem kerüli senkisem . . . ... Koránsárgult falevél hullt elébem Egy szomorú, bús nyári reggelen. J)obi Andor. Rossz termés. Áz aratást már az ország legnagyobb részében befejezték s legfeljebb a hegyes vidékeken van még kevés lábon álló termés. Itt volna az ideje, hogy a gazdasági esztendő eredményéről beszámoljunk, sajnos azonban, számadás helyett inkább kesergésnek, panasznak van helye. Immár nem hozzávetés, féligmeddig bizó találgatás, hanem szomorú valóság hogy a természet az idén mostohán szűk marokkal mért; hogy nagyon vékonyan jutalmazta a szántó-vető verejtékét. Tavaly sem volt bőkezű; az idén azonban csak búzában egynegyed résszel kevesebb az áldás s hogy még reménység sincs rá, hogy egyébbel kárpótoltassunk azért, amit búzában elveszítettünk. Szalmás növényzetben tehát immár kétségtelen a szegénység, a szükség. Nem kell magyarázgatnunk, hegy a szűk esztendő gabonafélékben mit jelent nálunk. A magyar gazda főként búzából pénzel. Ha kevés a búza, jövedelmében a deficitet még a nagy búzaár sem ütheti helyre; mert, ha vetőmagot akar megtartani, azt pedig meg kell tartania, úgy minél kevesebb jut a piaczra.
