Nagybányai Hírlap, 1909 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-27 / 26. szám
TAHSADALMI É3S SZEPÄRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szei'kesr.ő-tulajdonos: Dr. AJTAI NAGY GÁBORÉ Főmunkatárs : JENEY GYULA. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-u. 21. sz., hová a lapközlemények küldendők Kiadóhivatal: Morvay Gyula könyvnyomda-bérlete, Rákóczi-(Fö)-tér 14. 1 hol az előfizetések és hirdetések fölvétele eszközöltetik. ■■ Egy indítvány részleteiről. Dr. Gondos Mór járásorvos nyilvánosan publikált azon indítványához, hogy a megüresedett városi alorvosi állás helyett a város két, illetve három kerületi orvosi állást rendszeresítsen, orvosi körökből több érdekes megjegyzést gyűjtöttünk össze, miért is az indítvány közérdekű voltánál fogva azokat készseggel registráljuk. A mai helyzet ecsetelésében indítványozó közegészségügyünk személyi szervezetével nincs megelégedve, mert a szegény nép orvosi ellátása kielégítőnek nem mondható. Ez a meggyőződés alaposnak látszik, bár statisztikai adatokkal támogatva nincs, holott az indítvány érdemi tárgyalása alkalmával a város közönségének tisztában kell lennie azzal, hogy alkalmazott tiszti orvosai a rájuk rótt teendőket minő terjedelemben látják el, de körvonalazottnak kell lenni azon működési körnek is, melyet a tiszti orvosoknak hivatásuk gyakorlatában lelkiismeretesen be kell tölteniök. A szervezési szabályrendelet 102. és 103. §-ai kétségtelenül szükkörben utal- a szegény nép ingyenes gyógyítását a városi orvosok megszabott teendői közé, mondhatni, sokkal szükebb keretek között, mint a milyenekben ma a városi tiszti orvosok azt teljesitik. Megtudtuk, hogy a városi tiszti főorvos a múlt évben 3400 szegénynek adott díjtalan orvosi segélyt, az alorvos 500-nak, egy magánorvos 90 egyénnek, egy másik magánorvos 10-nek, mig másik két magánorvos egnetlenegynek sem. Ezen statisztiha adatait a 3 gyógyszertár, a városi megbízott ellenőrző tisz- viselő, a vármegyei főorvos és a belügyminisztérium szolgáltatja, tehát joggal megállapíthatjuk, hog> kevésbbé alapos az a vád, mely szerint a városi tiszti orvosok, respeGtive a tiszti főorvos nem érnek reá a szegény nép gyógyítására. Azon feladatok, melyeket a szegény nép egészségének védelmében a városi szabályrendelet és a törvény a városi tiszti orvosokra rá ró, ma megvalósitvák, ezért a kérdés a mai helyzetre való tekintettel már csak a humánitás és altro- isztikus önérzetlenség és önfeláldozás szempontjából veendő bírálat alá; itt azonban sajnosán kell tapasztalnunk, hogy ép a közölt statisztikából kitetszőleg a magánorvosok igazán nem teljesítenek díjtalan szegénygyóg- ' ást, a mi törvényileg, nem is kötelezi; ...légük, de erkölcsi obligátiójuk e tekintetben kétségtelenül fenáll. A törvény a városi szegénygyógyitás tekintetében a városra több kötelezettséget nem ró, mint a mennyit a város ma teljesít, tehát a város további anyagi megterhelését előidéző uj szervezkedés emberies szempontból indokolt ugyan, de a város anyagi viszonyaira való tekintettel oly követelmény, mely csak az esetben teljesíthető, ha kellő biztosíték nyujtatnék arra nézve, miszerint az állam az önkéntesen átvállalt szegénygyógyi- tással felmerült további terheket megtéríti. Ez a biztosíték azonban a törvényben nem gyökeredzik, a kormányhatalom egyéb személyi garancziája pedig nem elég erős fundamentum arra, hogy a város állandósított terheket vállaljon magára. Az állam a szegényvédelem terén számos intézményt vezetett be, melyeknek tágas csarnokaiban nemcsak az igazi szegény, de sok kevésbbé elhagyatott is meghúzódik, ezért a még található jog- czim nélküli szegény betegek gyógyítását az állam a municzipiumokra és városokra rója, tehát a város lakosságának növekedésével nemsokára ütni fog az óra, midőn a városnak az egészségügyi kiadásai feltartózhatlanul növekedni fognak, addig is azonban, ha néha-néha egyikmásik szegény beteg bizalommal fordul valamelyik magánorvosunkhoz, hassanak oda, hogy a közölt statisztika képe kissé szelidebben dokumentálja humánus működésüket, hisz az állam is megtehetné, mint az ügyvédekkel teszi, hogy a törvény erejénél fogva díjtalanul kötelezi őket a szegények peres és ügyes-bajos dolgainak ellátására. Az a magánorvos is leszállhat hébe-korba a szegényhez, mert ilyes ritkán ismétlődő 5—10 percz- nyi idővesztését mégis csak kárpótolja a jól jövedelmező, nyugodt és kényelmes városi praxis és az újévi invázió. R Magybányai Hírlap tárczája. £rzsike iskolába megy. — Irta: Itévai Károly. — Nagy emeletes épületbe Viszem az én kis lányomat; A kapunál nyüzsgő táborban Egy fiatal „néni“ fogad. Mosolyg az arcza biztatóan, És nagyra nő szivem reménye. — Tanitónéni kérem szépen Vigyázzon az én Erzsikémre! — Törékeny gyöngy az én kislányom, Gyöngéden bántunk mi vele, Ha csintalan volt — tán hibáztunk, -- De csókkal hintettük tele; Mert szeretető, szivjósága A pajzánságát vonta fénybe. — Tanitónéni kérem szépen Vigyázzon az én Erzsikémre! — Tanulni fog. Nincs kétely abban! Elméje, mint a tűz lobog; Nem tesznek rajta túl a többi Rövid ruhás kis angyalok. Csak gyönge lelkét meg ne bántsák, S igaztalanság őt ne érje. — Tanitónéni kérem szépen Vigyázzon az én Erzsikémre !Tanítsa hitre, buzgóságra, De fő legyen a becsület! Vésse szivének márványára Hogy magyar lánynak született. Ne várja soha más segélyét, Magában legyen csak reménye. — Tanitónéni kérem szépen Vigyázzon az én Erzsikémre! Lépj be leányom! Áldjon Isten! Ne nézd, hogy apa könye hull; A mig tanulsz, szerető lelkem Veled lesz szakadatlanul. Tanitónéni! írja föl, hogy E lányka apja szemefénye! Azért kiáltom mindörökké: — Vigyázzon az én Erzsikémre! — Gefreiter Miartusz. — Irta: Simkő Géza. — Mintha még most is látnám azt a magas, hórihorgas tót fiút, a ki ezt a nevet viselte. Valahonnan Nógrádmegye legfelsőbb vidékéről került elő. Mikor én az önkéntesi évemet szolgáltam, gefreiter Miartusz már „öreg baka“ volt, a harmadikévet kezdette meg. Tudvalevő dolog, hogy mihelyt az első két nehéz esztendő eltelik, bakáéknál már számit- gatni kezdik, hogy mennyi van még hátra ? — „Tíz kis hónap még“ - sóhajtja az öreg baka — s azután minden hónap letelte után kevesebb lesz, a mi még hátra van, de | annál nagyobbakat sóhajt, a ki emlegeti. Szegény gefreiter Miartusz, mikor még i bocskorosan, jó nagy tót gubába beállított a 15-ik század kapitánya elé, sohasem gondolta volna, hogy az ő neve után az „ur“ czim is odaragad ! Nem is valami nagy katonai tudományának, vagy kiváló „rückverstkoncentrirung“-beli képességének köszönhette ezt a nagy rangfokozatot, hanem annak, hogy nemcsak az egész században, de az ezredben is a legmagasabb legény volt! Mikor Beckmann ezredes ur végig nézett az ezredén s infanterist Miartuszt meglátta, amint egy egész fejjel kimagaslott a többiek közül, — mindig megcsóválta a fejét. Lapvinlt mai száma ÍO oldal.
