Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-01-26 / 2. szám
2 N agybányai Hírlap 1908. január 26. szükség volna, a tényleges viszonyok megváltoztatására legközvetlenebb s igy legerősebb befolyást gyakorolhatnak. Egyébként is szórakozásának s időtöltésének legkedvesebb módjait mindenki saját egyénisége szerint szabja ineg s ezért a tapintatlan beavatkozás ódiumát szívesen hárítjuk át azokra, a kiknek erre való jogosultságát a legnagyobb készséggel elismertük. A Góliátok. Legendás alakok. Hátha még lóra ülnek! — De láttunk már oly szélvihart is, mely évszázados fákat döntött, tornyokat lesodort, mig a rózsaszál mellé szúrt karót, alacsony viskó kéményét érintetlenül hagyta. A „Nagybánya“ viharos zúgásától, a lóra ült Góliátoktól nem félünk. Felettünk és mellettünk vágtatnak el; kicsinyek vagyunk, észre sem vesznek, ha akarjuk, se gázolhatnak le. Az általunk felidézett vihar pedig még erőtelen tornyok döntésére; nincs is rá szükség, ledőlnek lassanként maguktól is, bár a kifürkészhetetlen isteni gondviselés —a „Nagybánya“ minket érdeklő két czikkével — gondoskodott róla, hogy a kimagasló pontok kellő villámhárítóval is elláttassanak, nehogy a lassú enyészet munkáját siettethessük. A villámhárító czikkek tartalmát kivonatosan sincs módunkban közölni, nehogy a reproductióval rá nem szolgált gyönyörűséget okozzunk különösen annak a czikkirónak, ki eljárása intaktsága tekintetében is kiforrott önérzetét az önbíráskodás jogosultságával ruházza fel s . a közvélemény fóruma elé való felebbezés jogát eleve kizárja. Tény, hogy czikldró a „Nagybánya“ hasábjain azt a kijelentést tette, miszerint a városi takarékpénztárnál fizetéses állást el nem fogad, az is tény, hogy nem a Virágh Lajos, hanem e lap szerkesztőjének indítványára lett a tantiem 2%-ról háromra felemelve, elhiszem azt is, hogy Bay Lajost a közlemény szerzője az igazgatói állás elfoglalására felkérte s maga mindenáron a kereskedelmi banknál megmaradni óhajtott, meg hogy a takarékpénztári választmány egyhangúlag fejezte ki iránta bizalmát, mindamellett az adott szót tettel dezavuálni a közéletben megengedhetőnek nem tartottam s ma sem tartom, mert ez az etikai szempontok rovására esik, már pedig ezeknek a közéletben való sértetlen fentartása mindig a legfőbb feladat. Ha úgy esik meg a dolog, hogy az állás betöltésére pályázat lett volna hirdetve — a választmánynak nem kötelessége -- s alkalmas pályázó egyáltalán nem akadt, se czikkiró nem pályázott volna, érvelése reánk meggyőző lett volna, mert akkor a viszonyok kényszerűsége s a város iránt fenálló erkölcsi kötelezettsége, hogy azt még anyagi áldozatok árán is szolgálja, — adott szavának a magasabb jó érdekében való visszavonását teljesen indokolja. De igy nem. Különben semmi okom arra, hogy bárkinek is útmutatást adjak. Azonban arról győződjék meg közvetlenebb tapasztalat utján czikkiró, hogy a gondolkodás és meggyőződés önállóságában sokkal távolabb állok még szeretteimtől is, mint ő azon környezettől, kiket munkatársaiul felelősséggel párosult állásában megválogatott, habár az előzetes kiszemelésre őt senki fel nem jogosította. Sugalmazott czikk tőlem sem eddig meg nem jelent, sem a jövőben megjelenni nem fog s ezen nyilvános kijelentésemet tettel vagy szóval megváltoztatni sohasem fogom. Czikkirótól az egész város területén elterjedt közbizalmat nem irigylem; méltó reá. Hogy a magam számára ezt hogy fogom kivívni, avagy valaha kivivhatom-e, saját ügyem, melyben czikkiró segítségére nem szorultam. Becsületességgel párosult munkában pedig versenyre csakis azokkal szállók, kikben e nemes vonások az erkölcsi követelmények meglétével és azok külső komoly megnyilatkozásával egyesülnek. * * * Azokban a logikai műveletekben, melyekkel a „Nagybánya“ mutatványszámunk két első czikkét bírálja, a szellemi tornászat gyönyörű halálugrásait szemléltük. Recseg, ropog a kife- szitett nyújtó, mert a ráfeküdt érvek s érvelők súlya mérhetetlen! A ki azonban tapasztalati alapon áll, a tények logikájában a merész ugrásoktól tartózkodik, mert ezek az okozati összefüggés kérlelhetetlen törvényéből Lányiparagrafust alkotnak. A közviszonyaink megváltozásában fontos szerepet vitt politikai párt magatartását a maga fejlődésében s az eredményekben vázoltuk. Tárgyilagos alapon mutattuk ki működésének fényés árnyoldalait; arról azonban nem tehetünk, ha a „Nagybánya“ eszmemenetünket higgadtabban nem mérlegelte! Nem lehetett feladatunk a párt állásfoglalásától azt a nehány eredményt eltagadni, mely a közéletben hasznosnak mutatkozik; nem volt okunk a takarékpénztári vezetőség több tagjáról a rátermettség hiányát megállapítani, mert akkor a való tények elferdítését czéloztuk volna, viszont kötelességünk volt azon viszásságok őszinte megemelitése, melyek a közéletben ma uralkodnak s a közjó önzetlen munkálatában akadályul szolgálnak. Ha mindezen tények daczára a „Nagybánya“ meggyőződése a lapalapitás intencziói felöl még mindig meg nem változott, sőt czikkeink egyes tételeinek rapszodikus kiszakitásával s czéljainak megfelelő összeillesztésével a bűnbánó hajlandóság jelét se mutatja, nem tehetünk róla. Vágtasson tovább liliputi társadalmunk Góliátja! Városi kórházunk. E nagy anyagi áldozattal fentartott közegészségügyi intézmény iránt szükségesnek tartjuk felkelteni az illetékes tényezők érdeklődését, mert a tényleges viszonyok a gyors közbelépést és alapos újjászervezést égetően sürgetik. Konkrét panaszok felsorolása nem feladatunk, mert azok megvizsgálása és a döntés joga, az állapotok megváltoztatására irányuló intézkedés megtétele kívül esik hatáskörünkön. Maga azonban az a körűimén}", hogy ily panaszok lépten-nyomon felbukkannak s különösen azon társadalmi osztály keretében terjeszkednek, a mely szegénységénél fogva a kórház igénybevételére rá van utalva, feljogosít általános megjegyzéseink közlésére, mert a város közegészségügyi állapotára épen nem közömbös, hogy a közkórházzal szemben minő közvélemény alakul! Az a feladat, mely a városi kórházat a ragályos betegségek számos oly fajának tovaterjedése meggátlásában terheli, melyek elfojtása nem külső természeti viszonyaink megFöldünk államai a XX. század elején. Korunk két félreismerhetetlen jellemvonása az európai kultúrkörnek s vele a fehér emberfaj befolyásának úgyszólván az egész földre való kiterjedése s a földfelületnek aránylag kevés birodalomban való egyesülése. A körülbelül 1600 millió főnyi emberiség fölött mintegy 50 souverain uralkodik. Politikai s gazdasági befolyás szempontjából pedig ez 50 közül is alig 20 jöhet számba. A földfelület túlnyomó nagy része pedig ennél is kevesebb kézben egyesül. A 136 millió km‘-’-nyi földíe- lület közel negyede, 31 millió km2 az angol királyt uralja; 23 millió km2-t az orosz czár mond magáénak, 10 millió km2-nél nagyobb terület fölött rendelkeznek a francziák, az északamerikai egyesült államok s a chinai császár; megközelíti a tiz milliót a brasiliai köztársaság Dél-Amerikában. 3 — 2 millió km2-re rúgnak Németország, Belgium, Portugallia, Hollandia gyarmatos államok, a Török birodalom, Mexico s Argentína. Kisebb, de még mindig tekintélyes területe van a Japán-birodalomnak, az olasz gyarmatoknak, az Osztrák-Magyar-monarchiá- nak, több délamerikai köztársaságnak. S e birodalmak közt nem egy nagyság s népesség tekintetében felülmúlja az eddig létezett leghatalmasabb világbirodalmakat is. A fénykorában mintegy 5’/2 millió km2-nyi római világbirodalomnál ma 6 terjedelmesebb birodalom van, népesség dolgában pedig egymaga a Németbirodalom is megközelíti vagy tán felül is múlja. A franczia gyarmatok 12.5 km2-nyi területét pedig egyetlen régibb világbirodalom — még a legnagyobb, a Dsingiszkhán mongol birodalma — sem szárnyalta túl. Darius perzsa, a kalifák arab, V. Károly spanyol birtok-komplexumai közül egyik sem volt nagyobb 11 millió km2-nél. A régi világmonarchiákat csak nem teljes kizárólagosság jellemezte; mást mint alattvalót nem tűrhettek maguk közelében. A perzsa világbirodalom csaknem az egész akkor ismert világot befolyása körébe vonta. Róma császárai az egész földkerekség, a khalifák s khánok a világ nagy része urainak tartották magukat. Birodalmuk tömegével szemben elenyésző csekélységnek tűntek fel előttük a többi országok együttvéve is. Manapság egyszerre öt oly világbirodalom áll fenn, amilyenből egynél többet nem birt volna meg az ó- vagy középkor világa. S manapság a világbirodalom szó is már mást jelent, mint hajdan. Régen a világnak területre s lélekszámra legelső, a többiek fölött túlnyomó birodalmát, ma oly országot jelent, melynek közvetlen vagy közvetett birtokai, érdekterületei, politikai, s kereskedelmi befolyása több földrészre, éghajlati övre, esetleg mindkét féltekére terjednek ki, mindazáltal ama kizárólagosság nélkül, mely a régi világbirodalmakat jellemezte. Az indiai oczeánt joggal angol-oczeánnak lehetne nevezni, mindamellett, hogy partvidékein s szigetein a túlnyomó brit birtokok mellett a francziáknak, németeknek, portugáloknak is vannak terjedelmes gyarmataik. Nagybritánniá- nak mind az öt földrészen, valamennyi oczeán vizkörnyékén vannak birtokai, a franczia érdek- terület mind az öt világrészre s négy oczeánra, a német három világrészre, három világtengerre terjed ki, még a kis Portugallia is Afrikában, Ázsiában, az Atlanti-, Indiai- s a Nagy- oczeánon van gyérmatai révén érdekelve. A mai gyarmatbirodalmak, melyeknek legjellemzőbb mintaképét Nagybrittanniában találjuk föl — legkidomborodóbb jellemvonása a területi szétdaraboltság. Minden tengeri hatalom ki akarta venni a maga részét földünk legfontosabb termelő területeiből. Kiszámíthatatlan lendületet adott e tény a közgazdaság s közlekedésügy fejlődésének, alkalmat adott az egyes nemzetek tehetségének sokoldalú kifejlesztésére s a tulnépes vidékek lakosságának néptelenebb tájak felé való áramlására. Nagybritannia, Franczia- s részben Németország nagyhatalmi állása a gyarmatok anyagi erején alapszik. A kultúra s czivilizáczió egyaránt sokat köszön az európai gyarmatosításnak s a gyarmatok mai eloszlottságának. A mily előnyös e szétdaraboltság kulturális, époly hátrányos stratégiai szempontból; a legtöbb államnak nem csekély nehézségébe kerül az egymástól távol fekvő területek összetartása s megvédése. A megerősödött gyarmatok függetlenségre való törekvése s ellenséges államok támadása egyaránt veszélyeztethetik a gyarmatalapitó állam uralmát. A legtöbb sikerrel gyarmatainak biztosítása terén is Nagybritannia dicsekedhetik. Két évszázados küzdelmek árán sikerült a világforgalom s a stratégia szempontjából legfontosabb utaknak megszerzése. Gibraltar, Malta, Cyprus, Egyp- tom, Perim, Aden, a Maledivák, másfelől As- czension, St.-Ilona s a Fokíöld biztosítják a föld kincsesházának, Indiának birtokát. Hasonló rendszabályokkal s tőlük telhető erőkifejtéssel igyekeznek a többi tengerész államok is gyarmataikat s ezekkel együtt a fehér emberfaj s az európai kultúra uralmát a föld felett biztosítani. Valóban földünk felületének túlnyomó nagy része — a 136 millió km2-nyi szárazföld-
