Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-03-22 / 10. szám
Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben. Felelős szerkesztő: Dr. AJTAi NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: Jeney Gyula. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákéczi-tér. Módosítandó §. Naponta halljuk a panaszt a lakáshiányról. Különösen bérhelyiségekben vagyunk nagy szükiben. Az általános gazdasági és pénzügyi viszonyok súlyos alakulása, az építkezés rohamos megdrágulása, az ingatlanok árának hihetetlen emelkedése mind közreműködnek, hogy uj építmények létesítésétől még azok is visszariadjanak, a kik egyébként saját érdekük és kényelmük szempontjából szívesen teremtenének maguknak állandó otthont. Ezen tétel igazságát legfényesebb a város maga illusztrálja, midőn a nagyvendéglő felépítését tisztán pénzügyi okokból a végtelenségig halasztgatja. A lakásviszonyok tekintetében városunk más városok helyzetétől lényegesen eltérő jelenségeket mutat. A lakosság egészéhez képest felette sokan vannak, különösen a nagyszámú hivatalnok elem keretében, a kik sajátos viszonyaiknál fogva 's a hivatali gyakori áthelyezés miatt bérházakra vannak utalva. Ezen körülményt mérlegelte már a kir. kincstár is, midőn újabban az erdészeti status részére lakások építéséről gondoskodni kíván, de meg kell fontolnia a városi h; tóságnak is, mert a városi közönségnek hatalmas része az, mely a mai nyomorult lakásviszonyok mellett életében s nyugalmában megkeresittetik. Nem kívánjuk, hogy a város bérhelyiségeket építtessen, de elvárjuk, hogy a módjában álló utak és eszközök fel- használásával mindent elkövessen a helyzet orvoslására. Magunk részéről a lakbérleti szabály- rendelet idő és czélszerü megváltoztatásában oly körülményt látunk, mely alkalmas lesz az első segítség nyújtására. Az 1881. évi 59. törvényezikk 93. §. szerint a rendezett tanácsú városok szabályrendelettel megállapított lakbérleti szabályai, a mennyiben felsőbb megerősítést nyertek, a lakbérleti ügyek eldöntésénél a bíróságok által alkalmazandók. Ezen alapon készült 1890. évben Nagybánya város lakbérszabályzata, melynek egyes rendelkezései teljesen elhibázott alapon s a tényleges viszonyok, valamint a közönség jogos igényeinek teljes elha- nyagolásával állapíttattak meg. Midőn a törvénv nyújt módot a lakbérleti szabályok autonom fixirozásához, értéktelen minden theoretikus vita, mely a közönség jogos igényének kielégítése ellen irányul pusztán csak azért, hogy egy jogi dogma érvényesülhessen. Lakbérleti szabályrendeletünk 5. §-a elavult. E szakasz szerint egy éves felmondási idő állapittatik meg a bérbevevő javára, ha egész lakást bérel s szerződésileg más megállapodás bérbeadó és bérlő között létre nem jött. Tudva azt, hogy felette gyakori eset, miszerint a felek épen a lakbérleti szabály- rendelet létezése miatt a bérletnél a felmondási időt nem szabályozzák, tulajdon- változás esetén a vevőnek gyűlik meg a baja a bérlővel, ki a szabályrendelet 5. §-ra hivatkozva még egy esztendeig bennmarad a lakásba, mert a törvényes gyakorlat szerint, bármennyire helytelenül is, a lakbérszabályzatban megállapított felmondási időt a ház és lakás uj tulajdonosa is respektálni köteles. Ily módon egy évvel előbb kell bárkinek is lakást vásárolni, ha azt birtokba is akarja venni, a mi szerfelett akadályozza a bérleti viszonyok egészséges alakulását, a mennyiben tetemesen megnehezíti a gyakori tulajdonváltoztatást, mert határozottan megrontja a vételi kedvet, ha a birtokbavétel oly későn történhetik. A szabályrendelet ezen rendelkezése olybá módosítandó, hogy tulajdonváltozás esetén legfeljebb három havi felmondási idő biztosittatik a bérlő számára, miáltal a bérlet által mintegy szolgalomszerüen terhelt házak ezen szabályrendeleti súlyos teher alól felszabadulnának, az ingatlan vételek gyakoribbak volnának s ezáltal a bérleti viszonyok némileg javulnának. R Nagybányai Hírlap tárczája. Az utczaseprö. Rongyos utczaseprö sepri a szemetet: Eldobott virágot, szerelm.es levelet. Fényes barna szeme szinte belemélyed A szemétbe, a mit seprűje elévet. Nagy néha meg-meg áll, nem pihenés végett, Csak talált valamit, azt dugja zsebébe: Czifra selyem szalag, leszakadt csipkedisz Lim-lom, rongyos jószág, de neki jó az is. S a mikor elvégez a pesti szeméttel, Vállra vett seprűvel hazafelé lépdel, Hazafelé, hol a szeretője várja. Esküvőjük nem volt, nem futotta rája. Valamikor az is szebb lehetett, mint ma. A mi szép maradt rajt, az az arany haja; Hókarja elfonnyadt és lassan kiégett Szép kék szemeiből a régi igézet. Úgy üdvözli/c egymást, hogy egymásra [néznek — Mi haszna is volna a sok szóbeszédnek ? Megérti a lélek, mit a lélek beszél, Nem kell nekik ahhoz a sok czifra beszéd. A halvány gyerekek tenyerébe sorra Berakja, a mit lelt a pesti piszokba, S azok eljátszanak szép boldogan vélek, Míg öreg este lesz és aludni térnek. Átölelik egymást .. s a selyem rongyokhoz Hozzá álmodják az egész menyországot. Álmukban Icaczagnok az anyjuk lábánál, Gyönyörű szép álom, hogyha te nem volnál! v. a. Aégi mese. Ma kikelet, rózsanyilás, Holnap hó és zord idő. A lelkünk ma rózsaliget, Holnap csendes temető. Rövidszoknyás bébé szive Ma csak babáért remeg; S katonákkal játszadozik Az iskolás kis gyerek. S egyet fordul a világnak Ezer küllös kereke: Álomként száll, tűn az idő — S mennyi álom tűn vele! És a lányka szive most már Katonákról álmodik, Mig az ifjú kis babákra Szórja forró csókjait. Újra fordul a világnak Ezer küllös kereke: Csendes, néma mind a két szív — Véget ért a szép rege. V. O. Szeretlek. Szeretlek téged, költők borostyánja, Mely ott tenyészel Olymp oldalán, A hol egy költő-Istentől tamilt dalt, Szerelmi dalt, a görög csalogány. Szeretlek téged vérrózsás dicsőség, Hősöknek álma, fényes csillaga, A melynek messze századokon által Ragyog tündöklő hirnévsugara. De mindezeknél százszor jobb szeretlek Téged, te édes kis angyalom, Midőn az egész világot feledve Szivedhez bújva, ajkad csókolom. V. G. Ünnepi beszéd*) Nemcsak a vallási, de a nemzeti érzésnek is szüksége van ünnepekre. Már a görögök és rómaiak története nem egy nemzeti ünnep emlékét jegyezte fel. Az újabb kor népei pedig majdnem kivétel nélkül megünneplik azon napok emlékeit, melyeken polgári életükre mélyen beható események mentek végbe. Ilyen ünnepnapja a magyar nemzetnek márczius tizenötödike. A negyvennyolezadiki márcziusi napok nem voltak a véletlen szüleményei. Hosszú évtizedek munkája készítette elő a lelkeket. A még 1847-ben összehívott országgyűlés vajúdása *.) Irta s a főgimnáziumi Petőfi Önképzőkör márcz. 15-iki ünnepélyén mondotta: Bernhardt István. T
