Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-12-13 / 48. szám
2 A mozi. A jelenkor vívmánya, a jövő zenéje a mozi. Tudvalevőleg a budapesti főkapitányság a tulajdonképpeni színházak igazgatóinak kérelmére eltiltotta a moziknak a „színház“ czim használatát s igy nyerte szélhámos nevét. Valóban szélhámosság az, amit véghezvisznek ezen szép találmánynyal, mely elfajulásaiban odáig megy, hogy lépten-nyomon rendőri beavatkozás a következménye. Budapesten minden negyedik, ötödik házban találkozhatunk a mozival, hol éppen nem épületes dolgokat tanulhat a serdülő és a felnőtt. Nem czélom erkölcsbirónak fellépni, de van a mozinak más kinövése is, melyre reámutatni szándékozom. A mozinak tulajdonképpeni czélja és előnyös érdeme volna az élet hűség. Bármilyen Isten áldott művészi tehetséggel megalkotott kép legyen is előttünk, ez a mozi hatásában eltörpül, mert itt a vonalak, az alakok mozognak és mi egy darab életet csodálkozva látunk szemünk előtt. Ezt pedig semmiféle szorgalmi festő elérni nem fogja. Láttam a mozgófénykép vásznán a Bosporust, az igazi Bosporust, pöfékelő, prüszkölő, töfíögő, füstölő eleven kis és nagy hajókkal. Es a vize mozgott, lélegzett, hullámzott, ahogyan csak eleven viz hullámozhatik. És eszembe jutott egy nagy festő, aki a tengert ambiczióval, tudással és szorgalommal tudja vásznára vetni, aki sok ezer koronát kap nehány jól sikerült hullámfodorért, mert azt tartják róla, hogy a tenger lélegzik, mozog és hullámzik. Ha a mozi a fent vázolt ismeretterjesztő csapáson és irányban fog tovább fejlődni, úgy a legszebb jövőt jósolhatjuk. Csakhogy ezidő szerint mulattatásra s érzékeink csiklandozására törekszik. Valóban, ha helyes irányba leszünk képesek terelni és czéljainkra okosan fel fogjuk használni, úgy megbecsülhetetlen szolgálatot fog biztosítani a tudománynak és a kultúrának. Boldog jövendő kor, boldog jövendő ifjúság, ti elsötétített termekben élénk ifjú képzeleteteket megragadó mozgóképekből fogjátok megismerni a történelmet s egyébb tudományokat, melyeknek szent, rejtett berkeibe játszva, szórakozva fogtok eljutni. Nem annyi véres verejték, kihullott hajszálak árán, mint szegény apáitok. Nagy hatása lesz a mozgófényképnek, ha majd tökéletesedik az arczképek, az alakok A másik végtelenül sikkes, imponáló alak, nem mehet, mert a férje nincs abban a helyzetben. Ennyit elmondtak egymásnak az asszonyok már ismeretségük első napjaiban. A kölcsönös őszinteség az anyagiakban, ami épp a nőknél legnehezebben megy, megteremtő a bizalmat a lelkűkben abban a pillanatban, mikor egy közös pontban találkozott a beszélgetésük. E közös pont a férjeik kora. Mind a két asszonynak az ura túl van az ötvenedik éven. A két asszony pedig a har- minczon innen. Kölcsönös elfojtott sóhajok közel hozták lelkűket egymáshoz. És mondja az egyik, akinek a férje egész nap rőfös árut árul a Lipótvárosban: — Az én uram igen jó ember. Megad nekem minden kényelmet. Van szép ruhám, ha kell, nincs szükségem a háztartásban, nem mondhatom, hogy boldogtalan vagyok. De egész nap az üzletben van. És ha este hazajön, mo- rózus és fáradt. Tele van panasszal a rossz vevőkre. Ha hívom valahová, azt mondja, ő már mindent látott. És én az én huszonhat évemmel kénytelen vagyok otthon maradni. Mérgemben eszem sokat és jót. És ez egyedüli élvezetem. — Ettől pedig csúnyául elhízom. És szól a másik, a szebbik, a karcsúbb: — Az én uram egész nap lót-fut. Azt mondja, ha hazajön, agyon van törve és lefekszik. Az egész napi lótás-futásnak nincs semmi eredménye. Mióta az üzletünk elveszett, nem bírja megkeresni a mindennapit. Mikor hozzámentem én a szép, fiatal húszéves teremtés a negyvenhatéves emberhez, azt hittem gazdag emberhez megyek. Ez elkápráztatott. Szegény leányt könnyű elkápráztatni. Egy év múlva nem volt üzlet és vagyon. Kártyavár volt az egész. És azóta áll a nagy szegénység nálunk. Ha. kell egy kalap, vagy ruha, nekem' Nagybányai Hírlap megörökítésére nézve. Bárkit meglehet örökíteni, mindennapi közvetlen mozgásaiban vagy életének ünnepein kiváltságos pillanatában. Meg akarunk ismerkedni ősünkkel, hát elővesszük az ördöngős masinát s egy pillanatra teljes elevenséggel varázsolja szemünk elé a múltat. Izgalmasan érdekes fejezeteket lehetne a mozgófénykép leendő hatásairól jövendölgetni. Példának okáért a mozgást positiv formában figyelheti meg a festőművész, ha modelljét lemozgó- fényképezteti. A sokszoros és mindig azonos ismétlődés, mikor az alak szemei előtt el-elvonul, nem holtkép gyanánt, hanem eleven formájában jelenik meg előtte bármikor, amikor csak kedve jön hozzá, hogy zavartalanul megfigyelje. Ez az eshetőség, ez a szerencsés körülmény a legbiztosabb és a leghívebb ember- j ábrázolásokhoz fog elvezetni. Természetesen mindezen állítások csupán akkor állhatnak meg, ha a mozgófénykép élethű, mert bizony a masinában is lehet fogyatékosság és hiba, de bizznnk a jövendő korszak feltaláló technikusaiban, hogy annyira tökéletesítik a mozgófény képezést, hogy minden tekintetben megbízható és élethű legyen. Visszatérünk ismét az élethűség kellékére és elengedhetetlen feltételére. Sajnos, a mai korszak mozgóíénykép felvétele akárhányszor meghamisitja a való életet. Zavaros, kombinált képek, jelenetek, érthetetlen összevisszaságban láthatók, melyek sokszor meghazudtolják a fizika szabályait és törvényeit. Itten van a mozi végzetes tévedése, mely egyúttal vétkes könnyelműség számba megy. Ezeket az elfajulásokat kell ellenőrizni a mozi fejlődésében. Ha mélyen járó és apró részleteket is megvilágító karak- terizálást akarunk, mely például teljesen hasonlít a nagyapánkra és unokáink is megindultan ismerik fel benne a maguk vonásait, akkor a tökéletes mozgófényképben felfogjuk azt kétségtelenül találhatni. Voltak a világnak, a nemzeteknek természetesen nagy arczképfestői, akik szintén nem mondottak le a hűség és a karak- terizálás szempontjáról, de engedtek sokat a kenyéradó közízlésnek és közszellemnek. Ha olcsóbban tudják a felvételeket meg- rögziteni, ha a gépeket, felszereléseket kevesebb költséggel lesznek képesek előállítani, úgy a mozi nagy, széleskörű elterjedésében ki fogja szorítani az egyébfajta látványosságokat, mert a mozi alakjainak mozgása, hullámzása a valóságot, az életet tárja fel előttünk egy vagy más vagy a gyereknek, úgy kell a rokonoktól ku- nyorálnom. Én ezt tovább nem bírom. Fiatal vagyok és szép. Minden férfi szem mohón tapad reám. Csak egy tart vissza. A belém oltott, a velem született tisztességérzet, ön asszonyom, csak azt panaszolhatja, hogy az ura öreg, fáradt és azért tán nem elég előzékeny. De azért megad önnek mindent. Van szép otthona, benne bőség. A szive rideg, de a kamarája tele van. Nálam üres a szív is, a kamara is. — Hát mit gondol? Mit akar ön tenni asszonyom? — kérdi a szép, molett Derékiné az ő bizalmasától, Horvát Katókától.- Nem tudom. De igy nem maradhat. Olvasom a könyvekben, olvasom a lapokban, hány előkelő gazdag férfi keresi a nőt. Azt a nőt, aki a házasélet nyűgét igyekszik neki feledtetni. Hányán hajítják a sárba a pénzt és elverik utczai leányokra, midőn egy jó érzésű hálás szivü asszonyka a legnagyobb kétségbeesések között tépelődik a mindennapi kenyérért. Ön azt mondja tán asszonyom, miért nem dolgozom? Igen dolgoznék a gyermekemért, de nem dolgoznék azért a férfiért, aki betolakodott az én fiatalságomba, aki meglopta az én tavaszomat orvul és ma tehetetlen bábként is csak sírni tud, de nincs benne energia és tehetség. Oh, vérem nem hajt az utczára. Nem adnám a szerelmet csengő pénzért. Inkább meghalnék. De bosszút állanék azon az emberen a fiatalságomért, a gyermekemért. De nem megy. Ha rákerül _ a sor, gyáva vagyok. Arra születni kell. — És igy fogok nyomorogni örökkön-örökké, mig elmúlik a fiatalság, a szépség és a késői megbánás a félreértett elpocsékolt fiatalságom felett. Csillogó szemekkel hallgatta Derékiné barátnője kitörését. — Katóka, ha ön ezt megtenné, én nem tudnám önt elitélni. Hát ön megtenné?- Én neri). Lehet, hogy azért nem, mert megnyilatkozásában, továbbá feltünteti a hűséget és az igazságot, tehát éppen azokat a jellemvonásokat és tulajdonságokat, melyeket a művészetben keresünk. Sokat várunk a jövőben tőle, ne beszéljünk tehát kicsinykedve a moziról, mert külömböző alkalmazásaiban olyan meglepetések elé állíthatja a világot, hogy egyik csodálatból a másikba esünk.-y -la. A Teleki Társaság ma délelőtt ii órakor tartja első felolvasó ülését a városháza nagytermében. Vendégeket szívesen és díjmentesen lát. Szememszedett valótlanság.- A „Nagybánya“ tendenciosus hamisítása. Nagybánya, 1908. decz. U. Laptársunk a szerdai közgyűlésről szóló tudósításában a Szerencsy József, dr. Fass Gyula, Virágh Lajos, Sólyom Ferencz, Rónai Géza, Jancsovils József, Kupás Mihály, tíyön- gyössy Gyula, Kornis Ernő és Morvay Gyula képviselőtestületi tagok által beadott s az 1909. évi közköltségvetés kiadási rovatának 60-ik tételére vonatkozó azon indítvány sorsa felől, mely indítvány a város összes hirdetményeinek évi pausále mellett a helyi lapok között tartandó árlejtés utján való kiadását czélozta, szándékosan hamis adatokat tett közzé, mely olvasó közönsége meggyőződésének félrevezetésére felette alkalmas, de mélyen sérti lapunk erkölcsi reputatióját is, melynek védelmében ezennel közreadjuk a közgyűlésről j felvett jegyzőkönyv idevonatkozó határozatát. | Ez szószerint a következő: „Több felszólalás I után a közgyűlés nagy többsége felállással ; történt szavazás utján az indítványt ez alakjában elveti; Soltész Elemér és dr. Makray Mihály indítványára azonban a közgyűlés a hirdetési ügy miként leendő megoldása czéljából az iratokat tanulmányozás és javaslattslel végett egy a polgár mester által összehívandó bizottsághoz teszi át.“ A tudósítás tehát ez utóbbi határozatot a lap czéljai érdekében elhallgatja s a közgyűlés menetéből minden történi hűség mellőzésével nem tudok oly mélyen betekinteni az ön sorsába. Azt hiszi azonban, én nem lázongok sorsom ellen? Feljázadok, beleneyettek, az örök bilincs, a morál. Álmatlan éjszakáimon kívánom az igazit, a fiatalt, a delit. De ha felébredek, megborzadok önmagámtól, önben hatványozva látom az én nyomorúságomat. Belátok a maga leikébe. Nem tudom elitélni. De mégis megborzadok önmagámtól. - Egyet kérek öntől Kató. Mielőtt elszánja magát az utolsó lépésre, mondja meg nekem. A beszélgetést nagy lárma szakitá meg. Elszabadult kocsi közeledett vad vágtatással. Az utón pedig a két kisleányka játszott gyanútlanul. Rémes sikoltásba tört ki a két anya. És versenyt rohantak lélekszakadva a két kis angyalka felé. Elkapták őket a vágtató kocsi elől. A két gyermek hangosan kaczagott a mulatságon. A két asszony sokáig szótlanul pihengett. Végül megtalálták egymás kezét. Egymásba kulcsolták és sirva fakadtak. Talán az iménti gondolataikat siratták. Amelyekre oly hirtelen választ adott valaki. Nincs rossz nő, kivált ha anya. Ugyan kinek volt valaha rossz az anyja? A fasorból két férfialak bontakozott ki. Mindkettő szürkülő. Az egyiken meglátszik a kereskedői jómód; van vastag aranyláncza és gyémántgyűrűje. Á másik kopott, szürke alak. Nyakkendője rendetlen csomóra kötve. A két gyermek ujongva szalad elébük: Apa! Apuska! És elibük mennek az asszonynak is. Elmondják az iménti ijedségüket. Egyszorre beszélnek mind a ketten. Barabás B. Ferencz.
