Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-09-12 / 35. szám

ben tartsa, sőt a közegészségügy és tüzrendőri követelmények iránt absolute nincs érzéke. Takarítás czimén akkor vezeti le a vizet a csövekből, a mikor jónak látja s teszi ezt anélkül, hogy a rendőrségnek jelentené, a mely gondoskodnék róla, hogy ily* mesterségesen okozott vízhiány idején a tüzőrség fokozottabb figyelemmel legyen. A Krisztus koporsóját se őrizték ingyen, tehát a kincstári alkalmazott álláspontja se lehet a maga szempontjából altruistikusabb, de egy kútfelügyelő állandó alkalmazásával se értük el a közegészségügyi tekintetek védelmét, mert a kút olyan piszkos, olyan elhagyatott, hogy a gondviselés különös kegyelmének köszönhetjük csak, hogy a járványos betegségek nincsenek permanentiában. A kutat be kellene sürgősen fedetni s ennek nem szolgálhat akadályul az a körül­mény, hogy a napszámosok elesnek a reggeli mosdójuktól, sem az, hogy maholnap meglesz a vizvezeték, mert addig egy járvány megtize­delheti városunk közönségét. * * * Tanul mány utón. Dr. Makrai) Mihály polgármester és Bá­lint Imre erdőtanácsos a pénteki vármegyei gyűlésről Petrozsényba utaztak, hogy az ottani nagyszabású teherszállító sodronykötél pályát s annak technikai berendezését tanulmányozzák. A városi erdőgazdaság üzemének és jövedel­mének fejlesztése a városi háztartásra nézve felette fontos, mert a már létesített s létesíteni határozott nagyszabású befektetések következ­tében létérdekünk a közjövedelmek fokozása. Nálunk a sodronykötél pálya a bérczekről való fa és rönkő leszállítás költségeinek csök­kentését czélozná s kombinálva a létesíteni szándékolt iparvasuttal erdőgazdaságunk fejlő­désére hatalmas lökést adna, ha - a beveze­téssel a termelési költségek redukálása volna elérhető. Mindenesetre czélszerü és hasznos ezen tanulmányút s eredménye elé érthető kíván­csisággal tekintünk. 1908. szeptember 13. felejteni. Vágyott utánna s mindennap látta kedves, bánatos arczát, hallotta hangját, mert még mindig ott laktak tőszomszédságban. Napokig nem volt feléje sem a háztájéká­nak Péter. Kiment a tanyára azon ürügy alatt, hogy ott dolgozik. Pedig bizony nem dolgozott 5 egy makulányit sem. Csak tűnődött, meren­gett egész nap. Egy naplementekor a felesége feljárta a falut, Pétert kereste, mert már harmadnapja nem volt otthon. Nem találta sehol sem. Kiment a tanyára is. Egyszer csak harangozáskcr ott jött Péter a kis utón. Hazafelé tartott. Boros volt. Valami szerelmes nótát dalolt. Mikor a nóta utolsó sorát dalolta, a Hajnalék háza elé ért. A kis kapuba kint állott Maris. Szóba állt vele. Há­zassága óta először. — Péter! Jöjjön be egy szóra az udvarra. Nincsen itthon az édes apám. — Akár száz szóra is angyalom? . . . Bementek az udvarra. — Péter lelkem, édes mátkám, szeret még ? — Csak úgy mint régen ! — Ha a felesége meghalna ... hiszen sok­szor beteg . . . hát akkor elvenne feleségül!? — Ha még egyszer szabad lennék . . . csak te lennél az enyém, vagy én a halálé! — Akkor nem sokára egymásé lehetünk! — Mit beszélsz!? — Elmondok mindent. Nagyot Tettem, rettenetest. A nagy szerelem vitt reá! Ma este naplementkor a felesége kereste kelmedet a faluban, aztán kiment a tanyára. Utána mentem. A Dóka kutnál utolértem. Kérdeztem, hogy mi járatban van. Megmondta. Azt mondtam neki, hogy kelmed a vizi malom mellett az „Alig- ! 2>ar«.sry'fc>áaa.'y«».± Blrlap Az önkéntes tűzoltóság. Az önkéntes tűzoltóság hétfőn a Liba­mezőn vizsgagyakorlatot tartott nagy számmal meghívott, de abból nehány megjelent közönség előtt. Az érdeklődés teljes hiánya szinte meg- magyarázhatlan s a nemes hivatás teljes neg­ligálását jelenti. Hogy várjunk az olyantól készséget a belépésre, a ki a meglevőnek szemlélete iránt is érzéketlen, pedig igazán bámulatra méltó az a haladás, melyet a gya­korlati képzettségben tűzoltóink produkáltak. Minthogy minden felhívás, kapaczitálás eredménytelen maradt s az önkéntes tűzoltóság számban absolute nem erősödik, ennélfogva annál nagyobb a tűzoltó parancsnokság s külö­nösen Rónai Géza alparancsnok érdeme, hogy látva a tartózkodást nem veszti el kedvét és ambiczióját az intézmény fejlesztése iránt, hanem szívvel; lélekkel és alapos szakképzettséggel buzgólkodik a bentlévő önzetlen egyének ki­képzésén. Büszke is lehet katonáira ! HÍREK. Szeptember 13. Személyi hírek. Nyirő Géza kolozsvári kir. itélőtáblabiró és Nyirő Gábor tengerészeti főfelügyelő városunkban tartózkodnak. - Ssentmiklóssy József kir. járásbiró, járásbíróságunk vezetője pár napi tartózko­dásra Kolozsvárra utazott. — Konkolyt Barna a mino­ritaház főnöke ezen állásáról lemondott s városunkból eltávozik. Elválását barátainak és tisztelőinek nagy száma sajnálja. Szavazat. A nagybányai ref. egyháztanács hétfőn d. u. 5-órakor tartott ülésében a másod­ízben elrendelt püspökválasztáshoz szavazatát Dicsőít József debreczeni lelkészre adta. A szavazatok felbontása szept. 22-én lesz. Kedélyes estélyt rendez az Iparos Ifjak Önképzőköre folyó hó 20-án, jövővasárnap. Ez alkalommal színre kerül: „Az ajánlott levél“ czimü vígjáték 1 felvonásban. Személyek: Hor- tense, fiatal özvegy: Muzsay Jolán, Francine, komorna: Muzsay Ilonka. Fougasson amerikai: Sztracsenyek Béla. De Courvalin Hektor: Nagy János. Ezt követi: „A bakfis'1. Monológ. Elő­adja: Makovics Róza. - „Az ügyetlen ember". Magánjelenet: Előadja: Podlócz János. Külön meghívót nem bocsátanak ki. Vendégeket szí­vesen lát az egyesület. Kezdete este 8 órakor. Műsor ára 80 fillér. álló“ csárdában iszik. Arra felé sietett. Én meg utánna. Nem járt arra más egy lélek sem. A malomban, hogy vasárnap van senki sem volt. Nem látott bennünket csak az Isten. Mikor Juiis a vizi malom mellett a hidra lépett, ott termettem mellette és bele taszítottam a fo­lyóba . . . Ott a folyó mély és örvényes. Az örvény elsodorta. Elmerült.- Őrült vagy Maris ugy-e ? A szerelem elvette az eszedet, vagy lázban vagy!?- Nem vagyok őrült, csak az lettem volna a nagy epekedés miatt. Most már nincsen gátja a szerelmünknek . . . Senki sem látta a cselekedetemet!- Igaz, hogy ezt tetted?- Igaz . . . Most már még jobban szeret, ugy-e ?!- Irtózom tőled ... te ... te gyilkos! Péter elrohant a vizi malomhoz. A fele­sége ott feküdt a malom közepén. Még élt. Az arra járók kifogták. Marist nem jelentették fel. Nehány nap múlva eltűnt a faluból. Az apja beteg lett bele, hogy a leánya gonosz cseleke­detét meghallotta. A bánat naponként sorvasz­totta, mint a forró nyári nap tüze a hervadó virágot. Mikor magában volt és a leánya sor­sán tűnődött, sirt és átkozta a pert, melyet Csapó ellen folytatott. Csapó János pedig sokszor mondotta a menyének, Marisról beszélvén: nem messze esik az alma a fájától. 3 Uj postapalota. A ref. egyháztanács megbízásából Soltész Elemér lelkipásztor hosszas tárgyalásokat folytatott a posta-igaz­gatósággal a régi pap- és kántoriak helyén építendő posta- és távirdahivatal bérpalotája érdekében. Ezen tárgyalások végleges megálla­podásra vezetettek s a kincstárral az építendő hivatal helyiségek bérletére vonatkozólag a szerződés meg is köttetett. A ref. egyház­megye csütörtökön Bikszádőn tartott közgyű­lésében ágy az egyháztanács által előterjesztett építési terveket és költségvetést, mint az épí­tési kölcsön felvételét és a bérleti szerződést jóváhagyta s az egyházkerülethez felterjeszteni rendelte. Az építést még ez év folyamán meg­kezdik s Soltész Elemér lelkipásztornak külö­nös érdeme, hogy egy impozáns, szép épülettel fog városunk gazdagodni. A kereszthegyi híd. Már hatvan napja, hogy a rakonczátlankodó Zazar alaposan meg­rongálta a kereszthegyi hid alapzatát. Akkor elzárták a közlekedést a hidon keresztül, úgy, hogy két kilométernyire a Libamező felé kell kerülniük a szekereknek s a kocsiknak. A helyreigazításhoz kellő gerendák s a deszkák már régesrégen oda szállitvák a helyszínére, de munkához mai napig nem fogtak. A meg­rongált hid a közlekedés nehéz akadályául szolgál a kereszthegyi bányamű üzemi szállítá­sainál, a kórházi orvos beteglátogatásainál, nem számítva a magánosok felesleges időpazarlásával felmerülő károkat. Óhajtandó volna, ha a vá­rosi tanács ezen tarthatatlan állapotot meg­szüntetné. Pályázat szolgabirói állásra. A dr Domahidy Pál lemondása folytán megüresedett szatmári szolgabirói állásra dr Falussy Árpád főispán pályázatot hirdetett. A pályázat határi­deje f. é. október elseje. Ez állást az október havi rendes közgyűlésen töltik be. Helyreigazítás. Lapunk múlt számának „Nyilvános nyugtázás“ czimü czikkébe tévesen lett szedve, hogy n. Liszkay Istvánná síremlé­kére Moldován Lászlóné 1 K-t adományozott, a mennyiben nevezett úrasszony 10 K-val járult a nemes czél kiviteléhez. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybá­nyai ref. egyházmegye f. hó 10-én tartotta őszi rendes közgyűlését Bikszádőn. Ez alkalommal igtatták be hivatalába Tóth Dániel lelkészi ta- nácsbirót. A hatodik világi tanácsbirói székbe ludányi Bay Lajos volt országgyűlési képviselő, nagybányai presbyter választatott meg, kinek beigtatása jövő tavasszal Nagybányán lesz. A közgyűlésen 75 igazolt tag volt jelen. Velőtlen rövidség. Egy földbirtokos, akinek hatalmas terjedelmű uradalmai vannak, szerencsétlenül járt a gazdaságán. A paraszt- nábob — amilyen vagyonos — polyvaként szál­lingóznak feléje a pénzek — olyan lomha gon­dolkodású. A minapában kitört a lába. Azonnal táviratozott egy berlini specziálista doktornak. A távirat szövege az volt, hogy jöjjön azonnal, mert kitörött a lába. Azután következett az aláírás és czim. De az orvos nem érte be ezzel a szűkszavú meghivással, hanem ezt sürgö- nyözte vissza: „Kérek pontos leírást, hogy hol törött ki a láb.“ Mire a beteg ezt válaszolta: „A tehénistálló mögött. Utazzon tüstént, mert nagy fájdalmaim vannak.“ A ligeti térzenét keddtől kezdve délután öt órakor fogják kezdeni. Mit lehet lefoglalni? A végrehajtási novellának legjelentősebb vívmánya az, amely kimondja, hogy az adósnak szükséges házi bútorait nem lehet lefoglalni. A törvényhozás azonban már nem gondoskodott róla, hogy ezeket a szükséges bútorokat közelebbről meg­határozza. Az igazságügyminiszter úgy látszik, nagy barátja lehet a jogi bizonytalanságoknak, mert elképzelhető, hogy a törvény hiányos in­tézkedése a jövőben még sok súrlódást fog okozni. A budapesti végrehajtók, hogy legalább Budapesten egységes legyen az eljárás, elha­tározták, hogy mindnyájukra nézve kötelező megállapodásra lépnek. Értekezletet tartottak a törvényszéki palotában egyenhangulag kimon­dották, hogy minden rangkülömbség nélkül a szobabútorok közül a jövőben két ágy, két ruhaszekrény, egy asztal, hat szék, egy mosdó­szekrény, egy lámpa, a konyhabútor többé le nem foglalható, a többi bútort azonban szaba­don lefoglalhatják a hitelezők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom