Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-08-16 / 31. szám

1908. augusztus 16. 3 HÍREK. Augusztus 16. A jóindulatú testvérváros. Közöltük volt, hogy Felsőbánya város a vízvezetékünk létesítéséhez szükséges forrás­vizet évi 1000 korona használati díjért tetőzve egy villamos motor íelállitási és berendezési költségeivel — hajlandó engedélyezni. Megütközésünkre a „Felsőbányái Hírlap“ vezérczikkben válaszol s igyekszik szűkkeblű eljárását igazolni, mi azonban felhozott érvei­ből fogjuk megállapítani, hogy a nyújtandó szolgáltatás követelt ellenértéke horribilis s az üzleti szellem igenis megnyilatkozott a hatá­rozathozatalkor. A városi malmok üzemének szakadatlan fenntartása érdekében kívánja Felsőbánya a villamos motor berendezését, holott ezen mal­moknál az időszakos szünetelés eddig is gya­kori volt, tehát ha tőlünk a villamos motort kérik, a malom működésében félbeszakadás nem fog többé bekövetkezni, mi által Felső­bányának nemcsak villamos motort juttatunk, hanem a malmok állandó működésének bizto­sításával jövedelmét ezen irányban fokozzuk s ezért az volna a méltányos, ha a villamos motoron felül még kért 1000 korona bér te­temesen redukáltatnék. Ugyanis azok a többi vizjogositványok csak reménybeli értéket képviselnek, akár csak egy osztálysorsjegy, mert valamely ipari üzem vizerőre berendezése még Felsőbányán se köny- nyen valósulhat meg! Károsodás és értékcsök­kenés e tartalmatlan vizjogositványokban tehát elő nem állhat, mert még értékesitetlenül he­vernek s ha állna is ez a tulóvatos kombináczió az értékcsökkenés még nem jelenti egyszersmind a teljes értékpusztulást, mely positiv alapul szolgálhatna a károsodás megállapítására. Az értékcsökkenés megállapítása felette rugékony valami ott, a hol még a valódi érték se lett gyakorlatilag megállapítva. Ezt a frázist tehát a közgyűlés határozatának meghozatalakor minden lelkiismeret furdalás nélkül mellőzhette volna annál is inkább, mert módjában lett volna Szinte fojtogatta Örzse néni torkát a szó; szerette volna megmondani, hogy hiszen nem nekik készítette a sok drága holmit. Elbúcsúztak . . . Oda volt Örzse néni éjszakája . . . Csak forgolódott ágyában, egy csepp álom nem jött szemére, szüntelen az fúrta fejét: miért vetette meg őtet a nagysága. Mindjárt másnap bekullogott hozzá. Az a szokott szívességgel fogadta. Beszélgettek min­den féléről; végre a búcsúra terelődött a szó! Örzse néni nagy alázatossággal kérdezte a nagyságától, hogy miért nem volt szerencséje, pedig milyen szép levélben hitta meg, aztán jó ebéddel várta. Az úrnő szó nélkül egy levelet adott át Örzse néninek. Ez kezébe veszi, olvassa. „Kedves néni! Ne tessék rossz néven venni, öreganyám azt üzeni, hogy most nem hívhatja meg búcsúra, mert olyan eset jött közbe, hogy nem lehet.“ — Tyű! az iskoláját annak a leánynak — kiáltott Örzse néni — Hiszen ezt Mari húgom­nak írtam; nagyságának mást Írtam. Óh, óh! az a lány fölcserélte a kopertát! Most már értem, miért jött el öcsém egész pereputtyával meg aztán miért vártam hiába a nagyságát. — Nem baj, Örzse néni — szólt moso­lyogva az úrnő — majd máskor .... majd esztendőre. Eddig meg lett volna a dolog; de otthon volt mit hallgatnia Katiczának. — Miért is járta hát ki mind a hat isko­lát, mikor még egy rongyos levélnek sem tud annak rendje és módja szerint végérejárni! — dörmögött százszor, meg százszor Örzse néni. feltételesen határozni olykép, hogy a meny­nyiben ezen vizjogositványok értékesítésének komoly alkalma kínálkozik, városunk az érték- csökkenés és valódi érték közötti különbözeiét megtéríteni, illetve felemelt bért tartozik fizetni. Ha ebben nem volt, abban mégis csak gavallér lehetett volna Felsőbánya, hogy a bér megszabásánál a város tulajdonát képező érték­telen területeknek a forrás foglalás czéljaira való átbocsátását s csöveknek a város terüle­tén átvezetését figyelmen kívül hagyja, hisz ez a legkevesebb, a mit jóindulatától elvárhatunk anélkül, hogy a jelenkor lelkiismerete ez ellen tiltakozhatnék. Mi tehát még a nyert felvilágosítás után is túlzottnak tartjuk Felsőbánya város feltéte­leit; tartsa fenn ezeket arra az időre, misor Nagybánya csakugyan virágzó, jó módú, gond­mentes nagy város lesz s Felsőbánya csak mint annak egyik kiránduló külvárosa, telepe fog szerepelni. Addig azonban sokkal olcsóbb vizet szeretnénk élvezni! * Személyi hirek. Mikó Béla nyug. bányataná­csos rokonai látogatására városunkba érkezett - De- mény Géza budapesti tüzérfőhadnagy a hét folyamán városunkban járt. Esküvő. Tréger Lajos fodrász folyó hó 11-én tartotta esküvőjét Orosz János nagy­károlyi szigyártó-iparos leányával: Erzsikével. Emlékeztetőd Héttőn d. u. 2 órakor társasebéd lesz a Kaszinóban a szatmári tüzoltó- kcngressusról átrándult vendég tiszteletére. Az eddig jelentkezett kirándulók száma 118. Egy teríték ára 3 korona. A szatmári tűzoltó con- gressus tagjainak fogadtatása Nagybányán hét­főn délelőtt fél 11 órakor a vasútnál, hol a városi és kincstári tűzoltóság élén a vendége­ket a város nevében Égly Mihály városi fő­jegyző fogadja. Innen a bányászzenekar veze­tése mellett bevonulás a Kaszinó nyári helyiségébe, ott villásreggelizés, azután a város, a Szent István torony, városi muzeum, Széchenyi-liget, kereszthegyi bányák megtekintése. 1 órakor a városi önkéntes tűzoltók mentőgyakorlata a Rákóczy-téren. Délután pont 2 órakor közebéd a Kaszinó nyári helyiségében fedett sátorban. Visszaindulás a különvonattal Szatmárra este 10 órakor. A rendezőség kéri a város közön­ségét a nemzeti lobogó kitűzésére. Karrikaturák. Rácz Péter festőművész kellemes szórakozásban részesítette városunk közönségét. Köz- és társadalmi életünk általá­nosan ismert egyéneiről festett találó és ötletes karrrikaturáit Kovács Gyula könyvkereskedő kirakatában közszemlére helyezte el s azóta valóságos bucsujárás van a kirakathoz. A ké­pek legnagyobb részét már megvásárolták, azonban a mester megvigasztalj, hogy a foly­tatás következik. Eljegyzés. Kassay Kálmán, a Spinettí Sándor utóda czég főnöke eljegyezte özv. Thierry Vilmosné kedves leányát: Ilonkát. Az ifjúság kabaret=estélye múlt va­sárnap zajlott le s minden tekintetben jól si­került. Sajnos, hogy a rossz idő miatt az előadást a Kaszinó nagytermében kellett meg­tartani, mert e miatt a szokatlan nagyszámú közönség a kényelmetlenségig zsúfoltan helyez­kedhetett el s talán ennek tulajdonítható, hogy az egyes számokat nem kisérte oly élénk figyelemmel, mint a minőre az egyes szereplők rászolgáltak. A rendezés ügyes volt s a Prog­ramm találékonyan válogatott, csak egy számban pikáns, melyre közönségünk hála Istennek, még nem eléggé érett, e miatt jövőre mellőz- tetni szeretnek. Úgy a fáradhatatlan rendező­séget élén Fliesz Henrik, Németh Béla és Bertalan Istvánnal, mint minden egyes szereplőt őszinte elismerés illeti az élvezetes estélyért, mely a jótékonyság jegyében is szép ered­ményre vezetett, a mennyiben közel 200 korona tiszta jövedelmet produkált s ez a Kaszinó és Műkedvelőtársulat javára osztatik szét. Tíz gyüjtő=táska. A József főherczeg szanatóriuma a javára leendő gyűjtés czéljából tiz gyűjtő-táskát küldött a tanácshoz, mely dr. Kádár Antalnét kérte fel a gyűjtés vezetésére. Próbabál. Rád Ruben tánezmester a dél­utáni gyermektanfolyam befejezéséül csütörtö­kön este próbabált rendezett a Polgári Olvasó­körben, melyen a növendékek hozzátartozóin kivül nagy közönség jelent meg s gyönyörkö­dött a tánezoló gyermeksereg ügyes és rutini- rozott mozdulatain. Az egyes külön tánezok pedig valósággal elragadták s a tánezmesternek ; oly reklámul szolgáltak, mely sokszorosan elő­nyére s jó hire fokozott elterjedésére alkalmas. A korcsmák szaporítása. A legutóbb megtartott közigazgatási ülésen a pénzügyigaz­gató megemlékezett az állami italmérésekről és ajánlja, hogy a községek kérjék az italmérési engedély, mit meg is kapnak és ezáltal nehány száz korona évi jövedelemhez juthatnak. Szóval nem elég helyen mérik az alkoholt, mely né­pünk egyik legnagyobb ellensége, szükség van rá, hogy hivatalos utón ihassa le magát holt részeggé a magyar. Elhalasztott gyűlés. A cionista nagy­gyűlés, mely aug. 23-ára volt hirdetve, Káhán betegsége miatt később meghatározandó időre el le .t halasztva. Tánczmulatság. A nagybányai Zsidó Ifjak f. hó 8-án a Kaszinóban tánczestélyt ren­deztek. Daczára a kellemetlen időnek és annak, hogy előtte és utána szintén mulatságot ren­deztek, az estélyen számosán jelentek meg s az pompásan sikerült, a bevétel meghaladja a 400 koronát. Jegyeiket megváltották: Auer Henrik 10 K. Dr. Varsa Ernő, Linczer Károly és fia, Harácsek Vilmos utódai 5-5 K. Stein- feld Móritzné 4 K. Ábrahám József, dr. Köves Miklós, Bajnóczy Sándor, Frieder Vilmos, Wass Lajos és Weisglass Ármin 2 — 2 K. Felülfi- zettek : Farkas Lipót 5 K, Rezső Sándor, Weisz Samu, Vajda Márton 2 - 2 K. Benedek Vilmos, Rózenberg Ferencz, Klein Hermán, Hausmann N., Málek Izsó, Becher Márton, Grünfeld Antal, özv. Lévi Józsefné, Hirsch Mór, Simon Lajos, Veisz Salamon 1-1 K. Friedman Albert, Izsák Elemér 50-50L Grósz Márton, N. N. 40-40 L Közgyűlés. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület tegnap délelőtt a városháza nagyter­mében rendkívüli közgyűlést tartott,melynek leg­fontosabb tárgyát képezte Kende Zsigmond elnök és Dr. Keresztszeghy Lafos alelnők lemondása. A közgyűlés, melyet Szeőke Barna alelnők veze­tett, sajnálattal vette tudomásul úgy az elnök, mint az egyik alelnők lemondását s érdemeiket jegyzőkönyvileg rendelte megörökíteni. Az elnök választás határidejét az ősszel egy rendkívüli közgyűlésen fogják megejteni. Ezután a köz­gyűlés több kisebb tárgyat ietézett el. A szatmári tűzoltó kongressus és dal­ünnepre dr. Makray Mihály polgármester, Torday Imre tanácsos, Rónai Géza tűzoltó alparancsnok a tűzoltóság nehány tagjával a ma reggeli vonattal Szatmárra utaztak. Dalár­dánk 28 taggal Szőke Béla h. plébános dirigá­lása alatt fog a dalünnepségen résztvenni, mely czélból a ma délutáni vonattal indulnak Szatmárra. Ne bántsd a magyart! Nem hiába első hadverő nemzete voltunk mindig a világnak; a magyarral ma sem bírnak a lovagi tornában. Londonban most a világ minden nemzetének legacélosabb izmu iíjai mérték össze erejüket s a legfontosabb két lovagjátékban; a birkózásban és a karddal való vívásban magyar ifjak lettek a legelsők, az úszásban pedig a sok jeles úszó közt a második lett a magyar. Büszkék lehetünk ifjú véreinkre. IV\it kaczag a czigány ? A czigány beleeset a kútba. A felesége borzasztóan kia­bálni kezd. A szomszédból négy parasztember siet a czigány udvarára és kötelet ereszt a kútba. A póruljárt more alul megfogja a köte­let és a szomszédok felhúzták. Mikor az élet­mentők eltávoznak és a czigány magára marad a feleségével, torkaszakadtából el kezd röhögni. Az asszony rászól: — Mit nevet kend ? — Azt nevetem, ha a kút közepén eleresztettem volna a kötelet, akkor az a négy bibaszt úgy hátra­vágódott volna, hogy kezük-lábuk kitörik. Az uj huszkoronást be akarják vonni. Azt mondják, hogy zsebben hurczolás folytán könnyen meg nyövik. Boldog emberek, akik addig hordják a zsebükben. Szegény fejünk megéri, hogy divatból megyen, mielőtt egynek is sikerült volna birtokába jutni. Nagybányai

Next

/
Oldalképek
Tartalom