Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-01-19 / 1. szám

1908. január 19. Nagybányai Hírlap 3 Ifibbeket itt általágosságban megemlítem. Első sorban megemlítem az iparos önérzetés osztály tudatosság hiányát. Nincs meg bennünk a kellő önállóság! Egészen megszoktuk, hogy a mások eszével gondolkozzunk. Közönyösek vagyunk még a magunk sorsa iránt is. Minden segítséget csak másoktól várunk ahelyett, hogy azt első sorban a magunk összetartó erejéből merítenénk. Nincs meg bennünk a kellő Ítélőképesség sem a magunk, sem a közdolgaink helyes elbírálásánál. Nem is törekszünk erre; gyakran tévutakon vezettetjük magunkat. Sokszor csak a mi válla­lókon ^érvényesülni akaró egyes exisztencziák- tól! Őszinte szó ez iparos társaim, de ha •szinték akarunk lenni és igazat mondani, ezt sem másoknak, sem magunknak való hízelgés­sel, hanem csak az őszinte szó kimondásával tehetjük. Másik főbaj az iparosok szervezetlensége. Ha a mai szervezkedő világban minden vona­lon, még a felsőbb régiókban is csak a szervez­kedést látjuk, sokkal indokoltabb ez nálunk, hol az országban élő 467.298 önálló magyar kisiparos sorsáról van szó. Sok szó folyt már széles e hazában e körül is, de ahol a szer­vezkedés terén csak némi kis eredményt hoztak létre iparos társaink, mire szervezkedtek? A gyűlöletre! A munkaadó és munkások között ma napság fenn levő nagy ellentétek minél nagyobbra való kiszélesítésére! Mintha munká­sainknak emberi mivoltuknál fogva nem is volna joguk, ép úgy mint nekünk, a maguk sorsuk, sokszor sanyarú helyzetük türhetőbbé való tételére törekedni! De erre egy más alkalommal óhajtok csak reá térni, mert ezúttal az iparosok szervezkedéséhez szólok, hogy miként lehetne azt a mások sérelme nélkül ideálissá tenni. Ideálissá szervezkedésünket csak úgy te­hetjük, ha mintát hozzá, — terrorisztikus törekvéseiktől eltekintve, — a munkásainktól veszünk. Szervezkedjünk arra első sorban, hogy teljes szakképzettséggel biró és a viszonyokkal számolni tudó iparosok legyünk. Hogy képzet­tek legyünk ipari készítményeinket a méltá­nyosság határainak szemmeltartása mellett ér­tékelni. Az értékelésnél munkánk és szaktudá­sunk méltányos diját ép úgy meghatározni tudjuk, mint azt velünk szemben a mi mun­kásaink teszik. Szervezkedjünk arra, hogy szaktudásunkon kívül magunkat önműveljük, hogy a társadalmi téren is kivehessük a minket megillető részt. Különös súlyt helyezzünk az önművelődésre, hogy amit szüléink, egykori mestereink vagy gyámjaink talán nem is tőlük függő okokból velünk szemben az iskoláztatásunknál elmulasz­tottak, az igy is megszerzett elemi ismereteket az élet iskolájában szerzettekkel kiegészítve szélesítsük látókörünket, hogy meglehessen a fentebb említett helyes Ítélőképességünk arra, hogy végre a magunk lábán legyünk képesek járni. Szervezkedjünk arra, hogy a magunk ügyeit minden kívülről jött befolyás nélkül magunk tudhassuk intézni és elbírálni, hogy a magyar társadalom értelmiségének egyik ré­szét az iparos osztály képezze, hogy valamint a múltban hazánk és a városok sorsának in­tézésében az egyiken döntő tényező a törté­nelem tanúsága szerint is az iparososztály volt, az legyen a jövőben is ! Tehát, ha a haladó kor forgatagában ma­gunkhoz méltóan akarjuk helyünket megállani, egy minden tekintetben intelligens, osztály­tudatos és a kollegális szeretet jegyében erősen szervezett és önérzetes iparos osztályra van szükség. Ez nemcsak a magunk és fejlődő iparunk, hanem az egész magyar társadalom érdeke is. Ezekben voltam bátor szerény nézeteimet a szervezkedésről bevezetés képen vázlatosan előadni. Ha szerit ejthetem, folytatni fogom. Kupás nihály. Az ifjúsági kör. Alakult városunkban 1867. évi deczember hó 30-án. Ezelőtt negyven esztendővel. Azon időszak a magyar érzés, viselet, szokások fel­elevenítésének ideje volt. A politikában is nagy fordulópontot képezett; az elnyomott magyar nemzet alkotmányát szentesített törvényekben ekkor nyerte vissza. Az egész ország boldog­ságban, örömben ünnepelt és hozzálátott el­maradt hazafias és egyéb közhasznú intézmé­nyeinek gyökeres megteremtéséhez. Kaszinók, egyletek, képtárak, könyvtárak alakultak, me­lyek mindezt a czélt szolgálták és felkarolták, mely eddig nagy mértékben korlátozva volt, a magyar művelt társadalom kialakulásának eszméjét. E hangulatban, ily eszme szolgálatában született meg a nagybányai ifjúsági kör. Az ifjúság már koránál fogva fogékonyabb, lel­kesebb, áldozatkészebb ily körülmények között. Romlatlan lelkében önzetlenül él a haladásnak a közjónak eszménye és a hazaszeretet virága. Büszke fejét nem törte le az élet járma, egye­nes derekát nem görbítették meg a sors csa­pásai, szabadságra ösztönző vágyak hevítik ifjú vérét, sarkalják tetterejét. Városunk ifjúsága is teljesítette köteles­ségét, mikor egyletének létrejövetelekor zászló­jára irta az összetartást, a szellemi művelődést, a testi erő férfias gyakorlatokkal való fejlesz­tését, tagjai között az előitéletnélküli szívélyes barátság szilárdítását és a korszerű üdvös eszmék támogatását. A közgyűlés szabta meg a kör irányát és határozott fontosabb ügyeik felett. Titkos szavazással választották az uj tagokat és a becsületbiróság határozta meg, ha az ifjúi hév összeütközésre acjott alkalmat — az elégtétel minőségét vagy Ítélkezett a fe­gyelmi eljárásban. Helyes intézkedések a tes­tületi szellem, az igazság megvédésére és az indulat féken tartására. Az akkori ifjak közül, kik még élnek, öregek lettek! De még mind­annyinak megtelik lelke a visszaemlékezés édes varázsával, hogy mily szívből tudtak örülni a közöttük folyt nemes verseny eredményezte sikereknek! Azóta hivatásának derekasan meg is felelt és virágzott a kör. Hazafias missiót teljesített ezen a nem­zetiségiektől körülözönlött végvidéken, hol a magyar érzés nyilvánulásaira és terjesztésére nagyobb szükség van, mint bárhol. A legutóbbi választásoknál szóval, tettel segítettek diadalra vinni a függetlenségi zászlót. Több alkalommal rendezett a kör már- czius tizenötödikén, október hatodikén népgyü- léseket, hol a kör tagjai szónokoltak, szavaltak, felolvastak és élesztették a lelkesedés lángját a polgárság szivében! A kör sportüző működé­séről tesz tanúbizonyságot a kör kebelében létesített torna és vivóklubb, melynek egykori virágzását a ma is meglévő, de sajnos, haszná­latlanul heverő 3 — 4 rendbeli vívó felszerelés, pengék, vitőrök, labdák ereklyeképen hirdetik. A komoly feladatok teljesítése mellett volt idejök a kedélyességre és a szórakozásokra is. Gyűléseiken, melyeket a fehér asztal mellett tartottak, többnyire sirig hű baráti kötelékeket szilárdítottak meg, melyek sokszor egy egész életre kihatottak. Itt beszélték meg a báloknak, a kirándulásoknak rendezését is, melyeknek éltető lelke és vezére a kör volt. Állandóan anyagi segítséggel támogatták a czigányzenekart, gondjuk volt annak kikép­zésére, hangjegyek beszerzésére. Ezek fejében fegyelmezték őket, a czigányok pedig húzták kedvvel, érzéssel, busán, vagy talp alá, mint a parancsolat. Említésre méltó, hogy az ifjúsági kör ala­pította meg és szerkesztette a legelső nagy­bányai hírlapot. Ilyen volt az ifjúsági kör múltja! Önkén­telenül felmerül a kérdés jelenét illetőleg! Megdöbbenéssel veszünk hirt a jelenlegi tagok­nak nyomott hangulatáról s tapasztaljuk ennek áldatlan következéseit! Tudjuk, mennyire fontos tényező városunk társadalmában az ifjúsági kör. Tagjai külömböző társadalmi osztályok fiaiból kerülvén ki közös működésűkkel az osz­tályok összehozását, egyetértését és egybe­olvadását mozdítják elő. Lehetséges, hogy a manapság uralkodó nehéz életviszonyok, az ifjaknak korai szellemi tulhalmozottsága, okai annak a rideg közönynek, mely most megbé­nította karjukban az erőt, megfagyasztotta keblükben a lelkesedést! Igaz, hogy vállalko­zásukat a közönségnek teljes mértékben támo­gatnia kell, nehogy annak részvétlenségén hiusuljun meg törekvésük, a mire nem egy eset a példa. Az ifjúsági kör csak tetszhalott. Várja a csodatévő kezet, mely megérinti s uj életre serkenti. Friss vért önt az elernyedt tagokba és élethez segíti az alvó ifjúsági kört! Várjuk az uj Messiás eljövetelét! Az apák hagyomá­nyait ne hagyja hűtlenül cserben az ifjúsági kör akkor, midőn éppen negyven éves fenn­állásának emlékünnepét kellene ünnepelni. Jeney Gyula. ^ükérdarabolc Mindent bevont már a fehér Hólepel, Van is elég, szennyet és bűnt Fedjen el! Meg is jelent, mit vártam, már: A jeget, Korcsolyázni legpazarabb Élvezet. Pezseg vérünk és az arczunk Lángtól ég, Gyújtva csókol rózsát rá A fagyos lég. És repülünk, ámbár ugyan Megesik, Hogy pottyanunk; mert hát a jég Fene sik! Egy kislánynak, már nem tudom Hogy hívják, Épp mellettem köt korcsolyát Egy diák. S nem mer szólni hozzá, de szem Látomást, Karczolja rá a jégre a Vallomást. Akarattal siklik meg egy Szép leány, Segítségre gavallér kész Akárhány. Egyik a lányt sebtiben Megöleli: Bár szikráznak a mamának Szemei. Engemet is jól mulattat Most a jég, Egyedül, mert otthon van a Feleség; Végtére a szemem be nem Hunyhatom, Ha lebben a szoknya a szép Asszonyon. Kérem azért hű vagyok én, Mert végre, Nem vittem még soha senkit Én jégre. Bár mit mond is ez a világ Csúf szája . . . Legszebb pálya marad csak a Jégpálya. Dudás. Horváth Ferencz női és férfi divatáruháza Nagybányán, Felsőbányai-u. 4. Női és férfi ruhaszövetek, selyem és mosókelmék, ruhadiszek, vászon, asztalnemű, függöny, szőnyeg és paplanok, viaszos vásznak, kész női és férfi fell.ém.onCVVLe 13L, kézimunkák, játék-és díszműáruk, mindennemű bélés- és rövidáruk, ...... 1 1 — 11 a híres „Odeon“ beszélőgép és hanglemezek egyedüli gyári raktára. 1-52 —

Next

/
Oldalképek
Tartalom