Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-07-05 / 25. szám
I. évfolyam. Nagybánya, 1908. julius hó 5. 25. szám. NAGYBÁNYA TAIYSADA IjMI SS S25EPIRODAI.MI HETILAP. mm Előfizetési árak: Egész évre 6 korona, félévre 3 korona, negyedévre 1.50 korona, egy szám ára 12 fillér. Megjelenik minden héten vasárnap 8 oldal terjedelemben.--------------- -----------------------------------------------------------------------Fe lelős szerkesztő: Dr. AJTAI NAGY GÁBOR. Főmunkatárs: JENEY GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Vár-utcza 15. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is Rákóczi-tér. i^-—r*-—------------------------------Sü rgessük meg! Szatmárvármegye közönségétől a : zazari hid és a garbonáczi ut kiépítését, ; mert mégis csak a leglelkiismerelen*bb eljárásra vall a vármegye részéről, hogy a városunkra nézve ezen oly fontos két alkotás létesítését következetes hanyagsággal mellőzi. Annak ötletéből, hogy a legutóbb tartott városi közgyűlésen Bay Lajos képviselő oly élesen kikelt a vármegye ellen, a miért hathatós érdekeink védelmét következetes nemtörődömséggel elmulasztja s ennek daczára tőlünk lépten- nyomon áldozatot követel, mint most a főszolgabírói lakás és hivatal megépit- tetésével, - a város képviselőtestülete hangosan tüntetett Bay Lajos érveinek igazsága mellett. Kötelességünknek tartjuk, hogy megragadjuk az alkalmat, miszerint városunk közönségének elkeseredett hangulatát megrögzitsük, erélyét és kitartását megaczélozzuk, mert a múlt tapasztalataiból okulást meríthetünk arra nézve, hogy a vármegyénél érdekeink méltányos és igazságos mérlegelése iránt csekély az érzék, ezért azt minden megengedett uton-módon fel kell költeni. Esztendeje régen elmúlt, hogy a kereskedelemügyi miniszter azon szerződést, melyet városunk a vármegyével a zazari hid kiépítése tárgyában kötött, jóváhagyta s azóta semmi sem történt. Az állam- épitészeti hivatal utasítva lett ugyan a hid tervének kidolgozása, de ez csak írott malaszt maradt. S ezért senkit felelősség nem terhel, mert a vármegyének nem sürgős a dolog, holott mintegy erkölcsi kötelessége volna a hid gyors megépítése, hiszen városunk érthetetlen gavallériával 67% erejéig kötelezte magát az építési költségek viselésére, jóllehet az egészen a vármegyét terhelte. : Rákvörösre kellene a vármegyének pi- j rulnia, ha egy kissé érzékenyebb termé- ! szetü lenne. Az ügy felelevenítése következtében a tanács utasította a városi mérnököt, hogy a hid építési terveit és költségeit két héten belül mutassa be. a terv kidolgozásánál a vármegye által szándékolt vasszerkezet helyett, vasbeton szerkezet alapulvételét rendelte el, mert ily módon 40 — 50 ezer K építési különbözet éretnék el a város előnyére, bár a vármegye a vashidhoz köti magát, a mi nem csoda, mert az ő 33%-os »..'vzájárulása mellett a mi terhűnkre szebbet és hatalmasabbat épit, mint a mi a követelményeknek teljesen és okszerűen megfelel. Hiszszük azonban, hogy az illetékes minisztérium a mi tervünket fogadja el, s ennek gyors kieszközlése után addig kell ütni a vasat, mig hid lesz belőle, és a vármegyét. Ez utóbbi funktióra legalkalmasabb helynek a vármegyei közgyűlés termét s legmegfelelőbb eszköznek a városi összes bizottsági tagok tömeges megjelenését s a folytonos interpellátiót tarjuk. Az interpellátiókba minden egyes alkalommal belefoglalandó a garbonáczi ut kérdése. Ez az ut városunk közgazda- sági fejlődésének egyik hatalmas tényezőjét alkotná. Ha ez az ut kiépülne, felérne a zsibói vaswital. Ha kiépülné?! Addig nem épül ki, mig a vármegye a legkíméletlenebb erkölcsi nyomással arra szorítva nem lesz. Erre ismét csak a folytonos és erélyes sürgetés alkalmas, mely minden egyes megyegyülés alkalmával ismétlendő; vihart és orkánt kell szítani a székházban, tüntetést és botrányt rendezni mindaddig, mig jogos kérelmünk teljesítve nem lesz! Tizenegy éve, hogy a város a maga határán és költségén ezen utat kiépítette, holott erre sem volt köteles, mert az ut tisztán megyei ut, melynek létesítése és fentartása érdekében sulvos útadóval terheltetünk. De a város meghozta ezt az áldozatot saját közönségére való tekintetből, hisz ha nem cselekedte volna, postfundualis birtokainkhoz négy ökörrel vont szekereken se lehetne a sártengeres kátyúk között eljutni. A földmunkákat és átereszeket és hidakat megcsináltatta már a vármegye, R nagybányai Hírlap tárczája. A főnyeremény. — Irta: Ifj. Kárpáti Endre. — Tikkasztó nyári hőség nehezedik a város minden részére. A magas paloták között úgy összeszorul, megfülled a levegő, hogy az emberek majdnem elkábulnak tőle és a talpuk alatt besüpped az olvadó aszfaltburkolat. S ha csak az utczán volna olyan gyilkos a hőség! ... De nem kíméli meg a lakásokat, szobákat sem. Ott is felmelegszik a levegő és ugyan keserves a dolguk azoknak, akik az olyan kemenczékben még munkálkodni, fáradni is kénytelenek. Pedig igy áll a dolog mindenütt. A kenyér nyáron is szükséges a szegény embernek, azért meg kell alkudni a körülményekkel s huzni az igát ernyedetlenül. Vegyük csak mintának az egyik legkere- setebb magánmérnöknek, Zirczy Dezsőnek az irodáját. A függönyök leeresztve a nap sugárzása ellen, belül sülnek főnek a szegény hiva- vatalnokok. A legkisebbik szoba a princzipálisé, aki a maga részéről rendesen a puha divánon aluszsza át a nap legmelegebb részét. A külső szobákban ülnek a mérnöksegédek. Ők készítik el a terveket, rajzokat az egyes épületekhez s ha van kedvük, ha nincs, egész álló nap a kezükben a lénia, plajbász és csak akkor fújhatják ki valamennyire magukat, ha főnökük jóizü horkolását hallják a szomszéd szobából. Egyik forró délelőtt is hasonló szorgos munkába sülyedtek a szegény fiatal mérnökök, mikor a főnök ur kilódult a szobájából, hogy megtegye szokott ellenőrző szemléjét. Látókái az aranyos álomtól jócskán kidagadtak, arczán pedig a selyempárna lenyomata látható. Elcsoszog az asztaluk felé görnyedők háta megett; mindenütt megmarkolja az asztal szélét és nekitámaszkodva belepillant a tervrajzokba. Csikorgós czipője végigtipródik mind a két helyiségen, végül megállapodik a legutolsó j ablaknál. Szép, szőke, magastermetü fiatal ember ül az asztal mellett. Egészen uj ember, csak egy hónapja múlt, hogy belépett a hivatalába. Épen a czeruzáját helyezi s felveti fejét főnöke szavaira. — Nos, kedves Fekete ur, hogy és mint halad a munka? — Egészen jól, főnök ur. Pár nap még és tökéletesen belegyakorlódom. — Jól van; nagyon örülök . . . Hanem legyen olyan szives, jöjjön be pár perezre a szobámba . . . — . . . Kedves barátom — folytatta Zirczy ur, amint a kis szoba ajtaja becsukódott mögöttük — tudja-e, miért vettem fel munkatársaim közé, pedig ugy-e, messziről kellett ideutaznia? ... Es miért bocsátottam el elődjét ? ... Azért, mert a gondjaira bízott könyvtáramat (itt van, nézze, a nagy szekrényekben) iszonyú rendetlenségben tartotta és — úgy vettem észre, hogy a leányom körül forgolódott. Pedig az én Bözsike leányomnak tetemes hozománya van ... no, meg igen-igen ráér a férjhezmenésre. Még úgy is igen fiatal . . . Megértett, Fekete ur? . . . Fekete illedelmesen fejet hajtott, mint egy normálista gyerek, aztán udvariasan elköszönve kiment a szobából. Zirczy ur pedig, mint aki valami nagy dolgot müveit, kifogástalan úri tempóval fogta a kalapját, sétapálezáját és otthagyta a forró, bágyasztó szobalevegőt. Fekete szótlanul, mély gondolatokba merül- ten dolgozgatott az elkezdett munkáján. Már ismerte jól az említett leánykát, többször adott neki könyvet a könyvtárból ... és most hirtelen átgondolta, hogy milyen igen szegény is az 5 sorsa. Egész vagyona az a kis mérnöki gázsi, egy aranyóra, no meg pár gyűrű. Ezeket is mind a saját két keze munkájával szerezte össze s hogy vagyoni helyzetén jelentékenyen lendítsen: arra nincsen egyelőre semmi kilátása. Ha csak a jó szerencse meg nem gondolja magát . . . Ennél a pontnál kissé eltűnődött. Kell lennie valahol néhány sorsjegyének. Ej . . . ej . . . Hátha! . . . Kicsi, halvány reménysugár ütődött át a lelkén. De csak pár pillanatra. Mert rögtön eszébe ötlött, hogy soha senkit sem ismert még életében, akit sorsjáték tett volna gazdaggá. Amint igy elmélkedik, tanakodik, hirtelen nyílik az ajtó és feltűnik a küszöbön a szép Bözsike kisasszony. A mérnökök udvariasan felugrálnak helyükről és köszöntik az érkezettet, aki egyenesen Fekete asztala felé halad és mosolyogva nyújtja át a kezében tartott vastag könyvet. — Köszönöm az olvasni valót, Fekete ur
