Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)

1908-06-28 / 24. szám

4 1908. junius 28. A hol sok a pénzintézet. A szatmári összes pénzintézetek vezetői a minap tartott értekezletükön a piacz szolidságát és megbíz­hatóságát - mint fontos közérdeket - lehető­leg biztosítani akarván, a következő megálla­podásra jutottak: Öt vén belül újabb pénzinté­zet létesítéséhez segédkezet nem nyújtanak s e czélból: 1. Újabb pénzintézet létesítése czél- jából szövetkezett alapitó tagnak, vagy a netalán mégis megalakult újabb pénzintézetek igazgató- sági és felügyelőbizottsági tagjainak semmiféle czimen újabb hitelt nem adnak. 2. Ha öt éven belül mégis újabb pénzintézetek alakulnának, ezen pénzintézetek részvényeit jegyezni, illető­leg megvenni nem fogják, annak megvásárlásá­tól intézeteik tisztviselőit is eltiltják. 3. Újabb pénzintézetek részvényeire kölcsönt semmiféle alakban nem annak. Ezen megállapodásukat a mai naptól számítandó öt évig, azaz 1913. junius 29-ig magukra és az általunk képviselt pénzin­tézetekre nézve kötelező erejűnek elismerik és azokat intézetünk tisztviselői által is szigorúan megtartani elrendelik. Panaszkönyv. Általános a panasz amiatt, hogy az utczák takarítása nem a kora reggeli órákban, hanem később folyik és a seprés által felszállott por, piszok napközben szállong a megfertőzött levegőben, nincs ideje leülepedni, terjeszti a ragályt, a betegséget. A rendőrség figyelmét felhívjuk ezen visszás állapotra. A nyaralóknak elmegy a kedve az itteni tartóz­kodástól ilyen körülmények között. í neghivó. A nagybányai czipész és szabó­munkások szakegyesületei folyó évi julius hó 4-én, szombaton a Széchenyi-liget vendéglőjé­ben könyvtáruk gyarapítására zártkörű táncz- vigalmat rendeznek. Belépő-dij: Személyjegy 1 K 60 f. Családjegy 4 K. Pályázat. A szatmárnémetii törvényszék­nél egy III. osztályú hivatalszolgai állásra 4 hét alatt lehet beadni a pályázati kérvényeket. Czigánylakodalom. Érdekes és a kóbor czigányéletre jellemző lakodalom folyt le a múlt héten a halmi-i vásártéren, még pedig kettő. Természetesen pap és anyakönyvvezető nélkül. A hivatalos közegek jelenlétére annál kevésbé volt szükség, mert a házastársakat a törvény értelmében úgy sem adhatták volna össze. Az egyik menyasszony u. i. 12. esztendős volt, a másik 13, mig a vőlegények közül az egyik 14, a másik 15. Hangos pálinkázás, énekszó és esett disznó sültje mellett folyt le a kettős családi ünnepség, a melybe egy kevés diszharmóniát csak az vegyitett, hogy az egyik menyasszony — a 13 esztendős — nem akarta fejére tűzni a koszorút, minthogy az már nem illette meg. Uj Kossuth szobrok. A Kossuth kultusz országszerte mind nagyobb arányokat ölt szo- boralapitási szempontból. Tudtunkkal ez idő szerint a következő városokban fognak és pedig nagyon értékes és monumentális szobrokat felállítani: Debreczen, Nagyvárad, Kolozsvár, Arad, Szatmár, Kaposvár. Szatmármegyei baromfitenyésztő és tojásértékesitő szövetkezet. E czim alatt egy nagyon életre való szövetkezet van létesí­tendőben, melynek czélja a vármegye helyi piaczait lehető olcsó árban a fokozottabb igé­nyeknek is megfelelőleg baromfival és tojással ellátni, a főváros részére és a külföldi kivitelre termelni, a megyei baromfitenyésztést uj állo­mánynyal felfrissíteni, végül a kisgazdáknak és a szegény zselléreknek egy uj és hasznos kereseti ágat nyitni. Az életrevaló eszme megnyerte Ilosvay Aladár alispán tetszését is, ki elnöki rendeletével felhívta a járási főszolgabirákat, hogy a szövetkezet létesítése érdekében tegye­nek meg minden lehetőt s járásuk községeiben legalább 1700 üzletrészt jegyeztessenek. Egy üzletrész lenne: a) 12 tyuk, 1 kakas; b) vagy 8 kacsa, 1 gácsér; c) vagy 5 liba, 1 gunár; d) vagy 5 pujka és 1 kakas. Újítás áz adóhivataloknál. A m. kir. pénzügyminiszter a m. kir. állampénztárakat arra utasítja, hogy a kiutalt bírói letétek fel­vételénél, ha a birói kiutalásban megnevezett pénzfelvételre jogosított a pénzfelvételével mást megbíz, ettől minden egyes esetben külön ki­állított és közjegyzőileg hitelesített felhatal­mazást követeljenek. nVagytoányeii Hírlap Szatmárvármegye adóhátraléka. Plachy Gyula pénzügyigazgató a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén tett jelentést Szatmárvármegye adóhátralékáról. E szerint 1907. év végén a vármegye adóhátraléka 1,178.662 K 70 fillérre rúgott; 1908. év I. és II. évnegyedében a hát­ralék 1,219.891 K 66 fillér; igy az összes adó­hátralék 2,430.314 K 36 fillér. Gyújtogatás. A horgospataki erdőgond­nokság hivatali pénztár-épületét valószínűleg bosszuállás okábol félg^ujtották. Előző napon már a pénztárba betörési kísérletet követtek el, de sikertelenül, csak a fogantyút verhették le a Wertheim szekrényről. A hatóság nyomá­ban van a tetteseknek. A komorzáni kőszén. Bikszád környékén az Avas hegységben már régen gyanítottak szenet a környéken lakók. Sokszor a felszínen is leltek jó minőségű barnaszenet a komorzániak, a mit a lakosok fűtésre használtak. A bikszádi fürdő mögött Vám és Felsőfalu közelében, j meg Bujánháza vidékén már végzett is próbákat egy franczia pénzcsoport, de ezek csak kísér­letek voltak. Most dr. Tatár János szinérvár- aljai és Dobossy Endre szatmári ügyvédek sze­reztek zártkutatmányi jogot 30.000 hold kiter­jedésű földterületre s a kincstár részéről 200.000 korona erejéig kaptak támogatást fúrás- próbák folytatására. Az azon a vidéken eddig talált szenek calordája 4500-6000-ig váltakozik tehát jó minőségű szénnek mondható. Ha siker­rel járnak a fúrási kísérletek, az ottani keskeny- vágányu vasutat rendes nyomtávúra alakítják át. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál e hó 21-től a következő j bejegyzések tétettek: Házasságot kötöttek-. Weisz Péter bányamunkás és Szilágyi Mária özv. Serbán Györgyné nagybányai; Krizsán Lajos erdőőr és Tallódi Etelka nagybányai; Colceriu Kulcsár Valér gyógyszerés-segéd kolozs­vári és Hudoba Etelka nagybányai lakósok. Születtek: jun. 16. Kosztin György bányásznak „János“; jun. 22. Dr. Vass Gyula ügyvédnek halvaszületett fiú; jun. 19. Dávid László tégla- készitőnek „Mária“; jun. 20. Lajos Győző bánya­főnöknek „György Sándor“ nevű gyermeke. Meghaltak: Jun. 19. Dobros Ida, r. kath. 32 éves, varrónő, tüdővészben; jun. 19. Kasztul János, gör. kath. 1 hónapos erdőmunkás gyer­meke, veleszületett gyengeségben; jun. 21. Elek Károlyné férj. Brodács Istvánná, ref. 73 éves, szakácsnő, aggkorban; jun. 21. Czifczér Józsefné, szül. Horinkár Annn, gör. kath. 39 éves, kőmüvesné, vérmérgezésben; jun. 22. Lohrán Mária özv. Berczoszki Lászlóné, gör. kath. 75 éves, napszámos, végelgyengülésben; jun. 24. Pityik Mária özv. Grabán Lajosné gör. kath. 55 éves, nyug. bányászná, hasihagymáz- ban; jun. 24. Kurtái Pál Leo, rom. kath. 46 éves, sütőmester agyhüdésben. Kihirdetés alatt állanak: Rusz Illés erdőmunkás felsőfernezelyi és Sztrutér Mária napszámos nagybánya-kőbá- nyatelepi; Román György bányamunkás és Jeniczky Anna Juliánná szobaleány nagybányai; Penti Albert kénsavgyári tisztviselő nagybányai és Kovács Ida dombosi lakósok. A kávé olcsóbb lett, a melyről legjobban meggyőződhetünk Néhma Lajos József kávé­kereskedőnél, (Szatmár, Kazinczi-utcza 16.), a ki 3 kilós postacsomag jó kuba kávét küld után­véttel, bérmentve minden megrendelő részére 3 forint 60 krajczárért. CSARNOK. A tájképfestésről. Az absoliut tájképfestés úgyszólván csak a legújabb időben fejlődött ki. Úgy értem, hogy tisztán tájképet, minden más sallang nélkül, úgy, hogy maga a tájkép a kép, csak a leg­utóbbi időben festünk, sőt csak most tudunk benne igazán gyönyörködni. Manapság ahhoz, hogy gyönyörködjünk, nem okvetlen kellene óriási méretű történeti képek, ahol folyik a vér, toporzékolnak a lovak, száll a füst, porzik a föld és csurog az embe­rekről a veríték. Művészi gyönyörünkhöz nem okvetlenül szükségesek az emberiség mártírjainak, a vi­lágot átjáró eszmék megteremtőinek, vagy megvalósítóinak ábrázolása. Művészi élveze­tünknek, nem okvetlen kelléke, hogy a képen Krisztus, a szentek, vagy a kiválóbb emberek jelenjenek meg a legkülönfélébb helyzetekben. Nem kell hozzá Lionardo Sziklabarlang- madonnája, a Királyok imádása, Úrvacsorája, Annunciatiója; Marco d’ Oggiono képe: Az ördög legyőzése a három angyal által, Miche­langelo drámai jelenetei, a Vízözön, az Utolsó ítélet stb. Mi tudunk ma gyönyörködni, lelkünk el tud fogódni egy parányi kis tájképen is s kü­lönféle képzelteink, gondolataink támadnak. Egy egyszerű tájképet látva vagy felvidulunk, vagy szomorúan hajtjuk le fejünket. Néha tom­bolni szeretnénk, néha meg olyan boldog meg­elégedést érzünk, mint a milyent máskor soha. De hát miért van az, hogy az előtt a tisztán tájképek nem hatották meg annyira a festőt, hogy érdemesnek tartotta volna a táj­képet egymagában is megfesteni s nem hatotta meg a közönséget sem annyira, hogy egy tájképet magában megtudjon csodálni. Rövid magyarázata, — mit alább részle­tezünk, — az, hogy az absolut tájképben nem­csak a természet egy darabját adjuk vissza, hanem igyekszünk a szemlélőben lelki folyama­tot, gondolatokat, érzéseket kelteni, ezt pedig tisztán tájképpel elérni sokkal nehezebb, mint mondjuk a csataképekkel kifejezni az erőt, a vitézséget, a borzalmat, a nagy attrakcziós Krisztus-képekkel az istenember szenvedését, a szelídséget, az áhítatot, vagy az embertö­megeket mozgató erőket, szenvedélyeket visz- szaadni. * * * Nem tagadható az, hogy a természet csodái, a tájak szépségei között élve, az ember sohasem zárta ki a természetet művészete ke­retéből. Az ókor és középkor művészei felhasz­nálták alkotásaikon a tájképet de itt az csak keretét képezte egy az előtérben lefolyó jele­netnek vagy arczképnek. S minthogy csak surrogatum volt az, egyáltalában nem fordí­tottak reá olyan különös gondot, mint az elő­térben pózoló figurális dolgokra. Ezért az időben a tájkép látása, a ter­mészet felfogása még nagyon naiv, szinte gyer­mekes. Nézzük meg a már említett Marco d’ Oggiono képét „az ördög legyőzését“, valódi színpad van a kép háta mögött. Az u. n. Eszterházy-Madonnán is nagyon érdekes naiv tájkép képezi a hátteret sziklák­kal, kastélylyal, stilizált bokrokkal. A stigliczes Madonnán sem különb a háttér. Hát még Giotto képein micsoda primitir rajzu sziklákat látunk. A kopár sziklákon arány­talanul kicsi, vagy nagy fák sötétlenek, elvan­nak rajzolva s majd kibuknak az előtérből. A levélzet ezeken a képeken roppant rosz- szul van rajzolva. Legtöbbjén oly ritka, mint egy csipke-háló, vagy olyan sürü, mintha kőből volna. A fák és bokrok csak esetlegesen és mér­tanilag vannak a térben elrendezve. A prespectivát vagy arczulütik, vagy tú­lozzák, kurtítják, vagy véghetetlen messzesé­geket raknak a vászonra s még messzebb is teljesen részletezett alakokat láthatunk. Lionardo gyönyörű arczképeinek hátterét többnyire tájképek alkotják, de azok csupa égnek meredező sziklacsucsok, szeszélyesen kanyargó utak, vagy vizek, a melyekről nem is sejthetjük, honnan jönnek, hova törekszenek, stilizált fák, cziprusok, thuják, fenyők és lom­bos fák, szóval valami érdekes, sejtelmes, köd­bevesző álomvilág. Minden fejlődik azonban. Fejlődött a táj­kép is, csakhogy az út a tájkép festés terén a fentjelzett naivságoktól a heroikus tájképhez vezetett. A tájkép mégjtt is csak dekoráczió. Os­tromokat festenek. Égbenyuló hegyes sziklákat, vihartépte ősfákat, róluk földreszakitott óriási ágakat. A képek közepén vagy egyik szélén mérhetetlen messzire látni, óriási perspektívájuk van s a vihartépte fák kísértetiesen, vadul nyújtogatják ágaikat az előtérbe. A fény vagy erős árnyakkal van kihozva, ami valami szen­vedélyes külsőt ad a képnek, vagy pedig misz­tikusan sötét hangulatok vannak festve, úgy, hogy valami álomvilágban érezzünk magunkat

Next

/
Oldalképek
Tartalom