Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-05-17 / 18. szám
2 ZV agTbányal Hírlap 1908. május 17. ezért félő, hogy az ügynek hátrányára válhatik, ha az elfogadott tervek mellőzése végett a torony összeomlásából kifolyólag hadjárat indittatik. A végsőkig feszitett türelem utoljára is megszakad, ha megint élőről kellene kezdeni a dolgot avagy az építésre vonatkozó előkészületeket addig felfüggeszteni, mig a bíróság a felelősség kérdésében döntend. Nincs ugyan alapos ok arra, hogy a bizalom akár a tervezők, akár városi mérnökünk ellen a legcsekély mértékben is megingattassék; ám ha a képviselőtestület többségének lelkiismeretét csak az nyugtathatná meg, ha mások kezébe lesz az építés vezetése, felügyelete és ellenőrzése letéve, legyen meg az akarata, de akarata mindenesetre legyen, mert a kérdés megoldása fenyegetően sürgős már csak a város jóhirneve és fejlődése érdekében is! Küzdve küzdünk, de most már bízva is kell bíznunk! A gr. kath. torony összeomlása. Május hó 12-én délelőtt 12 órakor nagy szerencsétlenség híre verte fel a város csendjét, nyugalmát. A sok ambiczióval, fáradsággal épitett gr. kath. torony 30 méter magasságában megingott s abban a pillanatban össze is dűlt. Sokan az anyagok cohacziójában, a munkavezetésben stb keresik az okot, mindenesetben a vizsgálat fogja megállapítani a vétkes mulasztást. Lesújtó, megdöbbentő látványt nyújtott a még pár perczczel előbb büszkén, merészen égbe- nyuló alkotás helyett szomorú kétségbeejtő romhalmazt szemlélni, hol vergődő, halálra rémült emberek jajgattak, kiáltozva segítségért. Megható volt az egymáshoz tartozó családtagoknak találkozása, öröme, de vájjon ki fogja, lehet-e a hosszú időre, vagy végleg munkaképtelenné vált családapákat övéivel a fenyegető biztos nyomorban kárpótolni ? Jogos reményeket táplálunk az iránt, hogy a vizsgálat minden oldalról Persze, mindezekre annak a sok ezer embernek „nincs szüksége“. Dehát akkor mi szükségük van nekik a művészetre? S mi szükség van arra, hogy ők festészeti kérdésekbe beleszóljanak? Sz. D. Az első sakkjátszmám. így! Föl vannak állítva az alakok. Jöjj sakkozni, szólít meg engemet az én jó nénikém. Én nem tudok sakkozni. Nem tudsz? Nos, miért csudálkozik annyira kedves néni? — Fiatal ember és nem érteni a sakkhoz — ez mégis borasztó. Már miért volna borzasztó? Olyan valami nagy hiba, ha a fiatal ember nem tud sakkozni, kedves nénikém? Látod kedves fiam. majd megmagyarázom neked, hogy miért hiba, ha egy fiatal ember nem tud sakkozni. Figyelj! Odaültem. az én legkedvesebb nénikém oldala mellé. 0 pedig balkezét ajkához emelve, jobbjával pedig megfogva egy „paraszt“ feje- bubját: imigy kezdett tanitgatni: Látsd édesem, ez a sakkjáték valóságos tudomány, melyre még nagy Napoleon azt mondá: „Játéknak sok, tudománynak kevés, a mely hasonló az életmezején futó emberi alakokhoz; csakhogy itt a sakktábla terén meg van a maga joga az alakoknak, hogy miként haladhat czélja felé, ezen jogában azután nem akadályozhatja senki és semmi; mert a sakk teremtője bölcsen beosztá azt . . . beható és szigorú lesz, mert ezt az általános emberiségi érdeken kívül a város jövendő köz- biztonsága is követeli, hogy hasonló katasztrófák ne fordulhassanak elő. A sors különös kegyelme, az áldó gondviselés véletlen játéka, hogy a gyászos katasztrófa pár perczczel előbb nem történt. A munkások egyrésze ebédjével volt elfoglalva, más része útban volt az állványról s onnan ugráltak le kisebb-nagyobb zuzódások árán megmenekedve a biztos, szörnyű haláltól. Egyik munkásnak csodálatos hidegvéréről és lélekjelenlétéről tesz tanúbizonyságot, hogy hirtelen a templomhajó felső ablakánál kiálló gerenda végén, mint a boltozat által védett helyen tartotta fent magát, mindaddig, mig segítség érkezett. Ilyen formán a szerencsétlen malőr nem szedett nagyszámú áldozatokat, de mégis voltak súlyos sebesültek is. Ancsa Pál fején sérült munkást súlyosan sebesülve, véresen, önkívületi állapotban vitték a hely színén pontosan megérkezett kórházi alkalmazottak a városi kórházba. A városi elöljáróság erélyesen intézkedett a mentés érdekében a romhalmaz eltakarítása iránt és a névsor felolvasása által a hiányzó munkások hollétének megállapítása iránt. Az orvosi első segélyekhez csaknem az összes orvosok hozzájárultak s intézkedtek a sebek bekötése és a sebesültek elszállítása iránt. Sérültek vannak még: Csicsó Demeter megsérült a homlokán, Brinzeli Gábor fején, Garso ugrás folytáni rázkódás, Topár László, Garsi László s Pajanás László, a kiket a kincstári kórházban ápolnak. Ezeken kívül sokan vannak olyanok, kik csak kisebb mértékben sebesültek meg. Haláleset nem történt. Az egyik munkás, ki maga is megsebesült, igy beszéli el a szerencsétlenséget: „Semmi jel sem mutatott arra, hogy mindnyájan, kik az állványon dolgozunk, oly közel vagyunk a halálhoz. A toronyépület egyik oldalán látszott ugyan egy kis repedés, de annak a szakemberek sem tulajdonítottak semmi jelentőséget, mert ily kis repedések minden nagyobb uj épületen, az ereszkedés folytán konstatálDe kedves nénikém, bocsánatot még mindig nem tudom, hogy miért nem haladnak ezek a fekete-sárga alakok czéljuk felé; hanem itt állnak mozdulatlanságban helyükön egymással szemközt. Már is türelmetlen vagy. Látszik, hogy a véred heves — nem leszel jó sakkista ... Itt a higgadtság a fő, mint különben mindenben. A fekete - vegyük képezi a támadó felet, a sárga a védekező. Látod épp úgy, mint az életben, itt is van osztályzat, de mely osztálynak megvan a maga hatásköre . . . Ezen nyolcz itt az első sorban a „parasztok“. Ezek legtöbb esetben képezik a főbb alakok álláspontjának véderejét, u. m. a „királyné“ és „királyinak valamint a két „futó“-nak. Van két „ló“ is, melyeknek ugrásai sokszor e téren is igen nagy hasznot, de kárt is okoznak. — Hát ezek a gömbölyű . . . izék . . . itt a két szélről micsodák? . — Azok a „bástyák“ - legjobb és erősebb védők. Vigyázni is kell azokra, nehogy elveszszenek . . . mert ha egyszer azt elveszítjük, könnyű azután a győzelem. — Az igaz, de — úgy is hallottam — némelykor megkapjuk a bástyát és — mégsem leszünk győzők . . .? Most a sakkot magyaráztam . . . mondja az én jó nénikém. — Tehát ez a bástya . . . Most tudva az alakok nevét — áttérek arra, hogy valamennyinek mi a czélja? Egytől egyig előbbre törekedni, foglalni és győzni. Hm! Miit az élet terén, úgy a sakktáblán is legtöbb joga és szabadsága van a nőnek, a királynénak. Mehet, a merre tetszik . . . föl, le. Utjából kötelessége mindenkinek kitérni . . . hatók. A munka teljesen rendben haladt előre. Ma délben a gör. katolikusoknál, mint az rendesen is történni szokott, pár perczczel előbb szólalt meg a déli harangszó, mint a Szent István toronyban. S ez volt a szerencsénk. A munkások s a napszámosok nagyobb része sietve tódult le az állványokon s már lent lehettek, mikor a katasztrófa történt. Fent az állványokon csupán ketten-hárman lehettünk. : Egyszerre halálra rémülve látom, hogy fent a ! magasban a torony falai meginognak s kétfelé válnak. Szinte önkéntelenül kiáltottam el magam: Nagy baj van, meneküljön mindenki!: Én és egyik társam a templom épületének fedélzetére | ugrottunk ki s a léczeken keresztül a tető alá bújtunk, hol a gerendákon másztunk tovább. Mindez egy pillanat műve volt s ekkor omlott össze a torony fülsiketítő zajjal, oly porfelhőt verve föl, hogy perczekig semmit sem láthattunk. Nekünk semmi bajunk nem történt, csupán mászás és ugrás közben szenvedtünk jelentéktelenebb horzsolásokat.“ Bertalan Miklós kereszthegyi m. kir. főmérnök a munkásaival tüstént a helyszínén termett és intézkedett az esetleg betemetett munkások megszabadítása érdekében, széthányatva a köveket és a gerendákat. Mint lapzártakor értesülünk a sutyosan fején megsebesült Ancsa Pál ez idő szerint jobban van és előreláthatólag rövid idő alatt meggyógyul. A többiek mindnyájan könnyen sérültek és nyolcz nap alatt elhagyják a kórházakat. Halmay Imre rendőrkapitány 13-án megjelent a kincstári kórházban Ancsa Pál kihallgatása végett, de gyengesége miatt kihallgatható nem volt, úgyszintén a Porondos-utcza 21. sz. alatt fekvő Krizsán Simon sem, ki az ijedtség hatása alatt az esetre részletesen emlékezni nem tudott. A szatmári kir. ügyészség táviratilag megtiltotta a romok eltakarítását további intézkedésig. Brebán Sándor h. plébánosnak Vekerle Sándor miniszterelnök és Földes Béla orsz. képviselő táviratilag megdöbbenésö- ket és részvétöket fejezték a gyászos katasztrófa alkalmából és részletes felvilágosítást kértek, melyet a h. plébános meg is adott nyomban. de azért ő neki is nagyon óvatosnak kell lennie, mert sokszor megesik, hogy egy paraszt is kiüti, mert a sakkban a „paraszt“ épp oly joggal bir, mint a „király“ vagy a „futó“ — ha meggondolatlanul útjában állnak. No ilyen formán én most kiüthetem nénikém „a királynő“-jét, mert épp a „futóm“ elé jött ... Az ám! A magyarázatban észre se vettem, de most már mindegy . . . hanem J én meg „bástyám“-mal a te „királynéidat | viszem el. Visszaadtuk a kölcsönt. Ez már nagy baj! Csak óvatosan! Lám mily jól fölfogtad i már a játékot. Te belőled még híres sakkozó I válik. „Meghiszem azt, főleg ha olyan mesterem van, mint kedves nénikém.“ No vigyázz, látod kiütöm a futódat, sőt a bástyád is elviszem most nemsokára matt lesz. Mit jelent az a „matt“? Az annyit jelent, hogy nem bírunk mozogni. Más szóval a „király“ be van kerítve egy alaktól néha többtől is, melynek utjából ki nem térhet nem menekülhet ... föl kell, illetőleg meg kell magát adni . . . Úgy van kedvesem. Hm! Hátha nem!? Ne busulj azon, hogy én leszek a nyertes. Az első játszmát többnyire elveszítjük, annak mindig úgy kell lenni. De nincs-e igy ez az élet tábláján is, például vegyük csak a szerelmeseket: felállítjuk szépen az alakokat (reményeiket) ezekkel futnak, haladnak, olykorolykor jó húzásokat is tesznek, mig egyszerre csak a nagy játékban észre sem veszik, hogy ott áll a szép tervük előtt egy alak! (Legtöbbször a papa, néha a mama, nagybácsi; nagynéni). Szegények bevannak kerítve, megvannak fogva, egyikök minden bizonyára mattá
