Nagybányai Hírlap, 1908 (1. évfolyam, 1-50. szám)
1908-05-03 / 16. szám
2 1908. máju3 3. nak beszolgáltatják s a nyereség ilyetén megosztásában a részvényesek részvényeinek mennyisége, a beszolgáltatott saját termésű gyümölcsnek a forgalomhoz arányított hányada kombinálva lesz, mi által a gyümölcstermelő gazdarészvényesek érdekei kifogástalanul megvédetnek. A gazdákért, de nélkülük az intézmény életrevalósága biztosítva nincs, ezért az egylet vezetőségében megnyilvánuló jóakarat s áldozatkészség visszautasítása gazdáink részéről jóvá nem tehető hiba volna! A dalegyesület. Az érzelmeket az emberi hang tolmácsolja leghívebben, éppen azért a dal, az ének hallgatásának élvezetében legmagasztosabb lelki gyönyörűségünket találjuk. A dal nem hiányzik egy ünnepély alkalmával sem. A hazafias ünnepélyeken a gyújtó hazafias dalok fokozzák a lelkesedést egészen az elszántságig. Mulatozás közben, jó bor mellett, czigány mellett, ismét a nóta az, mely által kedvet, hangulatot nyerünk. Nóta mellett siratjuk el, a mit elvesztettünk; ez könnyít lelkűnkön, akárcsak az elsírt könnyek. Tomboló jókedvünket nóta nélkül ki sem tudnánk önteni. A katonaságoknál az egész világon a menetelések alkalmával elrendelték a dalolást, mert a fris dallam betölti, foglalkoztatja a katonák lelkét, jobban elfeledkezik nehéz munkájáról, nagyobb türelemmel viseli a fáradságot. Nagy szerepe van az éneknek még az isteni tiszteleteken minden felekezetnél. Úgy gondoljuk, hogy a szívből fakadó dal közelebb viszi és emeli az emberi lelket a világ megteremtőjéhez az Istenhez. Hogy az Ur szívesebben fogadja az emberek hódolatát, ha az őszinte érzésektől áthatott énekekben nyilvánul meg. A menyországot is dallal teli, bűvös énekektől zengő helynek képzeljük el szárnyaló képzeletünkben. A dal az ember lényével, benső világával szoros összefüggésben áll elkezve a dajka altató j nótájától az elhantolási szomorú gyászhalotti énekekig. A dalegyesületek szép hivatást, nemes feladatot teljesítenek, mikor egy bokrétába gyűjtik össze a társadalom istenadta tehetséggel, hanggal felruházott dalosait rangkülömbség nélkül. De mint mindennek a világon, ehhez is képzés, gyakorlat szükséges. élelemre. Maradj csak a régi életmódod mellett fiam és igyekezz hű maradni szorgalmadhoz. Anyád csókoltat és arra kér, hogy melegen öltözködj ebben a lucskos egészségtelen időben. Hű atyád Gábor. 1898. Julius. Kedves Menyhért fiam! Nem tudom, mivel érdemeltük meg, hogy a várva várt időből, melytől öregedő életünkbe fénysugarakat reméltünk, még derengő világosságot sem juttatsz. Leghőbb vágyunk beteljesült, ma már ember vagy a magad talpán, a kit tisztel környezete és a kire bizalmi állást ruházott fel az állam. Mi, kedves fiam szívből örülünk a jólétednek de viszont érdemelünk annyit tőled, hogy Írással legalább látogattál el von hozzánk. Az anyád folyvást szemrehányásokkal illet, miért, hogy urnák neveltettelek. Közel érzem halálom úgy mond és nem fogja le gyermekem keze szemeimet, talán emlékem is kihal vélem .... Anyád ereje ma már fogytán. Ha e földön akarsz még egy rövidke paradicsomot szerezni neki, akkor szeretett gyermekem siess haza, nehogy szülő anyád ajkán átokkal szálljon sírba. Igaz, hűséges atyád Gábor. 1898. Julius. Kedves kis Szöszikém! A kijelölt helyre most nem jöhetek; a próbák éppen ez idő szerint folynak legvadabbul. Pedig mennyire szeretném összecsókolni az én kis szöszikémet azért a páratlan szép ruháért, melyben tegnap brillíroztam és pukkasztottam Stefit és azt a Városunkban a dalegyesület régi, szép múlttal dicsekedhetik. Voltak ugyan időszakok, mikor némi szünet mutatkozot működésében, de éz a közönség rideg közönyének és részvétlenségének volt betudható; a tagok között az összetartás mindvégig változatlan maradt. Haladásuk, művészetük sokszor a legszigorúbb igényeket képes volt kielégíteni. Akadtak olyan énekesek közöttük, kik ha tovább művelik hangjukat, városunk büszkeségeivé válhattak volna. Városunk olyan hírneves, dicsőséges pályafutásu énekest ajándékozott a nemzetnek, mint Takács Mihály a m. kir. operaház tagja, kit e vadregényes kies városhoz fűznek első szárny próbálgatásai. A dalegyesület a polgári kör e czélra igen alkalmas helyiségében szokta gyűléseit és gyakorlatait tartani, az utóbbi időben azonban az érdeklődés megcsappant iránta, az okát nem kutatjuk, bár sejtjük mi lehetett, a tagok egy- része is elszéledt, mindössze nehány lelkesebb dalárdista tartotta a lelket az egészben. Örömmel vettük a hirt, hogy a nagybányai dalegyesület április hó 26-án, a polgári kör helyiségében közgyűlést tartott, melyen elhatározta, hogy ujjászervezkedik. A nagy- közönséget, a társadalmat felhívja pártolásra, j A közönség bizonyára anyagilag és erkölcsileg támogatni fogja az uj életre nyert nemes törekvést és honorálni tagjainak buzgalmát azzal, hogy hangversenyein tömegesen megjelenik és belép pártoló tagjai sorába. A társadalomnak nem szabad engednie, hogy nemes czélokat szolgáló egyesületei egymásután kiszenvedjenek. Karoljuk fel, bátorítsuk, buzdítsuk őket kitartásra, hogy nekünk élvezetes szórakozást nyújthassanak, mert a dalárda nélkülözhetetlen tényező a művelt társadalom szellemi életében. Mint halljuk, jelenleg az újjászervezés alkalmával a legjobb erők megígérték, hogy a dalárda tagjai közé állanak és azt felvirágoztatják. Ez a körülmény biztató garanczia arra, j hogy a dalárda ezután is megállja helyét jobban mint valaha. Hírlap ^ülcörd&rabolc. Általános volt a keserv A bánat, A mig nem volt esendőrségi Szolgálat: Rabolhatták, megverhették Az embert, Kilenczen túl kimaradni Hogyha mert. csúf német majmot. Olyan kajánul néztek rám, szinte felfalni akartak. Mikor felléptem, még azoknak az ékkövekkel megrakott zsidó dámáknak is megmerevültek szemeik. Az egész Orfeumban egyetlen hölgynek nem volt az enyémhez hasonló toilettje. Alig várom a napot, herczig kis gyermekem, mikor együtt utazhatunk messzire, messzire elegáns, gazdag fürdőközönség közé, a hol boldogan járok oldaladon és fitymálva nézem a sok bohó udvarlót, kik közül csak te vagy az én egyetlenem, te, te, kit igazán szeret és ölel gonosz kis Miczid. Apropos! Hát az Ígért utiruhát megren- delted-e? ( Ujságmetszet.) Az öngyilkosságok sorát ezúttal egy jobb sorsot érdemlő fiatal mérnök gazdagítja. Kinek tehetsége és megnyerő egyénisége a legszebb reményekre jogosította. Az általa kezelt és műszaki czélokra szánt összegen legújabban néhány ezer forintnyi hiányt fedeztek fel. Mielőtt azonban vizsgálatot indítottak volna ellene, a szerencsétlen fiatal ember főbe lőtte magát. Környezete tapasztalta, hogy utóbbi időben munkakedve lankad és hivatalában sem a legpontosabban jár el. — Egy orfeumbeli dámát emlegetnek, kire igen bőkezűen költekezett. Valószínű, hogy ez volt a szegény áldozat meg- rontója. Vígan loptak libát, fát a Tolvajok, Még tőlem is, pedig nekem Sincsen sok. Lopjad vissza! az volt akkor A szabály, Ha nem tudod, nem akarod: Hallgassál! Nem tudhattuk épen haza Ki megyen, Sem a nejünk mikor marad Özvegyen. Sehol nem volt a számunkra Segítség, A bizalmunk két karunkban Vala még. Most itt van a csendőrségi Szolgálat: Már mindenki bátorsággal Sétálhat. Ha tüsszentesz, felírják a Nevedet; Gondold hát meg és tartsd vissza Ha lehet! Randevousra megy az ifjú Boldogan, Vágya űzi, a kis pádhoz Megy, rohan; Melegíti szerelmének Tűzárja: Hölgye helyett három csendőr Vár rája. Kimaradhatsz és mulathatsz Is egyben: Fűlhegyezve idd borod és Légy csendben! Ha kurjantasz vagy huzatod, Az hiba: Muzsikástul visznek be a Dutyiba. Dudás. A hitelszövetkezetek. Kevés ember van manapság hazánkban, aki helyzetével, sorsával meg volna elégedve. Mindenki többet akarna a földi javakból, örömökből s minél kevesebbet a munkából. Ezért hangzik aztán a panasz a fönnálló jogrend, a különböző intézmények, a mivelődési, gazdasági, ipari és kereskedelmi viszonyok mostohasága ellen. Dehát jogos-e a panasz? Hiszen hazánk és nemzetünk története azt bizonyítja, hogy látunk mi már a mostaniaknál sokkal nehezebb napokat is, de azért mégsem csüggedtünk, mégsem vesztünk el, sőt mint a pálma, saját terhűnk alatt erősödtünk. De a magyar ősi bűne: a széthúzás, a közönyösség és a könnyű élet után való erőszakos törekvés átokként nehezedik minden intézményeinkre. Összetartani a jóban: a haza védelmében és fölvirágoztatásában; tenni és pedig önzetlenül, nemcsak magunkért, hanem a közért, az emberiség boldogitásáért; kevesebbet éhezni és többet dolgozni: a ki ezekre megtanítaná a magyart, az lenne e honnak második megalapítója! Mivel, hazánk mezőgazdasággal foglalkozó állam lévén — legnagyobb részben földmivelő elemmel bir; nagyon természetes, hogy leginkább ennek a népnek sorsa érdekeli mindazokat, kiket hazánk és nemzetünk jövője érdekel Ez az osztály — mintegy híres nemzet- gazdász mondja — a nemzet fájának gyökere. A korona virágai, levelei és ágai, sőt maga a
