Nagybánya, 1931 (22-29. évfolyam, 27-52. szám)
1931-10-18 / 42. szám
2. oldal. NAGYBANYA 1931. október 18. ben, amelyben a közvillany- világüás ellátásával tűrhetetlenül terhelve van. A Ganz villamos-vállalat j szolgáltatja a villanyvilágítást j a várossal megkötött szerző- | dés alapján 1927. évi január 1-től 2 lej 15 bániért HW- ként. Tehát 5 év óta változatlanul azonos Nagybányán a villanyfogyasztás dija, bár ezen áramdijak csak 4 év előtt voltak aktuálisak.. Azóta az általános gazdasági viszonyok következtében az árak 50 - 60°/0-kai olcsóbbra morzsolódtak le, de vannak cikkek, amelyeknek árai 200 —300%-kal is estek és a fogyasztók kereseti lehetősége általában legalább %■ ára redukálódott és igy nem fizetheti meg Ma az 5 év előtti árakat. Tisztelettel kérjük, szíveskedjék sürgősen bevizsgál- tatni, hogy miért nem lehet a mai viszonyoknak megfelelő, igazságosan megállapított á- ramdij-szolgáltatás Nagybányán és alóürott Nagybánya város villanyfogyasztó közönségének alábbi kérését támogatni: 1. A kereskedőknek és iparosoknak, akik üzleteik és műhelyeik világítására vesznek i igénybe villanyáramot, egy kedvezményes tarifa állapitas- sék meg „ipari áramdij“ j címén,mert az illetők nein saját kényelmükre és luxusból használják a világítást, hanem üz- j létük, illetve iparuk folytatá- | sához. Ezen világítási áramot ; legmagasabban 1 lejbe szám- j lázza a villamosmü, plusz a I város 20°/o-ával: 1 iej 20 bánit fizessen érte a fogyasztó. A jelenlegi 215 lejes árhoz képest ez egy lényeges, megnyugtató redukálást jelent, mégsem komoly differenciát a városnak, illetve a Ganznak. 2. A pausálét fizetőknek az általános ár- és fizetés-zuhanások következtében legalább I 25% redukálás elmaradhatat- lanul szükséges, hiszen a Ganz vállalat, saját bevallása szerint is, legalább ennyire redukálta a munkabéreit és kétszer any- n3Úval olcsóbban szerzi be nyersanyag szükségletét, mint évekkel ezelőtt. 3. Az órával fogyasztóknak legalább 40% os kedvezmény adassák a Ganz részéről azért is, mert az általuk kimutatott fogyasztás, az uj órák felszerelése után, már a múlt év végével mintegy 50°/0-os többletfogyasztást jelentett az előző évekhez viszonyítva. Pedig az előző években, a régi órák üzembenlétekor, a villanyfogyasztásra, ha az órák nem is működtek precízen, a Ganz mégsem, sőt egyáltalában nem fizetett rá. így az uj órák felszerelésével egy addig ki nem mutatott és meg nem fizetett többlet felszámlázásához jutott a Ganz, ami a fogyasztóknál azonban, az előző évekhez viszonyított azonos fogyasztás mellett, legalább 500ln-os többletet jelenteit. Végül, ha még figyelembe vesszük a 2 lej 15 banis - országunkban máshol nem létező - alapárat, úgy érthetővé válik a tűrhetetlenül magas villanyárak redukálásának követelése. Miniszter Ur! Mi: Nagybánya vilianyfogyasztó közönsége, elhatároztuk, hogy a j villanyfogyasztásról áttérünk a ' petróleumra. Mielőtt azonban j ezt megtennénk, ami a város > közvilágításának veszélyez- ! tetését jelentené, a város jó polgáraihoz illően: köteles- | ségütiknek tartottuk bejelen- j teni egyidejűleg a város ideig- | lenes vezetőségének és a Ganz j villamos-vállalatnak, hogy: ha ! f. év november 15 ig a villany- i árakat méltányosan nem szállítják le, úgy a villanyvilágítást j beszüntetjük és mindaddigfen- tartjuk a világítási sztrájkot, amig kérésünknek a Ganz- ! vállalat és a városi tanács a Mi- j niszter Ur eredményes közbelépésére eleget nem tesz“. Eddig fog szólni a memorandum, amit aláírásra kézbesíteni fogunk. A közös baj elleni védekezés összetartásra, erős szolidaritásra ösztönzi az embereket és ha a „kedvezményes fogyasztók“ ellenpropagandája Nagybánya város viilanyfogyasztó közönségét nem téveszti meg, úgy ezen memorandum tömeges aláírása bizonyítéka, lesz az elkeseredésnek és igazolni fogja a város minden egyes polgára, \ hogy a tűrhetetlenül magas ' villanyárakat igazságtalannak tartja és tovább fizetni nem tudja., mert nem bírja. Gergely Gyula. Le a borárakkal a nyílt borInán A bőráruink figyelmébe IISWI Lbvl\l/Cll a strucc-politika ellen. Talán kissé különösnek tűnik fel, de kétségtelenül és bizonyit- hatólag sok a panasz, hogy társas épületeinkben, vagy vendéglőinkben, borméréseinkben nem lehet jó és tiszta bort kapni s ha mégis akad — nagyon drága. Különösen azok a társadalmi életet élő olvasóink fordultak ilyen panaszokkal hozzánk, akik a társaságért, a pihentető beszél- i getésekért járnak el különböző j lokáljainkba és ma alig akad j nyílt heiy, ahol kellemes és vi- j szonylagosan méltányos áron i bort kaphatnának délutáni vagy ] esti szórakozásaikra. Pedig az érdekelt tulujdono- j sok és lokálvezetők tudhatnák, ! hogy az ember mégis társa- { dalmi lény, még mindig szereti 1 a „fehérasztal“ különböző tanulságait. így t^hát azt is tudhatnák, hogy a „sürü krajcár“ elmélete ma sókkal hasznosabb, igazabb, mint bármikor. Mégse fog a jó szó. Upy vagyunk ezzel is, mint a fával. Alig látunk ki az erdők miatt, tűzifánk ára még mindig magas; szőilőnk a környéken annyi van, hogy nagyban már nemcsak 4, hanem 2 lejes mustot is kínálnak literenkint. A nyilt bormérések borárai ennek dacára a fellegekben járnak és előbb utóbb befulladnak a megmaradt borkészletekbe. Mert igazuk van a csodáiko- zóknak, ma már Nagybányán alig van hova eljárni, hol a pihenő ember kevés jó bor mellett, rövid ideig elszórakoz- hassék. Vagy a bor rossz, vagy pedig a mai zseb nem bírja. .. így van! — és nagyon meggondolatlan kalkuláció az ilyen — az éttermek, társashelyek, bormérések és bodegák vezetői részéről, akik aztán folyton jajgatnak, hogy nincs fogyasztás. Persze, hogy nincs, ha, ahogy mondják: — „Drága, de rossz!..." Azonban, hogy félreértés ne essék: mi fenti sorainkkal nem a részegséget, borfogyasztást propagáljuk. Nem ! A részegesek és zugivók manapság az üzletekből viszik és vitetik a boros korsókat és bőségesen otthon isznak, ahol közel az ágy • • • Mi a társaságokat kedvelő, szerény, emberek általános panaszait éz hozzánk intézett kívánságait adjuk most közre, hogy az érdekeit bormérők húzzák egyszer már ki a fejüket a homokból... (— p, -) Harisnyák, sapkák, férfiingek és minden más divatcikkek olcsó árakon az »Orient« divatáruházban, Vár-utca 2. Tegyünk betekintést! A modern zenetaniíás utjai Irta: Kádáráé Hevesi Krzsébet Már a rádió elterjedésével észlelhető volt, hogy mind többen hagyják abba a zenetanulást. Ezt a megcsappant érdeklődést a mostani gazdasági helyzet még fokozta. Az utóbbi érthető, mert a gondok mindig elűzték a művészetet. De miért űzi el a rádió ? Ha minden rádió kultúrát terjesztene, — mint ezt elvártuk, — akkoraz érdeklődés fokozódott volna, mert mindenki szeretné érteni is, amit hall, mert elvégre is, a sok idegen nyelvű közvetítés után a zene képezi a tökéletes nemzetközi nyelvet. De éppen fordítva történt. A közönség nem akarta hallani azt, amit nem értett és több cigányzenét, jazzt, slágert követelt. És sok rádió - nevelés helyett - alkalmazkodott. Viszont azon is gondolkozhatunk, van-e valami köze a művészethez a sok kalimpálásnak, amit lépten-nyomon elkövetnek, rendesen úgy, hogy még annak a szerzőnek a nevét sem tudják, akinek a müveit agyoncséplik. Ebbői a szempontból csak örvendetes, ha mennél többen hagyják abba. Foglalkozzanak a muzsikával csak azok, akiknél ez belső I szükség, akik túláradó érzéseiket csak a zenén keresztül tudják kifejezni. Sokat vitatott kérdés az is, ! művészet e az előadás? Mert ' a zongorista épp úgy, mint a ! színész, nem alkot, csak reprodukál. De eltudunk-e képzelni 1 egy kiváló Shakespeare-szinészt, akinek nincs kultúrája? Játsz- hat-e jól Brahms-ot valaki, aki ; a zongorán nem lát a billentyűknél egyebet, amiket mennél I gyorsabban ütögethet ? Sajnos, ma már minden művészetnél a i technika nyomta el a tartalmat, I de a modern mesterek már I igyekeznek lerázni a fölösleges 1 sallangokat, leegyszerűsítve a I lényegig a formákat. A modern zenetanitás is uj szempontból indul ki, amikor a hangszertanulást — mint zenei I eszközt — másodrendűnek nyil- 1 vánitja, előtérbe helyezve a lényeget: a zenei hangot, amit a legkisebb gyermek játszva s egyszersmind alkotva, saját maga idéz elő. „Tomika Do“-nak hívják ezt a metódust, aminek ideális részérői már Írtak a lapok; magam most a gyakorlati oldaláról akarok beszámolni. Kiindulópontja — innen az elnevezés is, — hogy bármelyik alaphangból indulunk is ki, az mindig „do“ lesz. Ennélfogva kottaismeret sem kell hozzá, mert a hangok egymásközötti viszonya mindenütt egyforma, így bevezették a betűírást (ez viszont nem zárja ki a későbbi kottaolvasást), aminek a beidegzését fonomimikával is biztosítják. Hogy már a 4—5 éves gyermek is könnyen sajátítsa el, játék is van hozzá, színes kockák, minden szin egy-egy hangot képvisel, amiből ő maga állíthat össze melódiákat, később kíséretet is. Nagy előnye, hogy igy szabadtere van a fantáziának, amit a száraz tenitás teljesen elnyomott. A hangok értékét ritmikus tornával vagy tapssal ismerik meg, a zenediktálást különböző rejtvények pótolják, amit sokszor a növendékek adnak fel egymásnak. Fogócskát játszanak a hangokkal a kánonban; három szólamban utánozzák a harangot, órát stb. Szóval ezer módja van annak, hogy elleplezzék a tanulást! Időközben természetesen elsajátítják a zongora technikáját is, de most már minden hangot jó barátként ismernek fel a kottákban is, amik nem elvont dolgok többé, mert konkrétumokhoz vannak kötve. Legnagyobb szolgálatot azon-, ban a karéneknél tesz, amihez mindenki hozzájuthat, mert kottaolvasás nélkül is tudatos hallást és biztos lapróléneklést tesz lehetővé. S ezzel meg van téve az első lépés a klasszikus zene megértéséhez. Németországban és Angliában már minden iskolában igy tanítanak s az eredményt látva, valószínű, hogy mindenütt be fogják vezetni. A magam részéről már évek óta ismerem elméletileg ezt a módszert, de gyakorlatilag csak ez évben vezettem be. Az eredmény, egészen rövid idő után, máris meglepő. Egyébként szándékom van nyilvánosan is bemutatni. Talán eléggé karakterizáija a metódust egy 5 éves kis tanítványom íuegjegyzése, aki egy kétórás „óra“ után megbotránkoz- va jelentette ki: — Hogyan, már vége? Hát ma nem tanulunk semmit?! Állandó melegfürdó a Hid-utcai Takács=vendéglö külön fülkéiben 25 és 30 Lei
