Nagybánya, 1929 (20-27. évfolyam, 22-52. szám)
1929-11-03 / 44. szám
2. oldal. NAGYBANYA 1929. november 3. fl nőnek — a nőkről — egy nő. (Koníoly hozzászólás az aktuális témához.) Irta Bobrowsky Lilly színész. A ma nője más, mint a tegnapé volt s a holnap nője megint teljesen külömbözni fog a mai nőtől. Nem lehet szabályokat felállítani a nők hatáskörét illetőleg, mert az egyes emberek véleményei külömbözők, de |a mai lét - élet, - megtanít bennünket arra, hogy milyennek kell egy nőnek lennie, ha a mai forgatagban meg akar állani a lábán. Avultak már a régi szabályok és formák, melyek a nőt és hatáskörét megkötötték és bizonyos határvonalat húztak a nő és férfi között. A mai nő öntudatos, önálló lény, ki a férfitől teljesen különváltan éli a maga életét. Dolgozik és férfimódra küzd, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse és esetleges hozzátartozóit segítse,fenntartsa. Ha tehát egy nő részt vehet a létfenntartás nehéz munkájában, miért ne kérhetné ki az őt megillető részt a politikában is ? ! A „Nő“ ne legyen játékszer a férfiak kezében! Az igazi nő „társa“ legyen a férfinek, segítője, megértője, egy darab „énje“ hogy közösen dolgozhassanak. Mert az a nő, aki a férfival egyenlő műveltségi fokon van, kivívta a férfiak elismerését és tiszteletét, de akivel csak mulatságokról lehet diskurálni — és a komoly munka untatja, — az ma már nem nő és nem is lehet élettárs. Az nem köthet le magának egy komoly férfit — egy életre ... Az családot sem tud alapítani és gyermekeket sem tud nevelni. Önmaga játékszer és annak neveli a gyermekeit is! . . . Ha egyáltalán még nevelni akar, mert az ilyen nő, a legtöbb esetben, már annyira ferdén „modern,“ hogy az anyaság szép és magasztos munkáját tehernek tekinti, mely őt gyűlöletesen leköti. így aztán nem is akar és nem is lesz -- anya! A régi társadalmi formákat és szabályokat férfiak csinálták a maguk kényelmére. Basáskod- tak a nekik adott élettársaikon, általában a nőkön ... Nem azért nem vette ki a részét a nő a politikából, mert észbelileg alatta állt a férfinak, hanem azért, mert a férfi görcsösen ragaszkodott — az egyeduralomhoz!! A nőt kizárta minden hivatalos dologból és úgy neveltette, mintha női agy nem volna képes komoly dolgokkal foglalkozni. A nő évszázadokon keresztül egy szükséges de ’rossz piperecikk volt. A nővel nagyon sok esetben nem bántak emberségesen azok a nagy férfiak, kiknek elég, ha a nő csak a válláig ér! Ólyan volt a nő a férfi életében, sajnos sok esetben ma is olyan még, mint egy virág, letépnek és aztán — ha kellemes, ha kellemetlen az illata - eldobnak. És bizony-bizony egyszer sem nézett hátra a „nagy férfiú“, hogy az az elhajított virág vájjon hova esett le? ... A férfi felemelt fejjel járta tovább a maga útját s a szegény, eltaszitott nő mind jobban és jobban sülyedt a mocsárba, mig végül beleveszett!... Ez volt eddig a női sors. így tovább élni nem lehet és nem szabad! Igenis kell, hogy szava legyen a nőnek. Hogy beleszólhasson mindenbe - még a politikába is, - nem a politikáért, hanem önmagáért. A női sorsot csak nő értheti meg s a nő érdekeit csak nő védelmezheti. A férfi úgy beszél a női dolgokról, mint a vak színekről. Fogalma sincs róla, de prédikál, hogy ostobának ne tartsák. Valaki azt mondta nekem a múltkor, hogy a nő nem szólhat bele a politikába, mert nem volt soha katona és nem volt a háborúban! Úristen, ilyen buta érvelést is ritkán hall az ember. Talán a háború olyan gyönyörű és hasznos intézmény, mely különös jogokat biztosit a férfinek? ... A magam részéről ostoba és embertelen dolognak tartom a háborút . . . Mert miért haljon meg Szabó András vagy Tóth Pál azért, mert a magas diplomáciai kar összeveszett egy nekik teljesen idegen eszmén vagy dolgon? ! Hitvesek veszítsék el férjeiket, gyermekek atyáikat, menyasszonyok a vőlegényeiket, mert egy nehány ember egymásnak szalasztja a többieket! Szegények: a legtöbb esetben azt sem tudják, hogy miért ölik egymást. Parancsszóra meggyőződés nélkül. Ez a háború. Az a sokat emlegetett hires intézmény, mely büszkévé teszi az átlagos férfit s a dicsőség sugarat - glóriáit, - képzeli a feje fölé. Ez még nem szilárdíthatja rneg a férfi kiváltságos helyzetét a társadalomban. A nőnek is kell, hogy beleszólása legyen úgy a politikai mint a társadalmi dolgokba, hogy itt vethesse latba a sokat emlegetett nőiességét és letompithassa a kiélesedett helyzeteket. Ha a nő pénze kell a férfinak, úgy fogadja el a tanácsot is a nőtől, mert a nő nem egy lélek és értelemnélküli viaszfigura, mely engedelmesen változtatja alakját, helyzetét a férfi szorító újjai alatt. Nem vagyok „Suffragette,“ sem ellensége a férfinak, de hódolója sem. Igazságot akarok és azt hiszem: a legtöbb dolgozó nő ezt akarja. Egyen- ; lőséget minden vonalon! Elkezd- I tűk a nagy munkát, fejezzük is be, Meg kell mutatni a férfinak. ! be kell bizonyítani, hogy a nő I is — ember! . . . Komoly, gon- dolkedó, küzdő ember, ki min- I denütt megállja a helyét és fel- ! veszi a versenyt a férfival bár- I mely téren. Nem hiúságból, nem feltűnési viszketegségből, de azért, hogy nőtársainak végre védelmet és biztonságot nyújthasson. Mit csak nő adhat a nőnek, de férfitől soha sem várhat... A férfi és a nő mai egymáshoz való viszonya olyan, mint a I kutya —macska barátság. Mo- ' solyognak egymásra, de titokban vicsorítják a fogukat és csak alkalomra vár a férfi, hogy ismét legyűrhesse a nőt. Alkalmat pedig nem adunk, ne adjunk nekik ! ! ! Kell a választójog! Igenis kell! Hogy végre egyensúlyban legyen a mérleg! Aki pedig mást mond, az sok I mindent elhallgat!!! . . . Folt; amelyet nem igen lehet lemosni . . . Abbamaradt a liberálisok m'eyzavart kongresszusa Mi csak figyelők vagyunk, nem kérettünk fel védőfiskálisnak, tehát tárgyilagosan állapítjuk meg, hogy általánosan súlyos a társadalmi megitélés a Liberális Párt pénteki kongre- szusán történtek felett. A kormányon lévő Nemzeti Paraszt- I párt karakterére hatalmas foltot rögtönzött annak a néhány embernek ablaktöréses, kiabáló atrocitása, akik furcsa érveléssel felsőbb utasításokra hivatkoznak. Hiszen a mostani kormánypárt az abszolút rend, fe- [ gyelem, szabadság és legalitás I állandó hangoztatója, itt pedig I egy legális párt akart békésen I kongresszust tartani. Semmie- I setre nem lehet érv az a védekezés, hogy nyílt gyűlés volt hir- ! detve, merthiszen tisztességes I körülmények között egy kong- ! resszusra csak az érdekeltek, a ! békés érdeklődők és az ujság- I irók szoktak elmenni. A zavargók előtt jogos volt a színház ajtaját elzárni, márcsak azért is, mert a rendőrség, a meggondolt vélemények szerint, nem találta meg a módját annak, hogy a kongresszus megtartá- : sát törvényesen biztosítsa. A színház gyönyörűen tetovált üvegfalának betörése és az ajtók felfeszitése után a jelenvolt Dpca és Mosoiu volt miniszterek, Leonte Moldovanu hírneves szónok és pártját ma is reprezentáló képviselő riíár nem akartak, mert nem is akarhattak szólani, urasan visszavonultak, miután Dr. Drago§ Te- ofil vármegyei elnök egynéhány bátor szóval, markánsan jellemezte a súlyos és a jelenlevő notabilitások által a Régensta- nácshoz megtáviratozott, botrányos incidenst. A déli bankett minden szónoka ugyanígy elítélte ezt az esetet, rámutatva a kormány ilyetén gyöngeségére. A sötétben az szokott fütyölni, aki fél... Az ebéd utáni demonstráció, Dr. Drágo§ irodáiban, szintén markáns, úri vonás volt. Dúca és Dr. Drago§ beszéltek itt nagy ovációk közepette, Mosoiu nak szikrázott ismert szeme, majd hirtelen elhatározással sorba rázta minden jelenlévő kezét. Ezt tette Dúca is. A határozott szavakból pedig — a sorok között! — kiérezhető volt, hogy rövidesen csak Nagybányán tartják meg a liberális kongresszust, de akkor már nem valószinü, hogy a nemzetiek lesznek kormányon . . . Felsőbányái lelkesedés a mi hires dalárdánk iránt! Megtörtént hát kimondottan előkelő publikum előtt, amit mi régen vártunk, a jótékonycélu hangverseny. Két célt szolgált ez: a jótékonyságot, meg a kultúrát. Ilyen szivbemarkoló kultur- estélye ritkán volt Felsőbánya városának. Szőke Béla prépost férfi- és női gárdájával uralma alá vette és extázisba hozta a közönség szivét, lelkét. Minden egyes szám után a tapsnak szűnni nem akaró orkánja tört fel és valahányszor a prépost-karmester alakja feltűnt, már felzugott az ováció. Minden egyes dalszám az elmúlt jó idők emlékébe ringatta a hallgatóságot. A szép, kedves magyar dalokkal nem tudott betelni a közönség. Külön kiemelendő kedves pontja volt az estélynek - a mely örök emlékezetében ma- ; rád a város népének, — Kupás ' Gyula gyönyörű szóló-éneke Duláék zenekarától kisérve. Zengett a terem minden szám után, tombolt, viharzott a tetszés, mint a titkosan háborgó tenger. Kupás a meg nem szűnő tombolásnak három szép dal rá- pótlásával szolgált. Annyi tetszés talán soha sem hangzott még el e színpadon és annyi ünneplés, amennyivel a magyar dalt és annak előadóit: Szőke prépostot és dalárdáját ünnepelték. A magyar dal, magyar kul- turá megható ünnepe volt ez. És hogy mennyire rajongott a közönség a nagybányai dalárdával szemben, legjobban mutatja az a ritka eset, hogy egy vak nénit fel kellett vezessenek a dalárda meghallgatására. Ezek után mi ezúttal is külön köszönetét mondunk Szőke prépostnak, a dalárdának és a felejthetetlen Kupás Gyulának. Ha máskor is eljönnek, nekünk lesz kivételes szerencsénk! (Opluschll István) Mit mondott dr. Paál Árpád a nyugdíjasoknak és nyugbéreseknek ? Dr. Paál Árpád beszédéből csupán annyit emelek ki azok számára, akik sajnálhatják, hogy a magyar képviselő beszédénél nem lehettek jelen, amennyi a nyugdíjasokat és nyugbéreseket illeti és érdekli. ( Tehát — szavai szerint — tekintettel a beállt zavaros párt- politikai helyzetre, a nyugdíjasok', akik 1925 év előtt nyugdíjaztalak, ne vegyék számításba és biztosra Boila Romulusnak, a bukaresti Nyugdijbizottság (Casa Generala de Penziuni) igazgatójának 50°/o-os nyugdíjemelésére vonatkozó nyilatkozatát, mert annak megvalósítása elé még sok nehézség gördülhet. A bányanyugbéresekkel kö- I zölte, hogy a 27 havi nyugbérhátralék kiutalását, mindjárt az itteni nyugdijegyesület megalakulása után, mikor a nyugbéreseket is tagjául felvette, kezdte meg a kiutalás iránti lépéseket, melyekben az aradi nyugdijegyesület is résztvett. Ezt letagadni nem lehet! Az itteni nyugdijegyesület forszírozta és sürgette ki a hátralékot. A képviselő közölte azt is, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül a nyugdíjasok és nyug- béresek ügyét továbbra is szivén fogja viselni. A képviselő ezen kijelentését alólirott egyesületi elnök hálásan köszönte meg. Az esküt nem tett, volt magyar tisztviselőket türelemre inti, mig a végrehajtási utasítás megérkezik s az eskületételre fel nem hivatnak. Csics Ödön.
