Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 28-31. szám)
19)9. junius 26. NAGYBÁNYA 3. oldal. házban működött a háború négy esztendején át, mig szervezetét meg nem támadta a tüdőcsucs- hurut. Hazajött betegen. De mig a közlekedés normális volt, a trencséni betegsegélyzőtől rendesen megkapta a segély-járandóságát, most azonban már féléve nem kap onnan semmit. Nem szabad engednünk, hogy a nélkülözés még betegebbé tegye őt, aki annyi vitéz katonánkat ápolta önfeláldozással. Juttassunk adományokat hozzá, enyhítsük a szegény beteg , ápolónőnek a helyzetét! — Itt emlitjük meg azoknak a nevét, akik az első segélykiáltást megértve máris felkeresték adományaikkal: L. Berks Leó 30 K, a Nőegylet pénztára 20 K, Németh Béláné 20 K, Virágh Istvánná 4 K, 1 üveg tej, 1 üveg mogyorósi viz, 25 deka cukor, 20 deka kávé. — Ez adományokat hálásan köszöni ez utón is Dull Mária ápolónő. Kispénzverő-utca 4. Gyászosét. Nagy János nyug. kincstári gépész, mint részvéttel értesülünk, f. h. 17-én elhunyt 77 éves korában végelgyengülésben. A megboldogultban dr. Nagy Kálmán, a nagy- szöllősi kórház kiváló igazgató főorvosa édesatyját gyászolja. F. hó 19-én helyezték az elhunytat örök nyugvóhelyére. Béke poraira! Betörés. Keddről szerdára virradó éjjel a Marosán Testvérek Hid-utcai üzletébe betörtek és körülbelül 20 ezer K értékű áruval károsították meg a törekvő, szorgalmas kereskedő testvéreket. A betörők az udvar felől hatoltak be a pincébe, onnan az üzletbe és irodába, ahol a Wertheim-szekrényt kiemelték helyéből, felső és alsó fa-részét kifeszitették, az acél részével azonban nem boldogultak. Az üzleti könyveket stb. össze-vissza hányták, az idősebb testvér fehér vászon köpenyét 400 K értékben elemelték; azonkívül elvittek 32 üveg konyakot, 15 üveg likőrt, 5 kg. babkávét, 3 kg. cukorkát, 2 üveg rum-esszenciát, 60 drb pipere-szappant, 1000 drb kovakövet, amely aznap érkezett meg (750 K vételár), 1000 drb cigarillost, 120 pakk 90 f-s cig. dohányt, a pincéből 40 1. császárkörte pálinkát (vagy 20 litert el is öntöttek közben.) Mindezt — miként a nyomok mutatják — szekérrel vitték el. Csak a helyi viszonyokkal ismerősegyén lehet a vezetőjük a betörőknek, akik a zivataros éjszakát igyekeztek igy felhasználni. Egy szemtanú állítja, hogy éjfél előtt villanylámpa fényét látta a pincében. A nyomozás folyik. Gyászhir. Id. Incze Sámuel kádármester, a régi hlagybányának egyik jónevü iparosa f. hó 24-én délben meghalt 78 éves korában. Temetése f. hó 26-án lesz. Béke poraira! Koszorumegváltás címen Pongrác Irénke 30 K-t juttatott szerkesztőségünk utján kedves jó barátnője, Petky Rózsika elhunyta alkalmából felerészben a hadiárvák helyi alapja, felerészben pedig a veresvizi árvák pénztára javára. A munkás ifjúság a veresvizi árvák javára foly# hó 28-án este 7 órai kezdettel tánc- mulatságot rendez. Szünet közben a közönséget a tárogatós-zenekar fogja szórakoztatni. — Be- lépő-dij 6 K. Felülfizetéseket a jótékony-célra való tekintettel szívesen fogad és hírlapban nyugtáz a rendezőség. Szives tudomásul. Kazay József ASZTALOS ÜZLETÉT Nagypénzverő utca 14. sz. alá helyezte. Köszönet. Mindazok, akik drága jó kis leányunk elhunyta és temetése alkalmával fájdalmunkat igaz részvétükkel enyhíteni szívesek voltak, fogadják őszinte köszönetünket. Id. Petky Károly és családja. Jó fogást, csinált megint Petrusán György, ügyesen nyomozó rendőrőrmesterünk folyó hó 15-én a hajnali órákban. Elfogta S. G. cselédleányt, aki f. hó 12-én jött Szatmárról és itt több helyen ruhaneműt, csirkét és házi felszerelést lopott, és kereskedett vele; továbbá Nagy Lajos mészáros üzletében, özv. Stoll Gáborné nevével visszaélve, 3 kg. marhahúst vásárolt. Sikereitől felbátorodva Berger Sámuel cukrászüzletéből ugyancsak említett úrnő nevével 50 db. süteményt csalt ki. De ezzel sem volt megelégedve. Schiller Sándorné cukrász üzletéből ugyané cimre ismét 50 db. süteményt, 1 üveg konyakot és 1 üveg likőrt csalt ki. A két üveg — persze üresen — megkerült egy nagy tésztás tállal együtt a nyomozás során, megkerült továbbá a többi lopott holmi is. Most a járásbíróság fogházában elmélkedik arról, hogy semmi sem tart örökké: a legjobb likőr is elfogy egyszer. — Petrusán őrmestert elismerés illeti, hogy egy ilyen veszedelmes szélhámostól megmentette a várost. Az üzlettulajdonosok is legyenek azonban óvatosabbak ! Bányavirágok. A airkö. Az öreg örmény eltemette a feleségét, S mivel rangosán meg akarta örökíteni az emlékét, rendelt postán Gerendaynál egy szép sirkövet. Aztán fölutazott, hogy megnézze és elhozza a sirkövet. Gerendayék mutatják neki. Az öreg csak nézi, aztán kifakad: Nem jó! Nem jó az egész! — Miért ne volna jó ? kérdik csodálkozva. — Hát mert nem Itt nyugszik, hanem otthon! A durák. Még a legkomolyabb dolognak is megvan a humoros, esetleg komikus oldala, csak attól függ, hogy honnan nézzük. A mai komoly bankó manővernek is megvan már a humora. A napokban hallottuk. — Elaggódtak, elvitatkoztak néhányan azon, hogy mi lesz már most a fehérhátu bankóval. Mindenki igyekszik lerázni, de a végén mégis csak ott marad valakinél. Mi lesz majd azzal ? — Mi lesz? — mondja találóan egyikük — akinél utoljára marad, az lesz a durák! A budapesti ólet jellemzésére hallottuk ezt a jóizü mondást, amely jellemzi a kommunista terror alatt nyögő fővárost. — Hallotta, hogy ma már nem rendelhetnek a pesti fogorvosok sem? — mondja A. az ismerősének. — Nem? Hát miért? — álmélkodlk B. — Azért, mert ma senki sem meri kinyitni a száját Pesten. Farkas Giziké eljegyzésére. Ki lett uj mátka: — Farkas Giziké? És kik ösmerík, vajon hiszik-e, Hogy az angyal-arcú bájos baba, Ki az iskolát most hagyta abba, Immár vőlegény karján lesz ringó, — Hymen berkén feslő rózsabimbó. Ez pedig való ! — igy szól a fáma — Szaporodik egy boldog pár száma. Ifjan kerül főkötő alá: Derék jó fiú, ki elhóditá. — Ha mindig jóban keressük a nőt, Aki éleszti szivünkben a hőt, Mely minden korban hozhat uj tavaszt, És éltünk fáján virágot fakaszt: Szerencsés ember, ki feltalálja Hogyha ilyen lesz élete párja. És valóban — mi, kik ösmerjük öt — Becsüljük benne az igazi nőt, Mert jó a lelke, ájtatos hivő: Szelíd, szorgalmas, nőnél ami fő. És, hogy szeretni tud-é igazán? Nincs kétség benne: úgy lesz ezután. Vezesse hát áldólag utain, Az életkor végső határain, A Gondviselőnek áldó keze. A sors csapását ne érezze, Hanem mit kér imádságos ajka, Az égi kegy azt híven megadja. Ez az óhajunk; — és mi fő dolog — Egymás ölén legyenek boldogok! Mikola A. Gyula. Kondor házassága. — Irta: Závory Béla. — Kemecsey tekintetes ur nem valami nagy népszerűségnek örvendett a maga városában, ami kitetszik abból a megjegyzésből is, amit egyik szomszédasszonya ejtett el, ahogy Kemecsey tekintetes úr hazafelé menet elballagott mellette: — No, majd csak elveszejti mán őkigyel- mét is az én jó Istenem, mert mán igen aprókat lépeget. A nagy népszerűtlenség oka azonban nem annyira Kemecsey uramban rejlett, mint inkább a hivatalában. Ő volt ugyanis szülővárosának érdemes főkapitánya. Kemecsey tekintetes ur ugyan a hivatalt csak tisztesség okáért vitte, mert háromszáz köblös tehermentes földje mellett nem volt rászorulva arra a rongyos négyszáz forintra, amit abban az időben fizetés fejében adtak s épen nem is dögönyözte valami túlságosan az elébe került vádlottakat, dehát hiába, ő sem tudott olyan ítéleteket hozni, amelyek mind a két felet kielégítették volna s igy lassanként a hivatalos Kemecsey lejáratta a nem hivatalos Ke- mecseyt is. No, de hisz ez még a kisebbik baj lett volna. A nagyobbik baj ott volt, hogy bizonyos okoknál fogva az intelligencia se valami vastagon szimpatirozott vele. Az öreg ur ugyanis rendkívül nagy tisztelője volt a klasszikusoknak s eredetiben olvasta Ovidiust, Cicerót s. a többi, a gimnázisták előtt oly kétes tiszteletben álló Írókat. Előtte a műveltség a latin klasszikusoknál kezdődött s ott is végződött, s mivel a klasszikusok nyelvén csak a plébánossal tudott értekezni — saját megállapítása szerint ezzel is csak nehézkesen — tulajdonképeni úriember nem volt előtte. S ezt a felfogását annyira éreztette is társadalmi érintkezésében, hogy az öreg urat lassanként bojkottálták. Igazi barátja csak a plébános maradt. No, de még ez is hagyján lett volna. Csakhogy az öreg ur ezt a sémát az Ilonka körül settenkedő urfiakra is alkalmazta, kivált amióta Mariska, az idősebbik leány házasságáról kiderült, hogy biz az alaposan elhibázott dolog volt s az Ilonka udvarlói csak amolyan távudvarlást végezhettek, amely azonban semmiesetre sem volt alkalmas arra, hogy akármelyik imádóval is pap előtt végződhessen. Az öreg urnák ugyanis feltett szándéka volt, hogy Ilonkát nem engedi sötétbe ugrani s majd ő maga választ ki számára megfelelő férjet. A „megfelelő“ az öreg ur előtt is ugyanúgy volt értelmezendő, mint más körültekintő apánál, azzal a csekélyke toldással, hogy a fiatal urnák otthon kell lenni a latin * klasszikusoknál is, mivelhogy nyugodt, megállapodott gondolkozásra s a léha csavargás, kocsmázás és kártyázás meggyülöltetésére a klasszikusok olvasása a legmegfelelőbb orvosság. Az öreg tekintetes asszony attól kezdve — amikor Kemecsey ur bejelentette, hogy Ilonkát ő fogja férjhez adni és pedig a klasszikusok révén — ugyan még nagyobb szamárnak tartotta az urát mint eddig, és erősen kifejezést is adott ilyetén becsülésének, az öreg ur azonban — bár a klasszikusokból merített bölcsesége folytán az utolsó szót minden ilyen összeütközés alkalmával a feleségének hagyta, álláspontjából egy jottát sem engedett. Ilyenformán nem lehet csodálkozni azon, hogy Ilonka, dacára a háromszáz köblös prima föld s a természetes függelékek fele értéke erejéig ránéző vagyonnak s dacára végtelen bájosságának s igazán nem mindennapi szépségének, az udvarlóknak meglehetősen szükiben volt s a leghőbb imádói is csak ritkán s olyankor is rövid időre keresték fel — amikor t. i. a tekintetes ur a hivatalban tolvaj népségekkel vesződött. * A kis, nyáron poros, télen sáros alföldi városka csekélyszámu intelligenciájában a leghatalmasabb egyéniség — mióta megtelepedett — kétségkívül Kondor Miklós, az ügyvéd vala. Ő vala az, aki a kisváros eddig túlontúl egyhangú életébe némi élénkséget, némi nagyvárosi allűrt vitt bele. Lelke volt minden társadalmi mozgalomnak, becézett alakja az első héttől kezdve a társas összejöveteleknek s félelmes tekintélye volt a lapja révén, melyet üres óráiban szerkesztett — és pedig nagyon ügyesen. Ez különben nem is volt feltűnő egy olyan embertől, akinek a dolgozatait a budapesti szépirodalmi lapok is szívesen látták. Mint minden irólelkü emberben, benne is meg volt a közös testvéri vonás: a bohém hajlandóság. A városa fiatalsága rajongott érte s amely sorházba odakapott, annak meg volt alapozva a megélhetése. Mint az üstökös után a sleppje, úgy húzódott utána a sorházakat fenntartó fiatalság oda, ahol egyszer a sátorfáját fölütötte. (Folyt, köv.)
