Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 28-31. szám)
1919-07-24 / 30. szám
XVII. évfolyam. 1910. július hó 24. 30-ík ozám. AGYBANYA TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. 50 íiíiér Előfizeíési árak: Egész évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 korona, egy szám ára 50 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. Felelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizeíési pénzek küldendők. :: Hirdetéseket elfogad a nyomda is. 50 fillér HBOBtaű» Nagybánya, a statisztika szerint is, esőzés tekintetében vezető helyen áll, mindjárt Fiume után következik. S ez a jelen körülmények között higiénikus szempontból szerencsénk. Gazdasági szempontból az idén főleg, valószínűleg szerencsétlenségünk lesz. A bő áldás onnan felülről mindent eláztat, elfojt, úgy, hogy az a kis tavaszi vetés is alig tud nőni, fejlődni. De városunk közegészsége, szempontjából, mint említettük, szerencsés körülmény jelenleg a lépten-nyomon nyakunkba szakadó zápor. Pár napi szép idő nyomán ugyanis akkora a por, hogy felvesszük e tekintetben a versenyt bármely alföldi porfészekkel. A por. A bacillusok, miaztnák milliárdjait terjesztő por. A por, amelyet egyenesen belélegzünk minden velejáróval együtt a tüdőbe, ott szépen fészket rak, kezdődik a tüdőőrlő tuberkulózis, amely — sajnos — városunkban is bőségesen szedi az áldozatait. Nézzük csak meg hetenként az anyakönyvi adatok halálozási rovatát: alig van hét, amelyen ne vinné el egy-egy embertársunkat a borzalmasan pusztító tüdővész. Tervbe volt véve egy tüdőgondozó létesítése. Felkérjük az illetékes hatóságot, hogy az utcaseprést végeztesse nagyvárosi mintára az éjjeli vagy hajnali órákban és az utcalocsoló szekeret is helyezze ismét mti- küdésbe az utca betegterjesztő porának leverésére. Az árokban van bőven viz, jut abból az utcákra is! — h. — A „Nagybánya“ tárcája. Hajnali dicséret. I: Virág fakasztó zord tavasz utóra Végre egy szép meleg nap érkezett! Tegnap aranylón, érlelőén áradt A íásulásba dermedt föld felett. Tündöklő kék azúros boltozatról Öntött a földre éltető mosolyt, De éjjel ismét megindult a felhő S most virradatban is zokog, zokog! Mégis a lombok közt rigó füttycnget, Reá egész kórus trilláz, csicserg! . . . Aláfestőén gerle búgás hangzik! . . . Min ujjongnak a kis pogány szivek? Nem virradtam még ily vidám zajukra Pedig sok hajnal ébredjen talál, Nedves zenéjükben füröszföm lelkem, Ha szemem álomra hiába vár, Miben örülnek oly együttes hittel ? Hisz oly vigasztalan borult az ég! Szimfóniájok hálaáldozatom tán A szép meleg tündöklő tegnapért. II, Szabad lakói békés lombvilágnak! Légtenger ősi tengerészei! Színészet. Hétfőn, jul. 21-én este kezdte meg Kovács Imrének, a szatmári színház kiváló igazgatójának vezetésével a társulat 10 napos vendégszereplését a Lendvay-szinházban. A társulat kitünőbb tagjai — élükön Borbély Lilivel, a fővárosban is ünnepelt primadonnával — a szatmári színház nyári szünetének bekövetkeztével — áirándultak ide, hogy pár napig városunk művészetkedvelő közönségét elszórakoztassák. Hisszük, hogy közönségünk, amely az eddigi társulatokat szeretettel fogadta, ezt a művésztársaságot is hasonló szeretettel fogja felkarolni. A bemutatkozó előadás megmutatta, hogy a legmelegebb érdeklődésre méltóak, mert hivatásuk magaslatán álló művészek. Elsősorban itt van Borbély Lili, szubrett primadonna, aki a pesti Király-szinháznak volt sikerekben gazdag tagja. Hogy egyebet ne említsünk — a János Vitézben tűnt fel, melynek //«s&a-játszámtalanszor játszotta a főváros közönségének ünneplése mellett. Nagy sikerrel játszott többek között a Madarászban és a Cigányprímásban is. Legutóbb a Télikert ünnepelt művésznője volt, honnan Kovács igazgatónak sikerült. őt Szatmárra szerződtetni először csak öt napos vendégjátékra. Szatmár müértő közönsége olyan tüntető ünneplésben ,észesitette a művésznőt, hogy elhatározta, hogy az igazgató kérésének is engedve, a társulatnál marad állandó vendégként. Azóta végigjátszotta diadallal a szatmári szini évadot s most nekünk is alkalmat ad arra, hogy művészetében gyönyörködhessünk. Itt van a társulat másik kiválósága, Rákossy Ferenc, aki mögött már ide s tova 30 éves, sikerekben gazdag művészi múlt áll. El se hinnők, ha őshumprtól 'duzzadó nagyszerű játékát, fiatalokat megszégyenítő mozgékonyságát látjuk, A holnapi Pillangó főhadnagy-ban Csollán Manó önkéntes alakításában (amelyet már láttunk tőle Szatmáron) fogja teljes mértékben kifejteni művészi kvalitásait. Óh úgy röpifnék egy kérdést feléjök . . . Fognának-e rá választ küldeni ? Isten sejtést él-e valóban lelkűk? ÉLe szivükben bennső sejtelem, A legmagasabb, legfőbb Fővalóról ? Ki Ur az életen s enyészeten! Lesz-e valaha misztikus megértés, Amely e titkot majd hidalja át? Irigylem érte Assisi Ferencet 1 Ő értette a madarak szavát. Nlola. Könnyes írások . . . — Irta: Lisolett, cslkvárdotfalvi Fekete Erzsébet. — Boldogság — Hírnév. Éj van — nagy ragyogó júliusi éj , , , Itt ülök ágyad szélén és kezemben tartva kezedet, édes színes álmokat szövünk a lombtépő őszről, melynek illata már besuhant a nyitott’ ablakon, jtt teng körülöttünk , . . Sziy és agy, ebhői vagyunk alkotva. E két ellentétes hatalom mozgatja a testünk, harcol, küzd egymással és mi le akarjuk győzni mindkettőt, azt hisszük erősek vagyunk. Pedig e pillanatunk a leggyöngébb. Ez az elröpülő kinos perc dönt felettünk, boldogok leszünk-e, vagy a hírnév után futva elérjük a zenitet, avagy megtörve bukunk a mélységbe le ? . . . — De nézd csak, én nem vagyok már egyedül veled! Itt űl melletted — színes ruhájában, babérral koszoruzott fején arany koronával, kezében lant — a Hírnév királynője és szól: Itt van a kiváló Tárnái Teri, aki már 3 éve ünnepelt, kedves művésznője Szatmárnak. Lázár Hilda képviseli a drámai művészetet. Kun Sándor, aki a Vigszinháztól vonult be katonai szolgálatra, majd hadifogságából kiszabadulva Szatmárra szerződött s ott aratta a 4 évi katonai szolgálat után szintén Szatmárra szerződött Zilahy Jánossal együtt sikereinek hosszú sorozatát. —= Nem győzzük külön-külön jellemezni a társulatnak hozzánk ellátogatott tagjait. Beszélnek ők majd helyettünk meggyőzőbben a szerepeikben. Még csak valamit! Aki megfigyelte a Lotty ezredeseiben Unger Istvánt a Dickson John, szabó megszemélyesítésében, el se hinné, hogy nem hivatásos színészt lát maga előtt. Unger István még csak művésznövendék, de már ebben a szereplésében is bemutatta, hogy kellő rátermettséggel lép fel. Eláruljuk olvasóinknak, hogy eddig Szatmáron már igen sok sikere volt az ott minden hónapban rendezett műkedvelő előadásokon. E sikerektől felbuzdulva teljesen a szini művészet szolgálatába lépett. Ha már most a növendék ilyen kiváló, képzelhetjük ugyebár, hogy a már évek óta fejlődő művészi erőktől mit remélhetünk. A bemutató előadás és a másnap, kedden megismételt Lotty ezredesei megadják a kellő alapot arra, hogy elsőrangú művészi élvezetet remélhetünk. A sikerben vezetett, miként Szatmáron' is állandóan, Borbély Lili a főszerepben. Temperamentumos játéka, Ízléses, művészi tánca, nagyszerű öltözékei (a művésznő csak ez estén 12 szebbnél-szebb toalettben jelenik meg) mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy csapásra belopja magát a közönség szivébe. De partnerei is: Kovács igazgató, Rákossy, Kan Sándor, Zilahi, Kéri Unger, stb., továbbá a nők közül Lázár Hilda, a bájos Mezei Teri, Tárnái Teri mind osztoztak pompás összjátékukkal az est sikereiben. Ma, szerdán Gábor Andor óriási sikerű énekes vigjátéka, a Majd a Vica kerül színre a címszerepben Borbély Lilivel. Holnap, csütörtökön a Pillangó főhadnagy — Nyújtsd ide kezed és szárnyad nő legott. Én elviszlek oda, hol élnek a sasok, fel a magasba szédítő gyorsasággal és szárnyaid az eget verdesik majd. S ezek a törpe, gyarló emberek lábaidhoz öntik fénylő kincsüket, melyet gyöngyöző, verejtékes homlokkal szakítanak ki a föld mélyéből. Te leszel a napfényt te nyújtasz az élő, lüktető világnak szellemi táplálékot és csodálattal tekintenek tel rád onnan, a mélységből ... De a szivekben az érzéseket meg fogom ölni. Ne félj, nem fáj az, dobogni fog úgy, mint azelőtt, csak egy parányi üresség lesz benne és szeretni nem tudsz majd . . . Szerelem ?! — minek ez égő érzést ápolni a szivben, mely könnyeket fakaszt és lenyűgöz a földhöz. Józan, gondolkozó aggyal repülünk az örökéletbe által, jöjj, add a kezed! — Az én utamban tövisek között virágok nyilának — mondá a másik, ki fehér ruhás, gló- riás istennője volt a Boldogságnak. — Kezedet munka töri fel, sötét gondfelhők gyűlnek az égen feletted — ha engem követsz. — De rá találsz egy asszonyra, ki letörli verejtékes homlokod és együtt haladtok majd. Oh, de édes a,munka, ha mellettünk van az, kit szeretünk ! ... Én nem ölöm meg a nagy gondolatot, mely agyadban támad s ha a melegség, mellyel a szerelem eltölt, át járja azokat, — nem fognak csodálni az emberek, kik között talán Te leszel a legkisebb, de megértenek! . . . S ha rád tekinFmajd két sötét bársonyos szem, mikor a puha gyerek kacsók virágokat tépnek a csöndes kis ér partján, ha dalolva, nevetve szaladnak felétek repeső szivű bizonyságai a Ti nagy, megértő szerelmeteknek, — boldog leszel!
