Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-01-16 / 3. szám

NAGYBÁNYA 3. oldal. 1919. január 16. A Ferenczy-eló'adáa alkalmával befolyt- felülfizetések és jegymegváltások sorozata téve­désből kimaradt a pénztári elszámolásból. Most pótlólag közöljük. Az estély alkalmából felüfizet- tek, vagy a megjelenésben akadályozva jegyei­ket a jótékonycélokra való tekintettel megváltot­ták : özv. Kremniczky Albertné 5 K, b. Syntinis Ilonka 10 K, Szkicsák N. (hadnagy) 3 K, N. N. 3 K, Huszthy Mátyás 6 K, N. N. 4 K, özv. Hegyesi Árpádné 3 K, N. N. 2 K, N. N. (főhadnagy) 3 K, Hoffmann Árpád 10 K, Bertalan Mária 8 K, Fodor őrm. 4 K, Szőke Béla 8 K, Németh Béláné 10 K, dr. Stoll Tibor 6 K, N. N. 8 K, Stoll Béla (a Nőegyletnek) 20 K, Nánásy Istvánné 8 K, Török Kálmán 2 K- Összes bevétel 293 K; kiadások összege 50 K. Tiszta jövedelem 243 K. Ebből 94 K a Nőegyletnek, 74-50 K a hadiárváknak és 74-50 K a hadirokkantaknak jutott, mint már említettük. A felülfizetést és jegymegváltást hálá­san köszöni a rendezőség. Gyászhir. Igaz részvéttel közöljük, hogy Reinegger Gyula fogorvos leányát, Mariskát élte tavaszán, 20-ik évében elragadta szeretteinek kö­réből a járványos tíidőgyuladás. Nehány héttel ezelőtt elment rokonainak látogatására Szilágy- csehbe s ott érte utol a járvány, amely 14 napi szenvedés után áldozatul követelte a viruló ifjú leányt. F. hó 7-én temették el óriási részvéttel. Béke poraira! Karácsony fa-üanepély. Újév napján d. u. 2 órakor megható kis karácsonyfa-ünnepély kere­tében osztották ki a veresvizi bányászárváknak a jóságos szivek adományából összegyűlt 890 K-t, gyümölcsöt, gyerekcipőt, ruhát, továbbá cukrot, gyergyát stb.-t a dúsan megrakott karácsonyfá­ról, melyet Muzsnay Ferencné, főbányatanácsos neje és gyermekei állítottak az árvák örömére. A főbányatanácsos családja tekintélyes összegű adományán kívül sokat fáradott azon, hogy ez a nemescélu mozgalom minél szebb eredménnyel járjon. E buzgalmukban tevékenyen segítségükre volt Schultz Vilmos zuzóintéző, a mozgalom megindítója, továbbá Krizsán György bánya­művezető, Krizsán P. Pál tanító és Igli István, a veresvizi bányamunkások szakszervezetének el­nöke. Az ünnepélyt az újévi ének eléneklése után Steier Sándor bányamérnök tartalmas beszéddel nyitotta meg, majd Krizsán P. Pál méltatta emel­kedett hangon az ünnepi alkalmat. Fényes Mariska aktuális felolvasása, Laurán Márton humoros monológja és Décsei Rózsikéval előadott kedves dialógja, végre Laurán Imre újévi köszöntője tette változatossá az ünnepélyt, melynek hangu­latát emelte a közbeszőtt néhány karácsonyi ének. Dicséret illeti meg a rendezőket is, a szerep­lőket is nemes fáradozásukért, mellyel az árvák­nak is meleggé, örömössé igyekeztek tenni a szeretet szent ünnepét. A gyűjtés összege 900 korona volt, melyet a veresvizi művezetőség, tisztek, altisztek és munkások adtak össze. Muzs- nayné gyüjtőivén begyült 350 K, 2 pár gyermek­berek csak eltűrnek maguk között, akit az ide­genek egy futó köszönés után sietnek otthagyni. Ha tudná, milyen kínszenvedés nekem, ha ott kell ülnöm az asztalnál, s a szomszédomat bol­dogtalannak tudni, amiért az én szomszédom. — Maga nagyon beteg, kedves Klárika, vagy abszolúte idegen saját magától. Ne mutas­sam be magát saját magának ? Kacagás, megkönnyebbülés. — No igen, mert magáról csak az mond­hat ilyesmit, aki abszolúte nem ismeri. Hát azt hiszi, hogy én Jézus Krisztus vagyok? Bizony én önző fráter vagyok, aki az első pillanatban otthagyta volna magát, ha, — ha tehettem volna. — Úgy-e? — Igen. De nem tehettem. Tudja, mikor a tenyerében megláttam a Cleopafra-vonást, mi jutott eszembe? — Mi? — Nem is az eszembe. Hanem mit éreztem? Azt, hogy maga régebbi életében valóban Cleo­patra volt, s engem akkor Antoniusnak hívtak. — De kérem . . . — S most ne haragudjék meg, ha elbiza­kodom. Én meg mertem volna esküdni, hogy ön azért nem szánta magát arra, hogy férjhez men­jen, mert Antoniusra várt. No, no, nem, tudom, nem én reárn, hiszen .csak tőlem tudta meg, hogy ön Cleopatra, hát honnan tudhatta volna, hogy miért nem talál senkit magához méltónak? A vénleány világosan érezte, hogy udvar­lója alaposan téved. Hogy azért nem ment férj­hez, mert csúnya és szegény volt és senki sem cipő, 3 drb. gyermekruha és 1 nagy kosár alma; Igli ivén 273 K, Schultz ivén 189 K, Krizsán Györgyén 47 és iíj. Laurán Mártonén 41 korona. — Az ünnepélyen kiosztottak 890 koronát, a fennmaradó 10 koronát az árvák további segí­tésére szolgáló alap gyanánt megtartották. Ehhez utólag Kovács Gyula könyvkereskedő 10 koro­nát küldött. — Az alapot bizottság kezeli: további adományok Schultz veresvizi intézőhöz külden­dők. — A kiosztást a viszonyokkal ismerős bányászok igazságos véleménye alapján nagyobb ünnepek alkalmával fogják végezni. A megszálló csapat, amely a román kir. hadsereg rohamcsapata, Coroama őrnagy veze­tésével elvonult városunkból s helyébe jött a loan ezredes (Colonnel) parancsnoksága alá tar­tozó 14. dandár egy része, tüzérség, lovasság és gyalogság. Megszállott vidékünk középpontjául városunk lett kiszemelve, innen vezényelnek to­vább aztán egyes csapatokat; mint pl. Márarna- rossziget megszállására is innen indult ki a ki­rendelt különítmény, amely Felsőbányáig vona­ton, onnan pedig — értesülésünk szerint — sze­kereken vonul végig a sztratégiai utón Szigetnek. A megszállás célja a rendfenntartás s ebben a helyi hatóságok támogatása. — A dandárpa­rancsnokság a régi pénzverő házban van, ahol a magyarul is kitünően beszélő Grama fő­hadnagy, a dandárparancsnok segédtisztje köz­vetíti a magyarság ügyeinek elintézését. A dan­dárparancsnokságon kívül az Altnéder-íéle házban működik a térparancsnokság, melynek vezetője a Dobrudzsából való, török származású Rcfic Abdul Cadir kapitány, akinek segédtisztje dr. Kerekes ügyvédjelölt, főhadnagy. A térparancsnokság ha­táskörébe tartozik a különféle igazolványok : ki­maradási, utazási, szállítási engedélyek kiállítása, továbbá az esetleges panaszok fölvétele. — Itt említjük meg, hogy hétfőn este megérkezett az ezrednek 32 tagból álló fúvós zenekara, amelynek hangjai mellett vonult fel a megszálló helyőrség loan ezredessel és tisztikarával kedden, a g. kath. Újév napján d. e. 9 órakor a g. kath. templomba az ünnepi istentiszteletre, utána pedig levonultak a Rákóczi-térre, ahol az István szálló előtt térzene volt. Közben lelkesítő beszédek hangzottak el a szálloda erkélyéről, ahol a románság vezetősége foglalt helyet, de a nép köréből is. Az örömmá­morban úszó románság a nemzeti táncot, a Horát is ellejtette. A kedvező időt felhasználva a vidéki románok közül is igen sokan jöttek be román zászló alatt. A késő délutáni órákig tartott a tér­zene. Este a Lendvay-szinház termében 200 terí­tékes társasVacsora volt, amelyen a helybeli és vidéki román értelmiség köréből igen számosán vettek részt. Sok lelkes beszéd hangzott el a vacsorán is, amely táncmulatságba ment át. A 7 órai harangszó táján végződött a mulatság. Azok a közalkalmazottak, akik maguk és családtagjaik részére a Népruházati bizottság jelentkezett érte, de ugyanebben az időben viszont úgy érezte, hogy ez az ember mindent jól tud, s kibékült a múltjával is. Igen, ő nem akart férjhez menni senkihez. S most már tudja, hogy miért nem. — S most maga mellett ülök s ezek az emberek itt körülöttünk nem is sejtik, hogy itt ül, közöttünk egy ember, aki maga sem tudta eddig, hogy miért tapossa ezt a sárgolyót. Csodá­latos, ha ma nem jövök ide vacsorára, akkor most sem tudnám. Hisz maga csodában? — Hiszek, hiszek — szól forrón a vénleány, s olyan furcsán kicsi lett a szeme. Ha fiatal, szép lánynak ilyen kicsi lesz a szeme, ez nem is furcsa. Nála határozottan mulatságos volt. S mulatságos volt, hogy egyszerre hogyan megeredt a nyelve. Milyen könnyen, milyen bőven ömlött belőle a szó, — bogy tudott magáról beszélni, mesélni, vallomásokat tenni, panasz­kodni, vádolni és menteni s végül még egy vak­merő titkos kézszoritással is kérdezni: — S ezt komolyan mondotta ? Mindent ? A mire a kedves ember csak legyint a ke­zével s azt mondja : — Gyerek! S ettől is olyan boldog lett . . . — Maga igazán kedves ember, — szól búcsúzóul a háziasszony — egy egész estét igy tölteni. S tudja-e, hogy az egész társaságot mulat­tatta, mert jól láttuk, hogy voltaképen mi tör­ténik? A kedves ember kezet csókol s mosolyogva mondja: Hogy tudom-e? Hiszen ezért tettem! által kiutalt és már beszállított ruhanemüekből jegyeztek, a reájuk eső, bizottságilag megállapí­tott árukat a városháza tanácstermében szerdán és csütörtökön d. u. 2—3 óra között vehetik át készpénzfizetés ellenében. 4 és fel éves kis leány mellé jobb osaládból való gyermekkisasz- szonyt keresők, ki könnyebb házi munkát is végez. Ajánlatokat Wid­der Péter gyógyszertárába kérek. Jótékony Bég. Bajnóczy Sándor gyógy­szerész a helybeli házi szegények részére 300 K- küldött a polgármesterhez, ki az összeget a nemes adományozó kívánságához képest az arra rászorulóknak nagyobb összegekben ki is osztotta. — Itt említjük meg, hogy Nagybánya város tanácsa a város összes alamizsnásai részére kivételes segélyképen fejenkint 50—50 K segélyt szavazott meg, melyeket az illetők a legközelebbi segély­osztáskor fognak megkapni. A mozgó ozinház, melynek előadásait a katonai parancsnokság engedélyezte, a 10 órai záróra miatt előadását 6 Va órakor kezdi meg. Bzatmir feló még mindig szünetel a szén­hiány miatt a közlekedés. Értesülésünk szerint a katonai parancsnokság gondoskodik arról, hogy a közel jövőben ismét helyreálljon a vasúti for­galom Szatmár felé. — Zsibó felé reggel 8 óra 5 perckor indul és d. u. 4 óra 32 perckor érke­zik a vonat. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál 1919. jan. 1-től a követ­kező bejegyzések tétettek. Szillettek: Jan. 1. Bö- löny Antal lakatosnak Julia; jan. 2. Ardos György fazekasnak Julia nevű gyermeke. — Elhaltak: jan. 1. Bagosy Sándor főpincér, ref., 36 év, gümőkór; jan. 1. Márk Márton zuzómunkás, gk., 75 év, spanyol betegség; jan. 2. Dolha János napszámos gk., 30 év, gümőkór; jan. 2. Horgos Sándor bányász, gk., 36 év, tüdőgümőkór; jan. 1. özv. Simon Já­nos vincellérné, gk., 85 év, végelgyengülés; jan. 5. Simon Márton izr., 10 napos, gyengeség; Jan. 8. özv. Katona Sándorné ref., 41 év, tüdőgümő­kór ; jan. 7. Hektnan Ferenc rk., 3 hó, spanyol betegség; jan. 7. Lakatos Mihály volt csizmadia­mester, ref., 89 év, végelgyengülés. — Házassá­got kötöttek: Január 1. Hodászi Károly cipész vésztői és Fejér Teréz helybeli; jan. 6. Kert István bányász és Rákász Mária helybeli; jan. 8. Sár- zsinszky Ferenc napszámos és Szaszarán Mária helybeli: jan. 8. Coosán Flóré bányász és Kandó Mária helybeli; jan. 8. Gitta György napszámos és Bolkis Karolina helybeli lakosok. Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. A nagybányai orth. izraelita hitközség elöljáróságától. 176—1918. sz. Hirdetmény. A nagybányai izr. iparosok segélyző egyesülete által benyújtott kérvény alapján a hitközség tanácstermébe f. hó 19-én d. u. 5 órára nagy-gyűlést tűztünk, melyre az igen tisztelt hitközségi tag urakat tisztelettel meghívjuk. Tárgy: A képviselőtestületbe 4, elöljáróságba 2, elnöki tanácsba 1, adókivető, felszólamlási és felebbezési bizottságokba 22 tagnak az egyesület kebeléből való megválasztása. Nagybánya, 1919. jan. 12. Kaufmann Mór Farkas Lipót h. jegyző. elnök. Étvágy és gyomorjavitó e a misztmogyoróai ■ íifísi! I Óvszer fertőző betegségek ellen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom