Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-03-20 / 12. szám

Egyes szám 30 fillér. XVII. évfolyam. 1919. március hó 20. 12-ik szám. NAGYBÁNYA TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyed­évre 3 korona, egy szára ára 30 fillér. == Megjelenik minden héten^csütörtökön reggel. --------­Fe lelős szerkesztő NÉMETH BÉLA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. = Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. ===== Mi ni a fi sál Mi!... — Irta: Révai Xároiy. — Meddig sanyargat minket ez a tél? Mikor köszönt ránk a tavasz derűje? Dalos madárka vájjon visszatér, Hogy csicseregve a lombot megülje? Lesz-e mosoly az ember arcán újra, Vagy dér hidege kegyetlen lefújja! Jóságos Isten, ki nagy vagy s igaz, Engedd, hogy jöjjön reánk a tavasz! Vetnénk a földbe csírázó magot, De nem lehet, a fagy útját elállja; Fölszántanánk a barázdát legott S reménység magvát hintenénk alája. S ki tudja, nem-é földünk hamvadt üszkén Kilombosodna mégis egyszer büszkén, S gyümölcsöt hozna, gazdag aratást, Hogy nem kívánnánk jobbat soha mást! Borongó felhők szálljatok tovább, Hadd lássuk a nap aranyarcát égni! Halvány arcunkon virítson virág, S megdermedt szivünk kezdjen újra élni. Vetésünk legyen olyan szép és gazdag, Milyet az Isten adhat az igaznak. Hozzon a kalász százszoros magot. . . . Legyen meg a Te szent akaratod! . . . Sziai, al m Inai az üazsüoi. A katonai parancsnokság rendeletére közöl­jük vezető helyen a következő cikket, amely Erdély minden magyar lapjában megjelent: Ezen sorokat azért írjuk, hogy ezáltal nehány bizonyitékot adjunk, amelyek kellő válasz gya­nánt fognak szolgálhatni a budapesti „Magyar­....■ -(^"iTrr.TT--^T-ii.i-i.iinnrBT..-Bi A „Nagybánya“ tárcája. A korzó bűne. Detektivum vagy nem detektivum? — Izgalmas hajsza a gyilkos után. — Mit mond a portás? — A vengergák tanú­vallomása. (A „Színház és Társaság“ riportja.) Gyönyörű napsütéses januári dél. Bár érez­zük a tél nyomorúságait, mégis úgy hisszük, hogy „ Tavasz“ van. Az azúrkék ég tükrén Mol­nár Ferenc-féle „Fehér felhők“ úszkáltak, amik egy pillanatra elfedik a sütő napot, de újra utat en­gednek a terjengő verőfénynek, ami a „ Szerelem“ csiráit melegágyában kikelti. A hangulat ünnepi. A boldog arcok vidám, ne­vetős vonásokat kapnak a térzene „Varázskeringő“- jének hanghullámaitól. „Mignon“, „Médi“ és “Éva“ egymásba fogózva sétálnak és jóízűen mosolyognak Csollán Manó önkéntes megjegy­zésein. Közvetlen utánuk tolongnak a „Gyurko- vics lányokakik egyébként a „Korzó szépe,-i. országiban megjelent: „A XX-ik század szégyene“ cimü cikkre. Ezt nem a nagyvilág többségéért tesszük, amely elég jól ismeri a román nép veleszületett nemes gondolkozását anélkül, hogy ezen bizo­nyítékról tudomása lett volna, mar megértette e rosszakaratú cikk indító okát, hanem azon keve­sek részére, akik távol álltak népüktől, akik nem részesültek abban a szerencsében, hogy megis­merjék s akiknek lelkében esetleg aggály fér­kőzhetett nemes érzéseink- és elveinkről, amelyek minket minden cselekedetünkben vezetnek. Nagyon csodálkozunk, hogy miként lehet­séges az, hogy azok, akik ilyen cikket Írnak s kik ennélfogva a magyar nép polgári nevelésére vannak hivatva, még XX-ik században sem győ­ződtek meg arról, hogy nem ily eljárás vezet ahhoz, hogy a világ elismerését magának kivívja, amelyek alapján úgy mint a többi népek, maguk­nak is teljes életszabadságot és egyenlőséget igényelhessenek, amelyek azonban magukra nézve lealacsonyitónak tartják, hogy ily módon válaszol­janak hasonló és célt nem érő eszközök felhasz­nálásával. Itt közöljük a „Magyarország“ cikkének tartalmát és az igazság ellenőrző bizonyítékait. A „Magyarország“ 1919. febr. 11-iki számá­ban megjelent cikk a következőket írja: b. l. A XX-ik század pzégyene. Az erdélyi románok ma újból bebizonyítot­ták azt, hogy Kunfi miniszternek igaza volt, midőn ezeknek magatartását „A XX-ik század szégye­nének“ nevezte. Az uj gaztettek sorozatát alább közöljük: Február 2-án este 10 órakor a Maroshévizen lakó Dr. Kelemen Kálmán lakásába 10 román hatolt be. A házat kirabolták, pénzét elvették, őt pedig midőn feleségét az erőszak ellen meg akarta védelmezni, agyonlőtték. Maroshévizen más há­zakba is behatoltak és asszonyokon és 12—13 éves leányokon erőszakot követtek el, úgy, hogy némelyek bele is haltak. Ha a család egyik tagja tiltakozni mert, holtraverték. Több ifjú legényt megsebesítettek és sebeiket sóval behintették. íme az ellenbizonyitékok: Nyilatkozat, Mai napon, 1919. február 23-án a helyi elöljáróság és katonai parancsnokság meghívására Öltözékeik a legújabb „Úri divat“ szerint „Tímár Liza“ szalonjában készültek. A Belvárosi előtt halad el a „Vandergold kisasszony“, akire a kávéház ablak melletti asztalánál ülő „Pillangó főhadnagy“ rákacsint. Ez viszonozza ezt, ami érthető „Féltékeny­ség“ -et kelt a „Kisasszony férjé“-ben. A Colombo előtt egy „Szép asszony“-hoz csatlakozik „Luxem­burg gróf“-]a és heves gesztusok közben magya­rázza, hogy az ő szerelme őszintébb, mint „Lavotta szerelme“. — De nézze gróf ur — válaszolt — bár én „Elvált asszony“ vagyok, még sem akarok magamnak „Szerető“-t. Elég volt egy — a Bródyéból . . . Mikor már a Kossuth Lajos-utca sarkához értek, egy kedves mozdulattal kezetnyujtott és szólt: „Jó éjt Maki“. És a faképnél maradt „Rablólovag“ felsóhajt: hiába ez az „Ember tragédiája.“ Alig váltak el, egy éles sikoly reszkettette meg a súlyos levegőt. A tömeg a hang után indulva a „Hotel Imperiál“ (azelőtt hotel Nagy Gábor) halijába tódult, ahol a rejtélyes sikitás történetére akart megnyugtató választ kapni. „Mágnás Miska“, a portás, hiába igyekezett a kedélyeket csillapítani, hiába mondta, hogy az egész csak „Hoffmann meséi“, mert nem történt semmi, minden lehetetlen volt, mert azt kiabál­megjeleniünk a községházánál, hol tudomásunkra hozták, hogy egy Budapesten megjelenő napilap február 2-iki számában a napihirek közt olyan tartalmú tudósítás jelent meg, mintha Dr. Kelemen Kálmán nevű ügyvédhez a megszálló román csapatok katonái betörtek volna, nejét megakar­ták gyalázni s mivel ellenállt a katonáknak, őt agyonlőtték s 12—13 éves serdülő leányokat s nőket meggyalázva, fosztogattak volna Maroshéviz községben. Mivel a riportot 'nem olvastuk s tudomásunk szerint budapesti lapoknak jelen körülmények közt vidéki s igy maroshévizi tudósitója nincs és nem is lehet, azt kell feltételeznünk, hogy valaki a hirt rosszakaratulag koholta. Kijelentjük azért, hogy az egész hírlapi tudósítás valótlanságokat tartalmaz és Dr. Kelemen nevű ügyvéd nem is volt Maroshévizi lakos soha, jelenleg ügyvéd nem tartózkodik községünkben. Er­kölcstelen merényletekről ezideig nem hallottunk. Maroshéviz, 1919. február 23-án. Pálffy Endre s. k. református pap. Nagy s. k. Goldmann Hermann s. k. Pojeti János s. k. Indig Hermann s. k. Hamocsics Ignác. k. Walter János s. k., Lámrn Ferenc s. k., Strompf József s. k. igazgató,.Winkler testvérek erdőkezelősége s. k., Valter Éde s. k. Dézsi István s. k. Feuer s. k., Szabó Fülöp s. k., Oblopiczky József s. k., Walter K- s. k., Lám János s. k., Sávos Jenő s. k. áll. főnök, Pál T. s. k., Miklós István s. k., Windicsman Ignác s. k., Ágoston Ignác s. k., róm. kath. plébános. Zérigh Mihály s. k., Sch . . . Béla s. k., Császár István s. k., Varga Albert s. k., Ezri Samu s. k., Zerigh N. s. k., Benedek Ferenc s. k., Veres Alajos s. k., Hatrmann Sa­lamon s. k., Marosvölgyi fatermelő rt. üzemveze­tőség s. k. Sz. 191—1919. Községi bizonyítvány. Alólirottak mint községi előljárok, igazoljuk, hogy Maroshéviz községben nem volt, jelenleg sincs egy dr. Kelemen Kálmán nevű lakos és senki sem ismeri. Maroshéviz, 1919. február 28. Criaiea s. k. (P. H.) Pop s. k. biró. titkár. ták, hogy a hang a szálló emeleti részéből jött. A kiváncsi tömeg ekkor követelte az említett lak­osztály bérlőinek nevét, amiből következtetni lehes­sen esetleges merényletre. A portás reszketve jelentette ki, hogy a „Padlásszoba“ lakói a „Peleskei nótárius“ és a „Dollárpapa“. Ekkor már a merényletet, mint befejezett tényt tárgyalták. A rendőrség is megjelent a helyszínen és intézkedett a rend helyreállításán. Kint az utcán „Sárga csikó“-n ült a Vígszínház­ban bemutatott „Kedélyes lovasrendőr“, az ajtó előtt pedig „Három testőr“ tartotta fenn a ren­det. Novotnyi detektív, akit már „Három a kis­lány" címmel emlegetett bűnügyből régóta isme­rünk, az épületbe hatolt és megkezdte a nyo­mozást. Hatalma teljes súlyával berontott az emeleti szobába, ahol a saislounge-on feküdve találta „Stambul rozs áj á “-t. — Yan szerencsém, én vagyok a detektív. — Örvendek. — Felkérem, mint olyant, aki mint a gyil­kosság áldozata fog szerepelni nyomozatomban, feleljen kérdéseimre. —- Parancsoljon . . . — Neve? — Kondja. — Foglalkozása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom