Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-05-08 / 19. szám
1919. május 8. NAGYBÁNYA 3. oldal. Május hava az idén fehéren köszöntött be. 2-ára virradólag olyan havazás kezdődött, hogy jó arasznyira nőtt a hó. Képzelhető, hogy a rügyezésnek, virágzásnak indult gyümölcsösökben mekkora kárt tett ez a rendkívüli időjárás, amilyenre legöregebb embereink is alig emlékeznek. A hosszantartó esős idő után ez valóságos csapás számba megy, mert nemcsak a tavaszi vetést késlelteti szinte helyrehozhatatlanul, hanem az őszi vetéseket is ellepte sok helyen a hirtelen hóolvadás következtében az árviz. A szatmári vasúti vonal mentén igen elszomorító kép tárult e napokban az utasok elé. A Szamos kiöntött, úgy hogy Iloba környékén a vasúti töltést nyaldosta az árviz. Most már apadóban van a Szamos, amely azonban igy is megakadályozta a forgalmat Zsibó felé, mert a Cikói-szorosban hegyomlást idézett elő, amely a pályatestet megrongálta. Pár napig szünetelt a forgalom, ezért nem juthattunk kolozsvári lapokhoz sém. Ma, úgy halljuk már megindult a forgalom Zsibó felé. A Szamos áradása veszedelemmel fenyegette Szatmár városát vasárnap és hétfőn. Hétfőn reggel már dobszóval hirdették ki, hogy minden ép-kéz-láb ember menjen ki a darai gátra, ahol a hullámok már át-átcsaptak a töltésen. Szerencsére megszűnt az áremelkedés, úgy, hogy az árviz-veszede- lem elkerülte a kommunizmustól már amúgy is megsanyargatott Szatmári. Debrecen felé azonban csak kerülővel, Mátészalkán át lehet egyelőre menni, mert a Kraszna Gilvács körül megrongálta a vasúti töltést és a hidat megrendítette, mások szerint el is vitte. Eltévedt orosz repülőgép. Egy orosz repülőgép Zilah környékén leereszkedett, nem tudván, hogy a magyar csapatok visszavonultak. Mikor a repülőgép utasai — állítólag egy orosz és egy német tiszt — észrevették tévedésüket, ismét felszálltak, de a csendőrség üldözésére kénytelenek voltak leszállani. Az utasoknál állítólag 400 ezer K pénz volt. A tiszteket Nagyszebenije kisérték, a gépet pedig Zilahon őrzik. A kommunizmus letörése Szatmáron. Nagy Pál ezredes székely dandárja, amely a vörös gárdába nem akart bele olvadni s amely ezért állandóan hadilábon volt a gárdával, Nagycsütörtök éjjel előzetes terv szerint letartóztatta a szatmári direktórium tagjait s a középületekét megszállta, miután a vörös gárdát lefegyverezte. Mire Nagypéntekre virradt a sok izgalmon átment város, már a székely dandár teremtett rendet, visszaállítván az előbbi, a köztársaság korabeli rendet. A direktórium letartóztatásának hire eljutott Pestre is, mire Kun Béla külügyi népbiztos telefonon értesítette Nagy Pál ezredest, hogy, ha valamelyik direktóriumi tagnak baja esik, a budapesti székely nemzeti tanács vezetőségén fog- boszut állani. Erre a direktórium tagjainak rendelkezésére bocsátottak egy vonatot, amelyen Bölcseség és megszabadulok a világtól s a világ én tőlem; tudd meg tehát — de lám, milyen keveset veszel észre s mily keveset értesz meg, ha ezt a titkot sem találtad ki! — tudd meg tehát, hogy akit ősidők óta keresek a világűrből a földre le-leszálló lények tömegéből, akit keresek — a Jóság! Bánat vonult el a Bölcseség márvány nyu- godtságu arcán, a Szomorúság pedig folytatta: — Ha a Jóság kezdene uralkodni ezen a mezőségen, vége szakadna a vándorlásomnak s visszatérhetnék a földöntúli világűrbe és békességben nyugodhatnék örökre! A Bölcseség márványhomlokát tenyerébe hajtotta és hosszasan elgondolkozott; végre igy szólt: — Sajnállak, testvér és sajnálok mindent, ami él . . . / — Hogyan ? kérdezte a Szomorúság nyugtalanságtól reszkető hangon. — Talán azt hiszed, hogy egyáltalán nincsen ezen a mezőségen ? S a Bölcseség hosszas gondolkodás után felelte: — Nem tudom. És gondolataikba elmerültek mindketten. A Bölcseség tenyerébe hajtotta márványhomlokát s a halovány Szomorúság szétlebbentette fekete fátyolát — s igy álltak ott a lombtalan fák, az elhervadt virágok s az üres kalászok között. És magasan fölöttük a szürke pára, a sötét fellegek, a halovány szürkület mögül kidugta igéző arcát, angyali szárnyát a Jóság . . . Lengyel eredetiből fordította: Bányai Károly. elmenekültek, miután előbb az állítólag náluk levő 6 és fél millió K-t elvették tőlük. Másnap, szombaton délbe vonult be a román kir. hadsereg, amelyet az agyongyötört város szinte megváltóként üdvözölt. — Ugyancsak keserves napokon ment át Nagykároly, Nagyvárad, Debrecen, Beregszász stb. is; főleg az utóbbi kettő. Debrecenben utcai harcok is voltak a vörösek és a székelyek között, a vörösek elmenekültükben állítólag 84 vezető embert vittek el túsznak és — ha hihetünk a hírnek — 24 millió koronát. Beregszászon az alispánt s még több vezető egyént kivégeztek, sokakat inzultáltak, megsebesítettek, így állítólag Nagyiday Ferenc főszolgabírót is vállon lőtték; nehányan elhurcoltatásuk közben agyonlőtték magukat, hogy a továbbiaktól megmeneküljenek. Adomány- A veresvizi bányamunkások összegyűlt fillérjeiből a bányász árvák javára a kezelöség átvett 130 koronát. Hála és köszönet az árvák nevében. Ezzel az összeg 1254 k-t ért j el, melyből áldozócsütörtökön lesz segélyezés. 2 drb. jó karban levő fűszeres ajtó-tábla eladó. Gim a kiadóban. Arany keretűi szemüveget talált a Hid- utoában lapunk egyik olvasója a Lovrich-ház előtt a behavazott gyalogjárón. Tulajdonosa jelentkezzék szerkesztőségünkben déli 12—1 óra között. Csecsemők himlőoltása. Az 1918. márc. 1. és 1919. márc. 1. közti időben született csecsemők himlő elleni beoltását az elmúlt vasárnap kezdte meg a főorvosi hivatal. A következő beoltás május 11-én és 18-án (vasárnap) d. u. Va 4 órakor kezdődik a városi kórházban. Az érdekelt szülők figyelmét felhivjük a kötelező védőoltásra. Drágább a villany. A városi tanács hozzájárult ahhoz, hogy ápr. 1-től visszamenőleg a Ganz-áram egység árát az eddigi 14 fillérről 20 fillérre emelje fel. Ezt az áramdrágitást a mai nehéz viszonyok teszik megokolttá, amennyiben a szükséges anyagokhoz csak igen nehezen juthat hozzá a cég, igy tehát áz áram ellőállitása tetemesen megdrágult. Mihelyt a normális viszonyok helyreállanak, ezt a rendelkezést visszavonják. A bányamüvek 1 K-s, a magán ipari üzemek 1 K 20 f-s egységárat fizetnek. Gyászhir. Részvéttel értesülünk, hogy özv. Tatár Lászlóné, lelkész özvegye ápr. hó 28-án elhunyt 68 éves korában végelgyengülésban. A megboldogultat ápr. 30-án temették el nagy részvéttel. Béke poraira! Egy magányos özvegy nő albérletbe lakást keres nemealelkti magányos nőnél. Bővebbet Malom-köz 6. »zám alatt. A harangozó. Irta: Lengyelből fordította : Sienkiewicz Henrik. Bányai Károly. Hogy mi okból nem nevezem meg a várost, amelynek különlegességeit a múlt nyáron megtekintettem, kitűnik ennek az elbeszélésnek a további folyamán. Egyelőre érjük be annyival, hogy a lengyel királyság1 határán terül el és mindenképen méltó a megtekintésre. A téren a házak mentén érdekes fedett gyalogjárói vannak, amiket podcienie-nek2 neveznek, aztán vén tanácsháza és még vénebb, nagy, mohos székesegyháza, telve érdekes maradványokkal és oly emberek sírjaival, akikről a költő mondja, hogy a világot fenyegették s bár ma sírban nyugosznak, mégis márvány-szemeikkel büszkén néznek szanaszét. Amint a fogadóba érkeztem, olyasvalaki felől tudakozódtam, aki hamarosan, de azért alaposan megmutogatná a várost, mert csak estig maradhattam. Azt felelték, hogyha a székesegyházról van szó, legjobban kalauzolhat az egyházfi, aki egyáltalában nem a szokásos templom-szolga, hanem felügyelője az egész helyi őrszolgálatnak s egyúttal harangozó is és negyven és egynéhány esztendeje szolgálván a székesegyháznál, úgy ismeri, akár „a püspök maga“, És nagy kedvteléssel mutogatja. Negyedórával később bekopogtattam a házikóba, mely úgy festett a hatalmas székesegyház 1 Tudniillik az oros. uralom alatt lévő Lengyelorszá * Árnyékos hely. mellett, akár egy kis gomba, amely óriási tölgy tövében bujt ki a földből. Maga az egyházfi nyitott ajtót — ahogy kitűnt, ő volt a házikó egyetlen lakója — és megtudván, hogy mi a célom, szívesen vállalkozott, hogy kalauzol a templomban és a temetőben. Aggastyán volt, szürke, konyuló bajusszal s a szemébe lelógó hófehér hajjal. Amolyan bocs- koros nemesnek látszott. Feltűnt nekem rendkívül finom, fiatalos arcszine és kiálló, fürkésző, bizalmatlan nézésű kék szeme. Ez a bizalmatlan tekintet különös ellentétben állott arcának jóságos, csaknem jámbor kifejezésével. Az első szavak után, miket az öreg kiejtett, láttam, hogy nem abba a városba való. — Ugyebár, Litvániába való ? —kérdeztem. Úgy látszik, süket volt, vagy legalább is úgy tett, mintha nagyot hallana, hogy érkezése legyen meggondolni, mit feleljen, mert megállóit, tenyeréből tölcsért formált a fülére és csak némi idő múlva felelte lassan, vontatottan: •— Miért? — Mert litván módra ejti a szót. Nyilvánvaló elégedetlenséggel vonogatta a vállát. / — Litván módra ejtem a szót! — mondta szakadozottan, mintha egyenként mérlegelne minden szót. — Ki tudja azt? Itt is váltig ugyanazt állítják, pedig hát mi az a litván szójárás? Én mondom, hogy noga és itt is nagyon mondják, . hogy noga; én mondom, glowa és itt is úgy mondják: glowa.1 No, mit akarnak hát tőlem? Mondják, hogy nyújtom a szót, pedig hát tudjuk, hogy a királyságbeliek is nyújtják és ha ezt megmondja nékik az ember, hát még nevetnek. — Én nem nevetek: de észrevettem, hogy maga, bátyám, litván, mert sokat jártam Litvániában, sőt írtam is azokról a dolgokról, amelyek valamikor ott végbementek. — A tekintetes úr író ? — Az. — És „micsoda könyvet“ irt a mi Litvániánkról ? — A János Kázmér korabeli svéd háborúkról. Az aggastyán arca földerült, mintha napsugár világította volna meg és most már gyorsabban, élénkebben mondta • — Tekintetes_ur! A „Vízözön“, ugy-e? Ismerem ! Hogyne! És szinte csodálom, hogy nem ismertem meg egyszeribe, mert láttam az arcképét egy papnál és meg is bámultam nem egyszer és nem kétszer. Ah, édes Istenem! Igen, odavaló vagyok! . . . Nem messze Laudy-tól. Arra van Butryma, Goscievics, Domaszevics és Pacunelka, ahol vajmi gyakran megfordultam fiatal éveimben. — És a pacunelkai nők mindig olyan szépek voltak ? — Voltak bizony! . . . Ah, édes Istenem ! hát a tekintetes úr irta a „Vizözönt“ ? És bizonyára nem más valaki, mert láttam az arcképét. Micsoda szerencsés jó óra. Hanem meg is mutatom a tekintetes urnák a templomot és mindazt, ami benne van, azért a históriáért úgy, ahogy senkinek másnak! Bementünk a székesegyházba és valóban jó szívvel kalauzolt, de lehet, hogy mégsem mutogatta meg oly tökéletesen, ahogy Ígérte, mert gondolatai szemlátomást elkalandoztak a múltba, szülőföldjére. Mind a mellett eléggé részletesen megtekintettük a templomot és a sekrestyét, megnézegettük az oltárképeket, a vén gótikus trip- tikont, a renesszánsz lovagsirokat — a sírjait azoknak a lovagoknak, akik „a világot fenyegették“ — a kelyheket, szentségtartókat, sőt még az or- nátusokat is, melyek a kincseskamrában nyugosznak századok óta. Aztán elmentünk megtekinteni a tornyokat, amelyek közül az egyikben volt a harangláb, több kisebb-nagyobb haranggal. 1 A m Uh fej (Folytatása következik.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. Másila.ff kóssiilt finom, passzirozott és passzirozat- lan szilva-lekvár kisebb és nagyobb mennyiségben eladó Mikszálh-u. 17. Ugyanott kapható egy jó karban lévő házi jégszekrény, ebédlő dívány és más bútor.
