Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-03-27 / 13. szám
J. 1919. március 27. Árpád igazgató azt jelentette ki, hogy ő nem hajlandó Bányán maradni. Erre sokan, meggondolás nélkül felugráltak, hogy ők sem. Én ezt nem jelentettem ki, mert már tőlem a kormánybiztos, mint a R. N. Tanács titkárától semmiféle nyilatkozatot, sem esküt nem kívánt. Lessián János. Szerkesztői üzenetek: Chitra. Nagyon örülök, hogy Ön az. Legközelebb sorát ejtjük a küldemény leközlésének. Reméljük, hogy ezután gyakran lesz szerencsénk! A viszontlátásra! Vidéki szülő. Hogy mikor kezdődhetik meg a tanitás a gimnáziumban, arra, azt hiszem, senki se tud feleletet adni. Tessék azonban a fiukat magánvizsgálatra előkészíttetni, akkor legalább nem vesztik el az évüket. Az iskola vezetősége már mindent elkövetett a 450 diák érdekében, de egyelőre semmi kilátás. Talán az európai döntés hoz megoldást ebben a kérdésben is. Szives üdvözlet! — Ezért tartóztatott engem vissza a semmiházi korcsmárosnál más este is, hogy ne jöjjek haza. Ez valami bűnszövetkezet. Óh, a bitang! Lassanként föltérdelt. Vak düh szállta meg, mely az ittasság gőzével keveredett össze. Ismételte: — Mondd meg, Melina, mi volt az? Különben összeverlek, odamegyek! Már kiegyenesedett, szikrázó haraggal csattogott, mintha a benne levő alkohol ereit lángba borította volna. Egyet lépett, egy székbe botlott, megragadta, megint ment, az ágyhoz jutott, megtapogatta, benne érezte felesége meleg testét. Aztán a dühtől megőrülve dörmögte: — Ah, itt voltál, gyalázatos és nem válaszoltál. Felemelte a széket, melyet izmos tengerész markában fogott, lesújtott maga előtt elkeseredett őrülettel. A fekhelyről kiáltás sikoltott fel, kétség- beesett, szivettépő kiáltás. Aztán a férfi elkezdett csápolni, mint a szérűn a cséplő. Nemsokára semmi se mozdult többé. A szék darabokban repült széjjel. Csak egy lába maradt a kezében. Folyvást csapkodott lélekzetve szíve. Aztán hirtelen megállt, kérdezte: — Megmondod-é, ki volt itt ebben az órában ? Melina nem felelt. Aztán az ember fáradtságtól megtörve, az erőkifejtéstől eltompult érzékkel földre ült, végignyult, elaludt. Mikor megnappalodott, az egyik szomszéd látván a nyílt ajtót, megpillantotta Jeremiást, amint hortyogott. A szék darabokban hevert. Az ágyban véres hustömeg látszott. Franciából fordította: B. B. NAGYBÁNYA Bányavirágok. Ami biztosabb. A napokban megírták, hogy a magyar népkormány több nagyobb vidéki városban krematóriumot fog létesíteni. A halotthamvasztásról egy adoma jut eszembe. Anyósvicc. Az anyósviccek minden háborús nyomorral dacolnak és dacára minden üldözésnek, újból virulni kezdenek. Egy gyászbaborult úrral találkozik a barátja. — Kid halt meg? Kérdi résztvevőén. — Az anyósom. — Eltemetted már? — El. — Na ezt nem jól tetted. El kellett volna égettetni! — Miért ? — Az sokkal biztosabb! A jó tavaszi esőről beszélget két gazda. — Ettől az áldott jó esőtől minden kikéi, amit a földbe tettünk. — Ne ijessz mán! Csak a múlt héten temettem el az anyósomat! Gratulálok — mondja Mózsi Dávidnak — hallottam, hogy tűz volt nálad! Gratulálok! — Ne gratulálj! Mit gratulálsz? Csak a jövő héten lesz a tűz! Pli ííisíIí Hsi teissüi lisitleit. — Irta: Révai Károly. — (Folytatás.) No de hát ne fájjon a mi fejünk ezen dolgok miatt! Torkunkat megbecsüljük mi is néhanapján anélkül, hogy azt valaki felróná bűneink lajstromába. A kúria többi személyiségét egy csoportban mutatom be a tisztelt olvasónak; nem annyira nevezetes alakok, hogy egyenként való bemutatásuk érdemes volna. Mondjuk ki habozás nélkül, ez az úgynevezett „konyhaszemélyzet.“ Állt pedig a következő személyiségekből: egy öreges rendű szakácsnéból, kinek becsületes neve vala Dafina ; azután két belső és két külső leányzóból, névszerinti Sofika, Florika, Katuca és lliána. Egyik szebb volt a másiknál! Fekete hajú, rózsás hamvas arcú, karqsu szál leányok, mint általában a Fogarasvidéki román nők! Ennek a négy leánynak házi teendőjét legjobb akaratom mellett sem vagyok képes közelebbről meghatározni; annál is inkább nem, mert hol Sofika és Florika voltak a „belsők“, hol meg Katuca és lliána kerültek be a konyhaosztályból valami belsőbb szolgálatra. így ezeknek állandó, meghatározott foglalkozásuk nem igen volt. A kocsis és béres személyzet leírását pedig engedje el nekem a szives olvasó; én is elengedem a szives olvasónak. így festett külsőleg és belsőleg a Pákozdy- kastély. Elbeszélésem többi jeles alakjait majd bemutatom azon felvonásokban, melyekben az illetőknek jeleneteik vannak, mert nem jó, hogy az iró előre mindent feltálaljon. Mi lenne a jó ebédből is, ha a háziasszony a levessel egyszerre betálalná a főzeléket, sültet, tésztát és gyümölcsöt isi* Jobb nem tudni, hogy mi következik! Egy enyhe nyári délután, mikor Pákozdy Gergely uram a bőséges ebéd utáni alvásból fölébredt, becsöngette hűséges udvarbiráját, Borbolya János uramat maga elé. Ritkán esett meg ez is; mert ha Gergely urnák elintézni valója akadt, ő maga fáradt el Borbolya uram szobájáig, hol is kedvére kiper- lekedte magát öreg szolgájával. Csodálatos dolognak tűnt fel azért most Borbolya uram előtt, hogy Florika nagy sebbel- lobbal utána jön. Mi a patvar ütött a vén medvébe? Tán beteg? Vagy részeg? Fejébe csapta kucsmáját, pipáját agyarára vágta s beállított Gergely ur belső szobájába s mint rendesen, föltett kucsmával állott meg az ásitozó gazda előtt. — No mi kell tekintetes ur? Pákozdy uram előbb jobbra is, balra is nyújtózkodott egyet a feketebőr diványon, aztán csak úgy félfogról vetette oda: — Ülj le János! — Sürgős dolgom vagyon, nem lebzselhetek; hát csak hamar azzal a beszéddel! — No ne izgágáskodjál János! Nagy dolog mián hivattalak. 3. oldal. — Tán nincs megelégedve a „belsőkkel“ ? — Hagyd a csodába a belsőket! — Vagy talán a „külsők" nem elég szem- revalók ? — Ne járjon az eszed hiábavalóságokon János, nem ezekről lészen most a szó. — Uram, Teremtőm! tán megint házasodni akar? — Aligha nem közel jársz a dologhoz! — Mindjárt gondoltam! Hiszen húsz esztendő óta minden tavasszal megbizsereg a tekintetes ur vére ! Pedig már jól lakhatott volna a fejérnéppel! — Hja, János, a házasság egészen más! — Nekem mondja azt a tekintetes ur? Hát azt hiszi, én nem tudom, mi a fejérnép? Mind egy szálig haszontalan portéka! Papi áldással, vagy anélkül! Hallja az ur! Ne veszkődjék megint! Ha fejérnép kell, van itt a faluban annyi, hogy még a hetvenedik nagyapjának is jut belőle! Azért nem kell mindjárt bolondságra gondolni! — Igen, de ha nekem csak egy kell! — Meglesz az is, csak tessen megnevezni egykettőre! A többi az én gondom: — Bolond vagy te, János! Azt hiszed, akit én kiszemeltem, azzal el lehet úgy bánni, mint ahogyan te gondolod ? — Már csak tessen rám bízni az ur; még az angyalt is lehozom az égből, ha rá vásik a foga! — Ne kotyogj, János fiam, mert megharagszom ; a ki nekem kell, az nem mosogat a konyhán! (Folyt, köv.) Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. 1260/919. sz. Hirdetmény. A hasábos tűzifa házhozszállításánál felmerült nehézségek elkerülése végett a város tanácsa a fuvarosokkal úgy szerződött, hogy a 8 K, azaz nyolc korona ürm.3-kénti fuvarbér ezután közvetlenül kézből a fuvarosnak fizetendő s a facédulát a közönség maga adja át választott fuvarosának. A szerződött fuvarosok névsora a következő : Pánt István, Rácz István, Szakáll Imre, Karácsony László, Miklós János, Berindán Sándor, Dávid Stefán és Fernezán Flóra. A közönséget figyelmeztetjük, hogy minden esetben jelentse be a rendőrkapitányi hivatalban, ha a város 8 koronánál magasabb bért számított fel, vagy követelt. Nagybánya, 1919. március 22. A VÁROS TANÁCSA. Dr. ajtai Nagy Gábor s. k. h. polgármester. rí kitűnő, n cukor nélkül is ízletes, gyönyörűen aszalt alma kilója 4 korona 50 fillérért, finom borecet 1 liter ára 5 koronáért kapható Tótfalusi Kiss M.-utca 34. sz. a., özv Égly Mihálynónál. Egy jó fejős telién eladó. Megtekinthető: Festőkön 4. szám alatt. jól főzni tudó, intelligensebb házvezetőnőt, esetleg szakácsnőt keres kedvező feltételek mellett. Bővebbet: Postarét-utoa 7. sz. a. 6—7 hold kiterjedésű, trágyázott, már eddig is művelés alatt álló, zab, kukorica és burgonya termelésre alkalmas földet a Keresztheg'yen felesbe átadok ‘’HŰ! megbízható, tisztességes embernek. CSICS alezredes.
