Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-03-06 / 10. szám
2. oldal van még az épület fenntartási, tüzkárbiztositási stb. költsége? Nem vagyok optimista, de meg vagyok győződve, hogy e két ingatlan ez idő szerint csaknem annyiért kelne el, amennyiből majdnem összes tartozásainkat ki lehetne fizetni s akkor Nagybányára visszatérne a régi boldogabb idő, melyben a város közönsége csak hírből ismerte a pótadót. Ha azonban e két kérdést levesszük a napirendről, a közönség évekig fog roskadozni a pótadó nagy terhe alatt s akkor majd önkéntelenül is szőnyegre kerül a Lapos erdő és István király szálló eladása, de korántsem ily kedvező körülmények között, mert, véleményem szerint, olyan magas vételárat, mint amilyent jelenleg a pénzbőség idejében elérhetnénk, soha többé nem kaphatnánk! Ne tekintsük tehát más irányú, kevésbbé fontos érdekeinket, hisz a városnak módjában áll, hogy ezeket a vevővel szemben is biztosítsa, de gondoljuk meg jól, hogy a saját zsebünkről van szó, s nagy különbség az, hogy kell-e pótadót fizetnünk, vagy sem ? Mert a f. évi költség- vetés szomorú adatai szerint minden 100 korona állami adó után 207 korona pótadó esik és félő, hogy az amúgy is túlterhelt közönség ezt meg se bírná s emellett az sincs kizárva, hogy a jövőre még magasabb pótadó kirovása válik szükségessé 1 Addig pedig, mig a pótadó kérdése s ezzel kapcsolatban az emlitett két ingatlan eladása érdemleges tárgyalás alá kerülhet, illetve az eladás perfektuálódhatik, fizettessék az eddig fizetett pótadó s a különbözeiként fennmaradó hiányt valamelyik helybeli pénzintézettől kicsiny kamat mellett felveendő ideiglenes kölcsönnel tartanám fedezhetőnek, ami, tekintettel arra, hogy a pénzintézeteknek bőségesen van pénzük, igen köny- nyen lenne lebonyolítható. Ha pedig a közönség nem mond le az emlitett két ingatlanról s vállalja a 207 7o-os pótadó fizetését, föltétlenül keresztül kell vinni a város 8.598,473 koronás tartozásának a konvertálását, mert már ez által is nagy kamat-meg- takaritás érhető el. Videant consules! Vajay Imre, főszámvevő. HÍREK. Lapunk 1918. évi 4. 5. 31. é« 45. számát megvételre keresi a kiadóhivatal. Esküvő'. Szász Ilonkának, Szász János polgártársunk, a kiváló gyümölcsész leányának ma, Húshagyó kedden esküdött örök hűséget Hoppe Imre, a gyümölcsvédekező kísérleti állomás segéd intézője. Az esküvőn tanukként szerepeltek Szász József és Sólyom Ferenc. sei felcserélni, mely a napsugarakat és a szabad levegő járást kevésbbé akadályozza, feltétlenül biztosabb s ami a fő, a darazsaknak nem nyújt menedéket. A jó bubapenteliek nem lévén járatosak a közigazgatás labirintusaiban, ellentmondás nélkül kötélnek állottak s szó nélkül megcsinálták a léckerítéseket, csupán egy Budapestről idekerült nyugalmazott járásbiró — aki ilyenformán értett valamit a közigazgatáshoz is — fellebbezte meg a határozatot s az ő garádjája csakugyan áll még ma is, mely komor zöldesbarna színével olyanformán néz ki az uj léckerítések között, mint a jól megtermett ős arcképe az eleven utódok társaságában. Különben a szőlöskert az uj kerítéssel meglehetősen jól festett a távolból és határozottan kellemes benyomást gyakorolt, melyet a közelből csak az rontott, hogy a kerítésszakaszokat — hogy meg lehessen ismerni, kinek meddig tart a birodalma — váltakozva úgy csináltatták meg, hogy az egyiknek a culápjai és riglifái kívülről, a másiknak belülről álljanak. Hogy igy a tolvajoknak módot adtak arra, hogy az egyik kerítésen ilyenformán kényelmesen bemászhassanak, a másikon meg kimászhassanak, arra nem gondolt senki s erre csak később jöttek rá. Valamint egyéb hátrányokra is. így például kiderült, hogy a szél szabad járása télen a havat szép menetesen felhordta egész a kerítés tetejéig s igy a nyulak minden különösebb stratégiai fifika nélkül kényelmesen besétálhattak, a másik oldalon pedig kisétálhattak. NAGYBÁNYA Esküvő. Dr. Kemény József középiskolai tanár, néh. Kuhajda József legidősebb fia, aki a múlt hóban szerezte meg tanári és egyszersmind bölcsészettudori oklevelét, febr. 26-án esküdött örök hűséget Kolozsvárt Dutika Gerő nagynyi- resi körjegyző leányának, Irmuskának. Az esküvőn dr. Kossutány Ignác és dr. Erdélyi László egyetemi tanárok voltak a tanuk. A Rószvénytakarékpónztár évi rendes közgyűlése Szabó Adolf ny. erdőigazgató elnökletével f. hó 3-án tárgyalta le az intézet 28. évi zárószámadását. Az idén is 25 K osztalékot adnak részvényenkint. Az igazgatóság uj tagjai Hoffmann Árpád és Fülep János (Misztót- falu). A felügyelőbizottságba Szűcs Károly elnökletével Székely Árpád és Bommerszbach Péter részvényeseket választották meg, póttagul pedig Sólyom Ferencet. Lehető legkomolyabban ajánljuk közönségünk figyelmébe, hogy mai súlyos helyzetünket ne súlyosbítsa azzal, hogy a lépten nyomon szárnyra kelő álhirek terjesztésével fokozza az amúgy is már tűrhetetlenné váló izgatottságot. Sorsunkat sem Sikárlón, sem Szatmáron, sem Nagyszebenben, sem Budapesten nem fogják eldönteni, hanem a békekonferencián. S ha a 4 és fél éves nehéz küzdelmet győztük béketüréssel, még ezt a döntésig eltelő pár hetet vagy hónapot várjuk meg türelemmel. Kérjük az i. t. hirdető közönséget, szíveskedjék hirdetését legkésőbb szerdán reggel 8 óráig kiadóhivatalunkba (Hid-u. 10.) juttatni. A lap megjelenését a cenzúra alá bocsátás bizonyos mértékben késlelteti, hogy pedig kellő időben jelenhessék meg lapunk, előbb kell lezárnunk. A 207 °/o-os pótadó nehéz terhe fenyegetően közeledik. A múlt mulasztásait súlyosabbakká tették a nehéz háborús évek s most majd roskadhatunk a felgyülemlett teher alatt. Mai számunkban városunk buzgó főszámvevője, Vajay Imre ajánl megszivlelésre egy módozatot, amely- lyel egy csapással megszabadulhatnánk terhűnktől vagy legalább is ennek jó részétől. E helyütt is felhívjuk olvasóink szives figyelmét e tájékoztató közleményre. Ismét megjelent a hatóság rendelete a hernyóirtásról. E pontnál eszembe jut egy okleveles gazdásznak a megjegyzése, amelyet évekkel ezelőtt tett: „Nagybányán a gyümölcsösöket csak a jó Isten gondozza ! Ha azok, akik messze földön dicsérik a nagybányai kitűnő gyümölcsöt, látnák a gyümölcsöskertek többnyire elhanyagolt állapotát, csodálkoznának azon, hogy mégis van kiváló gyümölcsünk.“ Hátha még szakszerűen kezelnök a gyümölcsösöket! Valljuk meg, hogy ez a megjegyzés nem is nagyon túlzott! Belátjuk, hogy eddig a háborús éveken át nem volt elegendő munkás kéz, nem volt s még sajnos most sincs kellő permetező stb. anyagunk. De munkás most már mégis inkább van, a hernyózásIgy történt, hogy mióta a léckerítés elkészült, a tolvajlás több volt mint valaha s a nyulak télen eddig még nem is álmodott vandál pusztítást vittek végbe a fiatalabb gyümölcsfák között s miután a szélnek most már szabad járása van, azóta a gyümölcstermés háromnegyedrészét az alföldi síkokon száguldó szelek mind leverik. A darazsak pedig — kiüzetvén régi hazájukból, felfedezték a pajták padlásait s most ott sokkal zavartalanabbul élvezik a családi élet örömeit, hatalmasabban tenyésztek s még sokkal nagyobb grasszálást vittek végbe a féltett szőlőkön. A megszokott csapások minden vonalon egyszerre történt ilyen nagymérvű fellendülése gondolkozóba ejtette a bubapentelieket s a többszörös megbeszélések során az a gyanú kezdett kibontakozni, sőt hovatovább nyílt meggyőződéssé jegecesedni, hogy a csapások ilyen nagymérvű fellendülésének oka a régi, de becsületes garádja elpusztítása s a léckerítés felállítása — amit ugyan már régebben megszimatoltam — s a közhangulat ellenem, mint ez újítás megpenditője ellen fordult. Miután első, meglehetősen szerencsétlen gondolatom következményei népszerűségemet meglehetősen megcibálták, azon kezdtem törni a fejemet, hogyan lehetne a régi dicsőség meleg sugarait újra vissza fordítani. Sajnos, nem vagyok valami fényes tehetség s őszintén megvallom, bizony meglehetősen hosz- szas gondolkozás után sikerült egy újabb gondolatot kipattantani. Végre azonban mégis sikerült s a legköze1919. március 6. hoz pedig csak munkás kéz és jóakarat kell. Reméljük, hogy minden gazda a saját érdekében is eleget fog tenni a hernyózásról szóló rendeletnek. Tavaszi vetőmagot vennék, esetleg csereüzletet kötnék megbeszélés szerint borral vagy fajalmával. Németh Bála, Hid-u 10 A beszerzési csoport tagjai között f. hó 10-én, hétfőn egész nap és 11-én, kedden délelőtt cukrot oszt ki a következő sorrendben: Hétfőn d. e. O-Z, d. u. I-N. Kedden d. e. A-H. Dr. Zoltán László kapszulagyáros 200 K-s adománnyal gyarapította a bányászárvák segélyalapját. Midőn a kezelőség nevében a ne- messzivű adakozónak köszönetét mondunk, a bányászárvák ügyét olvasóink meleg figyelmébe ajánljuk. Természetbeni adományt is (ruhanemű, cipő stb.) hálás köszönettel vesz az árva-alap ke- zelősége. A közéUlmezési hivatal közli, hogy a héten lisztet oszt. Túlnyomó részben kukorica liszt áll csak rendelkezésre; a rendes fej-adag kiadása azonban még igy sem lehetséges; azért a közönség igyekezzék a hiányt burgonya beszerzése utján pótolni. A hivatal a burgonyát a lehetőséghez képest törekszik beszerezni. Valószínű, hogy cukorosztás is lesz. Petroleum is kerül kimérésre ; a gazda közönség a tavaszi gazdasági munkához külön adagot fog kapni, úgyszintén az ipari fogyasztásról is gondoskodás fog történni. A vizdij hátralék mellett a f. év I. negyedére eső vizdij is esedékes. (Tulajdonképen már febr. 15-ig ki kellett volna fizetni.) Aki még nem teljesítette ezt a kötelezettségét, tegye meg haladéktalanul, hogy a végrehajtási eljárástól magát is, a várost is megkímélhesse. Rendőrségi hírek. Petrilla Jolán 40 éves cseléd gazdájától 1 pár női cipőt lopott. A nyomozás során a cipő megkerült. — Mészáros Erzsébet 25 éves cselédlány Rumpold Gyula vendéglősnél volt alkalmazva s gazdáját italban, élelmiszerben és egyéb tárgyakban 6 ezer K-t meghaladó értékig megkárosította. A bűnös a járásbíróságon várja méltó büntetését. Liget mellettikertnyaralókkal együtt eladó. Bővebb felvilágosítást dr. Erdődy Ignác ny. főtörxsorvos nyújt. Anyakönyvi adatok: Szillettek: 31, febr. 19. Laposán Gábor vincellérnek Anna 32. febr. 14. Buchsbaum János erdőmunkásnak Eudokia 33. Török Ferenc számellenőrnek Tibor 34. febr. 20 Takács László napszámosnak halvaszületett fia, 35. febr. 4. Beregi Sámuel fazekasnak Ilona, 36. febr. 25. Rusz Anna cselédnek Mária 37. febr. 24. Fiiipán István napszámosnak László nevű gyermeke. lebbi hegyközségi gyűlésen mint önálló indítványt előterjesztettem azt az óhajomat, milyen szép volna a mai önző s a régi magyar karak- terisztikumoktól mindinkább eltávolodó úgynevezett modern életbe visszahozni egypár szép, de már lassanként kiveszett jellegzetes régi szokást s kértem az elnökséget, hogy a saját hatáskörében a régi szép cigánymuzsikás, tüzijátékos szüreteket állítsa vissza. Megvallom, indítványom nem váltotta ki azt a lelkesedést, melyet vártam, de mulatságról lévén szó — a többség mégis megszavazta s felhatalmazást kaptam a cigánybanda félfogadására s a tűzijáték berendezésére — természetesen a hegyközség kontójára, a felmerült költségek milyen cimen leendő elszámolása más alkalomra határoz- tatván. A szüreti mulatság pompásan sikerült s a tűzijáték a szó szoros értelmében nagy fénnyel ment végbe. Nehány ferdén elsült rakéta ugyanis nagy bolondul befuródott a' közeli pajták nádfedeleibe s bizony egypár becsületesen leégett. E balul sikerült tűzijáték után az elégedetlenség nyíltan kitört ellenem. Most már alig bírtam lecsendesiteni a jó bubapentelieket s talán életemJegnagyobb fejtörésébe került, mig végre olyan újabb indítvánnyal léphettem fel, amely a legkörülményesebb vitát is fényesen állotta meg s eleve meg volt az elnökég minden tagja győződve arról, hogy ennek az indítványnak a megvalósításával nem fogunk egy másik léckerítést, sem egy második tűzijátékot; sőt az elnökségi tagok már-már ingadozó pozicióját is
