Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-02-27 / 9. szám
1919. február 29. türelme és ezzel a megjegyzéssel állt boszut a szerencsés nyerőn : — Nahát a jó Isten is olyan, mint a paraszt ember: Minden pénzét marhába veri! A vallásost férj. Egy asszonyka a szekrény egyik zugába rejtett a férje elől egy üveg borovicskát. Férj uram azonban az alkoholisták jó szimatjával megtalálta az üveget s azontúl rá-rájárt. Az asszonyka egyszer azon kapja rajta az urát, hogy a szekrény előtt térdel. — Mit csinálsz ott? — Szt! Hallgass! Imádkozom. Pár hét múlva az asszonyka elő akarja venni az itókát, de nagy meglepetésére az üveg üres volt. — Hová lett a borovicska? kérdi az urától. — Lelkem, elimádkoztam! volt a rövid válasz. (N. S.) Ok — okozat. Orvos: No, hogy megy az üzlet? Temetés-rendező: Rosszul! Látszik, hogy a doktor ur nem volt itthon! Selyemherceg. — Irta: Neubauer Margit. — Messze, a mesék, az álmok és a tüzhajú, repülőszoknyáju táncostündérek országában élt a selyemherceg, a Meseország trónját majdan öröklő princ. Fehér, apró hegyes tornyocskákkal, ó-stilű, vézna oszlopokkal és vidám, könnyed kis pózban gugoló erkélyekkel kicsipkézett palotája egy teres orgonaliget közepét jelölte meg. Úgy állt a hercegi kastély a lilaszinű fák között, mint egy pogány gyermekisten-szoboraz antik állvány tetején. Kifaragott szemöldökű, kerek babaszemei a leeresztett pillák sárga selymébe takaróztak és a félignyitott, puha mosolyra tátott ajtószájak kapzsin nyelték el a drága napgolyó édes, olvasztó melegét. Az idő állott. A mesék, az álmok és a tüzhajú, repülő- szoknyájű táncostündérek országában mindég tavasz volt . . . Mély csönd feküdt a levegőben. Bent a palotában mázsássá sulyosodott a csönd. A kemény Csöndcsontvitéz ezer alabár- dos katonával állt őrt az aranyszönyeges termek sarkain, fehér halotti kezével szordinót tett a beszélők ajkára és elnyomta a keskeny bársonycipellők kalapálását. Az ablakoknál narancsszin függönyök vigyáztak. Vastag szövetüket egyetlenegy fénytü sem szúrhatta keresztül; apró csöppekben mint az őszi eső szitálódott a világosság a termekbe. A hajlott hátú öreg bútorok közt gyöngy- sztirkén nyújtózott a homály. így élt a selyemherceg és az anyja, az ében hajú Éjszaka-királynő . . . Mig a herceg pici volt, a halavány éjasszony gügyögve kényeztette. Megfürdette szelíd kéktükrös vízben rózsasziromszinű testecskéjét, gyémánt fésűvel illette az aranypihéket buksi fején és saphyr-köves cipőcskéket húzott rugdalozó kicsi lábára. Beültette ölének puha öblébe és olykor, olykor lágy, elfolyó csókokat ajándékozott butuskán fölnyilt, nedves, cseresznyebélhez hasonló szájacskájának. És este, ha a kis fiú megunta játékait, ha úgy érezte, hogy a feje megnőtt, hogy a palota konyhájából a nagy réz súlyok, valami érthetetlen esemény következtében a nyakára kerültek — kis korall nyakéke helyére — anyja térdigérő ében hajába csavarta. Aztán párnás mellére fektette. Ilyenkor boldogan lecsitulva drága, szuszogó alvással aludt el és fehér ujjacskái értékes gyöngyházfésű fogaiként szúrtak a fekete hajba. Az Éjszaka-királynőnek lelke volt a gyermek. Néha nem tudott elaludni és ezeken a fakó, babonás éjjeleken szembe állt vele a rémület, mintha az apja birodalmából küldte volna hozzá egy rettenetes átok. Ilyenkor nagyon félt. Fáradt szeme a halál szemébe nézett. Látta az enyészet császárját, amint nehéz csontlakattal örökre összezárja fia szájacskájának két vörös hullámvonalát, vagy a betegséget, ezt a millió ráncú, ványadt öreget, amint aszottkezeiben fertős, ragacsos leplet cipelve lapuló macskamozdulatokkal közelit a gyönge, kicsi testhez. Félt az ezüsttel hímzett néma bútorok sarkától, a sápadt üvegházi rózsák apró tüskeimtől, az éjszaka százarcú rémétől, a manóktól, az ördögök szavától, a szikkadt boszorkány-vén- asszonyok átkos kabalás kezétől ... és a nap édes, aranysárga mosolyától . . . Ettől nagyon félt. Ha erre gondolt, két szemgolyója langyos sósfürdőben fürdött. NAGYBÁNYA Valaha rég, otthon az apja birodalmában nótás, vig leány volt a halvány éjjasszony. Erős, kemény daliákkal táncolt és ébenhajának selyemszálait göndörré fodrozta a fekete, éjszakai szél. Aztán Meseország királya elvitte Meseországba ... Itt más volt az élet. A királyné arcát fehérre mosta az elegáns palota halk templomi levegője. Ajkai összeszorultak. Elfelejtett mosolyogni. Telt, piros szója csak akkor nyii meleg, fiatal, drága asszonymosolygásra, amikor a kis herceg megérkezett . . . Selyemherceg születése napján nagy ünnepséget csaptak. Messze országokból jöttek arany- zekés követek szerencsét kívánni a királynak. Jöttek a kabalások, aszott "áncos vének, töpörödött banyák, akik a jövő vak tükrébe néztek és az álmok ezer színéből próbálták kigöbözni a holnap titkait. Babona, ez a sárga öreg, mind-e vének legvénebbike málott kártya lapokból olvasta ki a csecsemő életmeséjét. — „Selyemherceg nagy, dicsőséges királya lesz Meseországnak. Nagy és dicsőséges király lesz, ha apja haláláig szent csöndben, minden eleven fénytől, minden me eg, rózsaszínű csillogástól elzárva a hercegi palota ékes termeiben nevefkedik. Csak az apja halála után, mint Meseország koronás királya léphet a nap elé. Ha előbb látja meg a napot, Meseország elveszd dicsőséges királyát és az anya elveszti a fiát." így szólt a jóslat és az éjjasszony fájdalmaktól fáradt testén átsurrant a borzalom. Ezen a napon történt, hogy a kis csipkés hercegi kastély ablakaira fölaggatták a narancsszínű függönyöket. Az idő állott . . . Meseországban mindég tavasz volt ... A föld m ndég pompás, fiatal díszben ragyogott, csak a lépek élete — ha már átfutott a tavasz virágpárás, színes allée-ján — baktatott lassan lassan az 3sz felé. Ebben a királyi család sem volt kivétel. Mint egy bő esőtől állott talajba ültetett csemetefa, úgy nőtt, nyúlod, keményedéit a kis herceg ruganyos teste, arcocskáját meghegyezték az évek és a nemrég oly lelt, piros szája most vékonyvonalu szelíd cakka akban vágott be üde arcába. Keze megfehéredet , mint a napon fehérített vászon. Egy reggel aztán pajkos, fiús mosolygás ugrott elő szép, világcs szeméből. — „Anyukám! Már rém férek a hajába!“ Az Éjszaka-királynő egyszerre vénasszony lett. Száraz, kalapáló szájjal adta ki a parancsot a szolgáknak. — „Egy uj ágyat hozzatok a hálóterembe!“' Évek jöttek és elhalhattak. Selyemherceg a könyvek lehelletétől suljos levegőjű könyvtár- szobában már az uralkodás mesterségét tanulta. Az agg Tudomány mester volt bölcs professzora. Álmos lámpavilágnál dúco;, fájó háttal görbül-* tek nyűtt rozsdás levelű iratok fölé és avult, vén salabaktrumok öblös gyo nrából vették ki az orszá'g boldogitására szolgáló eszközöket. A kis herceg jó tanuló volt, aranyos szelíd fiúcska, jóakaratú becsületességgel, kedves komoly kötelességérzettel mélyedt bele a komor betű-világba. Nagy, sokszor magára erőszakolt figyelem lakott az agyában. De néha . . . fáradt, az estével már randevuzni készülő déluiánokon meglátogatta kis szivét — tolakodó, hívatlan vendégként, olyan váratlan vendégként, akinek megjelentén nem tudjuk, örüljünk-e vagy sírjunk — egy határozatlan, fájó vágyás. Ilyenkor lopva a télikertbe ossant. Itt jó volt s a fák diszkrét-zöld élő boltivei alatt megpihent egy csöppet táncoló szivecskéje. Kecses, véznácska alakját finom rózsavíz gyanánt mosták -körül a különböző fajtájú növényekből kiömlő langyos párák és ezek az ide-oda ringó, libbenő párahullámo c, édes fantáziás álmokat sodortak fölhevült agyába. (Folytatjuk.) 851—1919. sz. Hirdetmény. fj Nagybánya rend. tan. város a tulajdonát képező kőbányatelepi Borzkő-vágásban, a Borpatakra dűlő részekben található faállományból termelhető kb. 25.000 ürm3 hasáb és dorong-tűzifa termelését, közelítését, csúsztatását és az iparvasuti vágány mellé sarangolásá: vállalatba adja. Amidőn a város tanácsa ezt közhirré teszi, felhívja érdeklődőket, hogy a kérdéses vágást a helyszínen megtekintvén, az árlejtési és szerződési feltételek iránt a városi erdőhivatalnál érdeklődjenek, ahol mindenre nézve kimerítő tájékoztatást nyerhetnek. 3. oldal. Az árlejtés határideje március ll-ónck d. 8. 10 órája a városháza tanácstermében, mely határidőig a zárt Írásbeli ajánlatok ivenkint egy koronás bélyeggel ellátva az árverés megkezdése előtt 25.000 K, azaz Huszonötezer korona bánatpénznek, vagy óvadékképes értékpapírnak, vagy pedig Nagybánya város takarékpénztára állal kiállított betétkönyvnek előzetesen a város köz- gazdasági pénztáránál való letételét igazoló nyugta csatolása mellett a város polgármesterénél nyújtandók be az áriejtési és szerződési feltételek előírása szerint. Nagybánya, 1919. február 22. A Város Tanácsa. Dr. ajtai Nagy Gábor s. k. h. polgármester. Hirdetmény. Nagybánya város takarékpénztára értesíti az érdekelteket, hogy az összes régi betétek kamatát folyó évi március hó 1-től kezdve egy fél százalékkal leszállítja. Uj betétek után 2°/0-os kamatot ad, nagyobb összegek őrizetét kamat és őrzési dij nélkül vállalja. „A feleknek szabadságukban áll betéteiket 30 nap alatt felmondani, különben a kamatláb leszállításába beleegyezőknek tekintetnek.“ (41. §.) Nagybánya, 1919. febr. 20-án tartott ülésből: Az igazgatóság. AjÉtánaai izr. szí, [jel (QUewra-Hadisaii) eljárójától^ HIRDETMÉNY. Egyletünk minden szavazati joggal biró tagját f. évi március hó 9-én d. e. 10 órakor, az izr. hitközség tanácstermében megtartandó KÖZGYŰLÉSRE ezennel meghívjuk. Tárgy: 1. Az elmúlt évi zárószámadás tudomásul vétele. 2. Tisztujitás. Alapszabályaink 29. §-a értelmében szavazati joggal csak azok bírnak, kik hátralékban nincsenek, amiért is egyletünk minden tagját felhívjuk, hogy tartozásukat márc. 2-ig egyenlítsék ki. Az adósok névsora a templom előcsarnokában mai napon kifüggesztetett és netaláni sérelmek a gondnokoknál bejelentendők. Nagybánya, 1919. Ä££a Horovitz Simon Izsák Sámuel Lővinger Illés jegvző. főgondnok. gondnok. !ü síiitsös sím megvételre kerestetik. Cim: Nánásy Istvánná! Nagybányán. Kitűnő, ízletes, gyönyörűen ASZALT ALMA kilónkint 4 kor. 50 fillérért, SZILVA kilónkint 5 K-ért kapható Tótfalusi Kiss Miklós-u. 23. A kereszthegyen két darabból álló, mintegy 5 hold kiterjedésű, részben szántásra, részben gyümölcsösnek használható IV föld eladó, -fü Eladó továbbá egy igen könnyű, fedeleden, két üléses, egy vagy két ló után fogható, uj és IGEN CSINOS KOCSI. Tulajdonos neve megtudható a szerkesztőségben.
