Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1919-02-06 / 6. szám

1919. február 6. NAGYBÁNYA 3. oldal. összes tanulók heti 1 órában kötelező román nyelvi oktatásban részesülnek. Megnyugvással vesszük az elemi iskolák megnyitását, de az intéző körök szives figyelmébe ajánljuk a gimnázium meg­nyitását is. 450 tanuló van tétlenségre ítélve ma, amikor fokozott mértékben kell hangsúlyoznunk a munkára, kötelességteljesitésre való nevelést. Igen sok szülő méltán fél attól, hogy eddigi költsége kárba veszett, mert a gyermeke esetleg elveszti az évet. Hisszük, hogy ez az anyagi kár s a vele kapcsolatos kulturális kár is arra indítja az intéző köröket, hogy a kérdés kedvező meg­oldására módot fognak találni. Vetőmag. A Gazd. Egyesület értesíti mind­azokat, akik őszi búza vetőmagot jegyeztek elő, hogy mivel többszöri sürgetés dacára sem jött meg az őszi vetőmag, most tavaszit kértek. Ha pedig ezt sem küldhetné az illetékes hatóság, a pénz mielőbbi visszatérítését kérte a Gazd. Egyesület. Az előjegyző gazdák tehát legyenek türelemmel. Fejes Antal el. isk. igazgató-tanitó múlt év decemberében felolvasást tartott a Polgári Olvasókörben a cionizmusról. Érdekes tanulmá­nyát a helybeli cionista szervezet külön füzetben ki is adja. Málnaszörp kapható Jeremiás Jenőnél; egy kg. 15 korona. A rendőrkapitányi hivatal ez utón közli, hogy a hivatalos órák vasárnap és ünnepnap d. e. 9—11 óráig, hétköznapokon pedig d. e. 8 órától d. u. 1-ig tartanak. Hivatalos órán kívül előfor­duló esetben d. u. 3—6 óráig az ügyeletes rendőr­tiszt intézkedik. A bűnügyi nyomozásokat Petrusán György kinevezett rendörőrmester teljesiti, kinek lakása a városházán, a rendőrségi őrszöba mellett van. Igen*sürgős esetekben feljelentések a hiva­talos órákon kivül Petrusán őrmesternél is meg- * tehetők. Hatósági burgonyát vehetnek a városi élelmezés körébe tartozók Weisz Móric hatósági üzletében kilónként 44 f árban. A mai nehéz közlekedési viszonyok között megtörténhetik, hogy a lisztküldemény valahol megakad. Épen azért, aki teheti, lássa el magát minél több bur­gonyával, amig a készlet tart. A dohányjegyek árát a városi tanács kénytelen volt 40 fillérről 1 K-ra emelni, hogy a dohánynemüeknek az eddiginél tetemesen na­gyobb szállítási költsége megtérüljön. Itt említ­jük meg, hogy aki a kellő időben nem jelent­kezik dohányjegyéért, az erről a kiosztásról elmarad. A hadbavonultak családtagjai részére járó februári havi segély egyelőre nem lesz kioszt­ható, mivel közlekedési akadályok miatt a szük­séges pénz-ellátmány nem érkezett meg. (Hiva­talos értesítés.) pillanat múlva bent volt épen Katica mellett. Alit és nézte, mint hajladozik a gyönyörű leány. Úgy látszik, nagyon jól esett nézni a segéd­jegyzőnek a leány járásának ringását, termetének harmat könnyűségét. Megállapodott abban, hogy nem szebb lát­vány a liliom hajladozása, a mely kacéran bele­néz a tóba és szirmaival enyelegve játszadoz a fuvalom. Ilyenek s még ennél is színesebbek vol­tak gondolatai. Annyira ragyogóak, hogy hirtelen kifejezéseket se tudott halászni a számukra. Mint a költő, a kinek az érzések dúsgazdag árja höm- pölygeti a lelkét, de keresve keresi a kifejezési módokat. Végre mégis csak kellett kérdezni valamit. — Katica, tud rózsákat oltani? — Nem próbáltam. Tanítson meg rá Pál ur. .. A kis rózsalugas fáiról leszedték a kötelé­keket ; s a friss tavaszi szél megcsókolta a rózsa- fácskák sima, gyönge bőrét. A mint motoszkáltak a rózsatő mellett, a leány kibomlott hajfürtje végigsimitotta kipirult arcát. Olyan érintése volt, mint a selyemnek, olyan vonzó hatása, akár a delejes áramnak és égés támadt utána, mintha villamos szikra sus- torgott volna el. Lehajolt és akaratlanul meg­csókolta az aranyfürtöket . . . Bogdán bácsi ép most szállt le a kocsiról; megdöbbenve állt meg s elmerengve csodálta ezt a gyönyörű, harmatos tavaszi idillt. Kissé el­borult arcára nemsokára rárepült a szerető vidám­ság s mikorra odatipegett, patakzott a könny a szeméből, mint az őszi eső. — Hiába Ígérted, mégis elhagysz, én édes Katica fiam . . . Aki egy wertheim-kulcsot vesztett el a Kossuth-utcában, jelentkezzék a kora délutáni órákban (1—2 óra tájt) szerkesztő­ségünkben. A becsületes megtaláló, özv. Weisz Lászlóné, lapunk utján keresi a kulcs gazdáját. A f. évre kivetett vizdljak jegyzéke febr. 6-tól 15 napon át megtekinthető a város­házán esetleges helyesbítés céljából. A közélelmezési hivatal közli, hogy a hatósági liszt kimérése folyamatban van és folyik 4 napon át. Aki lisztjét a meghatározott 5 na­pon belül nem veszi ki, az lisztjétől elesik mert utó­lag nem kaphatja meg. Ez alkalommal fejenkmt 3 kg. 50 dekát mérnek, a nehéz testi munkások­nak pedig 4 kg. 80 dekát. A kimérési arány: 20 deka 0-ás, 40 deka főző, 80 deka buzakenyér 50 deka I-ső minőségű rozs, a többi Il-od rendű rozs. A lisztek árai: Nullás 3 K 30 f. főző 1 K 20 f., buzakenyér 76 f., I. rendű rozsliszt 1 K 40 f. II. rendű 1 K 10 fillér. Siütésss tífusz beteg van — sajnos — máig városunkban 6, valamennyi román katona. Két beteget Sikárlóról hoztak be, a többi hely­ben betegedett meg. Mivel az orvosok állítása szerint ez a járvány egyike a legveszedelmeseb­beknek, a főorvosi hivatal a katonai hatósággal karöltve mindent elkövet e járvány terjedésének meggátlására. A legnagyobb tisztaságra kell tö­rekedni. Főleg a rovaroktól (ruhatetvek stb.) kell a legnagyobb mértékben óvakodni, mert ezek a terjesztői a rettenetes járványnak. Betörés. A Kossutány-nyaralóba a napok­ban betörtek és nagy értékű fehérneműt meg ruhaneműt vittek el. A nyomozás folyik és ered­ményesnek ígérkezik. Tilos a katonaruha viselése. A meg­szálló csapatok parancsnoksága már ismételten közhírré tette, hogy a katonai formaruha viselése szigorúan tilos polgári egyéneknek. E tilalom dacára még igen sokan járnak katonaruhájukban. Most kedden a hetivásár alkalmával a cirkáló román csendőrség a dandár parancsnokság elé terelte azokat, kik még mindig nem vetették le a katonaruhát, s még egyszer szigoruap figyel­meztette az illetőket, hogy akit 24 órán túl még mindig formaruhában látnak, szigorúan meg fog­ják büntetni. Megjegyezzük, hogy a sportruhává átalakított katonaruha hordható. Haláleset. Szász Károly felsőbányái al­tiszt, mint részvéttel értesülünk, 54 éves korában elhunyt Kolozsvárt, ahova spanyol betegségből támadt komplikációk következtében szükségessé vált operáció céljából utazott. Az orvosi műté­ten szerencsésen átesett s a javulás utján volt annyira, hogy egy hét múlva már hazajöhetett volna. Azonban szivszélhíidés érte s nem térhe­tett vissza szeretett családja körébe. Bánatos öz­vegyén kivül 5 gyermeke gyászolja a korán el- költözöttet. Béke poraira ! A tóglígyártás ügyében a városháza ta­nácstermében vasárnap délelőtt értekezlet volt, me­lyen a tanács kiküldöttjén kivül az épitő iparosok, főleg a kőmivesmesterek vettek részt. A kőmivesvál- lalkozók, mint értesülünk, maguk igyekeznek a városi főmérnök segítségével a téglagyártást a kezükbe venni s e törekvésükben a hivatalos város is támogatásban részesíti őket. De fölme­rült áz a terv is, hogy a város a Bernát-féle agyagipar r. t. téglagyárát megvenné, kellőképen felszerelné és működésbe hozná. Ha pedig ez nem volna keresztülvihető, a város arra is haj­landó, hogy maga épit körkemencét. Minden­képen helyeseljük, hogy a hivatalos város eny- nyire magáévá teszi e fontos kérdést, amelynek kedvező megoldása esetén az építőipar támoga­tása mellett a munkanélküliség csökkentése is sikerül. Már pedig ez elsőrangú szociális feladat. A Madonna, az asszony és a férfi. — Irta: Sroll Lajos. — (Folytatás.) Óvatosan járt, messziről megkerülte az ut közepén elhúzódó virágágyakat, melyekről a bok­rok kitűnő menedéket nyújtottak és hirtelen szembe került a doktorral. Még mindig ott állott mozdu­latlanul és mint egy nappali csillagász kémlelte az ablakokat. Mikor meglátta Berthótynét, zavar­tan lekapta a kalapját és mint akinek nagyon sürgős a dolga — elrohant. Berthótyné nevetett és bosszankodott egy­szerre. — Vagy fél tőlem, vagy szégyenli magát, hogy itt találtam. De hátha haragszik ? . . . Az utolsó kérdés, amelyet önmagának tett fel, nagyon bántotta. Most már félt, hogy elve­szíti ezt az embert, akit még nem is szerzett meg. Haragudott önmagára tegnapesti viselkedé­séért és bosszúsan sietett föl a szállodába. A bejáratnál csaknem fellökte a doktor, úgy sietett. — Bocsánat, Nagyságos asszonyom — mondta az előbbi zavarral, amit hasztalan igye­kezett leplezni. — Lám-lám, doktor ur, a mi útjaink keresz­tezik egymást — és gúnyosan mosolygott. Talán egy szép találkáját hiúsítottam meg váratlan meg­jelenésemmel, hogy minden ok nélkül olyan hir­telen elszaladt. Na de látom, sietős a dolga, nem tartoztatom tovább. — Bocsánatot kell kérnem, Asszonyom, hogy az előbb nem csatlakoztam Önhöz, de hogy őszinte legyek, váratlan nregjelenése'egészen zavarba ho­zott. Mert mégis csak nevetséges dolog, hogy én, a komoly ember lesben állok egy szép asszony ablaka alatt. De ha már a véletlen is összehoz minket és Ön is úgy akarja Asszonyom, ebéd előtt még sétálhatnánk egyet. A szökőkút felé tartottak, leültek a kőpár­kányra és hallgatagon elnézték a medencében úszkáló aranyhalacskákat, a fantasztikus kígyókat, teknősbékákat, krokodilusokat, amint tátott szájjal lövellik a szétnyíló vizsugarakat a márványme­dence közepéből kiemelkedő szírt felé, amelyen méltóságteljesen, ókori hivatásának teljes tudatá­ban áll a hármas szigonyára és egy delfinre tá­maszkodva az öreg Neptun, a tengerek egykori egyedüli ura és Istene. A leomló vizcsöppeket a rátüző napsugár a szivárvány színeire bontja, halk csobogással hullik a medencébe. A tovasuhanó szellő megborzolja a tó hátát, a vízinövények, sások zizegnek, egymáshoz hajolnak és suttog­nak lágyan, mint a szerelmesek. Elmélyedtek gondolataikba. A szirtre két galamb szállt; turbékoltak, megfürödtek a vízben. A himgalamb körülszaladta a párját, búgott lá­gyan, fájdalmasan, a másik hozzásimult és vála- szolgatott reá. Berthótyné felkiáltott: — Nézze doktor ur, milyen kedvesek! Lássa, hogy udvarol az a kontyos? Vájjon mit súgott neki ? Biztosan szerelmet vall. Még az állatoknak is van szivük, azok is tudják, mi a szerelem . . . Ránézett erősen dr. Tatár Flóris műtörté­nészre, mélyen, mintha bele akarná oltani a vá­laszt. De a doktor ur állotta a pillantást. — Az előbb találkákról beszélt, Asszonyom, most pedig a szerelmet emlegeti. A randevúkat megvetem, a szerelmet pedig nevetségesnek tar­tom. Unatkozó embernek való mind a kettő. Én nekem pedig nincs ilyenekre időm. A szerelem, különben is olyan dolog, amiből jó sohasem származik; az agy intő szózatát tulharsogja a szív parancsszava. — És kérdés, hogy van-e szerelem. Én azt mondom, hogy nincsen. Legfeljebb vágynak nevez­hetem azt, amit mások szerelemnek hívnak. Vágy egy nő vagy férfi után, akit egyedül a magunkénak akarunk mondani, akire másnak nincs joga. A sze­relem, jobban mondva a vágy pedig csak addig tart, amig azt elértük. Ha nem teljesedik a vá­gyunk, boldogtalan szerelemnek nevezzük. Kiadó laptulajdonos: NÉMETH BÉLA. RENDELE T. Tudomására hozom minden II. és III. rendű korcsmárosnak, hogy szigorúan meg van tiltva est8 8 órán túl bárminő szeszes italt kiszolgáltatni, ugyancsak ezen órában a korcsmák bezárandók. Azok, kik ezen rendeletnek nem tesznek eleget, szigorúan meg lesznek büntetve. Térparancsnok: Refic kapitány. Özv. Schuber Ferencné privát ápolónő és a masszirozónő ■ elvállal minden ápolónői munkát. Kereszthegyi-utca 14. szám alatt. SÍ.1Ü házmesterit, elvállalok. Cím: a kiadóhivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom