Nagybánya, 1919 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1919-01-02 / 1. szám
XVII. évfolyam. 1918. január hó 1. 1-ső szám. TÁRSADALMI ÉS SZÉFIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, negyedévre 3 korona, egy szám ára 21 fillér, r-rrrrr- Megjelenik minden héten csütörtökön reggel. —-— Felelős szerkesztő NÉMETH BÉTA. Főmunkatárs RÉVAI KÁROLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utca 10. sz., ahova lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. =3= Hirdetések felvételnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. —— Békésebb _és_ boldogabb uj esztendőt! A XVII. évfolyamba lép lapunk e számmal. Hogyan feléltünk meg feladatunknak eddig, arról eltérőek lehetnek a vélemények. Egy azonban bizonyos, hogy munkatársaink díszes sorával együtt szerkesztőségünket c nehéz időkben is mindig az a cél vezette, hogy a körülményekhez képest a lehető legjobbat adjuk. Ezután is ugyanez a cél fog vezetni. S hogy ezt a célunkat egyre tökéletesebben oldhassuk meg, munkatársaink és a közönség szives támogatását továbbra is kérjük. Azokat az i. t. előfizetőinket, akik esetleg megszállott területen vannak, ahonnan utalványon pénzt nem küldhetnek, kérjük, szíveskedjenek valamely meg nem szállott területen lakó rokonuk vagy ismerősük, vagy valamely pénzintézet utján elküldeni az előfizetési pénzt, hogy a lapot továbbra is akadálytalanul küldhessük. Az előfizetés dija: Egész évre .... 12-— K Félévre....................G — K Negyedévre .... 3-— K. Egyes szám ára . . —24 K. Berthelot tábornok üdvözlése. Berthelot francia tábornok Aradon, Nagyváradon, Nagykárolyon, Szatmáron át Nagybányára érkezett f. hó 30-án, hétfő d. u. 2 óra tájt. Mivel megérkezéséről tudomást szerzett városunk vezetősége, az az óhajtás merült föl, hogy ez alkalommal üdvözöljük városunk magyar lakossága nevében a tábornokot s az ő utján is appellál- junk a francia nemzethez, annak igazságérzetéhez, jogtiszteletéhez és szabadságszere- tetéhez. A vasárnap esti értekezlet, amelyen városunk társadalmának minden rétegéből igen sokan voltak jelen, Szőke Béla plébános, a Magy. Nemz. Tanács elnökének elöl- ülése mellett megállapodott a fogadás részleteire nézve. Ez az értekezlet fölkérte b. Kovács Géza főbányatanácsost francia nyelvű üdvözlő beszéd elmondására, továbbá őt, az elnököt, dr. A. Nagy Gábor h. polgármestert, Mikola András és Ferenczy Valér festőművészeket a francia szövegű rövid memorandum elkészítésére s a szervezett ipari és bányamunkásságot a rend fenntartására. Mikor hétfő d. e. a .megállapodás szerint az István tornyon megjelent a nemzeti színű zászló, megindult az áradat az állomás felé. 12 óra után már igen nagy tömeg hullámzott a vasúti állomás előtt, ahol az előzetes megállapodás szerint Csordás József állomás főnök intézkedésére a jobb oldalon a román ajkú polgártársak, a bemenet felé eső részen pedig a magyarság foglalt helyet, a magyarság a magyar zászlók, a románság a román és francia zászlók alatt. A románság, amelynek soraiban a vidék is, sőt a vidéki fegyveres polgárőrség is képviselve volt, élénk ovációval fogadta a berobogó különvonatot. Azután fölszállott a tábornok szalon kocsijába a román küldöttség: Brebán Sándor, dr. Selegian János és Paquet Fiilöp, a lá- posbányaí francia bányatársulat igazgatója, továbbá a román hölgyek küldöttsége: dr. Nyisztor Aurélné, Marosán Lászlóim és Pokol Melanie. A férfiak közül Paquet Fülöp üdvözölte a tábornokot, a hölgyek nevében pedig Marosán Lászlóné. A tábornok szintén rövid, meleg szavakban köszönte meg az üdvözlést kiemelvén, hogy mint katonanem politizál, s a francia nemzet rokon- szenvéről biztosította a küldöttséget. Ezután a románság előzékeny vezető férfiainak bejelentésére a tábornok a magyar küldöttséget fogadta, melyben — futólagos megfigyelésünk szerint — b. Kovács Géza, Stoll Béla, Szőke Béla, Thorina János, dr. A Mimr Cráhnr Fpt'pn^' ■ Mapr Mikola AndO J } ■ rás Mostis Lajos, Mendihovszky József, Vajay Imre Vajay Sándor, s még többen vettek részt. Kovács Géza rövid beszédben üdvözölte francia nyelven a tábornokot, majd a francia memorandumot nyújtotta át, melynek magyar szövege a következő: Tábornok Ur! Excellencies Uram! Átutaztában Nagybánya város lakosságának szívélyes üdvözletét tolmácsolom. — Ez a magyar tömeg, a mely itten az ön üdvözlésére megjelent, a város lakosságának háromnegyed részét képviseli. Engedje meg Tábornok Ur, hogy azon kéréssel forduljunk Önhöz, hogy legyen szives illetékes helyre közvetíteni azon kívánságunkat, hogy mi,Nagybánya város lakossága továbbra is Magyar- országhoz tartozhassunk! Hivatkozunk magyarságunk- és ezer-éves történelmi múltúnkra, melynek folyamán ez a város mindig magyar volt. Hivatkozunk arra is, hogy Nagybánya város kul- tur missziót is teljesített. Itten alakult meg az első magyar festőmüvész-kolonia, melynek vezetői és tagjai a francia művészet és szellem nagyságát hirdetik. Ezek a francia művészettel a legutóbbi időkig élénk összeköttetést tartottak fenn és tudásukat a francia akadémiákon szerezték. A magyarságot a háborúba idegen érdekekért, idegen uralom hajtotta. A magyarok francia szimpát iájukat aháboru alatt is megtartották, amit legjobban bizonyíthatnak a háború alatt is itt élt franciák! Fegyvertelenül, békés szándékkal állunk most itt, egyedüli fegyverünk a mi igazságunk. Franciaország mindig az igazság barátja volt, azért bízunk abban, hogy bennünket akaratunk ellenére nem fognak idegen uralom alá helyezni, hanem meghagynak továbbra is Magyarország kötelékében. Midőn a viszontlátás reményében szívélyes Isten Hozzádot mondunk Excellenciádnak, engedje meg remélnünk, hogy kérésünket kegyes jóindulattal fogja illetékes helyen előterjeszteni. A legmélyebb tisztelettel: Nagybánya, 1918. december hó 30-án Nagybánya város magyar lakossága. A tábornok igen szives szavakkal köszönte meg az üdvözlést. Köszönő szavait Ferenczy Valér festőművész tolmácsolta magyarul a következőképen: „Uraim, köszönöm önöknek, hogy a magyarság nevében felkerestek és annak óhajait tolmácsolták. Sajnos, én nem vagyok a béketárgyalás megbízottja s igy nincs módomban nyilatkozni ezen óhajtásaik felől. Kérem azonban önöket, legyenek meggyőződve, hogy Franciaország nem a bosszú, hanem a mindenkire nézve méltányos megegyezés, az igazság érvényesülését fogja keresni; továbbá és legfőképen arra kérem a város lakosságát, hogy teljes nyugalomban várja meg a végleges döntést.“ A hivatalos üdvözlések után a tábornok a kocsi ajtajából francia nyelven szólott az ezernyi néphez; szavait kíséretének egyik tisztje, egy francia ezredes tolmácsolta román nyelven. Beszédét a románság kitörő lelkesedéssel, a magyarság pedig néma méltósággal fogadta. Az ünneplés mindaddig tartott, mig a tábornok vonata el nem indult. Akkor aztán teljes rendben oszolni kezdett a közönség. A tábornok és segédtisztjének állítása szerint Nagybányán volt a legimpozánsabb a fogadtatás. Nagykárolyban, értesülésünk szerint, Ilosvay alispán üdvözölte a tábornokot a vármegye magyarsága, Marchis Romulusz gk. főésperes pedig a románság nevében. A tábornok hétfőn Besztercére utazott, kedden pedig Désen át Kolozsvárra. Mindenütt ünnepélyesen fogadják, hir szerint. Az Internationale. Magyarország a négy éves háború végén belátván, hogy idegen hatalmi érdekekért küzd és hiábavaló áldozatokat hoz hamis ideálokért, mások hóbortjaiért, mikor már határaitól messze űzte az ellenséget, a béke fehér zászlaját emelte fel. Áttért a legteljesebb pacifizmusra. Harcban veretlenül lerakta fegyvereit, miután ellenfeleit sokszor legyőzte. Békeszeretetét megpecsételte avval az elhatározásával, hogy a színtiszta népuralmi államalkotmányt választotta jövendő köztársasági életének. Cselekedetével legbiztosabb zálogát nyújtotta annak, hogy szándékai őszinték. Á forradalom füzében újjászületett magyarság demokráciája ugyanaz, melyet 1848-ban Kossuth Lajos vívott ki nemzetének. Akkor is, most is megajándékoztuk a szabadsággal testvérnépeinket, akik századokon át házközösségben éltek mi köztünk jóban-rosszban egyaránt. Most, mikor több jogunk van, többet is juttatunk nekik, többet annál, amennyit bárki más nyújthat. Szomszédaink nem akarnak kapva-kapni az uj jogokon, szabadságon, ahelyett elvágyakoznak csalogatóul felállított aranykalitkába, mely volta- kép nem egyéb, mint más rabság ketrece, uj nrilitárizmusnak a börtöne. Más csalódás is ért bennünket, szomorú tapasztalat érthetetlen tanulsága ötlik szemünkbe a most folyó világeseményeknek. Mi hittünk az ántánt szavainak őszinteségében, mikor azt hirdette világgá, hogy a népszabadságért harcol, meg akarja valósítani a népek önrendelkezési jogát, az örök békét, az emberiség szövetségét, valóságos nemzetköziséget^
