Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-12-19 / 51. szám

1918. december 19. NAGYBANYA 3. oldal. fakereskedő folyó hó 13-án elhunyt 38 éves korában, boldog házasságának 14-ik évében. Ő is a háború áldozata: 3 évi katonáskodása megrendítette egész­ségét s most itt kellett hagynia rajongva szere­tett kis családját: özvegyét és 4 kis árváját. Megjelent az 1919. évi Kincses kalendá­rium, amely a fontos és hasznos tudnivalókon kívül az emberi haladás történetéből, a világhá­ború krónikájából, a technika csodás fejlődésé- séből stb. igazán érdekes feljegyzéseket tartalmaz képekkel. — Ára 5 K. Kapható a Budapesti Hírlap kiadóhivatalában (Budapest, VIII., József körút 5. sz.) és minden könyvkereskedésben. Kérelem. A közeledő ünnep alkalmából a kö­nyörületes szivü közönséghez fordul a hosszú évek óta beteg Lukács Imréné azzal a kéréssel, juttas­sanak hozzá is természetbeni vagy pénzadományt. Károlyi Mihálynénak, a Vörös Kereszt Egyesület disz elnökének a képét közli Az Érde­kes Újság 49. száma. Ezenkívül aktuális képripor­tok egész sora és változatos szépirodalmi rész teszi érdekessé e számot. Az Érdekes Újság előfizetési ára negyedévre 12'50 K. 1—1 szám ára 1 K­A Legjobb Könyvek sorozata elérte a 30. számot. Ez Perley Poore Sheeman: A réz- hercegnő cimü érdekfeszitő amerikai regényét tar­talmazza. E népszerű regénysorozatnak következő száma Abonyi Lajos A Tyuki prókátor esete cimü vidám regénye lesz. Kapható minden könyvkeres­kedésben. Jótékonyság. Kassay Kálmán 50 K-t adott át szerkesztőségünknek jótékonycélra. A itemesszivü adományozó akaratának megfelelőleg egy szemérmes szegénynek adtuk át. Gyászrovat. Id. Kraicsovits Ferenc nagy- sikárlói birtokos, aki csak nemrég költözött be városunkba, f. hó 14-én fáradhatatlan életének 74-ik, boldog házassága 46-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. 16-án d. u. temették el nagy részvéttel. — Tréger Béla, nyug. tanító, mint részvéttel értesülünk, f. hó 15-én fáradhatatlan és munkás életének 37-ik évében a járványnak esett áldozatul. A megboldogult a közélelmezési hiva­talnak tisztviselőjeként szolgálta fáradhatatlan buz­galommal városunk közélelmezését s hálátlan, de nagyfontosságu feladatának teljesítése közben kapta meg a járványos betegséget, mely legyőzte fiatal szervezetét. Gondoljunk mindnyájan a hála érzetével munkálkodására s őrizzük kegyelettel e miékét. — Özv. Dácsek Péterné, Schranko Vik­tória f. hó 15-én 80 éves korában elhunyt vég- elgyengülésben. Az elhunytban Most is Lajos vá­rosi pénztáros anyósát vesztette el. Hivatalos órák a bányaigazgatóságnál. December hó 16-ától kezdődőleg a hivatalos órák a bányaigazgatóságnál reggeli 8 órától délután 2 óráig tartatnak. A Miklóay-társulat szétoszlott, miután előbb útközben kirabolták, miként már nemrég jeleztük. Most Heltai Hugó igazgató kért enge­délyt városunktól. A szinügyi bizottság 9-én tar­tott gyűlésén úgy döntött, hogy elsősorban Mik- lósy Gáboré az engedély a febr. 1-től kezdődő idényre s másodsorban Heltaié. Az Esztendő’ karácsonykor megjelenő for­radalmi száma Négy Hét Története címen a bol­gár leszerelés napjától kezdve egészen a fegyver- szünet aláírásáig közli a haldokló parlament, az ébredő Nemzeti Tanács, a forradalom és a belg­rádi ut történetét. Ezernyi személyes és anekdota- szerű intim adat élénkíti a leírást, melyet Hatvány Lajos mint a legizgalmasabb napok és éjszakák tanúja vibráló érdekességü előadásban jegyzett fel. A tiz ives vaskos kötet már most megren­delhető a Pesti Napló kiadóhivatalában. A legérde­kesebb detektivregénynél érdekesebb olvasmány! Ára 3.50 K. A Pesti Napló előfizetői, ha az Esz­tendőre is előfizetnek, a 3.50-es kötetet 1.50-ért kapják. Tizenkét kötet Esztendő a legolcsóbb könyvtár, a legajánlatosabb karácsonyi ajándék. A „Vasárnapi Újság“ december 15-iki száma sok érdekes képet közöl hadseregünk le­szereléséről, a német forradalmi események fő­szereplőiről s a múlt napok egyéb aktuálisai­ról. Változatos és értékes a szépirodalmi rész is. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 10 korona. — Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest, IV., Egyetem-u. 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 korona 40 fillér. 8 SzociáldemoHrata Pari Miss Üzletimé. Meghivó. A nagybányai Szociáldemokrata Párt 1918. december 22-én vasárnap délután fél 3 órakor a Lendvay-szinházban (István szálló) nyilvános nögyülést tart. Napirend: 1. A nő társadalmi helyzete a múltban, je­lenben és a jövőben. 2. Miért kell a nőknek is választó jog? Nagybánya asszonyai, leányai jöjje­tek el mindnyájan társadalmi különbség nélkül! Testvéri üdvözlettel: i A nagybánvai Szociáldemokrata Párt. Legenda. (Folytatás és vége.) A törökök két heti munkával olyan széles utat csináltak, hogy elfértek rajta a lovak, a sze­kerek, az ágyuk. A cigánytól, aki otthagyta a törököket és a keresztényekhez pártolt, megtudta Miklós, hogy Gejza és a szultán ármádiájának vezirje közt háborúság támadt. Valami cserkesz leány miatt kaptak össze. Gejza kardott rántott, de nem birt a vezirhez férkőzni, azután meg elmenekült a hegyekbe; a vezir pedig megesküdött, hogy ka­róba huzatja a keménynyaku magyar mágnást. Már ki is jelölte erre egyik hóhérját, egy sze- recsen óriást. Gejza pedig a fennsik két oldalán puska­port ásott el nagy titkon ; ha felrobbantja, vége az útnak, és a törökök sose jutnak Magyarországba. És ekkor a vezir kerül, karóra a szultán pa­rancsára ... Hallván ezt Mikiéi, elgondolta, hogy a kolostori élet mégsem teszi ki az embert annyi kisértésnek és veszedelemnek, mint a világi. A szikla ormán tanyázva, Miklós csakhamar észrevette, hogy a pogány hadak megkezdték a vonulást a fensikon át. Mentek, vonultak folyvást, nappal a nap­sütésben, éjtszaka a fáklyák vérvörös fényénél. A támadást megelőző években a keresztény országok ugyancsak egyenetlenkedtek, ugyancsak marakodtak ; hanem amint hire futott, hogy nagy- nagy török sereg fenyegeti Európát Magyaror­szág felől, egyszeriben megegyeztek, és mint egy ember fölkerekedtek arra az erdélyi sík­ságra. . . . Miklós rendkívüli dolgokat látott a szikla ormáról. Látta, hogyan özönlöttek ki a szaka- dékbó] a török csapatok. És e folyton növekvő, sürgő-forgó tömeg ellen vonult a keresztény hadak csillámló sora nyugat felől. A keresztény had még egy órányira volt, amikor a vezir már csatarendbe sorakoztatta csa­patait. A pogányok sora a két mértföldes hosszú­ságból összehuzódott, mint a gonosz féreg, mely ugrásra készül. Azután hosszában kétfelé vált és két, egy-egy mértföldnyi hosszú és tizenöt-tizenöt embernyi széles eleven fallá változott. E két fal egymás mögött állt ezer lépésnyi távolságban. Ha az elsőt szétvernék, ott marad a másik, mely egyre kapja az erősítéseket a szakadék felől. Miklós belátta, hogy ha csak csuda nem történik, a keresztény had elvérzik e két fal előtt. A krisztusi had déltájban ért oda, és a harc megkezdődött ágyúzással. Egyszerre csak elhalt az ágyuszó, el az emberi zsibongás, és valami különös zaj hallatszott. Öt vértes-ezred rontott a török fa! közepének, tiporva, zúzva önőnmagukat és a pogányokat, embereket és lovakat. A fal megrepedt, s a közepén véres hullahegy támadt. Már a pogányok másik fala is ingadozott a reámért súlyos csapásoktól, csakhogy a keresz­tények már épen utolsó előtti oszlopaikat vonul­tatták fel, mig a törökökhöz egyre újabb és újabb seregek özönlöttek. Nyilvánvaló volt, hogy mire az utolsó pogánycsapat leszáll a fennsíkról, az utolsó Krisztusi lovag is visszaadja Teremtőjének holtra fáradt lelkét. Lévi Jakab De ekkor a fennsíkon, ahol csak úgy nyüzs- gött a török sokaság, közvetetlenül a vízesés mellett, egyszerre csak villant egyet és utána nagyot dörrent. Gejza és cimborái puskaporral levegőbe röpítették a sziklákat a fensik innenső és túlsó bejáratánál. A török oldalon táborozó pogányi sereg immár nem juthatott a magyar földre, mert az ut szét volt dúlva, a fennsíkon pedig, amelyet mindinkább elöntött a nagy viz, hatvanezerny- hitetlen rekedt. A lenn harcoló török sereg már nem kaphatott erősítést . . . Mire az est leszállt, a csata véget ért, a török sereg szét volt verve s aki életben maradt, fogságba esett . . . A beszélő szerzetes megpiheni, burnótot szippantott majd igy folytatta : Esztendőre e rendkívüli események után, amikor az ájtatos Miklós remeteként tanyázott az erdőn, mivelhogy kalauz már nem lehetett, megjelent előtte Gejza. Gúnyája szegényes volt, haja ősz, szemében rémület tévelygett. Rámeredt Miklósra és csodálkozva kérdezte: — Te nem futsz előlem ? .. Te volnál az első, aki nem futsz a szerencsétlen elől? . . . — Mid fáj, testvér? — kérdezte a remete. — Hogy mim fáj ? . . . —- És Gejza hajába markolt. — Mindenki kerül, még az erdei vadak is ... Te is elfutsz előlem, mert . . . nézd csak a lábam nyomát . . . Miklós oda nézett és keresztet vetett: Gejza lábának nyoma véres volt . . . — Átkozott vagyok ! . . . — mormogta a mágnás. — Isten irgalma határtalan, — felelte Miklós. — Azt mondod? . . . Taníts meg rá, mit kell cselekednem, hogy Isten megbocsásson nekem, ha mindjárt csak a világ végén is. — Arra az egyre megtaníthatlak, felelte a remete: szeresd ellenségedet és tégy jót azzal, aki téged gyűlöl . . . Es Gejza elment, véres lábnyomokat hagyva maga után. A remete tanyájától nem messze egy csoport törökre bukkant, akik bilincsre verten, étlen-szomjan egy magyar ur épülő várkastélyé munkálkodtak. Gejza hozzájuk közeledett és me szólította a legeslegszánandóbbat: — Én Gejza vagyok, — mondta, —• aki benneteket a romlásba döntött. Add ide lánco­dat, testvér, és engedd hogy helyette munkál­kodjam. A török megvetően mérte végig, és szó nélkül munkájához látott. Egy vén dervis megkönyörült rajta: — Gejza, te alávalóbb vagy a rühös kutyá­nál is. Hanem, ha le akarod törülni bűneidet Isten előtt, hát eredj abba az erdőbe . . . Egy eszelős szerecsen tévelyeg ottan, a vezir egy­kori hóhérja, aki már esztendeje szólitgat, hogy menj hozzá. Mert, hogy azt véli, helyre billen az esze, ha tele illatja magát a te véreddel . . . Gejzának égnek meredt minden hajaszála. De elment abba az erdőbe. A szerecsen hozzárohant s úgy lihegett, akár a feldühödt bika. — Te vagy az az áruló, aki romlásba vitted a szultán hadat és az én gazdámat, a vezirt? . . . A vezir már nem él, de én meg foglak kínozni, mert hogy igy parancsolta gazdám, amikor hal­doklóit. És felmentek a hegyekbe. A hóhér Gejzát hátrakötött kezénél fogva felakasztotta egy magas, ágra, kis tüzet rakott alája és úgy sütögette las­san. És midőn két órás próba után a bűnbánó arcára pillantott, oly irtóztató fájdalmat olvasott le róla, hogy megrémült tulajdon müvétől és tova iramodott. Gejza pedig ott lógott a magas hegyen, ahonnan a fák között ellátott a síkra, amelyen esztendeje a keresztények megnyerték a csatát. Látta a két éve le nem aratott, gabonával teli szántóföldeket, a gyümölccsel teli kerteket. A felégetett viskók már sorra megépültek. Néhány fehércseléd nevetgélve, danolászva, vásárra ment batyukkal. Az asszonyok megpillantván a kezénél föl­akasztott embert, megrémültek és futásra vették a dolgot. De aztán észbe kaptak és visszatértek a vezeklőhöz. — Férfiakat kellene hívni, — vélte az egyik — hadd vegyék le az ágról, mert mi aligha bol­dogulunk . . . — De előbb meg kéne itatni. — mondta a legfiatalabbik, — mert még meghal, szegény. Hosszú karót keritett, ráerősitette a legéde-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom