Nagybánya, 1918 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1918-12-05 / 49. szám

2. oldal NAGYBÁNYA 1918. december 5. a szociáldemokrácia elveit, feladatát, célját. Nagy­hatású beszédének gondolatmenete a következő: „ . . . Uj korszak küszöbén állunk. Állami, politikai, gazdasági és társadalmi életünk uj for­mák, uj eszmék irányában halad. Ledült, összeomlott a múlt rendszer s bele- fult a maga teremtette piszkába, a korrupció posványába. A szociáldemokrata eszmék jutottak uralomra a világ összes kulturállamaiban. A szükségszerű­ség törvénye szerint is be kellett következnie ez átalakulásnak, hogy a reakciót a haladás és fel­világosodás elseperje utjából. A szociáldemokrácia igazságát, célját és lényegét óhajtom nagy vonásokban ismertetni annyival is inkább, mert úgy e városban, mint más helyeken is a hatóságok, a törvény végre­hajtó közegei nem csak a felülről jövő parancsot igyekeztek teljesíteni, hanem hogy személyüket és működésűket minél kedvezőbb színben tün­tessék fel mindenkori uraik előtt, az üldözés min­den nemét felhasználták a szociálista eszmék vallói és terjesztői ellen. Nagyon sokan önök közül ezt a szót „szo­ciálista“ úgy értelmezik: a szociálista részeges, munkakerülő, sok bérért semmit nem dolgozni akaró mesterlegény; a szociálisták szét akarják rombolni a családot, nem ismernek Istent, vallást, nem tisztelik a törvényeket, nemzetköziek, nem szeretik hazájukat! Azonban ennek ép az ellenkezője áll! A szociálisták a jelenben és a múltban is tanujelét adták fegyelmezettségüknek, törvénytiszteletük­nek, munkaszeretetüknek. A szociáldemokrácia igazságon épült hatalma ledöntötte a régi hamis bálványokat, azok helyébe az Igazság, Jogegyenlőség, Testvériség és a Munka mindenható istenségeinek emelt oltárokat. Igenis! mi szociáldemokraták azt valljuk: mindenki, ki szellemi vagy fizikai munkaerejét akár magányosnak, akár társaságnak, vagy ma­gának az államnak adja is el, teljes joggal kö­vetelheti munkája után emberi és társadalmi ál­lását megillető megélhetését is. A szociálisták híven és pontosan végzik vállalt kötelességeiket, azonban felemelt fővel követelik annak megfelelő díjazását is. A szociálisták nem akarják szétrombolni a családot, hanem felépíteni akarják s megakadá­lyozni azt, hogy — mint ezideig történt — a nyomor és a bűn szét ne rombolhassa. Mi szociálisták nem harcolunk vallások ellen, csak a babonának és sötétségnek üzenünk hadat; különben is a szociáldemokrata pártprogramul a vallást magánügynek deklarálja. Nemzetköziek vagyunk a jogtiszteletben, emberszeretetben és emberiségboldogitó céljaink kivitelének nagy munkájábari1/ De hiszen nemzet­közi volt császárok-királyok szövetkezése ; nem­zetközi volt a nagytőke, az egyház, a diplomá­cia; miért nem volt bűn ezek nemzetközisége? És hogy nem hazafiak a szociálisták ? Kér­dezem, mit kapott a nép azoktól, kik a hazát maguknak kisajátították? jogtalanságot, nyomort, szenvedést, üldöztetést, megalázást. Petőfi — kit pedig igazán nem lehet hazafiatlansággal vádolni — irta: „haza csak ott van, hol jóg is van és a népnek nincs joga . . .“ Politikai pártot fogunk alakítani, mely er­kölcsi sűlyával számottevő faktor lesz úgy az ország, mint e város ügyeinek intézésénél. Ázt óhajtjuk elérni, hogy amit az emberi ész, tudás, munka nagyot, nemeset és hasznost alkotott és alkot, tehát a mindnyájunk munkájá­nak eredményét közösen élvezhessük társadalmi, nemzetiségi és valláskülömbség nélkül, mint sza­bad hazának szabad polgárai.“ Lelkes beszédének elhangzása után Boitner Károly járásbiró a sajtó képviseletében üdvözölte a mozgalmat, komoly kötelességtudást, nyugodt méltóságot kötve a hallgatóság lelkére, mint olyan követelményeket, amelyeknek hiánya veszélyez­tetheti az eddig elért eredményeket. Nagy lel­kesedéssel fogadott szavainak elhangzása után román szónokot is óhajtott hallani a közönség egy része. Mivel a vonat késése miatt a Szat- márról kilátásba helyezett román szónok nem ér­kezhetett meg, Németh Béla felhívására egy ro­mán ajkú polgártárs felolvasta az Orsz. Nemzeti Tanács propaganda bizottságának lapunk ut­ján román ajkú testvéreinkhez intézett román nyelvű kiáltványát, amely a köztársaság kivívá­sának nagy jelentőségét magyarázza s a szabad köztársaság minden vívmányának kiterjeszté­sét ígéri minden honfitársunknak nyelvi és vallási különbségre való tekintet nélkül. — Ezu­tán szerkesztőnk a fizikai és szellemi munkásság közös érdekeit hangoztatva annak a reményének ad kifejezést, hogy, ha az erőket kellő mértékben sikerül tömöriteni, a jövőben nagyobb öröm lesz magyarnak lenni. Végül felolvasta a propaganda bizottság magyar nyelvű kiáltványát. Ezután a népgyülés egyhangú lelkesedéssel kimondotta a megalakulást és megválasztotta a pártszervezet ideiglenes vezetőségét a követke­zőképen : Elnökké : Ohn Lajos, alelnökké: Puklus János, pénztárossá: Iréger Lajos, jegyző: Vesz- prémy Lajos, ellenőrökké: Kapás Mihály és Németh Béla. Választmányi tagokká: Boitner Károly, dr. Erdős Vilmos, Friedmann Márkusz, Heller Antal, Igli István, Jancsovits József, Ko­vács Miklós, Mandl Mór, Ocsenás József, Simon György, Seebauer Imre, Székely Árpád, Thorma János, dr. Thurzó György, Vonicsek László, Vultur László és Ruman Ferenc. Végül a Himnusz hagjai mellett megkez­dett gyűlés a Szózat ünnepi hangjaival nyert be­fejezést, ezzel is dokumentálni óhajtván azt, hogy az emberibb élet kialakítására irányuló s ebben nemzetközi jellegű pártszervezet szorosan együtt­érez sok sebből vérző magyar hazánk sorsával. A bányász zenekar a Rákóczi-indulóra zenditett rá s ennek tüzesen lelkesítő dallama mellett osz­lott szét az idők és a cél komolyságának teljes megértésére, de egyben kellő fegyelmezettségre valló közönségünk. — Délután 4 órakor ismét népgyülés volt, melyen az elkésve érkezett szat­mári szónokok mondtak lelkesítő beszédet, még pedig Matolcsi Lajos magyarul, Róka László ro­mánul. — Ez a gyűlés is rendben oszlott szét. Utána a vezetőség bizalmas értekezletet tartott a további teendők megbeszélésére. HIRE k. üj államtitkár. Samassa Adolf címzetes belügyi államtitkárt, Samassa Dési Anniénak, a kiváló írónőnek, lapunk előkelő munkatársának férjét, a népkormány valóságos államtitkárrá ne­vezte ki. Harácaek László miniszteri tanácsos, vá­rosunk kiváló szülötte —» mint értesülünk — meg­válik állásától, a dohánygyárak központi igazgató­ságától és nyugalomba vonul nagybányai birtokára. Házasság. Özv. Tótfalusy Józsefné szül. Bottyán Ida és Török Ferenc ny. járási főállat­orvos vasárnap házasságot kötöttek. Az esküvőt családi körben elköltött díszes lakoma követte. Dr. Lovrich Sándor. Nincs nap, hogy egy-egy jóisme­rosünk, kedves emberünk ne távoznék az élők sorából. Megdöbbenéssel járta be a szomorú hir városunkat, hogy dr. Lovrich Sándor, az Irgal- masoK budapesti kórházának igazgató főorvosa rövid 24 órai influenzás tüdőgyulladás következ­tében elhunyt. A kiváló, országos nevű operatőr halála nagy csapás egész országunk egészség­ügyére. Igen sokan mélységes hálával gondolnak az ő tudására, biztos műtői kezére, amellyel si­került megmenteni őket a korai haláltól. Még pár héttel ezelőtt 6 heti szabadságát itthon töltötte el épen egy átélt tüdő- és mellhártyagyuladás után üdülve s most, sajnos, az erős akaratú férfiút, aki lázas állapotban sem akart lefeküdni, mégis leverte a lábáról a járvány s rövidesen végzett is vele. Vigasztalhatatlanul sújtott jó édes anyján, özv. Lovrich Gyulánén és 3 kis anyátlan-apátlan árváján kívül kiterjedt előkelő rokonság gyászolja időelőtti váratlan elhunytát s mindnyájunk hálás kegyelete őrzi a kiváló orvos emlékét. Patronázs bizottság Nagybányán. Múltkoriban már rámutattunk egyik vezércikkünk­ben arra, hogy mekkora pusztítást visz végbe a tüdővész az ország lakosságában a statisztikai adatok szerint. Nálunk Nagybányán is igen szo­morú tapasztalataink vannak e tekintetben. Épen azért örömmel üdvözöljük a f. hó 28-án meg­alakult Patronázs bizottságot, amelynek feladata lesz, hogy a városunkban felállítandó tüdőbeteg gondozó (dispensaire) révén küzdjön e pusztító baj ellen felvilágosítással, a szegények ingyenes gyógykezelésével, sőt esetleg ingyenes táplálá­sával, a lakásviszonyok javításával stb. A bizott­ság volna hivatva a betegek házi kezelését ellen­őrizni. A bizottság elnöke Makray Mihály dr. pol­gármester, társelnök dr. Kádár Antal egészség- ügyi tanácsos. Előadó : Lakatos dr. ügyv. tiszti orvos. Alelnökök: Nagy Gábor dr. v. főjegyző, Stoll Gáborné, Makray Mihályné, Waigandt Anna ! polg. iskolai igazgatónő és Neubauer Hennin I polg. isk. tanárnő. Titkár: Bernhardt István dr. ! tiszti orvos. Pénztáros: Székely Árpád igazgató tanító. Jegyző: Szőke Béla plébános. Gyászhirek. Legöregebb polgártársunk, nagy idők tanúja, a jó öreg Besenszky Antal bácsi, kiérdemült kereskedő, a nagybányai Keres­kedők Körének örökös tiszteletbeli tagja nov. 28-án áldásos életének 99-ik évében csendesen elszenderült. 30-án temették el városunk Neszto­rát általános részvéttel. — Egy derék, törekvő fiatal kereskedő polgártársunkat is áldozatul kí­vánta az újra terjedőben levő influenzás tüdő- gyulladás. Szappanyos Jenő is itt hagyta szeret­teit életének javakorában, 42-ik évében s boldog házas életének 16-ik évében. Özvegyén és 2 kis árváján kiviil kiterjedt rokonság gyászolja korai távozását. 30-án d. u. kisérték igen nagy részvéttel örök nyugvóhelyére. — Simon Ödön kerékgyártó is áldozatul esett a járványnak 27 éves korában. A derék fiatalember halála annál nagyobb csapás az édes anyjára, özv. Simon Dezsőnére, mert ez rövid időn belül a második gyászeset a családban, amely iránt méltán nagy részvét nyilvánul. — Altnéder Ferenc kohó­főmérnököt is nagy csapás érte: meghalt a 9 éves kis lánykája influenzás tüdőgyulladásban. A kedves kis elhunytat nov. 27-én temették el Budapesten. A Közalkalmazottak üzlethelyiségében e hó 6-án d. e. 8—12-ig az A—H betűig 7-én d. e 8—12-ig H—P-betüig és d. u. 2—5-ig az R-től végig terjedő betűig árpagyöngy kiosztás lesz. Ugyanezen időkben paprikát is lehet vásárolni. Mig a készletből telik, a február 15-ig terjedő időre a lisztet is kiveheti, aki még nem vette ki. Meg­jegyezzük, bányakincstári és erdészeti alkalmazot­tak nem részesülnék bejűle, miután árpagyöngy­ben részesültek külön ellátásuk utján. A karhatalmi kirendeltség egyik osz­taga Felsőbányáról Kapnikbányára akart menni s erre az útra az egyik mészáros lovas szekerét akarta igénybe venni. A mészáros vonakodott eleget tenni a felhívásnak, arra hivatkozva, hogy nincs kocsisa. Erre a katonák be akarták kisérni. Útközben találkozott velük Kocsis Imre szücs- mester, aki szót emelt a polgártársa mellett, mire szóváltás keletkezett. Mikor az egyik nemzetőr a szuronyát nekiszegezte, Kocsis megfogta a fegy­vert. Erre a nemzetőrök lelőtték. A szerencsétlen szücsmester végigküzdötte a háborút s most ál­dozatául esett a nemzetőrök meggondolatlan el­járásának. — Ezek ellen a nemzetőrök ellen különben igen sok panasz merült fel, mire a főkapitány intézkedett a visszarendelésük iránt. Úgy értesülünk, hogy ma; már el is indították őket. Szenvedély‘>flsámöt Major kitűnő illusz­trációival adott a Színházi Elet, Incze Sándor nép­szerű lapja. A legközelebb megjelenő Művészeti Almanachból /7ayoSándor cikkét mutatja be. Rész­letesen foglalkozik ez a szám a Medgyaszai szín­házzal, amelynek művészeit ugyancsak Major mu­tatja be sikerült karrikaturáiban. A csavargóleány­ról. Az Andrássy-uti színházról. A Színházi Élet gyerekszínházáról irt tudósításokon kívül a ren­des heti rovatok: Intim Pista, Hetivers, Szépség- ápolás ezúttal is változatossá teszi ezt a szépkiálli- tásu számot, mely megkapó részletet közöl Árciba- sev darabjából, a Szenvedélyből. Egyes szám ára K. P20. Előfizetési ár egy negyed évre K. 12 50 Kiadóhivatal Erzsébet körút 29. A hazatérő katonák részére Tréger La­jos ivén újabban adakoztak: Székely Ferenc és Lengyel Lajosné 20—20 koronát. Tanky B elánéi MaT&l f;. h° I 29-en d. u. életenek 28-ik s boldog házasságának 13-ik évében rövid, súlyos szenvedés után influenzás tüdőgyulladás­ban jobblétre szenderült. Életének legszebb korá­ban most kellett eltávoznia vigasztalhatatlanúl sújtott szeretteinek köréből, mikor férje a hosz- szas háború borzalmaiból szerencsésen hazatért kis családja körébe. A korán sírba dőlt viruló ifjú asszonyt kiterjedt előkelő rokonság s az egész város mély részvéte kisérte f. hó 1-én utolsó útjára. A Nemzeti Tanács uj tagjai. Közigaz­gatási tisztviselők: Makray Mihály, Nagy Gábor. Kezelő személyzet: Török János erdővéd, Sen- kálszky Mihály. Szolgák: Fiktusz Gábor. Rendőr­tanács: Thurzó György. Dijnokok: Füredy Jenő, ifj. Kovács János. Önálló kereskedők: Glavitzky Károly, Izsák Ferenc, Mandl Mór. Nyugdíjasok:

Next

/
Oldalképek
Tartalom